Jozef Roháč elismerte, hogy ő robbantott Torgyán és Szájer lakásánál, és a Fidesz-székháznál 1998-ban

Az 1998-as választási kampány alatt, a Horn Gyula vezette MSZP-SZDSZ kormány idején politikai célú – politikusok és pártszékházak ellen irányuló – robbantásokat hajtottak végre Magyarországon. 1998. március 12-én a Független Kisgazdapárt székházánál próbáltak robbantani, aztán 1998. március 16-án Torgyán József kisgazda pártelnök, későbbi miniszter lakásánál, 1998. május 1-én Szájer József  fideszes frakcióvezető és felesége otthonánál, 1998. június 15-én pedig Áder János későbbi házelnöknek a Fidesz-székházban lévő irodájánál történt bombamerénylet. Az ügyben indított nyomozás eredménytelenül zárult, s mivel azóta a bűncselekmény rég elévült, a tettesekkel szemben már nem lehet vádat emelni.

A rendszerváltást követő évtized alvilági leszámolásainak, robbantásainak ügyeiben régóta oknyomozó cikkírót ezúttal Jozef Roháč ügyvédje, Dr. Patócs Ilona kereste meg. Az Aranykéz utcai robbantásért és a Fenyő-gyilkosságért elítélt férfi rajta keresztül közölte: ő volt az akkor ellenzékben lévő honatyák elleni robbantások végrehajtója. De mi okból akartak bombát robbantani a ’98-as választásokat megnyerő politikusok lakásánál, munkahelyénél? S miért úgy tették ezt, hogy senkinek ne essen baja? Igaz lehet-e Roháč állítása, hogy ezek az akciók „a Fidesz érdekében” történtek?

Az egyik célpont visszaemlékezése szerint a szembenálló politikusok emelt hangon vádolták a másik oldalt a robbantásokkal. Életszerű lehet a kormányzati akció vagy az ellenzéki önmerénylet narratívája? Netán egy sokkal rafináltabb külföldi titkosszolgálati provokációval, a szervezett alvilág játszmájával van dolgunk? Megkerestük a robbantássorozat célpontjait, illetve jó néhány olyan, névtelenséget kérő forrást, akik ráláttak a robbantássorozat utáni vizsgálatra és nyomozásra. S Roháč ügyvédjét is megkérdeztük: ki volt az akció értelmi szerzője?

Népszava 1998. június 16. (forrás: Arcanum)

Torgyán, Szájer és Áder eseténél Roháč robbantott

„Az akkori ellenzék, tehát a Fidesz és a Független Kisgazdapárt politikusai elleni 1998-as robbantássorozat előzetes tervezésében Roháč nem vett részt, neki csak annyit mondtak: a robbantásokat végre kell hajtani, s hogy ezek a Fidesz érdekében történnek. Azt nem tudja, hogy ez valóban így volt-e, ő személyesen egyetlen fideszes politikust sem ismert, ezt neki az mondta, aki az utasítást adta” – mondta el az Átlátszónak Jozef Roháč jogi képviselője, dr. Patócs Ilona, azt is hozzátéve:

Roháč a most készülő új könyvében a megbízó személyét is felfedi majd.

„A kisgazda pártszékház elleni 1998. március 12-i sikertelen bombamerényletről ügyfelem nem tudott, őt csak ennek kudarca után vonták be az akcióba, tehát azt még mások csinálták. A következő három esetben, Torgyán, Szájer és Áder eseténél viszont már ő szerezte be a robbanószert, illetve szerelte össze és robbantotta fel a bombát. Neki azt mondták, vigyázni kell arra, hogy senki nem sérülhet meg. Tehát az nem igaz, amit Torgyán József az emlékirataiban leírt, hogy az életét akarták volna kioltani ezzel a robbantással. Roháč azt állítja, senki nem akart itt politikusokat megölni, se a fideszeseket, se Torgyánt. A merényletekben többen vettek részt, de a többi résztvevőt, így a korábbi sikertelen kísérletben való szerepét bevalló Szemán Józsefet, azaz becenevén Fürgét sem ismerte az ügyfelem” – fogalmazott Jozef Roháč jogi képviselője.

