Az uniós polgárok néhány hónap múlva választják meg az új Európai Parlament képviselőit. Azonban több mint egy évvel azután, hogy több (volt) képviselő is belekeveredett a Katargate néven elhíresült hatalmas vesztegetési botrányba, továbbra is kérdéses, hogy az intézmény mennyire van felkészülve arra, hogy a törvényhozók megszegjék a szabályokat. A Follow the Money és médiapartnerei által végzett vizsgálat szerint alig áll készen. A vizsgálatból kiderül, hogy a jelenlegi uniós törvényhozók közel negyede érintett a hírekbe került botrányokban, vagy egyenesen törvényt sértett – a zaklatási ügyektől kezdve a nagyszabású korrupciós ügyekig. A Follow The Money összeállítása.
A Follow the Money a határokon átnyúló európai parlamenti képviselői visszaélésekkel kapcsolatos vizsgálathoz Európa-szerte újságírókkal közösen elemezte az elmúlt évtizedek médiatudósításait, hogy megvizsgálja a leköszönő Európai Parlament integritását.
Ez a cikk a holland székhelyű Follow the Money civil szervezet által indított „EP-képviselő Szabálysértési Projekt (MEP Misconduct Project)” részeként jelent meg. Az egész Európára kiterjedő projekt keretében számos újságíró, köztük az Átlátszó munkatársai gyűjtik össze az EP-képviselők már ismertté vált és eddig ismeretlen kihágásait.
A vizsgálat azt mutatja, hogy a Katargate megdöbbentő vesztegetési ügye nem elszigetelt eset volt, az Európai Parlament tagjainak integritásával kapcsolatban egészen széleskörű a probléma. Az eredmények alátámasztják azokat az aggodalmakat, hogy a büntetlenséget és a szabályozás hiányát (még mindig) nem kezelik megfelelően. Nick Aiossa, a Transparency International EU igazgatója szerint a tényleges ügyek száma valószínűleg még ennél is magasabb. A jelenleg az Európai Parlamentben ülő uniós törvényhozók több száz botrányba keveredtek, vagy egyenesen törvényt sértettek – derül ki a Follow the Money és médiapartnereinek vizsgálatából.
A kutatásra az uniós intézmény zavaros időszakában került sor.
Ritkán fordul elő, hogy a Parlament világszerte a címlapokra kerül – de amikor a belga rendőrség 2022. december 9-én letartóztatta az EP egyik alelnökét, Eva Kailit és négy társát, az akkora botrányt generált, ami a mai napig sem csillapodott.
A politikusokat azzal gyanúsították, hogy Katar és Marokkó megvesztegette őket a két ország érdekében történő lobbizásért. A rendőrség több mint egy tucat házkutatás során csaknem 900 ezer euró készpénzt talált. Ebből mintegy 720 000-et Kaili apjának birtokában találtak – egy 50 eurós bankjegyekkel, valamint Kaili akkor 21 hónapos kislányának cumisüvegeivel és pelenkáival megtömött bőröndben. A nyomozás már több mint egy éve tart.
Bár az összes vádlott és az állítólagosan érintett országok tagadják, hogy bármi rosszat tettek volna, a botrány a korrupció minden jegyét magán viseli: készpénz átadása történt politikusoknak, hogy megvásárolják befolyásukat. Ez fájdalmas kérdéseket vetett fel: hogyan történhetett ilyen mértékű korrupció az EU szívében? Ez csak egy elszigetelt, bár nagyon súlyos eset volt, vagy ez a jéghegy csúcsa?
A válaszok megtalálása érdekében a Follow the Money határokon átnyúló elemzésbe kezdett. Az FTM több mint 20 uniós ország újságíróinak segítségével összegyűjtötte a képviselői szabályszegés eseteit, hogy megállapítsa a leköszönő Európai Parlament integritásának szintjét.
A vizsgálat mind a 27 uniós országból összegyűjtötte azokat az angol és helyi nyelvű híradásokat, amelyekben 2024. január 18-ig a jelenlegi uniós törvényhozók bármelyikét megemlítették valamilyen botránnyal kapcsolatban, és ezeket különböző súlyossági fokozatok szerint számolta. A részlehajlás-mentesség érdekében vizsgálatunkat két társadalomtudós és egy oknyomozó újságíró által kidolgozott módszerre alapoztuk. Csak olyan botrányokat vettünk figyelembe, amelyek a médiabeszámolókból egyértelműen kiderültek és/vagy bizonyos következményekkel – például büntetőjogi szankciókkal, vizsgálatokkal vagy megrovásokkal – jártak.
