Soros György, mint a liberális Blofeld

 

Orbán Viktornak a szokásos rádióinterjúban Soros Györgyre tett megjegyzéseit nem azok tartalma, hanem a kijelentést tévő személye teszi relevánssá. Ilyen szövegek évtizedek óta mennek Sorosról. Leginkább szélsőjobbos, ultrakonzervatív fórumokon, de nemcsak ott. Az Orbánnal kölcsönös barátságot, jó viszonyt ápoló illiberális-autokratikus rezsimek politikusai szintén efféléket mondanak róla. Hogy a kulisszák mögül országokat, földrészeket irányít, kormányokat buktat meg vagy segít uralomra. Ő áll a különböző titkosszolgálati műveletek, földalatti szervezkedések, stratégiai döntések hátterében. Soros György jó néhány összeesküvés-elmélet és politikai krimi „főhőse.” Alábbiakban ezekből tallózunk ki pár gyöngyszemet. 

 

 

„A miniszterelnök szerint ugyanakkor a Magyarországra, Lengyelországra és általában Közép-Európára tett negatív megjegyzések, amelyek megszaporodtak a migránsválság óta, nem véletlen elszólások.

Ugyanis “a Demokrata Párt vezetői mögött (…) Soros Györgyöt kell látnunk”, aki azt hirdette meg, hogy minden évben be kell engedni legalább egymillió muszlimot Európába – mondta, hangsúlyozva, hogy Magyarország akadályát jelenti ennek a Soros-féle amerikai tervnek, “nem is fogják azt itt végrehajtani, amíg Magyarországnak nemzeti kormánya van”.

A kormányfő ezek alapján Bill Clinton szavait úgy kommentálta: “a száj Clintoné, de a hang Soros Györgyé”. Hozzátette azt is, hogy a magyarországi ellenzék ereje elmarad a Soros György által finanszírozott szervezetek politikai befolyásától, “ez egy háttérhatalom” – nyilatkozta Orbán a közrádiónak.

A kormányfőnek érdemes lenne szárnypróbálgatást tennie a politikai thrillerirodalomban. Soros karaktere ugyanis népszerű. A műfaj királya, Robert Ludlum egyik regénye, a Janson küldetése fiktív alakba csomagolva lényegében őt formálja meg. A idegenbe szakadt hazánkfia Novák Péter, az emberbarát milliárdos vonásaiban rögtön Sorost látjuk tükröződni.

„Még ma is Magyarországon találod Novák Péter legnagyobb tisztelőit és legádázabb ellenségeit. De te arra vagy kíváncsi, ki akarná holtan látni. Azt kell mondanom, hogy hosszú a rosszakarók sora.

Például Kínában a gerontokrácia  mindennél jobban fél az „irányított demokráciától”, amelynek Novák elkötelezett híve. Tudják, hogy Novák Kínát tartja a demokratizálódás következő állomásának.

Aztán ott van Kelet-Európa, ahol a privatizáció során kifosztott iparágakból meggazdagodott egykori kommunista tisztviselők nézik rossz szemmel Novák tevékenységét. A Szabadság Alapítvány által vezetett korrupcióellenes kampány jelenti rájuk a legnagyobb veszélyt, ők pedig nem hagyják ezt annyiban.” – mondják a könyvben.

(Robert Ludlum: Janson küldetése. Reader’s Digest. Válogatott könyvek. Reader’s Digest Kiadó Kft. Budapest, 2004. 63.o.)

Persze – mint ahogy egy konteós hírszerzősztoritól el is várható – senki nem az, akinek látszik. Novák Péter sem. Olyannyira nem az, hogy nem is létezik. „Legenda” csupán, amelyet az USA titkosszolgálata kreált.

„A külügyben felvetődött, hogy mi volna, ha elemzőkből és szakértőkből összeállítanának egy kisebb titkos csapatot, hogy létrehozzanak egy külföldi milliárdost? Ezáltal úgy tudnák segíteni az ország érdekeit, ahogy azt az Egyesült Államok sohasem tehetné. Így született a Möbiusz-program” (Uo. 131.o.)