Fürge, vagyis a Portik Tamás belső köréhez tartozó Szemán József vallomását a Nagyfőnök című, Portik Tamás életéről szóló kötetében Dezső András bűnügyi újságíró idézte: „És bár azok a merényletek már régen elévültek, de beszélt a politikai jellegű robbantásokról is. Arról, hogy 1998-ban ő volt az, aki a Vásárcsarnoknál átvette a szerkezetet, amelyet kerékpárral a kisgazdapárt Belgrád rakparti székházához vitt, de nem robbantották fel” – írta Dezső. (I. m. 425.o.)

Patócs Ilonától azt is megkérdeztük, Roháč mondott-e neki valamit arról, hogy amennyiben ezek a robbantások a Fidesz érdekében történtek, akkor miért kellett robbantani még azután is, amikor már Fidesz megnyerte a választásokat, így nem volt a dolognak politikai tétje?

„Roháč szerint ezt az utolsó robbantást pont azért kellett megcsinálni, hogy eltereljék a Fideszről a gyanút, mert a választás előtt alig több mint egy héttel elkövetett Szájer elleni robbantás után sokan valóban elkezdtek önmerényletről beszélni. Ezzel akartak az ilyen híresztelésekre úgymond rácáfolni. Azt állítja, a bomba felrobbantása előtt ő telefonált be a Fidesz-székházba, hogy bent van-e Áder János az irodájában, s csak akkor hozta működésbe a robbanószerkezetet, amikor kiderült, hogy Áder nincs a helyiségben. Szerinte ez is bizonyítja: egyik politikust sem akarták meggyilkolni” – hangsúlyozta Patócs Ilona.

Roháč ügyvédje azt is hozzátette: „Ügyfelem határozottan kijelentette: igen, én robbantottam a Fidesz-székháznál 1998-ban, ahogy a másik két helyszínen, Torgyán és Szájer lakásánál is. Jozef Roháč más ügyben is vállalta már a felelősséget: beismerte, hogy ő ölte meg 1996-ban Prisztás Józsefet.” Patócs Ilona korábban az Átlátszónak azt mondta: Roháč-nak a Prisztás-ügyben tett, a hivatalos verziót cáfoló vallomása miatt hallgatták le Pegasussal.

Hozzá kell tenni: az önmerényletre nincs meggyőző, perdöntő bizonyíték, ilyet Roháč se mutatott be, ő is csak arról beszélt: mások azt mondták neki, hogy ez a Fidesz érdekében történik. De ha ez igaz, az sem bizonyítja a Fidesz bűnösségét. Mert ha egy önmerénylettel a szervezett bűnözés és/vagy egy titkosszolgálat beavatkozik a választási folyamatba valamelyik fél érdekében, az nem jelenti azt, hogy az illető párt vagy politikus erről tudomással bír.

Rendőrök helyszínelnek a FIDESZ Magyar Polgári Párt Lendvay utcai székházánál 1998. június 15-én hajnalban, ahol előzőleg pokolgép robbant. (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)

Ha bármelyik külföldi titkosszolgálat akciót szervez egy másik országban, hogy valamelyik politikai oldalt megtámadott áldozatnak állíthassák be, nem fogja ezt tudatni a „kedvezményezettel”. A konspiráció miatt sem teheti, ráadásul úgy sokkal hitelesebb, ha az illető semmit sem tud a dologról. Amellett a Fidesz egyáltalán nem igyekezett kihasználni a helyzetet.

„A támadás után Szájer – Torgyánnal ellentétben – óvatosan fogalmazott, mondván, korai lenne politikai merényletről beszélni, s azt sem zárta ki, hogy a bomba esetleg a felesége bírói hivatásával függ össze.” – írja Dezső András az említett kötetében. (I.m. 274-275.o.)

Ráadásul 1997-98 folyamán MSZP- és SZDSZ-pártirodák, politikusok ellen is voltak csőbombás, Molotov-koktélos támadások, illetve ilyennel való fenyegetések, sőt a Horn Gyula és Pető Iván elleni szélsőjobbos merényletterv is nyilvánosságra került. Ennyi erővel azt is mondhatnánk: a korrupciógyanút felvető Tocsik-ügy, illetve a népszerűtlen Bokros-csomag megszorításai után a szoclib koalíció önmerényletekkel akart részvétet, együttérzést kelteni maga iránt. De bizonyíték hiányában ez ugyanúgy megalapozatlan lenne.

