Megdönthetetlen pozíció: a fegyverlobbi hatalma az amerikai belpolitikában

Miért olyan nehéz átvinni egy, a fegyvertartást szigorító törvényt az Amerikai Egyesült Államokban? Milyen eszközöket használ fegyverlobbi az érdekeik érvényesítése érdekében? Ezekre keresi a választ a Frontline dokumentumfilmje.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

2011-ben az Egyesült Államokbeli Tucsonban Gabby Giffords demokrata képviselő éppen a választóival találkozott, amikor merényletet kíséreltek meg ellene. A merénylő fejbe lőtte Giffords-ot, majd lövöldözni kezdett, a merényletnek 6 halálos áldozata volt.

Az amerikai közvélemény arra számított, hogy a Fehér Ház most már tenni fog valamit a fegyverviselési szabályok szigorítása érdekében. Ugyan Barack Obama elnök a merénylet után beszédet tartott, de a beszéd során egyszer sem mondta ki a fegyver szót. A szakértők szerint túl nagy volt a politikai kockázat és köztudott, hogy a fegyverlobbinál erősebb lobbicsoport nincs Washingtonban.

A PBS Frontline 2015-ös dokumentumfimje (Gunned Down: The Power of the NRA) annak jár utána, hogy hogyan lett az NRA (National Rifle Association, Nemzeti Fegyverszövetség) ilyen hatalmas politikai erő, hiszen nem mindig számított annak. Az 1960-as években a fő küldetésük az volt, hogy elmagyarázzák az embereknek, hogyan kell biztonságosan tárolni és használni az otthon tartott fegyvereket.

Aztán amikor egymás után követtek el merényletet John F. Kennedy, Martin Luther King, valamint Robert F. Kennedy ellen, és egyre több amerikai városban voltak fegyveres zavargások, Lyndon B. Johnson elnök aláírta az évtizedek óta első átfogó, a fegyvertartást korlátozó törvényt. 1968-ban például megtiltották a levélben történtő fegyverrendelést.

Az NRA – ahogy az a következő években újra és újra bebizonyosodott – akkor volt igazán erős, amikor az általuk vallott értékeket támadni kezdték, így a 70-es években elkezdett megerősödni és radikálisabb álláspontot vett fel. Ebben az is közrejátszott, hogy a pénzt nagyon konzervatív, republikánus emberektől kapja a működésére.

Az NRA tagjának lenni színtiszta patriotizmus – hangzik el a filmben, amelyben korábbi NRA-tagok is megszólalnak.

Miután 1999-ben a Columbine Gimnáziumban két diák 13 embert ölt meg valóságos fegyverarzenált felvonultatva, az NRA tagjainak száma is megnőtt, miután előbb kiadtak egy közleményt, amelyben részvétüket fejezték ki az áldozatok családjának, majd a gyűlésükön bedobták a nagyágyút, Charlton Heston színészlegendát, aki az NRA elnöke volt 1998 és 2003 között.

A columbine-i lövöldözés azonban egy nagyon fontos kiskapura is felhívta a figyelmet: arra, hogy a fegyverbemutatókon jóval könnyebb fegyvert vásárolni, mint boltban. Ennek hatására Bill Clinton számos új intézkedést vezetett be, például az úgynevezett Brady-törvényt, amely a potenciális fegyvervásárlók hátterének alaposabb vizsgálatát írta elő. A törvényt Jim Brady-ről, egykori elnöki testőrről kapta a nevét, aki a Ronald Reagan elleni merénylet során a testével védte az elnököt és maradandó sérüléseket szenvedett.

Az NRA a Clinton-éra alatt tovább erősödött, és ugyan a kabinet megpróbálta a fegyverbemutatós kiskaput bezárni, a szenátuson éppen hogy csak átment a javaslat (50 igen és 50 nem mellett kellett hozzá Al Gore alelnök igen szavazata), a képviselőházban elbukott – köszönhetően az NRA, pontosabban főlobbistájának, Wayne LaPierre-nek munkájának.

LaPierre-ről egyébként azt mondták korábbi NRA-tagok, hogy a fegyverekhez egyáltalán nem ért, de a lobbizáshoz annál inkább. Az NRA 2000-ben 20 millió dollárt költött a választási kampány során, és amikor George W. Bush elnök lett, mindenki tudta, hogy a fegyvertartás szigorítása egy időre lekerül a napirendről.

A demokraták vereségének egyik okát a szakértők annak a számlájára írják, hogy Al Gore fegyverellenes politikája nem tetszett az ohioi, nyugat-virginiai, arkansas-i és tennessee-i szavazóknak – ezekben az államokban igen magas az NRA-tagok száma.

Barack Obama elnöksége alatt a fordulópontot a Sandy Hook Általános Iskolában elkövetett lövöldözés jelentette, amikor 20 gyerek és 6 felnőtt halt meg. Obama a filmben is nyilatkozó Joe Biden alelnökre bízta, hogy dolgozzon ki valamilyen programot. Az NRA, pontosabban LaPierre válasza az volt, hogy a fegyveres rossz fiúkat csak a fegyveres jó fiúk tudják megállítani.

Mivel Obama pozíciója más belpolitikai küzdelmek miatt gyenge volt, igyekeztek találni valakit, aki alkalmasabb arra, hogy a fegyvertartókat is meggyőzze. Így esett a választás Joe Manchinra, aki amellett, hogy demokrata képviselő, az NRA tagja, ráadásul Sandy Hook után maga is a szabályok szigorítását sürgette.

Manchin az NRA-vel is többször leült tárgyalni, úgy tűnt, létrejöhet valamilyen kompromisszum, azonban egy másik csoport, Gun Owners of America (Amerikai Fegyvertartók) támadásba lendült. Ez annyira sikeres volt, hogy az NRA kihátrált a tárgyalásokból, megpróbálták besározni Manchint.

A végeredményen az sem segített, hogy a korábban szintént fegyvertartást támogató, az ellene elkövetett merényletet túlélő Gabby Giffords-ot is bevonta a kampányba a Fehér Ház: Manchin javaslata elbukott, 5 szavazaton múlott. Az NRA pedig a Sandy Hook után erősebb lett, mint valaha.

A film teljes egészében angol nyelven, angol felirattal itt megtekinthető.

D. Kovács Ildikó

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.