Működhet-e független sajtó bombázás közben? Ukrán újságírókkal beszélgettünk

Lehet-e kormánykritikus cikkeket írni, és milyen következményei vannak a korrupció leleplezésének egy háborúban álló országban? Szóba állnak-e a politikusok a független sajtóval? Miért lett újra kulcsfontosságú a rádió Ukrajnában? Többek között ezekről a kérdésekről is beszélgettünk ukrán újságírókkal.

„Az orosz inváziót követő első hónapokban gyakorlatilag a tévéstúdióban éltünk. 8 órát voltam adásban, utána 8 órát aludtam, és a következő 8 órában szerkesztettem. Abban az időben nem volt elég emberünk, sok alkalmazott elhagyta a várost” – emlékszik vissza a háború kitörését követő hónapokra Szerhij Barbu, az Átlátszónak nyilatkozó egyik ukrán újságíró. Az ukrán kormány kezdeményezésére ezekben a válságos napokban indult el a ma is tartó, Ukrajnában „maratonként” emlegetett egységes, egész napos hírműsor. A maraton gyártásába hat országos tévétársaság szállt be, ezek azóta állami támogatást kapnak, mások – köztük Szerhij tévéje – viszont maradtak az önálló műsorgyártásnál. Az általunk megkérdezett újságírók egyetértettek abban, hogy a háború első napjaiban létfontosságú volt a maraton ahhoz, hogy fennmaradjon a hírszolgáltatás, mára azonban ideje lenne beszüntetni.

Összeomlott a hirdetési piac

A háború kitörésekor több mint 200 médium zárt be Ukrajnában, elsősorban az addig virágzó regionális tévés és rádiós világ csatornái vesztek el. Három, az oroszokkal együttműködő oligarchához, Viktor Medvecsukhoz köthető tévét még a háború előtt a hatóságok zártak be, de az ukrán sajtóra nem az állami korlátozások jelentették a legnagyobb veszélyt, hanem az, hogy 2022 elején csaknem lenullázódtak a reklámbevételek. Azóta, a gazdaság stabilizálódásával javult az ukrajnai média helyzete. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) 2024-es jelentésében Ukrajna a korábbi, a világ 180 országából a 79. helyről a 61. helyre került sajtószabadság szempontjából, megelőzve többek között Magyarországot (2023-ban 72., 2024-ben 67.).

Az RSF az ukrán sajtószabadság legnagyobb akadályának az Oroszország elleni „információs háborút”, a gazdasági nehézségeket és a háborús károkat nevezi. „Az orosz invázió óta fokozódott többek között a Kreml-barátnak tartott médiumok rendeleti betiltása és az orosz közösségi médiához való hozzáférés korlátozása (…), miközben az orosz hadsereg szándékosan az újságírókat, a médiumokat és a távközlési infrastruktúrát támadja, hogy az ukrán lakosság ne férhessen hozzá a független hírekhez és információkhoz. (…)

Az orosz invázió meggyengítette az ukrán gazdaságot, és a médiumok sok előfizetőt és hirdetőt veszítettek.

A háború egyéb következményeivel – például az anyagi pusztítással, az ellátási láncok megszakításával és az alkalmazottak menekülésével – együtt ez a helyzet számos ukrán médium túlélését fenyegeti” – olvasható az RSF jelentésében.

„A New Voice of Ukraine eredetileg hetilap, online hírportál és rádió volt, a hetilap az invázió elején teljesen megszűnt: bombázás közben nem lehetett biztonságosan kiszállítani az előfizetőknek” – mondta a lap egyik újságírója, Krisztina Bergyinszkijk. „Tavaly viszont már havilapként sikerült visszahozni a New Voice of Ukraine nyomtatott újságát. A rádió viszont végig üzemelt, hiszen ez volt a legfontosabb a háborús helyzetben.

A rádió azon kevés dolgok egyike, amit a megszállt területeken az oroszok nem tudnak teljesen korlátozni. Az internetes oldalakat le tudják tiltatni a helyi internet-szolgáltatóknál, de a rádiót a szabad területekről sugározzuk, ezért a megszállt régiókban is fogható.”