Napi Magyarország 1998. május 4. (forrás: Arcanum)

A szlovák vonal – „tudta ezt a rendőri és politikai vezetés is”

Ugyanakkor kétségtelen: a robbantássorozatnál máig sok a kérdőjel, valamint a gyanús mozzanat. Így megkerestünk olyanokat, akik belülről láthatták a korabeli eljárásokat.

„Számomra teljesen életszerű, hogy Jozef Roháč volt az 1998-as politikai bombamerényletek végrehajtója. A Mečiar-kormány titkosszolgálata nyilvánvalóan rajta van a gyanúsítottak listáján. 1998-ban a szlovák és a magyar állam viszonya nagyon rossz volt, tehát a célja lehetett egy ilyen robbantássorozatnak, hogy valamilyen módon gyengítse az akkori magyar kormányt. A szlovák vonal kezdettől a nyomozás egyik fő iránya volt. Azt pedig érezni lehetett, hogy azokban az években a szlovák rendőrség nem igazán volt segítőkész. Bős-Nagymaros miatt a rendszerváltás után egy komoly szlovák-magyar vita bontakozott ki, és mint aztán kiderült, voltak olyan bűnözői csoportok Szlovákiában, akik kifejezetten politikai megbízásokat hajtottak végre” – mondta el egy, a ’90-es évek második felében és a 2000-es évek elején ilyen ügyeken dolgozó forrásunk.

„Roháč nem egyedül csinálta, valakinek az utasítását hajtotta végre. Ezeknél a szlovák hátterű bűncselekményeknél több más bűnöző neve is felmerült, így a Döcher-ügyben Sátor Lajos, vagy a Fenyő-gyilkosságnál Jozef Hamala. Hogy ezek az ügyek nem, vagy csak nagyon későn oldódtak meg, abban komoly szerepet játszott a magyar-szlovák viszony. Nagyon valószínű, hogy Roháč titkosszolgálati háttérrel is rendelkezett. Mi, akik ilyen ügyeken dolgoztunk, teljesen egyértelműen láttuk az erre utaló jeleket, s tudta ezt a rendőri és politikai vezetés is” – teszi hozzá neve elhallgatását kérő riportalanyunk.

„Már jóval az 1998-as választások előtt is feltűnt ez a szlovák hátterű bombamerénylős szál. Másfél évvel korábban, 1996. október 13-án Kőbányán a Vörösdinka és a Harmat utca sarkán robbant fel Marcel Diso. Ő egy különösen nagy erejű higanyos bombát szállított valahová, amikor a saját pokolgépe darabokra tépte. Az az ügy is megoldatlanul zárult le. A mai napig tisztázatlan, Diso kinek a megbízásából és hová vitte azt a bombát, ki lehetett a célpont. De ott sincs kizárva valamilyen titkosszolgálati művelet. A legtöbb robbantásos ügyben, így például az Aranykéz utcánál és a néhány héttel később történt porschés robbantásnál is szlovákiai robbanószert használtak. Az pedig egy alapvető rendőrségi tapasztalat, hogy amennyiben az országok közt rossz a kapcsolat, akkor a nyomozó hatóságok sem tudnak rendesen együttműködni” – mutat rá a hajdani rendőrségi gyakorlatot jól ismerő forrásunk.

„Nem kizárt, hogy ő is Jozef Roháč csapatához tartozott.” – mondta korábban nekünk Marcel Diso-ról egy másik forrásunk.

Az Áder-merénylet valamiért kimaradt az aktából

„Csak annyi ismert, hogy a végrehajtók szlovákok voltak.” – írta az egyik célpont, Torgyán József, a Független Kisgazdapárt akkori elnöke, az első Orbán-kormány földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztere az Antalltól Orbánig című, 2005-ös memoárjában.

Megkerestük a Legfőbb Ügyészséget, többek között arról is érdeklődve: bevonták-e a robbantássorozat nyomozásának ügyébe a nemzetbiztonsági szerveket, volt-e titkos adatszerzés, illetve volt-e a nyomozásban titkosítás, minősített adattá nyilvánítás? Ha igen, az meddig szól, feloldása mikorra várható? Továbbá volt-e a nyomozás során együttműködés más ország hatóságával? Kérdéseinkre nem kaptunk feleletet, az ügyészség azt válaszolta:

„A kérdései alapján egy ügyet tudtunk azonosítani, a bűncselekmény rongálás, sértettként dr. Torgyán József, Torgyánné Cseh Mária, és dr. Szájer József szerepeltek.”

