Autista és állami gondozott gyerekeket is bántalmazhattak egy kispesti iskolában 

„A boxedzésen sem kaptam ekkorát” – ezt mondta az egyik diák annak a volt pedagógusnak, aki saját szemével látta, ahogy a kispesti iskola igazgatója megpofozza a rábízott gyerekeket. P. gyerekvédelmi jelzést tett és rendőrséghez fordult, állítása szerint azonban ezután nem a bántalmazások kivizsgálása, hanem az ő ellehetetlenítése lett a prioritás. Szerinte az iskola vezetése és a tankerület – amit a jogaikért sztrájkoló karinthys tanárokat kirúgó Rábel Krisztina vezet – közösen próbált bosszút állni rajta. A tankerület szerint nem tártak fel mulasztást.

Fizikailag, verbálisan és érzelmileg is rendszeresen bántalmazhatták egy kispesti általános iskola hátrányos helyzetű, részben autizmussal élő és állami gondozott diákjait – állítja az intézmény egykori dolgozója. A volt pedagógus állítja: saját szemével látta, ahogy az igazgató felpofozza a tanulókat.

Miután a pedagógus – akit a továbbiakban P.-nek nevezünk – a történtek miatt gyerekvédelmi jelzést tett és a rendőrséghez fordult, állítása szerint az intézmény vezetése ellehetetlenítette, majd nyomás alá helyezte, hogy írjon alá közös megegyezést. P. munkaviszonyát később ügyvédi segítséggel visszaállították, és ezzel szerinte megindult ellene a bosszúhadjárat: feljegyzések, rágalmak és folyamatos nyomásgyakorlás után végül maga döntött úgy, hogy inkább felmond.

Az Átlátszó birtokába jutott fotók, dokumentumok, jegyzőkönyvek és levelezések alapján felvázolt történetnek több furcsa szála is van: ezek alapján az iskolában, ahol a diákok jelentős része hátrányos helyzetű, tanulási vagy magatartási problémákkal küzd, a pedagógiai eszközöket a félelemkeltés és a megalázás váltotta fel.

A volt pedagógust rasszizmusra hivatkozva próbálta elhallgattatni az a testület, aminek a vezetői maguk is „cigányozó” bejegyzéseket hagynak maguk után a közösségi oldalakon; az illetékes tankerület vezetője – aki történetesen a karinthys tanárok kirúgási botrányából ismert Rábel Krisztina – pedig inkább az iskola védelmére kelt, az ügyet pedig a pedagógusok belső viszályára és P. „konfliktusos személyiségére” próbálta kihegyezni.

Az első pofon

P. pályakezdőként került a 19. kerületi iskolába a 2025-ös tanévben. Mivel korábban maga is egy vidéki szegregátumban tanult, nemes feladatnak érezte, hogy hasonló környezetben dolgozhat. Mint mondja, már az első munkahetén több diák is beszélt neki arról, hogy az igazgató „kezet emel” a gyerekekre – de kezdetben nem tudta eldönteni, igazat mondanak-e.

Egy őszi napon éppen ő volt a napközis, amikor néhány diák kikéreckedett a közeli boltba, mert nem ízlett nekik az ebéd. A volt pedagógus bement az igazgatóhoz – nevezzük E.-nek –, hogy engedélyt kérjen, hogy kimehessen a gyerekekkel. Erre válaszul E. ingerülten behívatta a diákokat, először trágár kifejezésekkel illette, majd sorba állította őket. Ezután

a fiúkat megpofozta, egy lány arcát pedig „meglegyintette”.

A férfi állítása szerint az egyik gyerek később azt mondta neki, hogy a „boxedzésen sem kapott soha ekkorát”.

P. azt mondja, ekkor döbbent rá, hogy a diákok beszámolói nem légből kapottak. Állítása szerint később több tanuló is beszélt neki olyan esetekről, amikor az igazgató vagy más pedagógusok bántalmazták őket: mint mondja, volt gyerek, aki többször is „kikapott”. A volt dolgozó szerint az egyik lány azért nem mert otthon szólni a történtekről, mert attól tartott, hogy a családja „bemegy az iskolába”, és abból „még nagyobb balhé” lesz. Egy fiú pedig azt mondta neki: nem akarja, hogy az igazgatót „elvigyék”, ezért inkább nem beszél. De P. tud olyan gyerekről is, aki az őt ért bántalmazások miatt már be sem jár az iskolába.

Féltek egyedül lemenni

A történet különösen érzékeny pontja, hogy az érintett gyerekek között több hátrányos helyzetű, roma származású, és sajátos nevelési igényű tanuló is van. P. szerint sokan közülük már eleve traumatizált háttérből érkeznek, ezért különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak.

