Radnóti Sándor A táj keletkezéstörténetei című kötete művészet-, kultúr- és filozófiatörténeti munka a tájról és az azt alakító emberről.
Miközben mindennek van szociológiája, például a családnak is, a rokonságok tanulmányozása pedig már-már a társadalomtudomány őse, ám éppen mintha a barátságnak nem lenne szociológiája.
Paradoxon, hogy a nehéz időket úgy élték-élik túl az oroszok, hogy nem a földre kuporodva várják a halált, megadva magukat, hanem a vodkával alkalmazkodnak a rideg valósághoz.
A járvány, az Ukrajna elleni orosz agresszió, az energiaválság aztán háttérbe szorította ezt a kampányt, illetve az erről szóló diskurzust; a diákok, legalábbis Magyarországon, most inkább a puszta túlélésért – a normális oktatásért –, illetve tanáraikért tüntetnek, tiltakoznak.
Hacsak nem diktátorról van szó, úgy bukott emberről, különösképp elfuserált művészről nem szokás hatalmas monográfiát írni.
A jó magyarnak nem múlhat el úgy egy áldott napja sem, hogy ne gondolna bele: kompország vagyunk-e, avagy hová tartozunk?...
Még mielőtt bárki megijedne, hogy e vaskos szakkönyv a laikusok számára érthetetlen és így érdektelen lehet, foglaljuk össze kisiskolásmódra: a szerző mondanivalója az, hogy korunkban azért vannak válságok, mert a társadalomban a valakik elvesztették jelentőségüket.
Tudományellenesség ide vagy oda, az emberek egy része azért még hisz mindabban, amit úgy tálalnak elé, hogy az tudományosnak tűnjék, persze a sarlatánok ezt egyre kifinomultabban teszik.
Ha nem muszáj, ki sem teszem a lábam a nyócból – szoktam volt megjegyezni magam is, mintegy lokálpatriotizmusomat bizonyítandó. Ez...
Az orosz-ukrán háború negyedik hónapjában az olvasó döbbenten ismer rá a szovjet titkosszolgálatok egykoron mindenható urai és a volt KGB-tiszt, Vlagyimir Putyin módszerei közti hasonlóságra.
A 2021 szeptemberi budapesti könyvbemutatón Ferguson még azt fejtegette, bizony, egy-egy járvány után gyakran tör ki háború, és hogy már jól elfelejtettük, milyen is egy nagy háború.