Tűzoltók 1998. március 17.-én az Endrődi utca 60-as számú társasháznál, Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnökének otthonánál, ahol robbantás történt. (fotó: MTI/Mihádák Zoltán)

Holott volt még egy célpont: Áder János. Megkeresésünkben rá is kérdeztünk, hogy nyomozás megszüntetéséről szóló hírek csak az FKGP-székháznál, illetve a Torgyán-, és Szájer-lakásnál történt robbantások, illetve merényletkísérlet ügyében történt eljárás lezárását említik. A Fidesz-székháznál történt robbantás ügyében külön nyomozás volt? Ha igen, az milyen eredményre jutott, s mikor szüntették meg? – tudakoltuk.

Felvetve, hogy az említett, nyomozás megszüntetéséről szól hírek szerint a Szájer-lakásnál történt robbantás esetén „a robbanóanyag fajtája megegyezett azzal, amit Torgyán lakásánál használtak.” Ez az Áder János irodája elleni robbantásról is elmondható? Vagy ott a robbanóanyag különbözött, másfajta volt? – kérdeztük a vádhatóságot erről a furcsa hiányról. De erre nem jött válasz, annyi derült ki: „Az ügyiratot a Legfőbb Ügyészség az iratkezelési szabályok alapján 2014-ben átadta a levéltárnak.”

Így aztán más úton próbáltunk többet megtudni erről a nyomozásról.

Szájer József lakásában 1998. május 2-án, miután május 1-jén éjjel lakása előtt, a XVI. kerület Futórózsa utca 81. számú ház második emeletén ismeretlen eredetű és összetételű bomba robbant. (fotó: MTI/Rózsahegyi Tibor)

„Mivel itt mentelmi joggal rendelkező személyek elleni bűncselekményekről van szó, ezeknek a nyomozását az ügyészség végzi. Amit úgy kell elképzelni, hogy a robbantás helyszínére természetesen ugyanúgy a rendőrség vonul ki, illetve az ő bűnügyi technikusaik végzik a helyszínelést, de a szemlebizottság vezetője ilyenkor az ügyész. Tehát már a helyszínen is ők vezetik a nyomozást” – mondta el az Átlátszónak a szervezett bűnözéssel és terrorizmussal kapcsolatos nyomozások menetére rálátó forrásunk.

„Ilyenkor az ügyészség folytatja le a tanúkihallgatásokat, ő rendel ki szakértőket, tehát ilyen szempontból a nyomozásnak a rendőrséghez semmi köze. Ebben az ügyben nem jutottak el a gyanúsításig, mert a helyszínen talált bizonyítékok nem vezettek sehová, nem igazán lehetett a cselekményt konkrét személyhez vagy csoporthoz kötni. Az ügyészségi iratokból derülhetne ki, mennyire vonták be a nemzetbiztonsági szerveket, illetve felmerült-e az ügyben külföldi állampolgár, tehát kértek-e más országtól jogsegélyt” – mondja névtelenséget kérő riportalanyunk, aki szerint ennyi év után már nagyon nehéz volna megmondani, ki volt a tettes, illetve a felbújtó, ráadásul a dolognak nincs büntetőjogi relevanciája, hisz az ügy azóta elévült.

„Látni kell, hogy ez nem olyan, mint a 2016-os körúti robbantás, amikor már hosszú ideje nem történt ilyen súlyú bombamerénylet, és azóta sem volt rá példa. A ’90-es években, pláne a rendszerváltás utáni évtized közepétől gyakran szinte naponta, hetente voltak lövöldözések, robbantások. Eleinte csak bűnözők próbáltak így leszámolni egymással, aztán pártházak, politikusok, sőt a Parlament ellen is volt ilyen robbantás. Valószínűleg azért sem tudtak erre kellő erőforrást szánni, mert a politikai robbantássorozat előtt egy hónappal megölték Fenyő Jánost, aztán pedig az Aranykéz utcában robbantottak, melynek a célponton kívül civil kívülállók is az áldozatai lettek. Mivel ezek emberölések, nyilván fontosabb volt, hogy azokat hamar megoldják. Egyik ügy követte a másikat, így aztán a hatóságoknak nem nagyon volt idejük egy konkrét esetnél leragadni. S a kézigránátos támadássorozathoz hasonlóan ezek az ügyek sokkal gyorsabban elévültek, mert itt nem volt haláleset vagy személyi sérülés” – hangsúlyozza forrásunk, akinek megemlítettük Szemán Józsefnek a robbantássorozatról tett vallomásában elhangzottakat.

