Bezárás
2017

Állami cégek és közcivilek: mit végzett tavaly az Átlátszó jogi stábja?

2017 a nagy elvi döntéseket hozó 2016 után elsősorban a fontos aprómunka éve volt: sok vitás adatkérés, új adatper és átfogó projektek előkészítése fért bele az évünkbe. 2017-et az ATEV és az Erzsébet Utalványforgalmazó elleni, elsőfokon megnyert perekkel fejeztük be és egy, az EMIH elleni tárgyalással kezdtük újév másnapján.

Az Átlátszó jogi munkája, ahogyan évek óta mindig, 2017-ben is elsősorban arra fókuszált, hogy jó útra térítse azokat az adatkezelőket, amelyek felette érzik magukat az Infotörvény rendelkezéseinek. Ehhez továbbra is pontos adatigényléseken és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak írt számos beadványon, valamint a korábbinál több adatperen keresztül vezetett az út.

A legfontosabb 2017-es adatigényléseinkről itt olvashat bővebben, ebben a cikkben most nem a munka savát-borsát jelentő sztorikat, hanem az információszabadság helyzetével kapcsolatos általános trendeket igyekszünk értékelni.

Miért nyer annyi adatpert az Átlátszó?

2017-ben nyertünk jogerősen a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar ellen,elsőfokon részben ugyanazon támogatás adatai miatt a CÖF-CÖKA és az MVM ellen, az óév utolsó napjaiban pedig az ATEV Zrt. szerződéslistájának kiadásáról és az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. reklámköltéseire vonatkozó adatok kiadására kötelezte az adatkezelőket nem jogerősen a Fővárosi Törvényszék.

Ezekben az ügyekben – és több folyamatban lévő más perünkben– az a közös, hogy a köztulajdonban álló vagy közfeladatot ellátó alperesek közvetlenül vagy közvetve minden esetben azt is vitatták, hogy kiterjednek-e rájuk a nyilvánossági követelmények.

A bírósági gyakorlat egyértelmű válasza erre a kérdésre – a legutóbb a jegybanki alapítványos határozatban összefoglalt alkotmánybírósági gyakorlatnak megfelelően – az, hogy kiterjednek.

Tavaly a minisztériumokkal szembeni pereink nem jutottak ítéletig, de ezt egy kicsit sem bánjuk: a Miniszterelnöki Kabinetiroda – jórészt a jogutódoltatás eljárási nehézségei miatt rekordhosszú, hattárgyalásos elsőfokú eljárás után – végül önként kiadta a két évvel ezelőtti nemzeti konzultációs kampány médiaköltéseire vonatkozó adatokat.

A Nemzetgazdasági Minisztérium a felcsúti kisvasút uniós dokumentációját, a Miniszterelnökség pedig egy, a Voldemort-ügyben készült jelentés nyilvánosságát ismerte el perek során. Még ennél is jobb volna persze, ha ezeket az igényléseket a kormányzat perindítás nélkül is teljesítené.

Vesztes adatpereink egyébként nem azért vannak ritkán – 2017-ben egyedül Ferencváros ellen buktunk a PKKB-n egy ügyet formai okból –, mert az ördöggel,vagy ahogy az ismeretlen hátterű internetes felületek ismeretlen szerzős cikkei írják, egyenesen a bíróságokkal cimborálnánk.

Mindössze annyi a titok, hogy – részben amúgy saját korábbi pereinknek és alkotmánybírósági beadványainknak is köszönhetően – mára a legtöbb esetben egyértelmű, hogy mi tartozik az Infotörvény hatálya alá és mi nem. És mi természetesen csak olyan ügyeket igyekszünk bíróság elé vinni, amelyek az előbbi kategóriába tartoznak.

A közpénzt és a közvagyont érintő adatperek eldöntésének irányát az Alaptörvény 39. cikke és az alkotmánybírósági gyakorlat jelölte ki, a bírói gyakorlat az elvi kérdésekben ezeket mára következetesen követi.

A másik tényező az Átlátszó, továbbá a TASZ, a Transparency és más szervezetek nagy számban sikeres perei esetében meg az, hogy a bizonyítási terhet viselő adatkezelők jellemzően – tisztelet a kivételnek – nem bizonyítani és pert nyerni járnak a bíróságokra, hanem elhúzni az ügyet másfél-két évig, hogy a konkrét információ már ne legyen aktuális a közéleti vitában, mire ki kell adni.