Krisztina a megszállt, majd 2022 őszén felszabadult Herszónból származik, a Voice-nál Kijevben dolgozott a hetilap politikai újságíróként, jelenleg szabadúszó. Az oroszok Kijev alól történő visszavonulása után a korábban megszállt városokból, majd a keleti frontvonalról tudósított. „Print újságírásról a sokkal gyorsabb munkatempójú online-ra váltani eleve nehéz. A háborús helyzetben pedig még a szokásosnál is gyorsabban pörögnek a hírek. Ami két napja történt, az ma már történelem” – fogalmazott.

A cenzúra a kisebbik probléma

„A legnehezebb időszak az volt, amikor Kijevet félig körülvették az oroszok. Folyamatosan lőtték a várost, mindenhonnan robbanások hallatszottak, és gyakran kellett lemennünk az óvóhelyre a rakétariadó miatt, még az éjszaka közepén is. A szupermarketekben élelmiszerhiány volt. A kijárási tilalom miatt gyakran napokig nem lehetett elhagyni a házat” – emlékezett vissza a 2022 tavaszi helyzetre Szerhij Barbu, az 5kanal (TV5) riportere. Szerhij a háború előtt az energiaszektorral foglalkozó tudósító volt, február 24-e után viszont, többi kollégájához hasonlóan nagyrészt csak a biztonsági helyzetről tudósít, a 5kanal élő műsorának vezetőjeként.

Az 5kanal korábban az előző elnök, egyben milliárdos, Petro Porosenko tévéje volt. Egyike volt az oroszbarát Viktor Janukovics elnöksége alatt is működő, vele szemben kritikus hangvételű tévéknek. A csatornát Porosenko 2021-ben eladni kényszerült, miután utódja, Zelenszkij aláírta a vitatott oligarchaellenes törvényt, ami alapján Porosenkónak választania kellett a politizálás és médiacégei között. A törvényt a kormány monopólium-ellenes és nemzetbiztonsági szempontokkal indokolta, de kritikusai szerint ugyanolyan veszélyes a jogállamiságra, mint az oligarchák kontrollja a média felett.

Az Európai Unió Velencei Bizottsága szintén bírálta a „személyekre szabott” törvényt, amely „nem tekinthető demokratikus válasznak az oligarchizálódásra”.

A Kanal5 Porosenkótól egy Free Media Holding nevű gazdasági társasághoz került, amelyben újságírók mellett ellenzéki képviselők is tagok lettek, megmaradt tehát az ellenzéki irányultság.

Krisztina szintén azt mondta: hosszabb távon a legnagyobb probléma az volt, hogy a háború kitörése után „azonnal elapadt a pénz”. A független média a hirdetőkből élt, és sok cég kivonta a befektetéseit Ukrajnából. Mostanra már több hirdetés van, mivel részben helyreálltak a piacok, de az ukrán média még mindig jelentős részben a nyugati országokból, civil szervezetektől származó támogatásokra támaszkodik. „A hirdetők újra költenek, de még nem annyit, mint a háború előtt.”

Érdekes módon az állami cenzúra – a hadiállapot hagyományos velejárója – a kisebbik probléma. „Az ukrán média súlyos pénzügyi gondokkal küzd – ez az egyik következménye Oroszország Ukrajna elleni háborújának” – mondta Szerhij. „De próbáljuk leküzdeni ezeket a problémákat újfajta YouTube-os működéssel, a hirdetési piac lassú felélesztésével, támogatásokkal, stb. Van-e cenzúra Ukrajnában? Nem, nincs. Vannak bizonyos korlátozások a háborúról szóló információk közzétételére, amelyek árthatnak az ország biztonságának vagy az embereknek.

Például nem tehetünk közzé órákon belül fotókat és videókat a városok bombázásának utóhatásairól, mert az oroszok ezeket az anyagokat felhasználhatják arra, hogy azonosítsák a célpontjaikat és újra lecsapjanak.