Az Aranykéz utcában több ember halálát okozó merénylet volt 1998. július 2-án. (fotó: MTI/Mihádák Zoltán)

„Ez is azt bizonyítja, hogy a ’98-as politikai robbantásoknál szinte kizárólag személyi bizonyítékok vannak. Tehát hogy ezek alapján Szemán József a más ügyekben tett vallomásai után ezt is elmondta, viszont más bizonyítékok nincsenek. Hogy ki lehetett még benne? Mivel az Aranykéz utcánál és más cselekményeknél is felmerült Roháč neve, illetve konkrét eljárásokban bebizonyosodott a szerepe, én azt mondanám, hogy ebben a robbantássorozatban is benne lehetett, én őt tartom a legvalószínűbbnek, de ez csak a magánvéleményem, mert igazából többet erről nem tudunk. Ha Roháč mindezt bevallja, az is csupán egy személyi bizonyíték lenne, mint Szemán esetén, amiből önmagában nem vezethető le a megbízói kör. Tehát nem mondhatom rögtön azt, hogy Portik lett volna a felbújtó, hiszen Roháč másoknak is dolgozott.

Attól még, hogy konkrét ügyekben Portik volt az értelmi szerző, itt akár az is lehet, hogy Roháč másoknak dolgozott: szlovák bűnözői köröknek, vagy akár a korabeli szlovák titkosszolgálatnak. Amellett nyilván Roháč volt a legismertebb a korabeli elkövetők sorából, de azért azt nem lehet mondani, hogy csak ő tudott volna egy ilyen robbantást végrehajtani. De akármilyen információ kerülne elő, azzal ugyanúgy nem tudunk mit kezdeni, mint Fürge beismerésével, hisz ezekben az ügyekben nem lehet már büntetőeljárást elrendelni” – mutat rá a korszak ügyeinek felderítésében jártas riportalanyunk.

A robbantássorozat ügyében mind Jozef Roháč -hoz, mint Portik Tamáshoz interjúkérelmet adtunk be, amelynek elbírása jelenleg is folyamatban van. Ugyanakkor nem táplálunk ez iránt vérmes reményeket, hiszen korábban botrányos, illetve abszurd módon mindkét személlyel való interjúnkat meghiúsították. A korábbi interjúk ügye jelenleg Strasbourgban van – az egyik pedig az Alkotmánybíróságot is megjárta.

Próbáltuk azt is megtudni: az esetlegesen a titkosszolgálatoknál lévő aktákkal mi a helyzet?

„A politikai célpontok elleni 1998-as robbantásokról a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) jogutódánál, az Alkotmányvédelmi Hivatalnál már semmilyen akta vagy irat nincs, mert 2010-ben ezeket átadták az akkor megalakult Terrorelhárítási Központnak, tehát ebben most ők az illetékesek. Korábban az NBH-nál is voltak terrorelhárítással foglalkozó szakértők, de ez a részleg a TEK megalakulásával megszüntetésre került” – mondta el az Átlátszónak az ilyenfajta szervezetek közötti ügymenetre rálátó forrásunk.

Természetesen a Terrorelhárítási Központot is megkerestük, hogy ezek az iratok azóta is a TEK-nél vannak vagy szintén átkerültek a levéltárba? Minősítésüket feloldották, tehát kutathatóak-e? Ha megjön a válasz, frissítjük vele a cikket.

Robbantás a Fidesz érdekében – az önmerénylet gyanújának árnyéka

Az ügyben már kezdettől sok volt a homályos pont.

„A nyomozók az egyes merényletek körülményeinek vizsgálata alapján már akkor azt feltételezték, hogy a robbantásokat ugyanaz a társaság követte el. A bombák és azok elhelyezése is profi elkövetőkre utalt, adta tehát magát a kérdés: hogyan lehet, hogy a végrehajtók háromszor is elbaltázták az akciót? Vagy épp az volt a céljuk, hogy senki ne sérüljön meg? De ennek mi értelme?” – teszi fel a kérdést Dezső András a már idézett kötetétben. (Uo. 275.o.)

