A nyáron indult zaporizzsjai ukrán ellenoffenzíva nem ért el jelentős eredményt, az ukrán erők áttörését a drónok és az akadozó nyugati támogatás is nehezíti. Keleten, Avgyijivka körül az oroszok indítottak nagyszabású ellentámadást, de ugyanolyan problémákba ütköztek, mint az ukránok Zaporizzsjában. A nehézségekről beszélt az ukrán főparancsnok is az Economistnak adott interjúban – az interjúra építve orosz csatornák deepfake-videókkal is megerősített álhírkampányt folytatnak, amit a magyar közmédia is megtámogat. Szintén terjed egy, a magyar-ukrán viszony elmérgesítését szolgáló álhír arról, hogy aknákat telepítenek a kárpátaljai határra. Novemberi összefoglaló.
Hadi helyzet:
• A zaporizzsjiai ukrán ellentámadás elakadt anélkül, hogy jelentős eredményeket ért volna el, továbbra is az oroszok ellenőrzik a Verbove és Novoprokopivka közötti kulcsfontosságú magaslatokat.
• Az orosz erők nagyszabású támadást indítottak Avgyijivka bekerítésére.
• Az offenzíva eddig kevés eredményt ért el, miközben az oroszok több páncélost vesztettek, mint az ukránok a nyári sikertelen támadás során.
•A drónok és a precíziós fegyverek miatt egyik fél sem tud nagy csapatokat összevonni anélkül, hogy az ellenség távolról tűz alá ne vegye őket, emiatt egyik fél sem tud gyors áttöréseket elérni.
• Herszon megyében ukrán csapatok átkeltek a Dnipro folyón, ezzel lényegében új front nyílt a háborúban.Dezinformációs tér:
• Hamis videóval terjesztik valakik azt, hogy az ukránok aknákat telepítenek a magyar határra a menekülők és a magyar hadsereg ellen.
• Több deepfake-videót is terjesztenek orosz források, amelyeken az ukrán főparancsnok digitális mása azt mondja, puccsal készül megbuktatni Zelenszkijt.
• Az MTVA és az Index is felerősíti ezt a dezinformációs narratívát, amit már tavaly ősszel is terjesztettek orosz állami források.Nemzetközi kontextus:
• Újra felröppent a hír, hogy nyugati politikusok alkut kötnének Moszkvával – januárban is érkeztek hírek hasonló béketapogatózásokról, amelyek kudarcot vallottak, Putyin arra számít, hogy elhúzódó háborúban katonai győzelmet arathat.
• Akadoznak az Ukrajnának szánt európai uniós fegyverszállítmányok, a tagállamok jövő tavaszig egymillió tüzérségi lőszer leszállítására vállaltak kötelezettséget, de egyelőre Észak-Korea több lövedéket tudott szállítani az oroszoknak, mint az EU Ukrajnának.
• Romániában képezik ki az ukrán pilótákat F-16 vadászgépek kezelésére; az Egyesült Államok először adott ATACMS-rakétákat, de láthatóan továbbra sem akarja, hogy orosz területekre mérjenek velük csapásokat.
Az Ukrajnában kialakult helyzetet sok helyen állóháborúként, patthelyzetként jellemzik a nyugati sajtóban. Tény, hogy az elmúlt időszakban a frontvonalak minimálisan mozdultak el, ugyanakkor a harcok továbbra is intenzívek a front több pontján – nem lehet tehát arról beszélni, hogy a 2014-2022 közötti donyecki háborúhoz hasonló, alacsony intenzitású konfliktus lenne kialakulóban. November elején a médiában újra olyan hírek jelentek meg, hogy béketárgyalásokat készítenek elő az Ukrajnát támogató államok, kézzelfogható bizonyíték azonban nem jelent meg, és az azóta történt fejlemények pedig tovább húzódó háborút vetítenek előre. Hasonló hírek már februárban is felröppentek, azonban az akkori állítólagos béketapogatódzások láthatóan nem jártak eredménnyel.