De mindezeket a szabályokat a hadseregünk és az újságíró szakszervezetek együttműködésével dolgoztuk ki.”

„Fontos elválasztani a haditudósítást és a politikai újságírást” – mutatott rá Krisztina. „A fronton nagyon szigorúan szabályozzák a tudósítók munkáját, sokszor túlságosan is szigorúak, vagy nem következetesek a hatóságok. Egyes frontszakaszokra jóval nehezebb menni, máshol lazább az ellenőrzés. Sok újságíró panaszkodott a Hadügyminisztérium egyik illetékesére, aki az újságírói engedélyek kiadásával foglalkozott a déli fronton. Szerencsére őt azóta leváltották, miután sok riporter már petícióban kérte ezt.”

Visszatért a hírekbe a korrupció

A politikai újságírásról elmondta, a háború első pár hónapjaiban gyakorlatilag megszűnt, de csak azért, mert a harcok miatt gyakorlatilag a politika is megszűnt, csak a túlélésre gondolt mindenki. A fordulat 2022 nyarán-kora-őszén állt be, és a hírekben ismét előtérbe került a politikai és oknyomozó újságírás addigi fő témája, a korrupció.

A magyar híradások is beszámoltak arról, hogy tavaly

áprilisban ukrán oknyomozó újságírók buktatták le a honvédelmi minisztérium hivatalnokait, akik a katonák hadtápellátásán, túlárazott élelmiszerekkel sikkasztottak el közpénzeket.

A botrány végül a védelmi miniszter elmozdításához vezetett. Az általunk megkérdezett ukrán újságírók úgy tapasztalják, hogy a korrupció feltárásának a háborús helyzetben nagyobb eséllyel lesz következménye, mint korábban, hiszen a kormányon sokkal nagyobb a nyomás. Igaz, ebből a szempontból inkább a 2014-es fordulat jelentett törést: a Janukovics-érában és az azt megelőző kormányok alatt volt inkább jellemző, hogy az újságírók durva korrupciós ügyeket tárnak fel, amelyeknek utána semmiféle büntetőjogi vagy politikai következménye nincs.

Krisztina hozzátette, hogy idén új jelenség az oknyomozó újságírók fenyegetése, adataik közzététele anonim Telegram-csatornákon, például az egyik, a hadügyminisztériumi visszaéléseket feltáró újságíró is kapott fenyegető leveleket.

Titkosszolgák az oknyomozók ellen

Ezeknél is súlyosabb zaklatást szenvedtek el a Bihus.info oknyomozó portál újságírói. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SBU) emberei több újságírót titokban megfigyeltek, és ezt később közölték is velük; olyan felvételekkel próbálták zsarolni az újságírókat, amelyeken látható, hogy illegális kábítószert fogyasztottak. Ezeket a European Centre for Press and Media Freedom jelentése szerint feltört biztonsági kamerákkal készítették.

Áprilisban valószínűleg szintén

az SBU emberei figyelték meg a Slidstvo.Info munkatársát, Jevgenyij Sulhatot, néhány nappal azelőtt, hogy a riporter nyilvánosságra hozta egy magas rangú SBU-tisztviselő állítólagos korrupciós ügyeit.

A fenti ügyekben nyomozás indult, és a vélhetően felelős SBU-tiszteket eltávolították, ami arra utal, hogy ezek nem a központilag tervezett politika részei, hanem bizonyos korrupt tisztviselők magánakciói voltak. De az ECPMF szerint probléma, hogy nincsenek olyan rendszerszintű mechanizmusok, amik megelőzhetnék a hasonló incidenseket.

Szóba állnak az ellenzéki sajtóval

A kormányzati átláthatósággal kapcsolatban az újságírók azt mondták: általában nem nehéz a politikusok elérése. Volodimir Zelenszkij elnök ugyan ritkán nyilatkozik a hazai sajtónak (az elmúlt két évben főleg külföldi médiumoknak adott interjút, ritkábban annak a hat tévének, amelyek részt vesznek az egységes hírműsor gyártásában), de más politikusok gyakran adnak interjút a kormánnyal kritikus lapoknak is.