Tény, hogy több visszaemlékezésben, (illetve a cikkíró által lefolytatott  háttérbeszélgetésben) is felmerült a személyi sérülést nem okozó robbantások „önmerénylet” jellege és/vagy a célpontok – pártok és politikusok – akár közvetett, akaratlan érintettsége, valamint az, hogy ők politikailag profitáltak ezekből a műveletekből.

„Már akkoriban sokan gyanították, hogy a merénylők az ellenzéki pártoknak, a Fidesznek és a kisgazdáknak akartak szívességet tenni, jelezve: az emberek nem érezhetik biztonságban magukat, a kormánypárt nem ura a helyzetnek, a maffia pedig már az államigazgatással is összefonódott” – említi Dezső András. (Uo. 275.o.)

A fentebb már idézett Torgyán-memoár (amely a robbantásnak külön fejezetet szentel) beszámol „egy igen különös országgyűlési összecsapásról”.  Miszerint Bánk Attila, az FKGP akkori frakcióvezetője egy napirend előtti felszólalásában „az MSZ(M)P-t megvádolta azzal, hogy ők állnak az ellenem elkövetett robbantásos merénylet mögött. E kijelentés elhangzásakor az Országgyűlésben a miniszteri székemben ültem a patkó közepén. Mögöttem ült és szólalt fel dr. Bánk Attila és két székkel mellette foglalt helyet dr. Gaál Zoltán, az MSZP akkori frakcióvezető-helyettese, a Ház korábbi elnöke és az állampárt még korábbi belügyminisztere. Hallván a mi felszólalónk által mondottakat, dr. Gaál Zoltán képviselőtársunk elvesztve fejét, felugrott és ordítva rákiabált dr. Bánk Attilára, hogy miket hazudozik, hiszen ő is tudja, hogy a robbantást ellenem a Fidesz rendelte meg és Tóth Béla volt ennek a szellemi atyja.” – írja Torgyán. (I. m 360-361.o.)

Hozzátéve: „nem adtam hitelt ennek az indulati elemektől sarkallt visszakiabálásnak, hiszen a saját kormányomat buktattam volna meg, ha valónak fogadom el az elhangzottat” – írja a kisgazda miniszter-pártelnök. Akit már nem tudtunk megkérdezni, mert 2017 januárjában elhunyt. De a fiát, Torgyán Attilát megkerestük, tud-e esetleg valamit, amit az édesapja mondott erről az ügyről. Ahogy Gál Zoltánt is reagálásra kértük. Bármelyikük válaszol, közölni fogjuk.

Magyar Hírlap 1998. március 18. (forrás: Arcanum)

Tóth Béla  a 90-es években a Fideszhez közel álló üzletember, a párt kampánytanácsadója volt, akinek a neve az Energol-perben is felmerült, valamint egy olajbizottsági jegyzőkönyv szerint „1997-ben, amikor 20 milliós adócsalással gyanúsították meg, még az útlevelét is bevonták.” Hozzá nem találtunk elérhetőséget.

„Gál Zoltánt ismerve kizártnak tartom, hogy ő egy parlamenti ülésen név szerint, konkrétan bárkit is bizonyítékok nélkül megvádolt volna a robbantások elkövetésével. Nem emlékszem erre az ülésre, de nem gondolom életszerűnek, hogy ilyen történt volna” – mondta el egy, az akkori parlament hétköznapjait jól ismerő korabeli szereplő.

A robbantások két másik célpontját, Szájer Józsefet és Áder Jánost ugyancsak megkerestük. (Szájert az általa igazgatott Szabad Európa Intézet, Ádert pedig az általa létrehozott  Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány elérhetőségein.) Nekik is részletesen kifejtve, milyen kérdésekre szeretnénk választ kapni. Szájer József nem reagált, Áder sajtócsapatától pedig azt a választ kaptuk, hogy „kérdéseire legfeljebb egy háttérbeszélgetés keretében kaphatna választ. Erre azonban – Elnök Úr sűrű időbeosztása miatt – jelenleg nincs lehetőség.” Amennyiben később bármilyen formában mód nyílna a témáról való beszélgetésre, azt örömmel vennénk.