Orbánék persze azért nem mondják, hogy Soros nem létezik. De azt igen, hogy ő nem pusztán egy filantróp milliárdos, aki öntörvényű, szuverén módon támogat általa fontosnak gondolt ügyeket. Hanem kormányokkal, titkosszolgálatokkal összedolgozó, egyfajta titkos világrendet képviselő magánhatalom, egy liberális Blofeld, akinek alapítványa legalább olyan veszélyes, mint a SPECTRE.

„Nem biztos vagyok, hogy Gábor Tamás tesz jót népnek. Jön vissza Magyarországra, nagykutya, híres, világ polgára. Olyan fajtája embereknek, aki nekünk rossz. És honnan jön pénze? Pénze hűséges kihez? És még valami, amit maga is vesz észre? Akkor érkezik vissza, hogy járnak rossz idők, és kormány lóg minden szalmaszálba kapaszkodva. Így jár a kapitalista el. Így jár a zsidó el. Azokban az emberekben nem szeretek bízni.” – mondja tört angolsággal mondja az amerikai főhősnek a sofőrje és összekötője James L. Ross – írói álnevén John Boland – regényében.

(Magyarországról szeretettel. Fumax Kft. Budapest., 2012. 6-7.o.)

Gábor Tamás karakterében ugyancsak könnyű dekódolni Soros arcvonásait.

„A Bloomberg cikkei Gábor Tamást London és Párizs üdvöskéjeként állították be, ami nem jelentett újdonságot  számomra: befektető, emberbarát, a béke és a demokrácia elkötelezett híve. Alapja, a tizennégymilliárd dolláros Euro Partners Fund az előző évben negyvenkét százalékos hozamot fizetett ki részvényeseinek; még úgy is, hogy vezetője közben szülőhazája problémáinak szentelte értékes idejét.”  (66.o.)

Szervezetét itt Európa Alapítványnak hívják, de a lényeg ugyanaz. Azt feltételezik róla, valamilyen titkos ügynök, a nonprofit finanszírozás álca, sötét politikai célokat takar.

Felmerül, hogy esetleg már a pártállami időkben is beszervezett ügynök volt:

„Gábor Tamás éppúgy felkelthette Kádárék figyelmét. A pasas tényleg tehetséges, és a családi háttere is megfelelő. A háború alatt elhagyta az országot a szüleivel. Később nyilván visszatértek. Aztán jött ötvenhat, de Tamás akkor sem okozott csalódást. Igaz is, vajon mivel tölthette az idejét a forradalom alatt?
– Lehetett például besúgó – mondta Wolfe.
– Talán. Vagy még rosszabb. Egy fiatalembert a húszas évei elején sok mindenbe bele lehetett rángatni.
– Tehát kiszemelték maguknak. És utána?
– Utána külföldön taníttatták. Befektettek némi pénzmagot a karrierjébe.” (199.o.)

Gábort Tamást rengeteg gyanú lengi körül. Például, hogy valójában ő pénzeli a szélsőjobbot. (128.o.) A kormány el is követ mindent, hogy rábizonyítsa. A hatalom ezt szeretné ugyanis:

„…egy náci összeesküvést amerikai kapcsolatokkal a háttérben, márpedig az lehetetlenség, hogy egy amerikai állampolgár ne a CIA-nek dolgozzon. És a miniszterelnök, ez az aranyszívű humanista, néhány tanúvallomással a tarsolyában már fel is szíthatja az össznépi hisztériát a választások előtt.” (179.o.)

Végül Gábor Tamást autóba rejtett pokolgép öli meg. Nyilván azért, mert túlságosan belebonyolódott a kémjátszmákba.

Nem lenne semmi baj az ilyen kitalációkkal, ha megmaradnának a szórakoztató fikció dimenziójában. Ám a kormány politikusai véresen komolyra konfigurálták mimikai ráncaikat – s nemcsak azokat. Konkrét titkosszolgálati jelentésekre hivatkoznak.

