2015, amikor Magyarország felkerült a világtérképre

Magyarország az a hely, ahol a CNN-re kell kapcsolni, ha világpolitikára vagyunk kíváncsiak – gondoltuk sokáig. Idén kiderült mekkorát tévedtünk, amikor a világban zajló zajló történések – Közel-Keletről érkező menekültek képében – szó szerint megjelentek az állomáson, utcákon, parkokban, szóba álltak velünk, vizet, segítséget kértek, mi több: nemtetszésüknek is hangot adtak.

2015-ben arra is rájöhettünk, hogy a menekültkérdés dilemmái mennyire távol állnak az angolszász média gondosan kiegyensúlyozott, érzelemmentes, precízen adatolt riportjaitól, melyekről – ha a képsorok netalán felkavartak volna – bármikor elkapcsolhattunk.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Szinte lehetetlen megtalálni a humánus megoldást akkor, amikor a háború elől menekülő emberek, családok személyes tragédiái, álmai, az élethez és boldoguláshoz való alapvető joga ütközik a lakosság félelmeivel, előítéleteivel, melyet egy azonnali haszonszerzésre utazó politikai osztály csak tovább fokoz.

Két riportsorozatban is követtük a menekültek útját

Az Átlátszó különkiadásban, külpolitikai blogja, a Világtérkép pedig két exkluzív riportsorozatban és több blogbejegyzésben követte a menekültválságot. Augusztusban Kakuk György gyalog, busszal és vonattal ment végig a menekültekkel az ún. „nyugat-balkáni” útvonalon – a viszontagságos, Idomenitől (Görögország) Bécsig tartó utat végig dokumentálta. Az El Camino de Balkan projekt bejegyzései itt olvashatóak.

Kakuk riportsorozata inspirálta Rajacic Ágnest és tunéziai barátnőjét, hogy a török-szír határtól a görög Kos szigetéig kövessék az Európába igyekvő szír menekültek útvonalát, beleértve az életveszélyes földközi-tengeri átkelést. A kaotikus és kegyetlen útról szóló bejegyzések itt olvashatóak.

Rajacic Ágnes

A menekültválság nem csak Magyarországon váltott ki óriási vitát: 2015 nyarán-őszén ez volt az egyik fő téma Európában. A Pew Research Center egy felméréséből kiderült, az európaiak többségének ugyan nincs baja a muszlimokkal vagy a bevándorlókkal, de ettől még börtönbüntetést kockáztatott az a kamionos, amikor egy 4 éves afgán kislányt megpróbált a hírhedt calais-i „dzsungelből” Angliába csempészni.

A menekültpolitikát nem idealisták alakítják

Idén ismét bebizonyosodott, hogy az uniós bevándorlási politika enyhén szólva nem EU-konform. A menekültpolitika egyébként általában nem az idealisták terepe, a történelem során nemegyszer megesett, hogy egy befogadó, menekültpárti állam geopolitikai vagy világgazdasági tényezők miatt hirtelen elutasító lett. Mint ahogy olyan is volt, hogy egy, a menekülteteket visszatoloncoló és/vagy lelövető ország politikai motivációból lett emberbarát menekültsegítővé.

Jóformán meg sem emészthettük a januári Charlie Hebdo-mészárlást és azt, hogy a támadást elkövető Kouachi-fivérek életpályája történetesen több olyan vonást is mutat, amelyek felvetik az állami intézmények felelősségét, és sok más fiatal sorsára rímelnek, amikor november 13-án újabb, ezúttal sokkal nagyobb vérfürdőt rendezett Párizsban az Iszlám Állam 7 fegyverese.

Mi a párizsi mészárlás tanulsága?

Miközben egész Európa gyászolt, a Facebook-on arról ment a vita, hogy a profilképek lecserélése etno- és Európa-centrikus vagy sem, illetve hogy egyes halottak és áldozatok összehasonlíthatatlanul többet nyomnak a latban, mint mások: a szíriai polgárháború napi 130 áldozata például ma már keveseket hat meg.