Szájer József az EP-képviselőségről való lemondása után évekkel, 2024-ben megjelent, Frontvonalban című interjúkötetben arra a kérdésre, hogy miért ő volt a célpont, így felelt:  „Arra tippelek, hogy azért nálam történt az incidens, mert a fideszes politikusok közül az én címem nyilvános volt, benne voltam a telefonkönyvben – lakótelepi lakásban laktam akkor a családommal.” A korábbi Fidesz-politikus hozzátette: „Egy viszonylag amatőr, máig ismeretlenek által, ismeretlen okból végrehajtott zavarkeltés lehetett. Tünet volt az eset egy széthulló országban” Szájer robbantásról történt visszaemlékezésben felmerül a szlovák párhuzam is: „Nem minden környező ország volt képes túllépni ezen a fázison – ott van például Szlovákia, ahol máig nem sikerült felszámolni a szervezett alvilágot.” Szájer szerint, ha a bombamerénylet „bármit is üzent, az a zűrzavar üzenete volt. Nem személy szerint ellenem történt.” A kormánypárt egykori frakcióvezetője hozzátette: „A Jóisten is segített, hogy nem volt személyi áldozata a merényletnek, egy soklakásos házban robbantani kockázatos, elképesztően esztelen dolog volt.”

Akárkik követték el, a robbantások egy súlyos beavatkozási, illetve befolyásolási kísérlet voltak a korabeli választásokat illetően. Ugyanezen kötetében idézi Fürge vallomásából Dezső András, hogy mi volt a robbantások célja. „Hogy a baloldali kormány megbukjon, és a jobboldal kerüljön hatalomra. Minderről a jobboldali pártok nem tudtak. Csak egy szűk kör volt beavatva az alvilágon belül. Ők így »politizáltak«. Hittek az erejükben, mert korábban a kézigránátos támadássorozattal mégiscsak sikerült megbuktatniuk a teljes rendőri vezetést. Úgy érezték, hogy azzal az erővel, ami a hátuk mögött van, mindenre képesek.”

Hajdú-Bihari Napló 1998. június 16. (forrás: Arcanum)

S van még egy visszaemlékezés, melyben egy későbbi hasonló akcióról beszélnek. „A 2006-os önkormányzati választások előtt jutott el hozzánk egy információ a szlovák titkosszolgálattól, hogy szlovákiai hátterű bűnözői körök a kampány alatt robbantásokra, illetve a gyűléseket, rendezvényeket megzavaró, pánikot keltő akciókra készülnek az ellenzék érdekében. Az információban tehát az is benne volt, hogy az akkori legnagyobb ellenzéki párt, a jelenlegi kormánypárt lenne a haszonélvezője ezeknek a merényleteknek. Mi azonban ezt így nem akartuk a nyilvánosság elé tárni, hiszen egyrészt nem volt semmi konkrét bizonyíték, ami a Fidesz szerepére, érdekeltségére utalt volna az ügyben, ezért nem tartottuk volna korrektnek.

Másfelől rögtön azzal vádoltak volna bennünket, hogy politikai okból le akarjuk járatni a Fideszt. Így aztán ez a rész kimaradt, nem osztottuk meg a sajtóval. De a Fidesz székháza, valamint politikusai elleni 1998-as bombatámadások után ezt a fenyegetést enélkül is mindenki komolyan vette, a fideszes politikusok is. Nem tudtuk megnyugtatóan ellenőrizni az információ hátterét, illetve a megjelölt személyek hollétét, ezért inkább nyilvánosságra hoztuk, hogy megelőzzük az esetleges terrorakciókat” – emlékezett vissza egy névtelenséget kérő, a titkosszolgálatok működésére akkoriban magas szintű rálátással bíró forrás egy 2024-es riportunkban.

Az egykori titokminiszter helyett az AI válaszol

Ha volt az 1998-as ügyben a nyomozás mellett titkosszolgálati adatgyűjtés, azt – lévén, hogy a választási kampány, illetve a kormányalakítás idején történtek – már a Fidesz-kormány által kinevezett szakpolitikusok és intézményvezetők felügyelték. (Ahogy a nyomozást is még a Györgyi Kálmán vezette ügyészség indította, de már a fideszes kinevezett Polt Péter alatt szüntették meg.) Így aztán megkérdeztük erről (az önmerénylet gyanújával kapcsolatos, fentebb idézett visszaemlékezésekről is) Kövér László akkori titkosszolgálatokat felügyelő minisztert, jelenlegi házelnököt, illetve utódát, Demeter Ervint.