„Titkosszolgálati jelentések bizonyítják Soros György magyarországi befolyását – közölte Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter az Atv.hu-val, kijelentve azt is: nincs olyan migránspárti, az ellenzékhez köthető szervezet, amely mögött ne az amerikai üzletember pénze lenne.” – citálja a Magyar Idők.

Igazából még egyetlen valós, hiteles titkosszolgálati jelentést sem láttunk Soros tevékenységéről. Eleve nehezen felfogható: annak kiderítéséhez, hogy Soros kiket támogat, miért kellenek titkosszolgálati eszközök? A nonprofit Soros-projektek hozzáférhetőek, közzé vannak téve. Az üzletember nemhogy titkolná, kifejezetten hirdeti, közhírré teszi, mire és kiknek adja a pénzét. Amit Sorosnak a fejére olvasnak, azt onnan tudják, hogy szponzorként publikussá tette.

Aki titkolózik, az mondjuk pont a kormányszóvivő, aki nem hajlandó elárulni, mennyi Soros-pénzt kapott.

Létezik amúgy egy, különösen nagyívű, ínyenceknek való teória Sorosról. De valamiért ezt kevésbé promotálják idehaza.

„Soros György nem is olyan régen, New Yorkban vacsorán látta vendégül a bolíviai elnököt, Evo Moralest. Ez a zsíros képű, indián születésű önjelölt népvezér, aki a Bolíviában legális kokacserje termesztéséből szerezte vagyonát, örömmel fogadta a meghívást.  […] elkísérte kancellária-minisztere, a rossz arcú, fehér bőrű Juan Ramón Quintana is. Aki mellesleg (micsoda véletlen!) éppen a latin-amerikai regionális igazgatója a már említett Nyitott Társadalom Alapítványnak is.

És a vacsora után Morales úr korábban fennen hangoztatott idegen tőke ellenes nézetei furcsa mód az ellenkezőjükre változtak. (115.o.) […] Soros argentínai „helytartója”, Eduardo Elsztain nem más, mint annak az igen befolyásos, és egyaltalán nem az Izaelben élő és harcoló zsidó nép érdekeivel törődő Zsidó Világtanácsnak a kincstárnoka, és tizenegy tagú legfelsőbb vezetésének a tagja, amelyik „világtanács” komoly szerepet játszik évtizedek óta egy sor állam politikai vagy gazdasági destabilizációjában.” (116. o.)

(Türk Attila: Terrorista vagy hős? Rózsa-Flores Eduardo élete és halála. Anno Kiadó.114-116.o.)

A Türk Attila szerzői álnéven publikáló Szatmári Jenő István által idézett elmélet Rózsa-Florestől származik.

Nem véletlen azonban, hogy ezt a (a Quintana-kapcsolat vonatkozásában spanyol nyelvterületen eléggé ismert) Soros-konteót nemigen terjesztik a jobbos NER-főáramban. Ugyanis az ezredfordulón még Lovas István is erőteljesen támadta a Chavez-típusú balos latin-amerikai rezsimeket, ám manapság nemigen tesz ilyet.

„A másik oldalon ott van Hugo Chávez, Venezuela most újraválasztott elnöke. Aki egy igazi bohóc. Azonfelül – az emelkedő kőolajárak ellenére – még jobban szétzilálta a gazdaságot. Szétverte politikai ellenfeleit, a kétkamarás parlamentet egy kamarássá tette. Kiherélte a legfelsőbb bíróságot. Az állami olajvállalatba beültette saját embereit. És a hadsereget akarja felhasználni azok ellen, akik szerint választási csalással került ki győztesen.

Nos, míg Fujimorit nem győzik támadni Amerikától Nyugat-Európáig – nem kis részben olyan indulatokat korbácsolva fel, melynek eredményeként a limai zavargásokban most, 28-án, hatan is életüket vesztették -, Chávez ellen senki sem tiltakozik. Sőt, Jimmy Carter, volt amerikai elnök a venezuelai választásokat tisztának ítélte” – mondja Lovas a beszédes című  „Soros – rombolni a nyugati civilizációt – Beszélgetés Johnathan Sunleyval, a Windsor Klub vezetőjével” címet viselő interjúban.