A támadások után pár nappal Nicolas Hénin francia újságíró , aki 10 hónapon át volt az Iszlám Állam foglya, a The Guardianben kritizálta a francia kormány által kezdeményezett bombázásokat Szíriában. Szerinte az Iszlám Állam szánalmas utcagyerekek gyülekezete, akik megrészegedtek az ideológiától és a hatalomtól, és csak attól tartanak, hogy a francia társadalom erős és egységes marad.

Nicolas Hénin szabadulása után 2014 áprilisában, Fotó: AFP/Philippe Voyazer

Nem csoda, hogy decemberben a Marine Le Pen-vezette francia szélsőjobb párt az élen végzett a regionális választások első fordulójában (a második fordulóban aztán végül egyetlen régiót sem tudot megszerezni a Nemzeti Front).

Görögországban csak a szokásos, Spanyolország mintha mozgolódna

Miközben mindenki a menekültekre figyel, lassan szappanoperát lehetne forgatni „Az Európai Unió dicstelen kalandjai Görögországgal” címmel. A görög kormány és hitelezői között folyó tárgyalási sorozatot fel nem vett telefonok, kölcsönös indulat és ultimátumok kísérték, azt az érzést keltve, hogy az eurózóna talán mégsem egy olyan klassz és komoly hely.

Jean-Claude Juncker Alekszisz Ciprásszal mókázik egy május végi csúcson. Fotó: Mindaugas Kulbis/AP

Spanyolországban azonban mintha elkezdődött volna valami: januárban 78 személy ellen indítottak eljárást az ún. black visa ügyben, melynek során 15,5 millió eurót tapsoltak el személyes költségeikre, a feltételezések szerint illegálisan, az egyik köztulajdonban lévő madridi bank vezetői 2003 és 2012 között.

A politikai elit megújításának kísérletét – egy darabig úgy tűnt – siker koronázza: a baloldali, velejéig korrupt Partido Popular megbukott a májusi helyhatósági választásokon, a tavaly alakult baloldali Podemos és egy régebbi, de az egész ország területén szintén most először induló jobbközép Ciudadanos fontos sikereket ért el. A december 20-án lezajlott parlamenti választások nyomán azonban patthelyzet is kialakulhat, de akár a Néppárt is kormányozhat tovább… folytatás következik januárban!

Európában terjeszkedik Putyin

Miközben Ukrajnában viszonylagos csend van, Európában egyre inkább terjed az orosz propaganda. Márciusban egy orosz internetes troll lépett elő, és mesélte el, hogyan is működik Putyin kommenthadserege.

A szentpétervári Internetkutatási Intézet munkatársai több ezer hamis profil segtségével internetes vitafórumokon, közösségi hálózatokon – Twitter, Facebook, LiveJournal, vKontakte – terjesztik mesterséges módon a Kreml propagandáját. Az intézet több száz alkalmazottja, éjjel-nappal biztosítja a folyamatos műsort, melynek célja, hogy megossza Európát és az USA-t.

Azt is tudni lehet, hogy a Kreml több radikális pártot támogat Európában. A hűbéreseknek az orosz érdekek maradéktalan kiszolgálása a feladata, ami szemben áll az adott ország nemzetbiztonsági érdekeivel, de a tágabb értelemben vett euroatlanti szövetségi politikával is. A franciaországi Nemzeti Fronttól például azt kérték, támogassák a Krím bekebelezését – néhány hónap múlva a párt bankszámlájára egy moszkvai központú, de Csehországban néhány éve működő Első Cseh-Orosz Bank (PČRB) egy 9 millió eurós kölcsönt utalt.