Idén nyáron és kora ősszel a legintenzívebb harcok a dél-ukrajnai Zaporizzsja megyében zajlottak. Ez volt a színtere az ukrán erők ellenoffenzívájának, amit nagy várakozások öveztek az Ukrajnát támogató országokban. Ukrajna elsősorban ennek az offenzívának a végrehajtására kapott az év elején nyugati haditechnikát, elsősorban tankokat és páncélozott harcjárműveket (ezek kifejezetten támadó fegyverek – korábban Ukrajna főleg olyan nyugati fegyvereket kapott, amelyek a védekezést szolgálták, például légvédelmi eszközöket, gyalogsági páncéltörő rakétákat).
A legoptimistább forgatókönyv szerint az ellentámadással az ukránok az Azovi-tengerig visszafoglalnák a megszállt területeket, Melitopol vagy Mariupol felszabadításával. Ez válságos helyzetbe hozná az orosz megszállást (ami jelenleg Ukrajna dél-keleti ötödére terjed ki), mivel elvágná a szárazföldi utánpótlástól a megszálló csapatokat a Krím-félszigeten és Herszon megyében.
Ehhez a várakozáshoz képest az ukránok csekély eredményt értek el,
Zaporizzsja megyében kisebb településeket tudtak visszafoglalni, mintegy 17 kilométerrel szorítva dél felé a megszállókat.
Ahogy korábban is írtunk róla: az ukránok a hadművelet első szakaszában, júniusban érzékeny veszteségeket szenvedtek, amikor megpróbálták áttörni az orosz vonalakat. Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka november elején az Economistnak adott interjúban beszélt arról, miért nem sikerült a remélt áttörés.
Mint mondta, az egyik fő problémát a haditechnika szintje jelenti, ami jelenleg a védekező félnek kedvez: a modern felderítés (főleg a kamerával felszerelt drónok) azonnal kiszúrják az ellenséges csapatkoncentrációkat (például rohamra induló páncélos formációkat), amire csapást mérnek a precíziós fegyverek, mint a tüzérség és támadó drónok – utóbbi eszközökből, mint mondta, jelenleg Oroszország tud többet hadrendbe állítani.
Emiatt, mint mondta, egyik fél sem tud nagyszabású támadó hadműveleteket folytatni. „Az egyszerű tény az, hogy mi mindent látunk, amit az ellenség csinál, és ők is mindent látnak, amit mi csinálunk.”
Zaluzsnij állításai összecsengenek a fronton szolgáló katonák beszámolóival. „Ma egy harckocsioszlopot vagy egy előrenyomuló csapatoszlopot három-öt perc alatt fel lehet fedezni, és további három perc alatt le lehet csapni rá” – mondta a WSJ-nek Vadim Szkibickij vezérőrnagy, az ukrán HUR katonai hírszerző szolgálat parancsnokhelyettese. Az Átlátszónak nyilatkozó kárpátaljai magyar katonák októberben szintén a drónok jelentőségét hangsúlyozták, és azt, hogy az oroszok sok helyen fölényben vannak a drónhadviselés terén.
Júliusban az ukrán hadsereg taktikát váltott, és felhagyott az orosz vonalak elleni gépesített rohamokkal, ehelyett kisebb, főleg gyalogos egységekre és a tüzérségre támaszkodva nyomult előre. Ez a taktika mérsékelt sikert ért el: a nyár végére Zaporizzsja megyében, Novoprokopivka és Verbove falvak között elérték az orosz megerősített vonalak második szakaszát, majd az erődrendszer egy részét el is foglalták. Augusztusban az oroszok erősítést küldtek a térségbe, köztük az elit 7. Gárda VDV Desszant Hadosztályt, ezzel októberre sikerült stabilizálniuk a frontot. Kulcsmozzanat volt a Verbove és Novoprokopivka közötti magaslatokért folyó harc – az ukránok végig „hegynek” felfelé harcoltak, e kritikus magaslatok elfoglalásával viszont megfordult volna a helyzet, azonban ezeket mostanáig az oroszok tartják.