2000-ben Lovasnál Chávez még nem népét szerető rendes ember, hanem gátlástalanul hatalomra törő autokrata volt. Aki egyébként valószínűleg a nemzetközi baloldal támogatását élvező gazfickó. S akit – Fujimorival szemben – nem ítélnek el.

„Mi ennek az oka? Hogy Fujimori jobboldali autokratának, Chávez pedig baloldali autokratának tekinthető? Vagy hogy Venezuelának olaja van?” – teszi fel Lovas a vészterhes szónoki kérdést.

(A mondatok fellelhetők Lovas Jobbcsapott című kötetének 350-351. oldalán, eredetileg a Demokrata 2000. augusztusi számainak egyikében közölték.)

Aztán kiderült: „…Chávez, ellentétben a nála messze dörzsöltebb Gyurcsánnyal, szenvedélyesen szereti országát és népét, aminek kézzelfogható eredménye ott is, itt is meglátszik.” – írta 2009. február 20-án, a Magyar Nemzetben. 2006-ban pedig Moralesnek akkorát hízelgett, amire mondhatjuk: ez már plátói férfiszerelem.

„Evo Morales Elnök Bolívia Tisztelt Elnök Úr! Önnek nem lehet ismét nem gratulálni. Miután az illegálisan privatizált olaj- és földgázkitermelést kivette a külföldi befektetők kezéből, most bejelentette, hogy földosztásba kezd. Ahogyan ön kifejezte: a földosztás érdekében „a nemzeti erőforrásokat az állam veszi át, hogy Bolívia a jövőben ne legyen koldus állam”. Újabb bátor lépése mutatja, hogy tovább folytatja a nemzet szegényeinek felemelését.” – jelent meg tőle a Demokrata 2006/21. számában.

Tehát azóta Morales is „jó elvtárs” lett Orbán Viktor kedvenc hetilapjában. A bolíviai államfőről pedig még a külpolitikában felületesen tájékozottak is tudhatják, hogy dühödten Amerika-ellenes. Az USA és Bolívia viszonylatában szüneteltetett diplomáciai nexus felújítására történt ugyan próbálkozás, de az Egyesült Államok máig közellenségként tekint Moralesre. Konkrétan drogbáróként kezelik, adminisztrációja vezető politikusai ellen fedett nyomozást indítottak.

„Az észak-amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) egyik informátora szerint a szervezet évek óta titkos nyomozást folytat Evo Morales kabinetjének tagjai után, akiket az USA kokain-kereskedelemmel gyanúsít.”

Márpedig elég nehéz az egy USA-ellenes rezsimmel barátkozó Sorost CIA-ügynöknek eladni. A kettő együtt nehezen jön össze, bár az összeesküvés-elméletekben minden lehetséges.

Soros amúgy nemigen tesz lakatot a szájára, ha az USA és Izrael bűneiről, hibáiról van szó. A republikánus és Likud-párti vezetők biztosan nem a szíve csücskei. (Soros ez irányú munkásságára e poszt írója kitért már.) A demokrata politika ehhez viszonyítva nyilván a kisebb rossz számára, így hát segíti őket, de a Clinton-klán feltétel nélküli támogatójának aligha nevezhetjük.

Igazság szerint a mi ellenzékünk jobban rá van szorulva Sorosra, mint a demokraták. Valóban: az orbáni konteó rémálma az úgynevezett demokratikus ellenzék számára vágyálom. Ők nagyon is szeretnék, amennyiben igaz volna az orbáni konfabuláció. Vagyis Soros György tényleg egy globalista titkosszolgálati-nagyvállalati világösszeesküvés kulcsfigurája lenne.

Politikai impotenciájukat látva ugyanis nekik az egyetlen sanszuk a kormányra jutásra, ha a nemzetközi imperializmus jól megpuccsolja a Zorbánt.