Kelet-Európa több országában, Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban 25 év után újból aktív az “ötödik hadoszlop”, az üzleti és politikai életben kiépített ügynöki hálózat. A Kreml Európa-szerte támogatja a szélsőbaloldali-, és szélsőjobboldali pártokat, globalizáció-ellenes-, zöld mozgalmakat, felhasználja az ortodox egyházat és különböző non-profit szervezeteket, think-tankokat hoz létre.

Nem jutottak át. Az orosz Éjszakai Fakasok motoros klub tagjai tanácstalanul egyeztetnek a lengyel-fehérorosz határon.

Öröm az ürömben, hogy az orosz Éjszakai Farkasok nevű, Vlagyimir Putyin kedvenceinek számító motorosbanda kelet-európai felvonulása egy látványos fiaskó volt. Az orosz elnök annak sem örülhet, hogy most már teljesen világos: a 2014 júliusában lezuhant maláj utasszállítót egy BUK föld-levegő rakéta találta el, melyet orosz katonák – a kurszki 53-as légvédelmi brigád tagjai – kezeltek.

Az Iszlám Állam maradék romantikája is eltűnt (ha volt egyáltalán)

Az Iszlám Állam közben erősen visszaszorulóban: a folyamatos bombázások mellett az Iszlám Állam harcosainak rá kellett jönniük, távolról sem vallásról szól ez a szervezet, struktúráit egy iraki hírszerzőtiszt tervezte meg. A Spiegel által publikált, eddig ismeretlen vázlatokból kiderül, hogy a szervezetben hemzsegnek a kémek, mindenki szemmel tart mindenkit, és nem ódzkodnak a szokatlan szövetségesektől, meredek pálfordulásoktól sem, ha érdekeik úgy kívánják.

Az Aszád-rezsim egyik katonai fényképészének sikerült külföldre csempésznie 55 ezer fotóból álló „gyűjteményét” – ezekből kiderül, a rezsim rendszeresen halálra kínoz mindenkit, akiről akár csak feltételezni lehet, hogy ellenzéki tevékenységet folytat, vagy akár csak tiltakozik a visszaélések ellen. A fényképész Caesar álnéven hátborzongatóan részletes interjút is adott a The Guardiannak – a beszélgetés kivonatait itt lehet olvasni.

A holttestekről készített fotók kiállítva az ENSZ New York-i székházában. Fotó: Lucas Jackson/Reuters

Izraeli katonák megtörik a csendet

Számos izraeli katonának is megtelt a hócipője a megszállás alatt levő területeken elkövetett visszaélésekkel: értelmetlen tűzparancsokról, brutális és öncélú rombolásról, egészen laza harci szabályokról beszélnek a Breaking the Silence videóiban, melyek célja bemutatni az izraeli közönségnek, hogyan is zajlanak valójában az offenzívák a civilek által sűrűn lakott palesztin területeken.

Az USA drónprogramja többet árt, mint használ

És ha már az igazán mocskos, Isten háta mögötti háborúkig jutottunk: az Egyesült Államok drónprogramjáról készített, titkos, de kiszivárgott slide-okról kiderült, hogy nagyobb valószínűséggel ölnek ártatlan civilt a Hellfire rakéták, mint terroristát.

Egyáltalán: az sem világos, ki is a célpont Irakban, Afganisztánban, Szomáliában és Jemenben? Mert nem egyértelmű, hogy ezek az emberek egy újabb szeptember 11-ét vagy valami hasonló, nagyszabású terrorakciót tervelnének.

Nagyon úgy néz ki, hogy a milliárdos program, melyben az amerikai hírszerzés krémje a jelenleg rendelkezésre álló legfejlettebb technológiával dolgozik, kisstílű bűnözők, helyi bandavezérek likvidálását célozza.

Sipos Zoltán

Jövőre is számíthatsz ránk, jövőre is számítunk rátok!

Az adhat.hu civil adománygyűjtő oldalon bankkártyával is beállíthatsz rendszeres utalást. Támogasd havi előfizetéssel az Átlátszót 2016-ban is!