Az ukránok által alkalmazott új taktika csökkentette a saját veszteségeket (különösen a nyugati eszközök veszteségeit: a fényképpel, videóval dokumentált veszteséglisták alapján az ellentámadás alatt a nyugati szövetségesektől kapott mintegy 150 modern tankból csak 9 vált harcképtelenné). Az orosz eszközveszteségek az ellentámadás idején magasabbak voltak, mint az ukránok veszteségei – ennek egyik oka az volt, hogy az ukrán tüzérség pontosabb és nagyobb hatótávval bír, amit sok helyen kihasználtak például az orosz tüzérség megsemmisítésére és az ellenséges lövészárkok ostromára.
Azonban a korlátozott számú lőszer miatt ezt a tüzérségre épülő taktikát Ukrajna sokáig nem tudja folytatni, többek között ez is hozzájárulhatott az ellenoffenzíva lassulásához.
Az ukrán hadsereg egyik legnagyobb problémája jelenleg az, hogy szövetségesei, különösen az EU országai továbbra sem tudnak elegendő tüzérségi lőszert leszállítani. A mostani háborúban, ahol mindkét fél nagyrészt elavult technológiát használ (Ukrajna szintén nem a legmodernebb nyugati eszközöket kapja), a légierő pedig kis szerepet játszik, felértékelődött a hagyományos tüzérség fontossága. A hidegháború óta jelentősen leépült a nyugat-európai hadiipar, és a hagyományos tüzérségi lőszerek felhalmozását a NATO kevésbé tartotta fontosnak – a nyugati haderők inkább a légierőt és a modern precíziós fegyverrendszereket fejlesztették, a Szovjetunió ezzel szemben hatalmas tüzérségilőszer-készleteket halmozott fel.
Bár korábban több EU-s ország megállapodott, hogy fejleszti lőszergyártó kapacitását, a lőszerek leszállítása azonban nehezen halad. Márciusban az EU kötelezettséget vállalt 1 millió darab 155 mm-es lőszer megvásárlására Ukrajnának. Novemberi politikusi nyilatkozatok alapján azonban nem biztos, hogy sikerül teljesíteni a kitűzött célt. Thierry Brenton, az EU belső kereskedelmi főbiztosa azt mondta, novemberre a tagállamok nagy része még nem írta alá a szerződéseket a gyártókkal a lőszerek megvásárlására. Brenton elmondása szerint az európai hadiiparnak már megvan a kapacitása Ukrajna ellátására – ezért szerinte tavaszra mégis sikerülhet leszállítani a tervezett mennyiséget –, a problémát a tagállami politikai vezetők tétlensége okozza.
Az Európai Unió idén mintegy 300 ezer tüzérségi lőszert adott át Ukrajnának, ami a hadseregek saját készleteiből származott.
Eközben eddig csak 180 ezer új lőszert rendeltek. Összehasonlításképpen: Észak-Korea amerikai becslések szerint mintegy 300-350 ezer tüzérségi lőszert szállított Oroszországnak.
Az Economistnak adott interjúban Zaluzsnij azt mondta, egy elhúzódó, felőrlő anyagháború az oroszoknak kedvez, akik nagyobb erőforrásokkal rendelkeznek mind hadianyag, mind élőerő terén. Szerinte áttörést új technológiák hozhatnak csak el. Kulcsfontosságúak lehetnek például a drónok ellen használható elektronikus eszközök és a jobb tüzérség-elhárító eszközök.
Ukrajna számára jó hír, hogy októberben megkapták a nagy hatótávú ATACMS rakétákat. Október 18-án először vetették be a fegyvert a megszállt Bergyanszk repterén állomásozó orosz helikopterek ellen. A támadásokban mintegy 14 helikopter sérült meg, arra kényszerítve az oroszokat, hogy hátrébb vonják harci helikoptereiket.
