Megint mondjuk: hatályon kívül kellene végre helyezni a rágalmazást és a becsületsértést a Btk.-ból

A Pesti Srácokkal kevés dologban értünk egyet, de abban maradéktalanul, hogy teljesen felesleges és – egyebek közt – a sajtószabadság indokolatlan korlátozására vezet a feltételezett hamis tényközlések és a sértő vélemények ellen büntetőjogi eszközökkel fellépni úgy, hogy több, ennél jóval hatékonyabb eszköz is rendelkezésre áll a magyar jogrendszerben az ilyen jellegű esetleges jogsértésekkel szemben.

Az említett portál mai cikke részletesen beszámol arról, hogy a PestiSrácok.hu főszerkesztő-helyettese, Szarvas Szilveszter ellen az eljáró bíró körözést adott ki, mert nem jelent meg egy ellene indított rágalmazási ügy büntetőperének tárgyalásán. Az érintett cikk amúgy a Czeglédy-üggyel kapcsolatos, és a PS olyan lendülettel megy neki a „csak a munkáját végző” munkatársának védelme érdekében az eljáró bírónak, mintha egy büntetőügyben tárgyalást mulasztó terhelttel szemben, sikertelen előállítás után elképzelhetetlen összeesküvés kellene ahhoz, hogy valaki a police.hu-n találkozzon a fényképével.

Nem akarjuk tartalmilag értékelni sem az általunk részleteiben nem ismert ügyet, sem azon belül a portál által kifogásolt bírói eljárást. Abban viszont teljesen egyetértünk (mondjuk már egy ideje), hogy ami Szarvas Szilveszterrel történt, az abszurd. Nem azért, mert elfogató parancsot adtak ki ellene, hanem mert rágalmazási ügyek még 2019-ben is büntetőbíróságra kerülhetnek Magyarországon.

Kívánjuk a sajtó szabadságát, a rágalmazás és a becsületsértés eltörlését

Itt volna az ideje, hogy a sajtó útján folytatott közéleti viták ne büntetőbíróságokon kössenek ki, személyiségi jogi polgári pereket közszereplők esetében pedig csak a tudatos hazugságok miatt kaphasson a nyakába a média. Az atlatszo.hu most nem adatot kér, hanem törvénymódosítást javasol.

Ez az ügy ismét nagyon jól bizonyítja, hogy mennyire aránytalan eszköz büntetőeljárásokat lefolytatni, mennyire értelmetlen büntetőbírósági, közvádas eljárásokban pedig rendőrségi és ügyészségi erőforrásokat lekötni rágalmazási és becsületsértési ügyekre. Egyébként ez nemcsak sajtóügyekben, hanem politikusokkal vagy magánszemélyekkel szembeni eljárásokban is így van, hiszen ott is párhuzamosan dolgoztatjuk ugyanazon jogsértés miatt a polgári és a büntető bírósági ügyszakot a bíróságokon (plusz országgyűlési képviselők esetében az Országgyűlést is, amelynek következetes gyakorlata szerint amúgy sosem adják ki rágalmazás vagy becsületsértés miatt a képviselőket). A média esetében azonban a büntetőjogi fenyegetettség fenntartása azért is különösen abszurd, mert a sajtó-helyreigazítási eljárással ott a párhuzamos, jóval hatékonyabb eszköz a gyors jogvédelemre, amit kiegészítenek még a médiahatóság által alkalmazott eszközök is a legkirívóbb ügyekben.

Az Átlátszó fontosnak tarja, hogy jól működő, de a tényeken alapuló újságírást feleslegesen nem akadályozó sajtófelelősségi szabályok legyenek, ezért tettünk már hat éve javaslatot a rágalmazás és a becsületsértés dekriminalizálására. Ez azonban természetesen nem jelentené azt, hogy szabadon lehet hazudni, sőt: ha az igazságszolgáltatás a felszabaduló erőforrásaira támaszkodva a cikkek tartalma miatt indított személyiségvédelmi pereket folytatná le soron kívül, akkor azzal a jogkövetésen is javítani lehetne és a megrágalmazott is jobban járna.

A jogsértő közléstől nem az tartja vissza a sajtót, hogy többféle eljárást lehet miatta lefolytatni, hanem az, ha a szankció a jogsértés súlyához igazodik, gazdaságilag a lapkiadó is megérzi, és az rövid időn belül és kiszámíthatóan érkezik.

Sepsi Tibor