Olyan esetek is szerepelnek, amelyekben a vádak kétséget kizáróan megalapozottak – például a képviselő saját bevallása alapján –, de nem vezettek nyomozáshoz, elítéléshez vagy egyéb következményekhez. Ide tartoznak azok a botrányok is, ahol az igazságügyi hatóságok kivizsgálták az ügyet, de hivatalosan nem állapítottak meg törvénytelenséget.
Ez a vizsgálat olyan esetekre összpontosított, amikor egy politikus integritása forog kockán és megkérdőjeleződik. Ezek az „integritási botrányok” az uralkodó erkölcsi értékek, normák és szabályok megsértésére vagy vélt megsértésére vonatkoznak. Más politikai kudarcok és botrányok, mint például a költségvetés túllépése vagy a választási ígéretek megszegése, nem kerültek ide. Az általunk gyűjtött botránytípusok a következők voltak:
Bár az EP ígéretet tett arra, hogy etikai szabályainak megerősítésével javítja integritását, nem tartja nyilván a visszaéléseket elkövető uniós törvényhozók számát, és nem is tesz közzé adatokat erről. Ez azt jelenti, hogy csak saját számítással lehet megállapítani, hogy javult-e az integritás. Bár ez a vizsgálat nem tökéletes, mégis egy módja annak, hogy számszerűsítsük az intézmény integritását (vagy annak hiányát). Ha néhány év múlva ugyanazt a módszertant alkalmazzuk, akkor megalapozottan tudunk majd nyilatkozni arról, hogy javult-e az integritás vagy sem.
Ha egy politikus minden vádat tagadott, akkor is bekerült az adatbázisba, ha megbízható források komoly kérdéseket vetettek fel a politikus integritásával kapcsolatban. Kutatásunkat a 704 jelenlegi parlamenti képviselőre korlátoztuk (2024. január 18-án), valamint a 2019 óta a Parlamentből kilépett képviselőket nem vettük figyelembe.
A számok megdöbbentőek: az újságírók 253 olyan ügyet találtak, amely helyi és nemzetközi szinten egyaránt a hírekbe került.
Ezek a botrányok összesen 163 jelenlegi európai parlamenti képviselőt érintettek – a 704 törvényhozó közel negyedét. Közülük 23-at, azaz több mint 3 százalékot ítéltek el a bíróságon, vagy kaptak pénzbírságot bűncselekmény miatt.
A probléma az EU csaknem egészére kiterjed: szinte minden országban található legalább egy vagy több törvényhozó, akik érintettek megkérdőjelezhető vagy egyenesen törvénytelen magatartásban.
A zaklatás és a szexuális zaklatás komoly probléma: a médiakollektíva 46 olyan esetet talált 37 törvényhozóval kapcsolatban, akik ilyen viselkedés miatt kerültek a címlapokra. Más botrányok kevésbé súlyos problémákra utalnak: vegyük például Jaak Madison észt európai parlamenti képviselő viszonylag jelentéktelen esetét, akit 100 euróra büntettek, mert (még közel egy évtizeddel ezelőtt) eladott egy elveszett iPhone-t, amelyet valaki talált és átadott neki. Madison évtizeddel ezelőtt egy hajón egy információs pult mögött dolgozott, és ahelyett, hogy jelentette volna a társaságnak a behozott telefont, inkább eladta.
Gunnar Beck német EP-képviselő esete: a jobboldali Identitás és Demokrácia parlamenti képviselőcsoport két alelnökének egyikét azért büntették meg, mert a 2019-es uniós választások szavazólapján visszaélésszerűen hamisan nevezte magát „professzornak”.
