Így gyarapítsa pénzét műkincsvásárlással!

Annyi pénze van, hogy nem tudja hova tenni? Unja már a hagyományos befektetési formákat? Nem riad meg az offshore ügyletektől sem? Vegyen és adjon el műtárgyakat! A BBC megmutatja, hogyan.

 

A címe szerint (The Banker’s Guide to Art) a BBC eredetileg a brit bankárok számára készített mozifilm-hosszúságú segédanyagot arról, hogy hogyan is kell értékes műkincsek segítségével pénzt keresni, de a film bárki számára hasznos lehet, aki rendelkezik több százmillió forint megtakarítással, hiszen abból már azért el lehet kezdeni a műkincsgyűjtést.

Bár egy olyan országban, ahol ingyen is hozzá lehet jutni értékes festményekhez, ez felesleges pénzkidobásnak tűnik, a BBC-ben megszólaló gyűjtők és szakértők szerint jó befektetés lehet egy festmény vagy egy szobor.

A dokumentumfilmben alaposan kitérnek a tudnivalókra, a műkincspiac történetére és azokra a folyamatokra, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a festmények és szobrok adás-vétele olyan hatalmas üzletággá fejlődjön, mint amilyen manapság. Mi most összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.

A művészet befektetés

Egy értékes festmény ugyanolyan befektetési forma lehet, mint egy részvény, ráadásul jobban is mutat a nappali falán. Ráadásul a műkincspiac éppen felszállóágban van, az árak folyamatosan mennek felfelé, így egy jó vásárral akár már egy éven belül is jelentős összegre tehetünk szert.

Ha a Rockefeller-családnak is bejött ez a taktika, miért ne működne másnak is?

Kövesse a pénzt

A legmenőbb műkincseket a londoni Frieze művészeti vásáron lehet megtalálni, itt gyűlik össze a műkincsszakértők krémje, és a többi vásárló is itt válogat kedvére a kiállított tárgyak közül, tehát aki be akar szállni a bizniszbe, a legjobban teszi, ha ellátogat a Frieze-re.

Legközelebb 2016 októberében lesz, még van idő megszervezni az utat.

Vegyen fel egy szakértőt

Ugyan lehet úgy is festményeket vagy szobrokat venni, hogy az alapján választunk, ami nekünk tetszik, de a témában járatosak szerint mégis csak jobban járunk, ha megbízunk valakit, aki ért is hozzá.

Azért vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint Dimitrij Ribolovlev orosz üzletember, aki 10 éven keresztül vásárolt műkincseket Yves Bouvier műkereskedőtől összesen 2 milliárd dollárért, mígnem kiderült, hogy nagyon ráfizetett az üzletre. Bouvier ugyanis maga rendelkezett olyan genfi raktárakkal, ahol mások tárolták a műkincseiket, és tudta, hogy ezek mennyit érnek.

A műkincseket megvette a tulajdonosoktól, aztán eladásra kínálta Ribolovlevnek az eredetinél jóval magasabb áron, a különbözetet pedig zsebre tette. Egy Klimt-festményen például 60 millió dollárt keresett.

Fizessen sokat a műkincsért

Az elv pont az ellentéte annak, amelyet általában a kapitalizmusban követnénk: ne vegyünk olcsón műkincset. Az árak folyamatosan emelkednek, egyre nagyobb a kereslet, így ha most még drágának is tűnik egy festmény, az hamarosan jó eséllyel megtérülhet. Nem is beszélve arról, hogy az is presztízst jelent, hogy ki mennyit tud kifizetni egy-egy műtárgyért.

Olyan művészektől vásároljon, akik ismétlik önmagukat, de ne koncentráljon egyre

Kicsit ellentmondásnak tűnik, de azoknak a művészeknek az alkotásai, akik sorozatokat készítenek, mint például Aj Vej-Vej, rendkívül értékesek lehetnek. A gyűjtők szeretnék, ha egy sorozatnak legalább egy része a birtokukban lehetne, így ezért hajlandóak elég sok pénzt kifizetni.

Ahogy a részvények esetében is érdemes szélesebb portfóliót választani, és egyszerre több lábon állni, a műtárgyaknál is azt tanácsolják, hogy ne csak egy-egy alkotóra koncentráljunk. A műkincspiac folyamatosan változik, nem mindig lehet kitalálni, mi lesz a következő nagy dobás.

Tudni kell eladni

Az igazi gyűjtők szerint bűn gyorsan túladni egy-egy műtárgyon, de sokan ezzel nem törődnek. A piac növekedésével egyre többet lehet keresni egy eladással, például a vételárhoz képest ötszörös ár nagyon csábító lehet.

Vigye offshore paradicsomba a műtárgyakat

Ötven évvel ezelőtt még nem volt annyi offshore-lehetőség, mint manapság, de a műgyűjtők ma már ki tudják használni az adóparadicsomok nyújtotta előnyöket. Ha valaki külföldről kell műtárgyat importálni, azért adót kell fizetni, de van több módja, hogy ezt kikerüljük.

Az úgynevezett szabadkikötők (free port, vámszabadterület) olyan raktárak, amelyek a nevével ellentétben nem csak kikötőkben, hanem reptereken is megtalálhatók, például Genfben, Szingapúrban vagy Luxemburgban. A szabadkikötők a senki földjei, nem részei az adott országnak, az ott tárolt tárgyak rögtön a repülőgépek csomagtárolójából kerülnek oda, így gyakorlatilag meg sem érkeznek az országba, vagyis nem vonatkoznak rá az adózási szabályok.

Ha pedig megválnánk egy festménytől, adjuk el azt egy, az általunk alapított offshore-cégnek azon az áron, amennyiért vettük, és azt mondhatjuk az adóhatóságnak, hogy nem is kerestünk az eladással semmit. Amikor viszont az offshore cég adja el a festményt már magasabb áron, már nem a mi dolgunk az adófizetés.

A dolog szépséghibája, hogy ez a trükk ebben a formában illegális, de ha nem jut az adóhatóság tudomására, megúszható gond nélkül.

A film teljes egészében itt megtekinthető:

 

 

D. Kovács Ildikó

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.