Mint mondja, a diákok sokszor kérték, hogy kísérje le őket egyes foglalkozásokra, mert féltek.

P. végül rendőrségi feljelentést és gyerekvédelmi jelzést tett. A hozzánk eljuttatott vallomásában részletesen beszél az általa látott esetekről, és azokról a történetekről is, amiket a gyerekek mondtak el neki. A férfi hangsúlyozza: nem a diákokat jelentette fel, hanem az intézményen belüli erőszakos helyzeteket, és a szerinte jogsértő pedagógiai gyakorlatot próbálta megakadályozni.

Állítása szerint az iskola vezetése ezután egyre nyíltabban jelezte felé, hogy nem látják szívesen: amikor az igazgatóban is tudatosult, hogy P. nem hajlandó elfogadni ezt a bánásmódot, fokozatosan megkezdődött az ellehetetlenítése.

2026 januárjában E. igazgató beszélgetésre hívta P.-t, ahol közös megegyezést írtak alá, amivel a férfi munkaviszonya is megszűnt. P. nem sokkal később konzultált az ügyvédjével, aki azt tanácsolta neki, hogy vonja vissza a nyilatkozatát, ehhez ugyanis joga van. Az egykori pedagógus ekkor már személyesen a tankerületnél próbálta leadni az ehhez szükséges papírokat, de állítása szerint már a portán sem engedték tovább. Végül ügyvédi közreműködéssel mégis visszahelyezték a munkakörébe.

Az igazi bonyodalmak csak ezután kezdődtek: P. szerint az iskola vezetősége eldöntötte, hogy bosszút áll rajta.

Célkeresztben

P. éppen az első munkanapjára igyekezett, amikor állítása szerint egy régi-új kollégája már a buszon figyelmeztette: „megtorlás következik”. A korábban tegeződő munkatársak innentől hirtelen magázni kezdték, minden lépését figyelték, az igazgatóhelyettes pedig megalázó pluszfeladatokat osztott rá, amiket szerinte csak azért kapott, hogy „fegyelmezzék”.

A férfi szerint a gyerekeken is csattant az ostor: a vezetőség több olyan programot vagy lehetőséget is megszüntetett, amit a diákok addig nagyon szerettek.

P.-ről több olyan iskolai feljegyzés is született, amiket ő valótlannak tart és határozottan tagad: az egyik dokumentum szerint a férfi azt mondta a gyerekeknek, hogy „elintézi, hogy E. igazgató ne legyen itt jövőre”, egy másikban pedig rasszizmussal vádolják.

A volt dolgozó egyébként több belső Facebook-bejegyzést is mutatott nekünk, amikben épp az iskola vezetői írnak személyeskedő, megalázó hangvételben a diákokról, és találtunk olyan nyilvános posztokat is, ahol a jelenlegi igazgatóhelyettes arról beszél, hogy „cigánybűnözés igenis létezik”, a romák egy olyan népcsoport, akiktől „tartózkodik és akikhez ellenségesen viszonyul”, de ettől függetlenül

„nem fog nekiállni megmerényelni a cigányokat”.

Az ügyben jelenleg is zajlik a rendőrségi eljárás: P.-t többször hallgatták ki tanúként, és mint megtudta, a bejelentése után E. igazgatót telefonon értesítették arról, hogy gyerekbántalmazás gyanúja miatt vizsgálat folyik az iskola ellen.

Itt kapcsolódik be az ügy másik fontos szereplője: az intézményt fenntartó Külső-Pesti Tankerületi Központ és annak vezetője, Rábel Krisztina.

Rábel Krisztina neve a 2022-es pedagógussztrájk idején lett országosan ismert: tankerületi igazgatóként akkor hat tanárt rúgott ki a Karinthy Frigyes Gimnáziumból, mert részt vettek a polgári engedetlenségben. A bíróságon Rábel állította, nem felsőbb utasításra mondott fel a drasztikusan alacsony bérek, a tanárhiány, a túlterheltség, az oktatás romló színvonala és a tankerületi rendszer központosított működése ellen tüntető pedagógusoknak – azt azonban nem tudta megmondani, mi az oka, hogy a Belső-Pesti Tankerületet vezető Marosi Beatrix pontosan ugyanazon a napon bocsátotta el a tiltakozásban résztvevő kölcseys tanárokat.

A tankerület végig azt az álláspontot képviselte, hogy a tanárok polgári engedetlensége veszélyeztette az oktatás működését. A karinthys szülők később hamis tanúzás gyanúja miatt feljelentették Rábelt, mert szerintük a tankerületi igazgató nem mondott igazat a perben, amikor az elmaradt órákról kérdezték.