De az EP-ben több büntetett előéletű politikust is találunk. Az egyik jelenlegi képviselő most is rács mögött van, egy másik pedig még mindig börtönbüntetésre számíthat, ha ítéletét helybenhagyják. Lara Comit, a Forza Italia európai parlamenti képviselőjét tavaly októberben ítélték 4 év börtönre Olaszországban, mert 500 ezer euró közpénzt tett zsebre. A képviselőnő fellebbezett az ítélet ellen, és továbbra is uniós törvényhozóként tevékenykedik. A másik elítélt képviselőt, Ioannisz Lagoszt bűnszervezet vezetése miatt ítéltek el, mert részt vett a görög neonáci Arany Hajnal párt vezetésében.
Bár több mint 13 év börtönbüntetésre ítélték, a görögországi börtöncellájából még mindig aktív uniós törvényhozóként tevékenykedik,
telefonon kapcsolódik be a parlamenti bizottságok üléseire, beadványokat ír és parlamenti fizetést kap.
Lagosz egyike volt annak a 13 uniós törvényhozónak, aki 2022 márciusában az oroszok ukrajnai inváziójának elítélése ellen szavazott, elutasítva egy olyan állásfoglalást, amely keményebb fellépést követelt Vlagyimir Putyin elnökkel szemben.
Katjana Gattermann, az Amszterdami Egyetem politikai kommunikációval foglalkozó docense és a The Personalization of Politics in the European Union (A politika személyessé válása az Európai Unióban) című könyv szerzője szerint bár a választók uniós intézményekbe vetett bizalmát egy-egy eset még nem teszi tönkre, általánosságban negatívan hatnak arra, ahogyan az emberek az európai politikát értelmezik. Szerinte a botrányok elvonják a média figyelmét az EP valódi munkájáról, még inkább elidegenítve a választókat.
„A legnagyobb médiafigyelmet gyakran a botrányokba keveredő EP-képviselők kapják” – mondta. „Ez megnehezíti az európai parlamenti képviselők munkáját, akiknek többsége keményen dolgozik, hogy valóban felfigyeljenek a munkájukra. A nemzeti politikusokhoz képest nem annyira láthatóak, így a választók is kevésbé tudják, mit is csinálnak valójában az európai parlamenti képviselőik.”
Ideális esetben a választók jól tájékozottan döntenek, de gyakran nem hallják, hogy az uniós törvényhozók milyen ügyeken dolgoznak – mondta. „Európa messze van, és a választók számára nagyon nehéz napi szinten követni az eseményeket. A választók kevesebb információval rendelkeznek az európai ügyekről, mint a nemzeti ügyekről.”
A kutatásban a korrupció két fajtáját különböztetjük meg: a kivételezést, mint például a nepotizmust, (29 ügy) és a nyílt megvesztegetést (16 ügy). A legismertebb eset természetesen a Katargate, de messze nem ez az egyetlen olyan botrány, amelyben uniós törvényhozók állítólag nagy összegeket sikkasztottak el.
A kivételezésgyanús esetre jó példa Deutsch Tamás, a Fidesz EP-delegációjának vezetője: bár Deutsch, aki 2009 óta európai parlamenti képviselő, előszeretettel vádolja az uniós intézményeket korrupcióval, úgy tűnik, hogy saját családja is jelentős hasznot húzott pozíciójából, mióta pártja hatalomra került.
Tíz évvel ezelőtt, miután ő és testvére, Deutsch Péter átvette a magyarországi MTK sportklubhoz kapcsolódó szervezeteket, az MTK-ra milliárdos közpénzeső hullott. Nemrég Deutsch Péter a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság megrendezésével megbízott projektcég vezérigazgatójaként írt alá szerződést testvére sportklubjával, nagy állami pénzösszeget utalva az MTK sportegyesületének. Deutsch mindazonáltal visszautasítja az összeférhetetlenség vagy a kivételezés vádját.
Hasonló módon korrupcióval vádolták a szocialista frakció tagját és Bulgária korábbi miniszterét, Szergej Sztanisevet. Amikor a politikus 2014-ben először jelöltette magát az Európai Parlamentbe, a felesége által vezetett PR-cég 60 ezer eurós szerződést nyert a Parlamenttől egy olyan projektre, amelynek célja az uniós választások népszerűsítése volt Bulgáriában. A botrányra az európai kereszténydemokraták hívták fel a figyelmet, mondván, „az ügy politikai szívességektől bűzlik”.