Kövér nem válaszolt, Demeter pedig így reagált:  „Javaslom, hogy tájékozódásra használja az internetet, a Google-keresőt és az AI-t, mert akkor nem kerül olyan gyanúba, hogy rossz szándékú, teljesen megalapozatlan összeesküvés-elméletekkel tervezi traktálni az olvasóit. Ez a magatartás méltatlan egy magát újságírónak mondó személyhez és a sajtóorgánumhoz is, ahol tervezi ezt megjelentetni” – mondta a Fidesz-kormány 2000-2002 közötti titokminisztere. Természetesen minden válasznak örülünk, de úgy gondoljuk, egy ilyen kérdésben nem a mesterséges intelligenciától kell választ kapnunk, hanem azoktól az emberektől, akik mint elkövető, sértett, tanú, hatósági tisztviselő vagy szakpolitikus, információkkal bírnak róla.

Pintér Sándor belügyminiszter (b), Demeter Ervin titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter (b2), valamint Bácskai János, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ főigazgatója és helyettese, Mikó István 2001. 01. 18-án. (Fotó: MTI/Rózsahegyi Tibor)

De örülünk, hogy érdeklődésünk az Orbán-kormány egykori tagját is online kutatásra sarkallta. „Az ön által felvetett témakörben a világháló nekem a mellékelt információkat adta” – mondta Demeter Ervin. „Torgyán József lakásának 1998-as felrobbantása szorosan összefüggött a szlovák titkosszolgálat (SIS) Omega fedőnevű akciójával.”  A politikai robbantások célja „a közbiztonságba vetett bizalom megingatása volt, ami tökéletesen illeszkedett az Omega-akció azon törekvésébe, hogy Magyarországot instabil, az euroatlanti integrációra (NATO, EU) alkalmatlan államként mutassa be.” – küldte nekünk a válaszához csatolt AI-találatokat Demeter.

Amire azt kell mondanunk: a korábbi Fidesz-politikus nyitott kapukat dönget, hisz a tavalyelőtti (neki is megküldött) riportunkban hosszan írtunk az Omega fedőnevű műveletről, s egyáltalán nem tartjuk kizártnak, hogy ez a titkosszolgálati háttér (összefonódva kül-, és belföldi szervezett bűnözői körökkel) is ott állhatott a robbantássorozat mögött. A NATO-csatlakozás kisiklatása pedig nemcsak szlovák, de orosz érdek is volt, és a szlovák titkosszolgálatot „az Orosz Föderáció hírszerző szolgálataival való együttműködésre való törekvés uralta”.

A megfigyelés füstje és a robbantás lángja – két ügy fura kontrasztja

Ugyanakkor szintén jogos felvetés a párhuzam (amit szintén megosztottunk nemcsak Kövérrel és Demeterrel, de Szájerrel és Áderrel is) hogy a Fidesz választási győzelmét, illetve kormányalakítását követően felmerült a gyanú, hogy a Fidesz politikusairól jogsértő módon adatot gyűjtöttek, ebből lett az úgynevezett megfigyelési ügy. Melynek kivizsgálására parlamenti bizottság alakult.

Viszont a Fidesz (illetve akkori koalíciós szövetségese, a Független Kisgazdapárt) elleni, a vélelmezett illegális adatgyűjtésnél jóval súlyosabb, egyértelműbb bűncselekmény, a robbantássorozat ügyében nem állt fel parlamenti bizottság és sokkal kevesebb nyilatkozat volt róla a Fidesz, illetve a kormány részéről. Milyen okból született olyan döntés, hogy ezt az ügyet kevésbé tartják napirenden? – kérdeztük tőlük.

Mivel erre nem válaszoltak, mi helyettük ezt nem tehetjük meg. Az ügyben szerzett információk alapján viszont elképzelhetőnek tartjuk, hogy a gyanú, miszerint szervezett bűnözők és/vagy külföldi hírszerzők a Fidesznek szívességet téve, a Fidesz érdekében robbantottak, a fideszes politikusok fülébe is eljuthatott. S az, hogy ennek akaratlan haszonélvezői lettek, akkor is kellemetlen, kínos dolog, ha a Fidesz semmit nem tudott a merényletekről. Így hát politikai önérdekből nem akartak erről túl sokat beszélni.

Papp László Tamás

A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum adatbázisa szolgáltatta. Címlapfotó: A büntetés-végrehajtás kommandósai állnak a Fővárosi Bíróság tárgyalótermében a golyóálló mellényt viselő Jozef Rohác (j) mellett 2010. február 23-án. (fotó: MTI/Mohai Balázs)