Amikor még Orbán, Kövér és Kósa rettegtek és szervezték a civil ellenállást

El tudjuk képzelni: Orbán Viktor, Kövér László és Kósa Lajos annyira aggódik a jogállamért, a demokráciáért, oly hevesen diktatúrázik, hogy az ebben a műfajban legrutinosabb balliberális értelmiségiek is sárgulnak az irigységtől? Ugye, hogy nehéz? Pedig ha lentebb veti tekintetét az olvasó, meglátja, hogy ez sem lehetetlen.

„Olyan időket élünk, amikor ugye az embert, ha nem tetszik neki, ami történik, és ezt szóvá teszi, akkor bíróság elé citálják, meghurcolják, lejáratják, kirúgják. Sajtótámadás kereszttüzébe teszik, helyezik. Szóval gyalázatos dolgok történnek az emberekkel. Aki nem úgy gondolkodik, mint a kormány, meg a kormány holdudvara, meg az őket kiszolgáló értelmiségiek és médiaemberek, az bizony sokat szenved most.” – mondta Orbán Viktor.

Hát igen, a politikus nyilván arra gondolt, hogy nem szép, ha civileket vegzálnak rendőrileg, (s mint kiderült: törvénytelenül), a kormánypárti média politikailag motivált támadásokat indít független bírálók ellen. Ez csúnya dolog, így Orbán a civillek pártját fogja. S mivel őt, a rendszerváltás harcosát ez a kommunista rezsim módszereire emlékezteti, úgy véli: harcolni is úgy kell ellene, mint a bukófélben lévő pártállammal szemben tette.

„Ezzel szemben most nem politikai küzdelemre van szükség, hanem úgy, mint 1988-89-ben volt, mert tulajdonképpen ezeket az időket éljük át újra, most civilekre van szükség. Bátor emberekre, akikben van civil kurázsi. Nekünk is így kell viselkedni, tehát lehet, hogy én voltam valaha miniszterelnök, meg parlamenti képviselő is vagyok, de most nem ebbéli minőségemben van rám szüksége az embereknek, hanem sokkal inkább valami kurázsival rendelkező civilként. Ezért nem is annyira a parlamentben kell intézkedni, és a pártok élén, hanem sokkal inkább a társadalom az egészséges ellenállóképességét szervezni.”

Orbán Viktor nemcsak ezt fájlalja. Más is fáj neki. Például az, hogy:

„…a kormányzati főhatalom nem tartja tiszteletben a független intézményeket”. […] „Tudom, a kormány gyakran érzi úgy, hogy felesleges akadályokba ütközik, s hogy olyasmikkel kell foglalkoznia, amikkel nem szeretne […] de mindig van egy határ, amit az embernek tiszteletben kell tartania, még ha úgy is érzi, hogy egyébként az akaratát, a terveit és a munkáját lassítják ezek a független intézmények által támasztott kötelező eljárások„

Példás önkritika! Talán már ő is rájött, pártkatonákkal telerakni eme intézményeket nem helyes? Csoda, ha úgy érzi: az európai értékek védelme megköveteli Amerika beavatkozását? Bizony, Orbán Viktor ezt is szorgalmazza. Belátja: amerikai támogatással lehet csak visszagyömöszölni a diktatúra szellemét a palackba.

„A második világháború és a rá következő kommunizmus világossá tette, hogy Európa Amerika segítsége nélkül nem képes legyőzni azokat az ősi démonokat és ösztönöket, amelyek az értelem fogságából időnként kiszabadulnak, és vérontásokhoz vezetnek […] Vannak, akik visszaálmodják a XIX. századot, amikor Európa az Egyesült Államok előtt járt, és azt gondolják, hogy a kontinens most is vállalkozhatna a globális vezető szerep megszerzésére. Európa sorsa, történelmi küldetése azonban az alkotás, a megújulás, az új felfedezése. Ehhez szabadságra és biztonságra van szükség, és nem arra, hogy Európa legyen az új, globális szuperhatalom. Európa akkor tudja több mint kétezer éves küldetését teljesíteni, ha megtartja Amerika barátságát, ezzel erősíti biztonságát és védi szabadságát.”

Még ennél is tovább megy a diktatúra ostorozásában Kövér László. Szerinte:

„A rendőrség ma politikai rendőrségként működik egy elhárítótiszt vezetésével.”

Kósa Lajos se marad le mögöttük. Ő azt is fontosnak tartotta, hogy a fékekért és ellensúlyokért aggódó demokrataként a miniszterelnök felelősségéről szóljon. Mert ő egy ilyen karakán ember.

„Én nem azért hiszek a demokráciában, mert a miniszterelnökök okosabbak, mint a királyok. Szerintem azért jó a demokrácia, mert képes korrigálni a hibákat. Amihez demokratikus ellensúlyok kellenek.” – mondja. Hozzátéve: a miniszterelnök „nem kedveli a demokratikus ellensúlyokat. Nem hisz bennük.”

Kövér nyilván Tasnádi László rendészeti államtitkár pártállami belügyes múltjára gondolt. Kósa pedig Orbán Viktorra. Orbán pedig ugyebár a saját kormányzásáról beszélt ilyen önmarcangoló bírálattal. Vagy mégsem? Juj, de figyelmetlenek vagyunk: elnéztük a dátumot. Fenti Orbán-interjú és Kövér-nyilatkozat 2003 elején hangzottak el. A független intézményekről pedig a Fidesz elnöke 2003 novemberében szólt. Amerikáról az Euromoney kelet-közép-európai fórumán tartott előadásában beszélt ennyire szépen 2005. január 24-én. (Orbán Viktor: 20 év. Beszédek, írások, interjúk 1986-2006. Heti Válasz Kiadó. 379-380.o. Kósa meg Gyurcsányról fogalmazott ily keményen.

Némiképp talán kínos mindez azután, hogy a Fidesz-párti média nyugatról fizetett bérrettegőnek minősített mindenkit, aki a jogállam leépítése, csorbítása miatt aggódni mert, civil ellenállásra hívott, stb. Orbán és Kövér egy szűk feles többségű MSZP-SZDSZ kormány alatt bérrettegett. Mely szoclib kormány évei alatt a Polt Péter, majd utóda, Kovács Tamás által vezetett Legfőbb Ügyészség nem habozott nyomozást indítani, mikor kormánypárti érintettségű bűnügyről volt szó – Kulcsártól Zuschlagon át Hagyóig.

Ezzel szemben Polt Péter Fidesz-kétharmad általi 2010-es újbóli kinevezése óta meredeken zuhan a politikai korrupciós ügyekben indított büntetőeljárások száma. Aki ebben, kérem szépen, tendenciát lát, az egy bérrettegő.

Papp László Tamás

Fotó: innen.

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.