„Én egy ellenzéki csatornánál dolgozom, és nem jelent számomra problémát, hogy meghívjak egy kormányképviselőt vagy egy kormánypárti parlamenti képviselőt, hogy megjelenjen az adásban. Természetesen nem mindegyikük jön el. De meg kell majd magyarázniuk, hogy miért nem csatlakoztak a műsorhoz” – mondta Szerhij. „A hatóságoknak is kötelességük válaszolni az újságírók megkereséseire. Ha ezt nem teszik meg, az újságírónak joga van beperelni a hatóságot. Még a háború alatt is vannak oknyomozó újságíróink, akik továbbra is dolgoznak, és kiváló tényfeltáró anyagokat készítenek a korrupcióról.”

Interjúnk után, május 8-án a parlament végül megváltoztatta ezt a szabályt, most már újságírók is bemehetnek az épületbe, legfeljebb 30 fős csoportokban.

Krisztina hasonlóan látja a helyzetet, mint mondta, néhány radikálisan ellenzéki média, például a censor.net feketelistán van, de például a szintén erősen kormánykritikus Ukrajinszka Pravdának rendszeresen nyilatkoznak kormánytagok is. Hozzátette:

inkább 2014 előtt volt jellemző, hogy az állami vezetők szóba sem álltak a nekik nem tetsző lapokkal.

Problémásnak nevezte viszont azt, hogy az újságírók „biztonsági okokból” továbbra sem léphetnek be a parlamentbe: ezt a rendelkezést még Kijev ostromakor hozták, mostanra azonban a fővárost nem fenyegeti közvetlen veszély, ezért az újságíró szerint ideje lenne megszüntetni ezt a korlátozást.

Nem bíznak az állami híradóban

Az általunk megkérdezett ukrán újságírók rossz véleménnyel vannak a tévés maratonról (hivatalos nevén Egységes Hírek). Ez a hírműsor (amelyet váltakozó idősávokban folyamatosan sugároznak a tévék) a háború elején, az ukrán kulturális minisztérium közreműködésével indult el. A műsort kezdetben minden nagyobb tévécsatorna sugározta, hiszen lényegében ez volt az egyetlen módja annak, hogy tudósítani tudjanak a biztonsági helyzetről és az állami szervek tevékenységéről. Később azonban több résztvevő is kilépett a maratonból, és visszatért saját hírműsorok gyártásához.

2022 második felében meredeken zuhant a maraton nézettsége, közönségkutatások szerint év végére már csak a tévénézők 14 százaléka,

2023 végére pedig csak 10 százaléka kapcsolt a műsorra, amit egy felmérés szerint az ukránok 60 százaléka a cenzúra egy formájának tart. Bár más híradók nincsenek betiltva, az állam pénzzel ösztönzi a tévéket arra, hogy műsorra tűzzék az Egységes Híreket, ami kritikusai szerint túlzottan rózsás képet fest a háború állásáról, és nem ad teret az ellenzéki hangoknak).

„A teljes körű invázió kezdetén a TV-maraton szükséges és hasznos volt. Az országot nagy sokk érte, és pontos információkra volt szüksége. Most úgy gondolom, hogy a maratont be kellene zárni. Már nincs rá szükség. Ukrajnában szólásszabadság és sokféle médium van, ezek tudnak önállóan dolgozni” – mondta Szerhij.

Bár az első hetekhez képest mostanra valamivel nyugodtabban tudnak dolgozni az újságírók, a legnagyobb kihívást még mindig a sebesülés és az életveszély jelenti. Az RFS jelentése szerint az elmúlt két évben több mint száz olyan eset volt, amikor tudósító újságírók estek orosz bűncselekmények áldozatául, és számos esetben szerkesztőségi irodákat is értek bombatámadások, több haditudósító pedig egyszerűen eltűnt.

Zubor Zalán

Címlapkép: Átlátszó montázs, forrás: Flickr.com