Bár a házaspár és a Parlament is visszautasította a vádakat, Sztanisev felesége visszalépett a projektből, és visszaadta a közel 30 ezer eurós előleget.
A Marine Le Pen francia jobboldali vezető által vezetett párt, a Rassemblement National szintén több botrányba keveredett. A pártból összesen 27 politikust gyanúsítanak bűncselekményekkel, közülük öt európai parlamenti képviselőt. Őket azzal gyanúsítják, hogy luxusutakat fogadtak el cserébe azért, hogy 2021 óta kedvező jelentéseket adjanak ki az Oroszországhoz csatolt Krímben és Kazahsztánban tartott választásokról.
Az elemzés 44 csalással és forráslopással kapcsolatos botrányt is feltárt. Figyelembe véve a magas béreket és a kiegészítő juttatásokat – az európai parlamenti képviselők adózás után havonta mintegy 8000 eurót keresnek, és további közel 5000 eurót igényelhetnek általános kiadásokra –, sok forog kockán.
Nick Aiossa, a Transparency International EU igazgatója szerint az európai parlamenti képviselők általános kiadásokra vonatkozó juttatási rendszere – amely évente összesen több mint 40 millió eurót tesz ki a több mint 700 törvényhozó számára – könnyen visszaélésekre adhat lehetőséget. „Ez évi 40 millió euró pénzügyi felügyelet, irányítás nélkül”– mondta.
„Sajnos a juttatásokkal és kiadásokkal való trükközés sok pártból származó európai parlamenti képviselő kedvenc időtöltése”. Azt is észrevette, hogy egyes politikai pártok részéről „óriási nyomás” nehezedik rájuk, hogy ezeket a jövedelmező extra juttatásokat arra használják fel, hogy „visszafizessék a pártoknak, amelyek megválasztották őket”.
Az európai parlamenti képviselők gyakran arra használják általános juttatásukat, hogy hazai pártirodáikat finanszírozzák. Az egyik legismertebb olyan eset, amikor európai törvényhozók uniós pénzeket használtak fel hazai párttevékenységek finanszírozására, öt európai parlamenti képviselőt érint, akik többsége a francia szélsőjobboldali Rassemblement National (az Identitás és Demokrácia képviselőcsoporthoz tartozik) tagjai.
Ők parlamenti asszisztensek fiktív foglalkoztatásának ügyébe keveredtek, amely nyolc évvel ezelőtt egy parlamenti jelentés nyomán látott napvilágot. Az ügyet várhatóan novemberben tárgyalja a francia büntetőbíróság. Az ügy mintegy 6,8 millió eurójába került az európai intézménynek, mivel a Parlament gyakorlatilag olyan asszisztenseket fizetett, akik valójában a francia pártnak dolgoztak, nem pedig az európai képviselőcsoportnak.
A Parlament ennek az összegnek csak egy részét tudta behajtani.
De a juttatásokkal való trükközés nem az egyetlen formája a csalásnak. A spanyol államkincstár szankcionált néhány spanyol EP-képviselőt, akik úgy próbálták elkerülni az adózást, hogy Belgiumban adták be az adóbevallásukat, mivel ott alacsonyabb az adókulcs. Néhányan közülük bíróságon támadták meg a hatóság döntését, sikertelenül. Közülük hárman jelenleg is EP-képviselők.
De nem a spanyol törvényhozók az egyetlenek, akik a jelek szerint spórolni akarnak, ha pénzmegtakarításról van szó. Írországban például Clare Daly európai parlamenti képviselő kampánycélokra használta fel az utazásra szánt közpénzt.
Az egyik leghírhedtebb EP-képviselőt, Ryszard Czarnecki lengyel törvényhozót 2021-ben a parlament arra kérte, hogy fizessen vissza mintegy 100 ezer euró értékű utazási pénzt. Erre azután került sor, hogy kiderült, hogy minden alkalommal, amikor Brüsszelből Lengyelországba utazott, papíron több száz kilométerrel meghosszabbította az utazást.