Persze valójában Orbánnak sem rémálom ez, nem is fél a bukástól. Sőt. A Soros-háttérhatalom felfestése után több helyről megkapta az antiszemita címkét. Annyiban ez nyilván nem teljesen légből kapott, hogy az ilyen szavakkal a szélsőjobboldali rétegeket igyekszik becsatornázni. De nem igazán Soros zsidó származása itt a lényeg. Hanem magyar identitása és kötődése.

Orbán, mint nacionalista szeretné elhinni, (politikusként meg választóival is elhitetni), hogy a világ Magyarország körül forog. A globális sakkjátszmát jó és rossz magyarok vívják. Soros gonosz ugyan, de akkor is a miénk. Ezt a meccset mi játsszuk, mi, magyarok, egymás között. Tehát amellett, hogy ilyeneket mondani kifizetődő, még pszichésen is jólesik.

Kapcsolódó cikkek

Titkolja a kormányszóvivő, hogy mennyi támogatást kapott Soros Györgytől

Eurábiát csinálnak a Sorosok és Rotschildok – Beépültem a CÖF-be, II. rész

Miért a Hit Gyülekezete adta ki magyarul Udo Ulfkotte konteóit?

Hogyan lettek a Fidesz hasznos hülyéiből amerikai ügynökök? 

Soros György kommunista?

The Soros Army Needs You – támogasd az Átlátszót “Soros Army” pólóvásárlással

Nyilvánvalóan van Soros előtt még kapásból vagy féltucat befolyásosabb és gazdagabb ellenlábasa az orbáni autokráciának. Viszont azokat nem ismeri a nép, azokra nem lehetne ilyen jó kis elméleteket ráépíteni.

Mint a legtöbb ilyen teória, ez is az igazság magvára rakódik. Soros György gazdag ember, aki nem szereti Orbán Viktort. Szponzori aktivitása transzparens. Üzletemberi ténykedése viszont nyilvánvalóan kevésbé az. A befektetői világ a tőzsdén, a pénzpiacokon üzleti titkokon nyugszik.

Soros György, az üzletember valószínűleg olyanokkal is pénzügyi kapcsolatban lehet, akiket Soros, a filantróp nem feltétlenül kedvel. Esetleg (mint szinte valamennyi üzletemberről) róla is össze lehetne csipegetni kellemetlen vagy kínos tényeket. Aki nagyon fogást keres valakin, az előbb-utóbb találni is fog, amihez még különösebben rosszindulatúnak sem kell lennie.

Soros nem szent, próféta vagy istenség. Ezt nyilván támogatottjai sem gondolják róla. Csak ezek a dolgok a józan ész prizmáján át nézve aligha állnak össze valós összeesküvéssé.

Soros Panama-papírokban való érintettségét a FoxNews nyomán szétkürtölte a teljes globális média. Nem is valódi tőzsdejátékos az, akinek nincs offshore cége. Ám a kormánypárti nyilvánosság által sötétre festeni próbált összképet – finoman szólva – némiképp árnyalja a mondat, hogy „…az adatbázist feldolgozó médiaorgánumok egyik szponzora, Soros György…” 

Soros György valószínűleg úgy van a róla terjedő konspirációs teóriákkal, mint a Bilderberg-csoport. Alapvetően jól jön ki belőle, hisz ez a paranoid mitológia nagyságrenddel befolyásosabbnak, hatalmasabbnak és zseniálisabbnak írja le, mint amilyen valójában.

Soros Györgynek a haja szála nem fog meggörbülni. Meg tudja ő védeni magát. Az illiberális rezsimek fenyegetőzése nem rajta fog ütni. A rendőri és belbiztonsági zaklatás csóró helyi értelmiségieket, civileket vesz irányzékba, akiknek egyetlen bűne, hogy rendszerellenes tevékenységükhöz elfogadtak Sorostól néhány ezer dollárt vagy pár tízezer eurót.

Papp László Tamás

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.