Belép a tankerület

Akkor több tanár és szülő is arról beszélt a sajtónak, hogy a tankerület részéről folyamatos nyomásgyakorlást tapasztaltak; azok nem partnerként, hanem ellenségként kezelték őket.

P. ügyében most elég hasonló mintázat rajzolódik ki: állítása szerint amikor segítséget próbált kérni a tankerülettől, ők nem a gyerekvédelmi jelzései tartalmára koncentráltak, hanem arra, hogyan lehetne minél gyorsabban lezárni a konfliktust és megszüntetni P. jogviszonyát. Ezt részben alátámasztja az a birtokunkba jutott márciusi tankerületi jegyzőkönyv is, amiben többször is szerepel, hogy a tankerület szerint „konfliktushelyzet” alakult ki az intézményben, és felmerül a jogviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetése.

A dokumentum szerint Rábel a meghallgatáson azt mondta, számukra az „elsődleges, hogy ebben az iskolában jól érezze magát minden gyerek”, de „valamerre el kell mozdulni ebből”, az igazgató pedig „nem tudja megoldani a pedagógusok problémáját a pedagógusok nélkül”. P. szerint a beszélgetés során nem kapott valódi támogatást, de még érdemi visszajelzést sem a bejelentésére.

Ehelyett inkább azt érezte, hogy a tankerületnek a konfliktus lecsitítása a legfontosabb.

A jegyzőkönyvben az is szerepel, hogy Rábelék szerint „a szülők közül sem értenek egyet” P. magatartásával, a volt dolgozót pedig arra figyelmeztették, hogy „hatósági jelzések is vannak az ő nevével”. Az egykori pedagógus állítása szerint a tankerületi tárgyaláson többször is azt érezte, hogy a gyerekvédelmi kérdéseket háttérbe szorítják, miközben az ő személyét és „konfliktusosságát” próbálják előtérbe helyezni. Pedig a valódi konfliktust nem ő okozta: hanem azok az események – a gyerekek verése és bántalmazása –, amiket azonnal jelentett a hatóságoknál.

Burkolt fenyegetések

P. hozzáteszi: a tankerület egyszer sem kérdezte részletesen arról, pontosan milyen bántalmazásokat látott, ezeket kik követték el, és kik voltak az érintett diákok. A dokumentumok szerint a tankerület jogi képviselője azt is megemlítette, hogy „ha a jelzések megalapozatlanok, a tankerület is lépéskényszerbe kerül”, amit a volt dolgozó burkolt fenyegetésként élt meg – különösen azért, mert ekkor már a rendőrségi és a gyerekvédelmi eljárás is folyamatban volt.

Szerine a meghallgatás után a tankerület jogi osztályvezetője fel is hívta őt, és telefonon próbálta rávenni, hogy vonja vissza a munkaügyi keresetét, mert „sokba fog kerülni”.

P. azt mondja, a konfliktus odáig fajult, hogy már a gyerekek is érzékelték az ellene irányuló hangulatot: elmondása szerint valahonnan több diák is tudott arról, hogy megpróbálta visszavonni a közös megegyezést, és arról is, hogy vita alakult ki közte és a vezetőség között.

A rendőrség most is vizsgálódik

A Külső-Pesti Tankerületi Központ megkeresésünkre azt közölte: ők is egy jelzésre kötelezett szervtől értesültek az ügyről, ezután pedig vizsgálatot indítottak. A tankerület szerint a meghallgatott gyerekek és szülők beszámolói „egyhangúan ellentmondtak” a bejelentő állításainak, sőt a gyerekek maguk is panaszt fogalmaztak meg vele szemben. Az érintett pedagógusokkal kapcsolatban a meghallgatottak

„elismerésüknek és köszönetüknek adtak hangot”.

A Fővárosi Kormányhivatal azt írta: idén márciusban érkezett hozzájuk gyerekvédelmi jelzés a 19. kerületi iskola ügyében, ami után megkeresték a tankerületet és az intézményt, és értesítették az illetékes család- és gyerekjóléti központot is. A hivatal bántalmazás gyanúja miatt rendőrségi feljelentést tett, az eljárás jelenleg is folyamatban van.

A tankerület és az iskola saját vizsgálata ugyanakkor arra jutott, hogy a panaszos állításai nem igazak. A kormányhivatal hozzátette: jelenleg nincs folyamatban hatósági eljárás az intézménnyel szemben.

Az ártatlanság vélelme jogerős ítéletig mindenkit megillet, az igazság kiderítése az ügyben a hatóságok feladata. A kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében azonban felkerestünk minden szereplőt, aki döntési pozícióban volt, tudhatott a történtekről, felelőssége lehetett az ügy kivizsgálásában, vagy akinek jogait és érdekeit az eset érintheti.

Solti Hanna

A címlapkép illusztráció. Forrás: Unsplash