A Népszabadság megszün(tet)ését a fideszes politikusok, kormányközeli média és a jobbos kommentelők jelentős része egyszerű ésszerű kiadói döntésnek tartja, mivel így diktál a magasságos piac. A veszteségeket a „Mediaworks” (azért tettük idézőjelbe, mert nem tudjuk, hogy kinek a kezébe kerül a kiadó) nem akarta tovább finanszírozni. Tény, hogy 2011 és 2015 között a Népszabadság a főtevékenységből adódó üzemi eredménye (ez nem az adózott eredmény, hanem az, amiben nincsenek benne a pénzügyi tranzakciók, egyéb, nem lapeladásból, reklámból származó bevételek) nagyjából 2,5 milliárd veszteséget okozott a kiadójának. Így normális esetben a Népszabadság kiadásának „felfüggesztése” mögött igenis lehet piaci okokat keresni és találni. Csakhogy az a kormányközeli média használja a piaci okokat bunkósbotként, amelyik egyáltalán nem a piacból él, hanem közpénzből. Szemben a Népszabadsággal. Nézzük.
A nyomtatott lappiac teljesítményének vannak a piac által elfogadott hivatalos mérőszámai. Ilyen az auditált nyomtatott, terjesztett, értékesített és aktívan vásárolt példányszám. Ezt a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség végzi, már amennyiben az a lap, amely auditáltatni akarja magát, fizet azért, hogy a piacon transzparens, mindenki által elérhető, ellenőrizhető számai legyenek.
Vagyis a kormányközeli nyomtatott lapok. Ők valamiért nem gondolják, hogy a piacra és a nyilvánosságra tartozna, mennyi lap fogy belőlük, vagyis hogy mennyire kíváncsiak rájuk az olvasók. Ez az, amit 2010 és 2014 között a Magyar Nemzet sem mert megtenni, noha a Nemzeti Olvasottság Kutatásban már ők sem szerepeltek. Ezzel szemben a Népszabadság, illetve más jobboldali és baloldali napilapok szerepelnek a MATESZ auditban. Így sajnos nem tudjuk összehasonlítani ezeknek a lapoknak a vásárolt példányszámait a Népszabadságéval 🙁
Az online látogatottságot a Digitális Közönségmérési Tanács által futtatott OLA (Online Látogatottsági Adatok) oldalon tudjuk követni. Kerestük, kerestük, de valahogy két lapot nem találtunk a mért oldalak között. Ez a két lap:
a magyaridok.hu és a 888.hu
Velük szemben a Nol.hu ott van. Sajnos megint nem tudjuk összehasonlítani, hogy a Magyar Időkre vagy a 888.hu-ra hányan kattintanak szemben a Nol.hu-val.
És akkor harmadikként nézzük, hogy miközben ezeknek a lapoknak semmiféle transzparens, a piac által hivatalosan mért és elfogadott adatuk nincsen, olyannyira, hogy még a médiaajánlatukban sem szerepel (!) sem terjesztett, sem vásárolt példányszám, mégis milyen pénzből élnek ezek a lapok? Erre a Kantar Mediától kikért 2015. január 1-től 2016. május 31-ig tartó listaáras reklámbevételi adatokból tudunk következtetni.
A Kantarnak a 888.hu-ról és a Ripostról nincsen adata, a Lokálból pedig csak a hetilapról vannak részletes adatok, a napilapot csak nyár óta mérig.
De nézzük, hogy a Lokál Extra (hetilap), a Magyar Idők, a Magyar Hírlap, vagyis amelyek terjesztett és vásárolt példányszámairól nincsen hivatalos mért adat, és a Népszabadság, illetve a teljes napilappiac teljes listaáras reklámbevételéből hány százalékot tett ki ebben az időszakban az államtól, vagyis közpénzből érkező bevétel:
A grafikonról leolvasható, hogy a Lokál Extra, a Magyar Idők és a Magyar Hírlap a most cinikusan mennyekbe emelt piacot olyan nagyon nem érdekli, ellenben a kormánnyal és az állami cégekkel, amelyek közpénzből tartják el és fent ezeket nyomtatott lapokat.
A Lokál listaáras reklámbevételeinek 80 százalékát, a Magyar Időknek 63 százalékát míg a Magyar Hírlapénak közel 50 százalékát a mi pénzünkből fizette az állam ebben az évben.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a minisztériumok, kormányhivatalok, egyéb állami szervek mely lapból mennyit rendelnek szintén közpénzen és mely lapokból nem rendelnek egyáltalán. Még egyszer: mindezt úgy teszi a kormány és az állami szektor, hogy ezekről a lapokról semmiféle hivatalos piaci mérőszám nem áll rendelkezésre.
És még mielőtt bárki is elkezdene elmúltnyolcévezni, ajánljuk figyelmébe ezt a cikket.
Nyitóképen a miniszterelnöki kabinetiroda közigazgatási államtitkárságának várótermében olvasható lapok.
A független képviselőcsoport és a jobboldali, szélsőjobboldali pártok politikusai nagyobb arányban érintettek a korrupciós és egyéb botrányos ügyekben, de a korrupció a teljes politikai spektrumon jelen van.
A börtönparancsnokság előre bekérette a kérdéseket, aztán közölte: azokban a bulvársajtóra jellemző nyelvi klisék vannak, és az interjú alkalmas lehet a bűnözői életmód népszerűsítésére.
Korábban több újságíró – P. Gál Judit és Dezső András – is beszélhetett a szlovák állampolgárságú, büntetését Magyarországon töltő elítélttel, az Átlátszót mégis eltiltották a börtöninterjútól.
A futottak még kategóriában a magyar GDP, ez derül ki az Eurostat adataiból. Nem csak európai viszonylatban gyenge az adat, a V4-ek között is szégyellnivaló.