Azt is állította, hogy olyan autókat használt, amelyek nem az övéi voltak, az egyiket – mint azt az OLAF csalás elleni ügynökség felfedezte – 11 évvel korábban selejtezték. Mégsem ítélték el, a Czarnecki elleni büntetőeljárás 4,5 év után is folyamatban van, ami egyes kritikusok szerint azt jelenti, hogy pártja politikai befolyást gyakorol a lengyel ügyészségre.
De nem csak az egyes törvényhozók hibáztathatók. Aiossa szerint a Parlament is felelős, amely hanyagul kezeli a juttatásokkal való visszaélést. „Úgy gondolom, hiszem, több eset is van” – mondta a vizsgálat eredményeiről. „Úgy gondolom, hogy rengeteg olyan információ van a képviselőkről, amelyek nem látnak napvilágot”.
A korrupcióellenes aktivista a Parlamentben kialakult problémás kultúrát okolta, amely szerint félrenéznek, ha valaki megszegi a szabályokat. „Ha valaki megszegi a szabályokat, nem büntetik meg. Van egy egészségtelen hajlam arra, hogy ezeket az eseteket kizárólag pénzügyi-adminisztratív szabálytalanságnak tekintsék” – mondta. „Amikor a képviselők szabálytalanul költöttek el pénzt, a parlament behajtási felszólítást ad ki, és visszakéri a pénzt. Nem teszik fel viszont a kérdést: szándékos csalás történt-e?”
Az FTM által tavaly nyilvánosságra hozott adatok azt mutatják, hogy
2019 és 2022 között a Parlament 108 képviselőjének összesen több mint 2 millió eurót kellett visszafizetnie, amelyet fiktív vagy más módon szabálytalanul dolgozó asszisztensek után vettek fel.
Hogy kik ezek a képviselők, és mely esetekben volt ténylegesen bűncselekményi szándék, az többnyire rejtve marad, a Parlament nem kívánt nyilatkozni róla. A tanúvallomások mégis arra utalnak, hogy a törvényhozók megúszhatják a büntetőeljárást, ha egyszerűen csendben visszafizetik a pénzt, még akkor is, ha a Parlament megállapítja, hogy rosszul költötték el a pénzt.
És ez még nem minden. Még ha az európai csalásfelügyeleti szerv, az OLAF végül ki is vizsgálja az ügyet, ajánlásai gyakran nem vezetnek ahhoz, hogy az ügyészek el tudják ítélni a gyanúsítottakat. Ez magyarázhatja azt is, hogy az összegyűjtött botrányok összességéhez képest a büntetőjogi ítéletek száma – 23 – valójában miért tűnik alacsonynak.
„Az OLAF ajánlásai alapján a 27 tagállam ügyészei által tett vádemelések átlagos aránya évente 33 százalék körül mozgott. Ami tragikusan alacsony, tekintve, hogy ezek az ügyek több hónapos vagy éves nyomozáson alapultak. Így gyakran ez is mondhat valamit egy-egy tagállam igazságszolgáltatási rendszeréről” – mondta Aiossa.
Egy másik probléma, hogy az európai parlamenti képviselőket nem mindig lehet felelősségre vonni mentelmi joguk miatt. Ez azt jelenti, hogy „nem lehet őket semmilyen vizsgálatnak, őrizetbe vételnek vagy bírósági eljárásnak alávetni a képviselői minőségükben kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt” – kivéve, ha maga a Parlament fel nem függeszti a mentelmi jogról. A végső döntésről a plenáris ülésen egyszerű többséggel kell szavazni. Az intézmény nem tudta megadni azon esetek számát, amelyekben mentelmi jog felfüggesztését kérték vagy engedélyezték.
Bár az egyes országokban különböző számú visszaélést láttunk – a skála a portugáliai nullától a lengyelországi 31-ig terjed –, ez nem jelzi pontosan a törvénysértések valós számát. Ennek számos tényező az oka. Például az uniós témák iránti érdeklődés és az uniós jogalkotók szerepe változó, ezért egyes országokban a média kevésbé foglalkozik ezekkel az esetekkel. Szintén fontos kérdés, hogy mennyi független (oknyomozó) újságíró dolgozik az adott országban, akik képesek lennének feltárni a képviselők kihágásait. Emellett a Parlament is vonakodik az egyes ügyekről szóló információkat a sajtó rendelkezésére bocsátani, ami szintén megnehezíti az ellenőrzést.
