A fiú, akit felneveltem – gyász és emlékezés Aser Benjáminra Ukrajnában

Azt hitte Aser Nátán, valami tévedés történt, amikor tavaly értesítették, hogy a fia Harkivnál elesett. Tudta persze, hogy Benjámin önkéntesként harcol, bár kevés információ jutott el hozzá. A fia temetésére fél évet kellett várni. Nátánt következő ukrajnai útjára kamerával is elkísértük.

Ez a történet nem aznap kezdődött, és nem is aznap ért véget, amikor a kijivi katonai temetőben eltemették Aser Benjámint.

A Pravednikiv utcában, az igazságügyi kórbonctani intézet mögött, az egyes számú halottasház udvarán gyülekeztünk a novemberi reggelen. Rettegett cím, a hozzátartozók kisebb csoportokban, virágcsokrokba kapaszkodva érkeztek halottaikért. Az utca túloldalán temető.

Nem tudom, hogy fogom ezt kibírni, mondta az apa, Aser Nátán.

Várni kellett, aznap is több temetés volt. Az eljárás? Kihozták a koporsót, betették a halottaskocsiba, a szélvédő mögött az elhunyt fotója, fiatalok, nem annyira fiatalok. A halottaskocsik és a hozzátartozók elmentek. Vártunk.

A kórbonctan nehéz, nyugtalanító szaga sokáig kísért.

A gyász színe Ukrajnában is fekete, de Aser Benjámin koporsójára főleg egyenruhások vártak. Abból az alakulatból jöttek, ahol Aser Benjámin átesett az alapkiképzésen.

Az igazságügyi patológiai intézet udvarán, 2025 novemberében – fotó: Makai József

Az óriással először a kórbonctani intézet mögötti, lebetonozott, a hajnali esőtől csillogó udvaron beszéltünk.

A halotti toron látom majd sírni is.

Nem ismerte a várost, nem tudta, hol van, mondta az óriás. De megtalált minket, és jelentkezett. Azt mondtam, vigyázzállásban várjon, amíg egyenruhát kerítek neki. Húsz perc múlva lenéztem az emeletről. Még mindig ott állt, ugyanúgy, ahogy mutattam neki. Nem mozdult. Nagyon elkötelezett, azt gondoltam. Nagyon elkötelezett.

Aser Benjámin a 3. rohamdandár kötelékében harcolva esett el, az alapkiképzés idején a Revans zászlóalj kötelékében volt. A temetésen az ukrán katonai hírszerzés, a HUR idegenlégiójába betagozott alakulat több katonája is megjelent, a nyilvánosság előtt maszkot viseltek. A baretten és a felvarrón koponya és tőr.

A Revans zászlóalj katonái Aser Benjámin temetésén a Majdanon, Kijivben, Ukrajna fővárosában, 2025 novemberében – fotó: Makai József

A Kanadában élő Aser Nátán úgy döntött, fiát Kijivben temetteti el. Aser Benjámin három éve, 2023 márciusában lett az ukrán fegyveres erő önkéntese. Tavaly május 24-én esett el Harkivnál. Az ukrán hadseregben ő az orosz agresszió első, Magyarországról önkéntesként harcoló áldozata.

Itt megtalálta küldetését, mondta volt harcostársa, az argentin.

De a háború nem kegyelmez. Vad ez a hely, mondta.

Aser Benjámin ukrán zászlóval letakart koporsóját mikrobuszba helyezték, a konvoj a Majdanra, a főtérre ment, ott volt a búcsúztatás, aztán a katonai temetőbe mentünk.

Katonai tiszteletadás. Zászló. Díszlövés.

Néztem Nátánt, arra gondoltam, hogy fogja ezt kibírni? A főrabbi levette kabátját, és Nátánra adta. A főrabbi nagydarab, termetes, Nátán egyáltalán nem, elveszett a kabátban.

Benjámin sírjánál ukrán ortodox pópa végezte el a szertartást, mert ez a szokás a Revansnál, van saját papjuk, ő temet. Halottaik is vannak.

Aser Benjámin temetése a kijivi katonai temetőben, 2025 novemberében – fotó: Makai József

A főrabbi és a kijivi zsidó férfiak néhány lépéssel odébb várták, hogy imádkozhassanak. Amikor az ortodoxok félrementek, a zsidók közelebb mentek. Nátán elfogadta a helyzetet. Az ortodox pap is és a főrabbi is.

A temetések után valahogy vissza kell találni a városba, az életbe, a félbehagyott napba. Nátán mellé ültem a kocsiba, Benjáminról beszéltük. Kapcsolatban voltak, de a kapcsolat gyakoriságát már Benjámin határozta meg.

Azt hittem, hogy még nagyon sok időnk lesz beszélgetni, mondta Nátán. És ez elveszett. Ez az, ami hiányzik. Meg hát az nem egy normális dolog, mondta Nátán, hogy én temessem el a fiamat. Ilyennek nem szabadna megtörténnie.

Aser Nátán fia, Aser Benjámin fényképével Benjámin temetésén a kijivi katonai temetőben, 2025 novemberében – fotó: Makai József

A toron összetolt asztaloknál ültünk, alig fogyott a pizzából, Nátántól többen elnézést kértek, amiért nem tudták megvédeni Benjámint, csendben is ültünk, beszélgettünk is, elszivárgott szinte mindenki.

Semmi vigasztaló nem jutott eszembe.

Márciusban Attilával Chişinắu jellegtelen repülőterén vártunk a frankfurti járattal érkező Nátánra. A temetés után kapcsolatban maradtunk, beleegyezett, hogy elkísérjük, amikor először látogat vissza Benjámin sírjához. Chişinắuból Odessza, Odesszából Kijiv, Kijivből Harkiv, aztán vissza, a film ennek az útnak egy szelete.

Vigasz továbbra sincs.

Riporter: Makai József — Videó: Nuszbaum Attila