Egyelőre nem tudni, mekkora szerepet játszanak majd az új rakéták a konfliktusban. Más fegyverrendszerekkel szemben az Egyesült Államok nem közölte, hány ATACMS-t szállított le – októberi hírek szerint összesen csak 20 rakétát kaptak az ukránok; ekkora mennyiségnek aligha lenne jelentős hatása a háború menetére, igaz, később kijevi forrás szerint rendszeres szállítmányokra kaptak ígéretet. Ez összefügghet azzal is, hogy az amerikai hadsereg az idei év végén tervezi kivezetni az ATACMS rakétákat.
A Bergyanszknál talált törmelékek alapján úgy tűnik, Ukrajna az ATACMS régebbi, kisebb hatótávú M39-es változatát kapta.
Ennek hatótávolsága 165 kilométer, ami azt jelenti, hogy az ukránok saját megszállt területeiket ugyan elérik vele, nem tudnak azonban olyan jelentős oroszországi célpontokat támadni vele a jelenlegi pozícióikból, mint például Rosztov városa, az orosz hadsereg fő logisztikai központja.
A döntés arra utal, hogy az amerikai vezetésben továbbra is tartanak attól, hogy valamilyen durva eszkalációval járhat, ha az ukránok orosz földet támadnak amerikai fegyverekkel.
Azonban Oroszország Ukrajna megszállt területeit már ugyanúgy sajátjának tekinti, mint a nemzetközileg elismert orosz határokat; Moszkva szempontjából tehát elvileg egy a Bergyanszkot ért támadás nem különbözik attól, mintha Moszkvát rakétáznák.
Folyamatban van emellett az ukrán pilóták kiképzése az amerikai F-16-os vadászgépek használatára, novemberben Romániában nyílt kiképzőközpont épp ilyen célra. A zaporizzsjai ellentámadás eredménytelenségében nagy szerepet játszott, hogy Ukrajnának nem volt meg a légi fölénye, márpedig a NATO-doktrína szerint a légi támogatás elengedhetetlen egy gépesített offenzíva során. Ukrajna szeptemberi sajtóhírek alapján mintegy 50 vadászgépre számíthat, amelyeket a jövő év elején vethetnek be először. Anders Puck Nielsen, a Dán Királyi Védelmi Főiskola elemzője szerint ez ahhoz kevés lesz, hogy a NATO-doktrína szerinti légi fölényt kivívja. Inkább csak arra lesz elég, hogy életben tartsa az ukrán légiflottát, ami tavaly óta jelentősen amortizálódott, hiszen csupa szovjet gyártmányú gépből állt, amelyek alkatrészeit nehezen tudják pótolni a nyugati szövetségesek.
Ugyanakkor az elmúlt évben az orosz légvédelem is sokat gyengült egyes helyeken, különösen a Krím-félszigeten. Amennyiben tovább sikerül gyengíteni az orosz légvédelmet, az F-16-osok érkezésével az ukrán légierő nagyobb szerepet kaphat a harcokban. Szeptemberben az ukránok rakétákkal, drónokkal és szabotázsakciókkal gyengítették a Krím-félsziget légvédelmét, ami lehetővé tette, hogy légi csapásokat mérjenek az orosz Fekete-tengeri flotta kikötőire. A nyáron indult ellentámadásnak ez a része nagyobb sikert ért el, mint a szárazföldi offenzíva, az ukrán légicsapások miatt az oroszok kivonták a hadihajóikat több krími kikötőből, megnehezítve, hogy azok ukrán célpontokat támadjanak a jövőben.
Míg az ősz első felében az oroszok védekeztek, októberben már újra támadó hadműveletet folytattak. A célpont a Donyeck megyei Avgyijivka város volt. Avgyijivka a 2015-ben kezdődött donbaszi háború óta a frontvonalon fekszik. A 2022-es invázió során az orosz erők észak és déli irányból megpróbálták bekeríteni a várost, ez azonban máig nem sikerült, és a mostanra nagyrészt lerombolt települést továbbra is tartják az ukrán védők.
Október 10-14-én az orosz 2. Gárda Összfegyvernemi Hadsereg új támadást indított a város átkarolására, számos tankot és páncélozott harcjárművet bevetve. Az offenzíva nem ért el érdemi eredményt, és a támadók súlyos veszteségeket szenvedtek. Az oroszok Avgyijivkánál ugyanazzal a problémával szembesülnek, mint az ukránok a zaporizzsjai ellentámadásnál: nem tudnak nagyobb csapatokat összevonni anélkül, hogy az ellenséges drónok fel ne fedeznék őket. Több Avgyijikvánál készült harctéri felvételeken látszik, hogy a konvojban felvonuló orosz a páncélosokat távolról, drónokkal vagy tüzérséggel semmisítik meg az ukránok.
Október 19-én az újabb egységekkel megerősített orosz erők új támadást indítottak. Eközben az ukrán erők is erősítést küldtek a térségbe, többek között a 47. gépesített dandárt, amely korábban a zaporizzsjai ellentámadásban vett részt.
Az északi, Krasznohorivkából induló orosz támadás csekély területet tudott szerezni, továbbra is nagy veszteségeket szenvedve mintegy 2 kilométert haladtak nyugat felé. A harcok főleg a Terrikon néven emlegetett hatalmas salakdombért zajlottak, ahonnan novemberre sikerült kiszorítani az ukrán védőket. A fontvonal jelenleg az Avgyijivkába haladó vasúti töltésnél húzódik, az oroszok a várossal szomszédos Sztepovét és az Avgyijivka határán húzódó kokszgyárat ostromolják, de eddig nem tudták a két célpontban megvetni a lábukat. November 23-i felvételeken látszik, hogy a félig lerombolt gyártelepet az ukránok ellenőrzik.
Az avgyijivkai csata sokban emlékeztet az előző őszi-téli időszakban zajlott bahmuti csatára: az oroszok akkor is súlyos veszteségek árán vettek be egy a fronthoz közel eső várost. Az avgyijivkai harcokban az orosz veszteségek a bahmutinál is súlyosabbak lehetnek, brit hírszerzési jelentések szerint az október támadás napjaiban több katonát és felszerelést veszthettek, mint 2023-ban bármikor.
Az Oryx projekt adatai erősítik ezt az értesülést: a harctéri veszteségeket monitorozó csoport szerint, az októberi offenzíva kezdete óta,
november 17-ig 241 orosz katonai jármű kilövését dokumentálták nyilvános képi és videóanyagokkal, ami kiugróan magas, a háború első napjait idéző szám.
Ez nagyobb veszteség, mint amit az ukránok szenvedtek a zaporizzsjai ellentámadás első szakaszában: ennek során mintegy 217 katonai jármű semmisült meg több frontszakaszon (Zaporizzsja mellett többek között Bahmutnál folytattak támadó hadműveleteket) Az ukrán védők Avgyijivkánál kevés járművet használnak, az állásaikat védő katonák főként gyalogosan harcolnak, így nehéz megbecsülni, hányan eshettek el a harcokban. A dokumentált eszközveszteségeik mindenesetre enyhék, az Oryx adatai alapján Avgyijivkánál az ukránok mintegy 20 járművet vesztettek.
Az avgyijivkai orosz támadással egyidőben Ukrajna egy új frontot nyitott meg: októberben ukrán csapatok több ponton is átkeltek a Dnipro folyón, ahol hídfőállásokat alakítottak ki. A tavalyi herszoni ukrán ellenoffenzíva óta a Dnipro mentén húzódik a front jelentős része, Oroszország ellenőrzi a folyó bal, Ukrajna a jobb partját. A folyó nehezen átjárható természetes akadályt képez, különösen, amióta a visszavonuló oroszok felrobbantották a rajta átvezető hidakat és a nova kahovka-i víztározó gátját. Emiatt hónapokon át egyik fél sem próbált nagyobb támadást indítani a folyó túlpartjára, bár a folyó szigeteit az ukránok fokozatosan elfoglalták.
Szeptemberben ukrán tengerészgyalogosok csónakokon átkeltek a Dinprón, és a lerombolt Antonovszki hídnál alakítottak ki hídfőállást. Októberben két másik ponton is átkeltek a folyón, Krinkij és Piscsanivka irányában szálltak partra.