Fontos tényező az is, hogy az igazságszolgáltatás hatékonysága és függetlensége országonként igen eltérő. Emiatt egyes tagállami bíróságok egyszerűen felmentik azokat az ügyeket, amelyek más országokban elítéléshez vezettek volna, vagy eleve el sem kezdik a nyomozást.
Ami a Parlament egyes képviselőcsoportjaival kapcsolatos botrányok számát illeti, a legproblémásabb csoportot a független képviselők alkotják. Az adatbázisban szereplő botrányok közül minden ötödik olyan képviselőhöz kapcsolódik, aki nem tartozik egyetlen képviselőcsoporthoz sem. Aiossa szerint ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy sokan közülük a botrányok miatt kiszorultak saját pártjukból vagy frakciójukból, mint például Kaili és Tarabella a Katargate kirobbanása után.
Az adatok arra is utalnak, hogy a jobboldali és konzervatív képviselők viszonylag gyakrabban keverednek botrányokba, mint a balközép, a liberálisok és a zöldek politikusai.
Sőt, az összegyűjtött esetekből úgy tűnik, hogy egyes pártok gond nélkül jelölnek újra botrányba keveredett képviselőket.
Harald Vilimsky, az osztrák szélsőjobboldali FPÖ európai parlamenti képviselője például csaknem egy évtizede van a parlamentben annak ellenére, hogy számos aggály merült fel a magatartásával kapcsolatban, például a luxuscikkekre fordított magas kiadásokkal kapcsolatos „pezsgő-gate” miatt. 2021-ben az EP az osztrák ügyészség kérésére felfüggesztette Vilimsky mentelmi jogát. Vilimsky ellen ugyanis a párt korábbi vezetőjével, Heinz-Christian Strachével együtt folyt vizsgálat, mert a gyanú szerint személyes kiadásaikat – például éttermi látogatásokat, telefonszámlákat vagy online vásárlásokat – pártkiadásokként tüntették fel.
Ennek ellenére a 2024 júniusi választáson továbbra is Vilimsky vezeti majd pártja listáját.
A talán legbotrányosabb német képviselő, Maximilian Krah, a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) több ügybe is belekeveredett tagja nagy valószínűséggel szintén listavezető lesz, annak ellenére, hogy egy 2023 februárjában felmerült gyanú szerint szerződéscsalásban vett részt. Krah visszautasítja a vádakat.
Aiossa szerint mégis nehéz megállapítani, hogy egy párt politikai irányultsága jelentősen befolyásolja-e azt, hogy politikusaik hány botrányt úsznak meg. Az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a parlament vagy az újságírók szívesebben leplezik le a szélsőjobboldali és euroszkeptikus politikusokat. De ez nem menti fel a mainstream pártokat sem. „Csak annyit mondhatok, hogy az egész politikai spektrumban láttam már botrányokat” – mondta Aiossa.
Kutatásunk alapján elmondható, hogy hiányzik az egyértelmű és végrehajtható szabályozás az EP-ben. Számos olyan esetet találtunk, amelyek nem kerültek be az adatbázisunkba, mert nem sértettek egyértelműen szabályokat, de ettől még etikátlannak tekinthetők. Ezekről csütörtökön egy második cikket fogunk közzétenni, amely a mögöttes szabályozási problémákra összpontosít.
A vizsgálatot a közelgő európai parlamenti választások listáin szereplő jelöltek esetében is folytatjuk. Ha van megosztani való története, itt léphet kapcsolatba az újságírókkal:
A cikk eredeti, angol nyelvű változata itt olvasható. Fordította Zubor Zalán. Címlapkép: FTM montázs.
A Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó cég nettó 1,6 milliárd forintért végezhet bontási munkákat a fideszes "káderképzőnek", a Mathias Corvinus Collegium Alapítványnak.
A közérzetjavító, wellness eszközökkel foglalkozott már a Gazdasági Versenyhivatal és a rendőrség is.
Megmutatjuk, hogyan oszlottak meg a kifizetések, mennyit kapott a NER és mennyit költött saját magára az állam.
Bahreinnel, Kubával, Észak-Macedóniával és Kínával állunk azonos helyen a Transparency ranglistáján.