Ki viselné a pör-halasztást, a hivatalnak packázásait?

Továbbra is tüske a mi körmünk alatt is a számos adatkezelőnek a közérdekű adatkérőket kifejezetten elrettenteni akaró költségtérítés-kiszabási gyakorlata, aminek szabad utat egyébként a költségigényekkel szembeni fontos garanciákat nélkülöző költségtérítéses kormányrendelet nyitott.

Nem azzal van a gond, hogy a valóban sokéves iratanyag manuális áttúrását kikényszerítő igénylések miatt elvi bajunk lenne a költségtérítésekkel, hanem azzal, hogy az információszabadságot rühellő adatkezelők mindenféle komolyan vehető érvelés vagy számítás nélkül szabnak ki akkora költségtérítéseket, amiktől már alappal várhatják, hogy az adatkérő úgysem fizeti meg.

Az adatigénylés célja nem a pereskedés megalapozása, hanem az adat mielőbbi megszerzése az adatkezelővel együttműködve, ezért saját gyakorlatunkban nem csak a szerintünk is megalapozott, de a vitatható, ugyanakkor ésszerű keretek között maradó, néhány tízezres költségtérítéseket is megfizetjük.

Viszont ha nyilvánvalóan nem vagy nem az adatkezelő által állított mértékben jelentett többletmunkát az igénylés teljesítése, akkor a NAIH előtt és bíróságon is sikeresen vitattuk a költségtérítéseket.

Egy, az Átlátszó Oktatás HÖK Monitor projektjéhez kapcsolódó korábbi, a Debreceni Egyetem által megállapított költségtérítés kapcsán tavaly jogerős ítélet állapította meg azt is, hogy a kormányrendeleti költségszabály hatálybalépése, vagyis 2016. október 15-e előtti költségtérítés-megállapítások eleve törvénysértőek voltak.

A kamu költségtérítés mellett 2017 másik adatigénylő-szívatási divatja az olvashatatlanra szkennelt pdf-ek küldözgetése volt, de úrrá lettünk rajta, az aljas módszer terjedésének pedig itt is jogorvoslatokkal igyekszünk elejét venni.

Éppen ezek miatt a tendenciák miatt egyre fontosabb, hogy továbbra is számos megkeresést kapunk és várunk is olyan adatigénylőktől, akik akár a Kimittudon, akár más módon benyújtott közérdekűadat-igényléseikkel kapcsolatban ütköznek – sokszor egyébként valós, még gyakrabban az adatkezelők által kreált – jogi akadályokba.

A NAIH eljárások továbbra is meghatározóak

A perek mellett nem hanyagoltuk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előtti bejelentéseket sem. A Hatóság jogértelmezése a több tucat, saját ügyünkben megszületett döntés tanúsága szerint jellemzően egyezik a miénkkel, és a hatóság felszólítását az adatgazdák – néhány kivételtől eltekintve – teljesíteni is szokták. Ezért van értelme használni ezt a jogérvényesítési utat is.

Így született meg tavaly az a döntés, amely szerint a Közbeszerzési Hatóság által tett büntetőfeljelentések listája a feljelentéssel érintett szervezet vagy személyek nevével együtt költségtérítés felszámítása nélkül kiadandó adat.

Megállapította azt is az adatvédelmi hatóság, hogy a fővárosi gyülekezésekkel kapcsolatos bejelentésekre vonatkozó, a rendőrség által kezelt adatokat is ki kell adni, és az adatoknak az igénylő által meghatározott módon történő csoportosítása, összesítése nem jelenti azt, hogy az igénylő új adatot igényelt volna.

A BRFK által kért költségtérítést ebben az esetben is jogsértőnek is nevezete a NAIH. De politikailag érzékeny ügyben, a felcsúti kisvasút pályázata kapcsán is a nyilvánosság pártján állt a hatóság.

A NAIH előtti bejelentéseink alapján tett hatósági felszólítások más esetben is vezettek eredményre. Így tudtuk meg, hogy Budapest2024 Zrt. Csetényi Csaba cége útján 184,6 millió forintért szervezte a Budapest olimpiai pályázatát ünneplő fesztivált, sőt, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet gazdálkodása is az Átlátszó által tett bejelentés nyomán született NAIH felszólítás után lett átlátható.