Pontosan nem tudni, melyik fél mekkora területet ellenőriz; az ukrán hadvezetés hivatalosan csak novemberben ismerte el, hogy sikerült hídfőket kialakítani – de a műveleti titoktartás miatt kevés információ tudható az itteni harcokról. Annyi azonban tudható, hogy az ukránok ellenőrzik Krinki egy részét, és továbbra is tartják a másik két hídfőt.
A herszoni műveletekben ukrán oldalon kis létszámú, csónakokat használó gyalogos csapatok vettek részt, bár egy orosz haditudósító által közzétett felvétel alapján novemberben legalább egy páncélozott harcjárművet is átszállítottak a folyón. Egyes ukrán források szerint az ukránoknak sikerült pontonhidakat felállítaniuk, amiken utánpótlást és nehézfegyvereket tudnak átszállítani a folyón, ám erről nem jelent meg hiteles bizonyíték. Az, hogy az ukránoknak sikerült átkelnie a folyón, és a pozíciókat tartani, arra utal, hogy az oroszok nem tudják a több száz kilométeres front minden egyes pontját megfelelő mennyiségű és minőségű alakulatokkal feltölteni – ellentmondva Zaluzsnij értékelésének, miszerint az oroszoknak nincs gondjuk az utánpótlás biztosításával –, és az arcvonalon keletkezett réseket kihasználva tudtak előre nyomulni az ukránok.
Kérdéses, hogy a herszoni hídfőből kiindulva az ukránok képesek lesznek-e egy nagyobb offenzívát felépíteni a közeljövőben. November 13-án furcsa közleményt jelentettek meg az orosz állami hírügynökségek. Ebben azt írták, hogy „a helyzet felmérése után a Dnipro csoport parancsnoksága úgy döntött, hogy csapatait Dniprótól keletre kedvezőbb pozíciókba helyezi át. Az átcsoportosítás után a Dnipro felszabadítja az erők egy részét, amelyeket más területeken történő támadásra használnak majd fel”.
A közleményt számos orosz állami médium átvette, nem sokkal később azonban gyorsan törölni kezdték ezeket a cikkeket, miután
a TASS hírügynökség azt közölte, hogy a közlemény „tévedésből” került ki, és elnézést kért a hibáért. Később a hadügyminisztérium „provokációról” beszélt.
Nem világos, hogy miként történhetett ilyen tévedés. Lehetséges magyarázat, hogy valami hiba folytán egy tavalyi közlemény élesedett újra – pont egy éve vonultak vissza ugyanis az orosz csapatok a Dnipro jobb partjáról, lehetővé téve Herszon város felszabadulását. Elképzelhető az is, hogy egy most tervezett visszavonulásról szóló közlemény került ki túl korán, vagy az, hogy tervben volt egy visszavonulás, de ezt végül elvetették, a közlemény viszont tévedésből kikerült.
A közlemény megjelenése előtt nem sokkal történt, hogy Moszkva leváltotta a Dnipro-harccsoport parancsnokát, Oleg Makarevicset. Utódja Mihail Teplinszkij lett, aki korábban az ukrajnai ejtőernyős egységek parancsnoka volt – Teplinszkij kinevezése arra utal, hogy Herszonnál komoly nyomás alatt lehetnek az orosz csapatok, mivel ilyen helyzetekben már nem egyszer küldte az orosz hadvezetés a deszantosokat felmentő seregként.
A Zaluzsnij-interjúra építve az orosz propaganda a közelmúltban olyan dezinformációs kampányba kezdett, amely szerint a hadsereg főparancsnoka át akarja venni a hatalmat Volodimir Zelenszkij elnöktől. A Twitteren, a TikTokon és a Telegramon olyan hamisított, deepfake-technológiával készített videókat terjesztettek, amelyen látszólag Zaluzsnij felszólítja a katonákat, hogy tagadják meg a parancsokat, és induljanak el Kijevbe megbuktatni Zelenszkijt, akit felelőssé tesz az ellenoffenzíva kudarcáért.
Egy másik, szintén hamis videón az ál-Zaluzsnij arról beszél, hogy a korábbi videók nem deepfake-ek, hanem igenis valódiak, illetve, hogy utasítja a katonáit, hogy puccsolják meg a kijevi kormányt. Mivel az említett videó november 8-án jelent meg, és azóta nem történt Kijevben puccs, nyilvánvaló, hogy ez szintén hamisítvány.
A dezinformációs kampány részben ellentmond Zaluzsnij interjújának, aki kiemelte, hogy felelősséget vállal az ellentámadás kudarcaiért, ahelyett, hogy Zelenszkijt vagy mást hibáztatott volna. Emellett a kampány arra épít, hogy az interjú óta valóban voltak jelek az ukrán katonai és politikai vezetés közötti feszültségre. November 4-én az elnöki hivatal helyettes vezetője egy interjúban bírálta Zaluzsnij nyilatkozatát, szerinte a nyugati támogatás szempontjából problémás, hogy ilyen pesszimista kijelentéseket tesz.
Ugyanezt a narratívát terjesztette a magyar közmédia és kormánypárti média. Az MTVA Híradóban október 20-án arról beszéltek, hogy „egyes források szerint” (ezeket a forrásokat nem nevezik meg) az amerikai kormány tervezi azt, hogy valamilyen módon lecserélnék Zelenszkijt, hogy Zaluzsnijt tegyék meg elnöknek. Pontosan ugyanezt híresztelte az orosz propaganda is még tavaly szeptemberben.
Több magyar médium terjesztett novemberben egy olyan híresztelést, amely szerint viszont Zelenszkij készül arra, hogy letartóztassa Zaluzsnijt. Ez egy hongkongi lap, az Asia Times egyik szerzőjének, Stephen Bryennek állítására épül. Bryen, aki a ’80-as években dolgozott a Pentagonnál technológiabiztonsági területen, november 15-én az Asia Times-ban azt jósolta: Zelenszkij, hogy előkészítse a főparancsnok letartóztatását, „valószínűleg le fog váltani három, Zaluzsnijhoz kötődő tábornokot”, Szergej Naevet, az Ukrán Fegyveres Erők Egyesített Erőinek parancsnokát, Alekszandr Tarnavszkijt, a „Tavria” csapatok operatív-stratégiai csoportjának parancsnokát és Tatjana Osztascsenko, az Ukrán Fegyveres Erők egészségügyi erőinek parancsnokát.
Csakhogy nagy jóstehetség nem kellet ahhoz, hogy Bryen előre lássa az említett tisztek leváltását, ugyanis két nappal korábban már megírta az ukrán Pravda, hogy az ukrán honvédelmi miniszter az ő leváltásukat készíti elő.
Az Asia Times-cikk szerkesztője ráadásul biztosan látta is a Pravda 13-ai cikkét, hiszen onnan vette a cikkhez mellékelt fotót – amit a forrás megjelenése nélkül vett át.
Novemberben terjedt emellett egy kárpátaljai vonatkozású álhír is. Az ukrán határőrség november 22-én közölte, hogy a Telegramon terjed egy videó, amelyen egy katonai egyenruhás, eltakart arcú személy az ukrán fegyveres erők katonájának nevezi magát. Az ismeretlen azt állítja, hogy az Ukrajna és Magyarország határához közeli területen aknákat telepít, mégpedig azért, hogy megállítsák a határsértőket és a magyar csapatokat, akik ezek szerint támadásra készülnek Ukrajna ellen.
A határőrség jelezte, hogy a magyar határ aknásításáról a világhálón terjedő videó hamis, és nem igaz, hogy aknákat telepítenének a magyar határra. Az ismeretlen eredetű videó célja a magyar-ukrán konfliktusok fokozása lehet. Hasonló akciót korábban az orosz különleges szolgálatokhoz köthető személyek szerveztek: 2018-ban nagy vihart kavart a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári irodájának felgyújtása. Később kiderült, hogy a támadást egy oroszbarát lengyel szélsőjobboldali párthoz köthető férfi szervezte meg. A gyújtogatást ténylegesen két másik lengyel férfi végezte el, akik a Falanga nevű neonáci szervezethez tartoznak, melynek tagjai oroszbarát szeparatisták oldalán harcoltak a kelet-ukrajnai háborúban.
November elején bejárta a nemzetközi és magyar sajtót az NBC News egy meg nem nevezett amerikai tisztviselőtől származó értesülése. Eszerint amerikai és európai tisztviselők elkezdtek arról tárgyalni, hogy milyen lehetőségek lennének a háború lezárására, és valamilyen alku megkötésére Oroszországgal. „A megbeszélések nagyon nagy vonalakban volt szó arról, hogy mit kellene Ukrajnának feladnia az egyezséghez. A megbeszélések egy részére, amelyeket a tisztviselők kényesnek neveztek, a múlt hónapban került sor az Ukrajnát támogató több mint 50 ország – köztük NATO-tagok – képviselőinek találkozóján, az úgynevezett Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoporton – mondták a tisztviselők” – írta az NBC.
A magyar kormányzati médiában ezt összekötötték a Zaluzsnij állítólagos hatalmi ambícióival kapcsolatos, orosz dezinformációs műveletekből származó narratívával. A Magyar Hírlap tényként állította, hogy Zelenszkijt nyugati szövetségesei nyomás alá helyezik, hogy kezdjen béketárgyalásokat, és ha erre nem hajlandó, puccsal fogják eltávolítani.
Bár a Magyar Hírlap az NBC-re hivatkozik, kihagyja azt, hogy az NBC a Biden-kormányzat szintén névtelen hivatalnokaira hivatkozva állítja azt is:
„nincsenek arra utaló jelek, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök kész lenne tárgyalni Ukrajnával”, ehelyett célja, hogy „kivárja a nyugatot”,
tovább folytassa a háborút addig, amíg az Ukrajnát támogató országok többé nem tudják vagy nem akarják támogatni a támadás alatt álló országot.
A Donyeckben indított új offenzíva szintén arra utal, hogy Putyin célja nem a konfliktus befagyasztása nagyjából a mostani frontvonalak mentén, hanem további területek elfoglalása Ukrajnában.
Ellentmondanak a küszöbön álló nyugati-orosz alku narratívájának az azóta látott nyugati gesztusok – például Joe Biden vezércikke, amiben összekötötte a Hamasz legyőzését az orosz agresszió megállításával, vagy Lloyd Austin amerikai hadügyminiszter kijevi látogatásával, ahol újabb katonai segélycsomagot jelentettek be.
Idén februárban, a svájci Neue Zürcher Zeitung lap értesülése szerint már felmerült egy olyan béketárgyalás lehetősége amerikai kormányzati körökben, amely végén Oroszország bekebelezhetné bizonyos megszállt ukrán területeket.
https://vilagterkep.atlatszo.hu/2023/02/06/titkos-kudarcos-beketapogatozasok-de-egyelore-nem-latszik-a-haboru-vege-heti-osszefoglalonk-az-ukrajnai-haborurol/
A lap szerint William Burns, a CIA igazgatója Biden utasítására az orosz és az ukrán vezetésnél is puhatolózott, hogy elfogadnának-e egy megállapodást, ahol a béke érdekében Ukrajna lemond területei 20 százalékáról – Burns missziója azonban nem járt sikerrel, mivel az ukrán vezetés sem hajlandó lemondani területekről (és ezt az amerikai kül- és hadügyi vezetők a nemzetközi jogot előtérbe helyező része sem támogatja), Putyin pedig úgy gondolja, egy elhúzódó háborúban katonai győzelmet arathat.
Zubor Zalán
Címlapkép: Átlátszó montázs
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Több száz közbeszerzést vizsgáltunk meg, és rendszerszintű korrupcióra utaló jeleket találtunk. A feltárt összefüggéseket mindkét hatóságnál jelentettük.
Erről írtak a független vidéki portálok a héten. Lapszemle.
Heti lapszemlénk.
Kordos Szabolcs új kötete a főváros 32 híres épületéről mesél.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!