Vannak persze folyamatban lévő ügyeink is, hisz csak 2017-ben közel húsz bejelentést tettünk a NAIH-nál. Ezek között szerepelt a Balaton Sound rendőri biztosításának egyes adataival kapcsolatos adatigénylés, továbbá a talán országos rekordnak számító, 35 millió forintos költségigény jogszerűségének kérdése, vagy éppen az a másolási költségtérítés, amit szkennelésért számítottakfel a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél.

De a NAIH előtt van az érdekes sorsú új dél-budai kórházi centrum helyszínének kiválasztásához kapcsolódó valamennyi dokumentum nyilvánosságának kérdése, ahogy az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. által 2015-2016-ban lebonyolított Földtani Kutatási Program adatai egy részének eltitkolásának ügye is.

Sajtószabadsági ügyek

Az Alkotmánybíróság idén semmilyen ügyben nem hozott az információszabadság tartalmát érintő érdemi döntést – pedig például a költségtérítési kormányrendelet vagy a paksi beruházás dokumentációját érintő ügyekben erre lett volna lehetősége. Ennek a fejleménynek a félig teli pohárra koncentráló értelmezése az, hogy addig is élnek a kifejezetten progresszív korábbi gyakorlatban kimondott elvek és követelmények.

Az év végén az objektív sajtófelelősséget a sajtótájékoztatókról történő tudósítás esetében elutasító, a nyugat.hu alkotmányjogi panaszára született alkotmánybírósági határozat több, mint bíztató volt abból a szempontból, hogy a testület – nem túl bő – többsége továbbra is elkötelezett a politikai kommunikációs jogok kiemelt védelme iránt.

A sajtószabadság helyzetét érintő jogi garanciák szintjén a helyzet változatlan. Kiemelt figyelmet fordítottunk tavaly is a kérdést érintő fejleményekre: a forrásvédelmi ügyektől az Európai Parlament – jobbára ártalmatlan – sajtószabadságos vitáin át a strasbourgi gyakorlat nyomon követéséig.

Korrupciós feljelentések

Bár továbbra is azt gondoljuk, hogy a sajtó által feltárt korrupciós ügyekben a büntetőeljárások megindításának kezdeményezése nem magának a sajtónak, hanem a sajtót olvasó közhatalom-gyakorlóknak: pártoknak, érintetteknek, na és persze a hivatalbóli eljárás megindítására mindig jogosult nyomozóhatóságoknak a feladata, ezek elmaradása miatt tavaly mégis feljelentést is tettünk egy általunk feltárt ügyben.

Az azeri pénzmosoda magyar szálaival kapcsolatban fordultunk feljelentéssel az ügyészséghez, egyrészt azért, mert egyértelműen bűncselekmények elkövetésére utaló tényeket tártunk fel, másrészt pedig azért, mert ehhez rendelkezésünkre álltak írásos bizonyítékok.

Eme feljelentés utóélete – érdemi nyomozás nélkül elutasították – kapcsán határoztuk el, hogy a korrupciós feljelentésekből, és az azokra született hatósági intézkedésekről 2018-ban nyilvános, kereshető nyilvántartást készítünk. Ennek érdekében a napokban tettünk közzé felhívást, és közvetlenül is meg fogjuk keresni a magyar közélet legnagyobb korrupciós feljelentőit Tényi Istvántól Hadházy Ákoson át az ellenzéki pártokig.

További évzáró cikkeink

Arzénes ivóvíz, örökmozgó, metróbotrány, főúri kastélyok – így költöttük az uniós pénzt 2017-ben

Best of 2017 – az elmúlt év legnépszerűbb cikkei és blogposztjai az Átlátszón

Legjobb adatigényléses sztorijaink 2017-ben: félmilliárdos CÖF-apanázs, aktív törésvonal Pakson, ugrótorony aranyárban

Az elmúlt év legjobb adatújságírás és adatvizualizációs projektjei

Eltitkolt diplomácia: magyar hírek, amiket a külföldi sajtóból tudtunk meg 2017-ben

Ezek voltak idén a sajtószabadságot ért legdurvább támadások

Ezek voltak a legfontosabb videós sztorik az Átlátszón 2017-ben

Eddigi legjobb évét zárja 2017-ben az Átlátszó Erdély

Ezeket az adatos projekteket csinálta az Átlátszó 2017-ben

Sepsi Tibor – M. Tóth Balázs

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom