Hungaristákkal és a putyinizmussal is flörtölnek a frankofón szélsőjobboldal hazai képviselői, az identitáriusok

Az Identitás Generáció tüntetése a Corvin-közben 2016. október 23-án. Fotó: Buncsik Marianna
Az Identitás Generáció tüntetése a Corvin-közben 2016. október 23-án. Fotó: Buncsik Marianna

 

Nemzetközi „franchise-rendszerben” szerveződik Európa egyik legnagyobb radikális jobboldali ifjúsági mozgalma, az identitárius mozgalom. Magyarországon a legtöbben talán Michel Houellebecq Behódolás című regényéből ismerhetik az identitáriusokat, de az európai hálózatnak a közelmúltban magyarországi ága is alakult. A mozgalom Franciaországból ered, az egyes országokban működő ágak kapcsolatot tartanak egymással és az eszmei hátteret kidolgozó francia értelmiségiekkel. Távlati céljuk egyfajta alternatív európai föderáció kialakítása, de egyes tagok szerint a céljaik nagyrészt megegyeznek Putyin ideológiai tanácsadójának Eurázsia-koncepciójával.

 

KORMÁNYPROPAGANDA HELYETT VALÓDI HÍREK

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

 

Amikor nyugat-európai szélsőjobboldalról esik szó, Magyarországon sokan olyan szervezetekre asszociálnak, amelyek magukévá tették a liberalizmus több alapvető értékét – a szekuláris és demokratikus államot, a szólásszabadságot, a nők egyenjogúságát vagy a melegek jogait – sőt, politikájuk középpontjába épp ezeket állítják, mondván, ezeket a vívmányokat veszélyezteti a nagy mértékű muszlim bevándorlás. Míg a kelet-európai szélsőjobb megmaradt a ’30-as években – hangzik a közkeletű elképzelés – antiszemita és fasisztoid elveket képviselnek, addig a nyugati szélsőjobb Izrael-párti és alapvetően liberális elveket vall, épp emiatt az iszlámot tartják ellenségüknek.

Ennek a vonalnak az iskolapéldája a holland PVV párt és vezetője, az önmagát konzervatívnak és liberálisnak valló Geert Wilders, aki épp a melegek és nők jogaira hivatkozva tiltaná be például a Koránt, és szabna gátat a muszlimok bevándorlásának akár Hollandia kiválásával az Európai Unióból. Hasonló programot fogalmaztak meg a Svéd Demokraták is, de ebbe a – jobb híján – állagőrző liberális irányba mozdult el a francia Front National is Marine Le Pen vezetése alatt, aki kizárta a pártból apját és a párt korábbi vezetőjét, az antiszemita kirohanásairól ismert Jean-Marie Le Pent, és nyíltan meleg alelnököt nevezett ki.

Van azonban egy ezzel szembenálló radikális jobboldali (bár a jobb-bal besorolást ők elutasítják) irányzat is, amely egész Európában hálózatot épít ki, többek között Magyarországon is bontogatják a szárnyaikat a hozzájuk köthető szervezetek. Az úgynevezett identitárius mozgalom részben éppen az újfajta, „liberális szélsőjobbal” szemben határozza meg magát: bár jelenleg az ő fő céljuk is az Európába irányuló bevándorlás megállítása, emellett szemben állnak a klasszikus liberális elvekkel is, a melegjogokat nem védendő értéknek, hanem az európai hanyatlás jelének látják, a végső céljuk pedig egyfajta alternatív EU megalapítása.

Ha a magyarországi radikális jobboldalnak nyújtott külföldi támogatásokra gondolunk, sokan Oroszországra asszociálnak, az identitárius szervezetek azonban nyugatról, Franciaországból kapnak segítséget. Igaz, a nemzetközi identitárius hálózat erősen támogat egyes orosz törekvéseket, például az ún. eurázsianizmust – bár erről a hálózat magyar tagjai árnyaltabban vélekednek, mint a nyugat-európaiak.

Frankofón radikálisok

Az identitárius mozgalom bölcsője Franciaország, itt született meg a mozgalom eszmei háttere, valamint az a két szervezet, amelyek jelenleg is a mozgalom centrumát jelentik: a Bloc Identitaire és a Generation Identitaire (magyar fordításban vagy Identitás, esetleg Öntudatos Generáció, illetve Blokk). Utóbbi a Bloc Identitaire ifjúsági tagozataként indult, de a későbbiekben egyenrangú szervezetté lépett elő, mára talán jelentősebbé is vált, mint az egykori anyaszervezet, hiszen a nemzetközi hálózatépítést ők végzik. Tőlük származik a már Franciaországon kívül is terjedő sárga-fekete lambda-jelkép is – a logó a spártai harcosok pajzsára utal.

A Bloc Identitaire főként egyfajta think-tankként működik, annak vezetőségi gyűlésein részt vesznek az ifjúsági mozgalom vezetői is. Ez a mozgalom számos európai országban rendelkezik helyi szervezettel, Franciaországon kívül elsősorban Németországban és Ausztriában erősek, de jelen vannak többek között Belgiumban, Svájcban, Hollandiában, Szerbiában, Spanyolországban és Portugáliában is. A tagok létszámát, szervezettségét nehéz megbecsülni, hiszen a nemzetközi mozgalomnak formális vezetősége és szervezeti felépítése nincs, csak annyit lehet elmondani, hogy Franciaország jelenti a központot, az itteni szervezeteknek a legnagyobb a tekintélye – a szellemi muníció és minden másfajta támogatások elosztása is itt történik.

A Bloc Identitaire kezdetben az akkor első virágkorát élő Front National alternatívájaként alakult 2003-ban. Alapításában kulcsszerepet játszott Dominique Venner történész, az úgynevezett francia új jobboldal (Nouvelle Droite) egyik központi alakja. Míg Jean-Marie Le Pen pártjához képes, ami ekkoriban antiszemita és Izrael-ellenes retorikájával tűnt ki, a Bloc Identitaire kifejezetten a muszlim bevándorlással szemben határozta meg magát. Ebből a szempontból részben előfutárai voltak a mostani Front Nationalnak, akik azonban mostanra inkább balról előzik az identitárius mozgalmat. Utóbbi ezért részben kritikus Marine Le Pen pártjával, bár a Generation Idantitaire tagja jelenleg is aktív a Front Nationalban.

Tömeges támogatottságot az identitárius mozgalom mind Franciaországban, mind azon túl csak a 2000-es évek vége felé ért el, a bevándorlás és a muszlim-keresztény együttélés közpnti témává vált. Le-Penékkel ellentétben ők kimondottan a fiatalok között találtak támogatókra. Egyik első, nagy figyelmet kiváltó megmozdulásuk a poitiérs-i mecset „elfoglalása” volt 2012-ben:

 

 

Igaz, az identitárius mozgalom magát nem tartja pártpolitikai csoportnak, ezzel szemben, mint mondják, úgynevezett metapolitikát folytatnak. A metapolitika a nyugati radikális jobboldalon népszerű fogalom, röviden azt a környezetet jelenti, amelyben a voltaképpeni politika alakul, és amik azt alakítják: a kulturális, művészi életet, a társadalomtudományos közeget és az oktatás világát. Az identitárius és hasonló mozgalmak szerint jelenleg ezekben jelenleg a baloldali, általuk ’68-asnak nevezett irányzatok uralkodnak. Emiatt szerintük céljaik eléréséhez ezek felett az intézmények felett kell megszerezniük a befolyást.

Furcsa módon ezt az ötlet éppen egy kommunista gondolkodótól, az olasz Antonio Gramscitól származik, aki úgy vélte, hogy a proletárdiktatúrának előfeltétele a kulturális élet átformálásása – Gramscit ezért baloldali álláspontja ellenére az új jobboldal egyik előfutárának tartják.

Nem fajvédők, de nem ítélik el

Ehhez a feladathoz az identitáriusok számára a szellemi muníciót a már említett Nouvelle Droite (új jobboldal) eszmeisége szolgáltatja. A Nouvelle Droite nagyrészt Alain de Benoist francia filozófus és az általa alapított GRECE nevű think-tank köré csoportosult, ennek a tagja volt a már említett Dominique Verner is. Az új jobboldalnak indulásakor, a ’70-es ’80-as években még nem sok követője akadt a politikában. Ennek oka, hogy számos álláspontjuk élesen szemben állt a hagyományos jobboldallal: kimondottan antinacionalista elveket hirdettek, céljuk már ekkor is egyfajta európai föderáció létrehozása volt. Kritikusak voltak emellett a kapitalista rendszerrel, az Egyesült Államokkal kapcsolatban, és beépítették a környezetvédő mozgalmak törekvéseit is.

De Benoist és követői sajátos gondolatokat fogalmaztak meg a demokráciával kapcsolatban is: az általános választójoggal és képviseleti demokráciával szemben az ún. „organikus demokráciát” támogatva. Eszerint a demokratikus megoldásoknak csak helyi szinten van létjogosultságok, és csak kulturálisan homogén közösségekben – ebből következik az erős multikulturalizmus-ellenesség is. Mindezeket a törekvéseiket európai szinten valósítanák meg.

Amiben még De Benoist nagyban különbözik a hagyományos jobboldaltól, az erős kereszténység-kritikája. De Benoist műveinek fontos eleme az újpogányság, miszerint az európai népeknek a kereszténység előtti vallásokhoz kellene visszatérniük. Európa fénykorát nézetei szerint a pogány római birodalom jelentette, az akkori rendszert – a már említett metapolitika-elmélet alapján – a pogány kultusz támogatta. Ebben a kérésben későbbi identitárius követői már erősen eltérnek: sokuk harcos kereszténynek tartja megát és Európa keresztény voltának megőrzését és az egyházakhoz való tömeges visszatérést hirdetik.

De Benoist-t és körét sok kritikusa újfasisztának tartotta, többek között azért, mert a GRECE adta ki a ’80-as években többek között Julius Evola olasz fasiszta filozófus műveit is, akire a Nouvelle Droite több szerzője és a mostani identitáriusok is gyakran hivatkoznak.

Emellett az új jobboldal – főként a már említett újpogány elképzelései miatt – Németországban a neonácik között talált követőre, akik a GRECE mintájára Thule-Seminar néven alapítottak mozgalmat. A német újpogány irányzatok és az újnácik között hagyományosan erős az átjárás, és ez alól a Thule-Seminar sem volt kivétel: a szervezet jelképeiben és céljaiban az NSDAP egyik előfutárát, a Thule-társaságot idézte fel.

Később de Benoist ideológiája némileg finomodott: a ’90-es években elhatárolódott az általa rasszistának és antiszemitának tartott francia Nemzeti Fronttól, és egy egész könyvet szentelt a fajelméletek cáfolására, mint mondja, amikor nemzetekkel, nemzetiségekkel kapcsolatban beszél, ő mindig identitásokra gondol. Ebben a mai identitárius mozgalmak is követik, akiknek egy gyakori jelszavuk a „nulla százalék rasszizmus, száz százalék identitás.”

Ebben különböznek például az angolszász „alternatív jobboldal” sok tagjától, akik között általánosan elterjedtek a biologizáló, fajvédő eszmék. Más kérdés, hogy ez nem akadályozza őket az együttműködésben: erre jó példa a Budapesten tervezett, majd betiltott ún. fajvédő konferencia. A rendezvény fő szervezője az amerikai National Policy Institue, a modern fajelméletek egyik fő terjesztője, de vendég lett volna Philippe Vardon, a Bloc Idantitaire alapítója és az ifjúsági mozgalom egyik fő ideológusa, Markus Willinger is. Sőt, az NPI 2013-as rendezvényén maga de Benoist is felszólalt.

Identitáriusok behódolása

Azért utálják az iszlámot, mert „nem olyan hülyék, mint mi” – mert nem elég liberálisok, a vallásukat komolyan veszik, hagyományos patriarchális családokban hisznek. Így kritizálta az identitárius mozgalom egyik ideológusa, az osztrák Markus Willinger a német bevándorlás-ellenes mozgalmakat (bár nem mondja ki, feltehetően az ADF-re gondolt).

Ezt a vélekedést is parodizálja Michel Houellebecq a hazánkban is sikeres Behódolás című regényében, ahol (nagyjából minden más francia politikai, vallási, etnikai csoport mellett) az identitáriusok is megkapják a magukét. A regény egyik központi figurája egy fiktív professzor, Robert Rediger, aki korábban az identitárius mozgalom tagja volt, végül azonban (más identitáriusokkal együtt) muszlim hitre tér, sőt, ő lesz az iszlamizáció egyik fáklyavivője.

Arra jut ugyanis, hogy azokat a célokat, amiket korábban vallott, a politikai iszlám hiánytalanul teljesíti: tradicionális, férfiközpontú társadalmat épít, ahol a vallás hangsúlyosan van jelen a mindennapi életben – nagyrészt visszavezeti Franciaországot a modernitás előtti korszakba, amit korábban idealizált. A karakter szellemileg hasonló utat jár be, mint a francia tradicionalista filozófus, René Guénon (aki szintén az identitarianizmus egyik előfutára), aki hosszú útkeresés után szintén az iszlámhoz jutott el.

Magyarországon identitárius ideológiát hirdető csoport először a 2012-2013-ban, a diáktüntetések idején jelent meg, úgy tűnt, a tandíj-ellenes megmozdulások támogatójaként. Az Öntudatos Generáció néven megjelenő csoport az egyik tüntetéshez csatlakozott zászlóikkal, matricákat és szórólapokat terjesztett, majd internetes felületeket indított – ezek azóta vagy megszűntek, vagy inaktívvá váltak.

Jelenleg két olyan csoport működik itthon, amely az identitárius elveket vallja, mindkettő ápol kapcsolatokat a nemzetközi hálózattal. Taglétszámuk egyelőre összesen nem lehet több a száznál, lehetnek köztük azonban olyanok, akik pártok ifjúsági szervezeteiben szerepet vállalnak. Nézeteik elvileg nagyrészt egyeznek a nyugati társaikkal, bár az itteni csoportok eddig egyelőre nem annyira a bevándorlás témájában, hanem LMBT-ellenes vonalon tevékenykedtek.

Konzervatív, hungarista, identitárius

A legismertebbé ezek közül a szervezetek közül Identitárius Egyetemisták Szövetsége (IDENTITESZ) vált, leánykori nevén Konzervatív Konzervatív Hallgatók Szövetsége. A szervezet tavaly év végén alakult, kezdetben egyetemeken tartottak vitaesteket például az Európai Unió alternativáiról és az általuk genderideológiának nevezett témáról volt szó.

Ezek ugyan sok embert nem vonzottak, körülbelül 15 ember vesz részt a rendezvényeken, ennél nagyobb közönsége volt viszont annak a rendezvényüknek, ahol Daniel Friberg svéd ideológus mutatta be a Jobboldal visszatér című könyvét, amiről az Átlátszó is írt bemutatót. A legnagyobb visszhangot viszont az ELTE-n tartott leszbikuscsók-flashmobra rászervezett ellentüntetésük váltotta ki.

Kapcsolódó cikkeink

Fészket rakott és üzletelni kezdett a svéd szélsőjobb Budapesten

Generációváltás a holdudvarban – feltérképeztük a Jobbikhoz kötődő civil szervezeteket

Fantomszervezet toborozza Erdélyben a radikális magyar fiatalokat

Putyin szolgálatában – magyar nemzeti radikalizmus Kárpátalján

Kubatovtól a kommunistákig: a Putyin-párti tüntetők kapcsolatrendszere

Irredenta pólós srácok öltönyben – magyar nemzeti radikalizmus Szlovákiában

„Oroszország szövetségeseket keres Székelyföldön” – Csibi Barna, a Székely Gárda alapítója

Nemzeti radikális hírportálok: Oroszország magyar hangjai

Kemény székely legények: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben

Vecsési hagyományőrző egyesület mögött szervezkedik a Betyársereg

A KHSZ megalakulása a jobboldali sajtóban kezdetben igen pozitív fogadtatásra talált. A KHSZ alapítójával, László Balázzsal a Magyar Hírlap, majd az állami Kossuth Rádió készített interjút. Ez megváltozott, amikor az Átlátszó Oktatás közölte, hogy László Balázs korábban a Pax Hungarica Mozgalom (PHM) nevű újnyilas szervezet rendezvényén szólalt fel, akik egyik oldalán a PHM tagjaként is hivatkoztak rá.

A Pax Hungarica Mozgalom (PHM) a ma létező hungarista mozgalom egyik szárnya. A bőnyi rendőrgyilkosság miatt újra reflektorfénybe került Győrkös István-féle Magyar Nemzeti Arcvonal szakadása még a 2000-es években indult el, a szakadárok ekkor jegyezték be a Vér és Becsület Egyesületet, ami betiltása után Pax Hungarica Mozgalom néven folytatta. A PHM mostanra kibékült az MNA-val, de nem annak a Győrkös-féle ágával, hanem azokkal, akik később szakadtak ki onnan, és ugyanezen a néven tevékenykedtek. A két hungarista szervezet az elmúlt években rendszeresen tartott közös megemlékezést október 23-án a Corvin közben, az egyik ilyen rendezvényen konferált és szavalt László Balázs, a KHSZ vezetője.

Miután ez kiderült, a kormánypárti sajtó is inkább támadta a KHSZ-t, a 888.hu-n úgy írtak róluk, hogy „aki sorsközösséget vállal szélsőséges ideológiával, holokauszttagadó, a borús ég mögött chemtrélező háttérhatalmat vizionáló szervezettel, jelen esetben a Pax Hungarica nyilas mozgalommal, az nem konzervatív, hanem echte náci”.

Nem László Balázs az egyetlen, akin keresztül a KHSZ/Identitesz kapcsolatba került a hungarista mozgalmakkal. Októberi, Ezerarcú ’56 című rendezvényük meghívott előadója szintén egy PHM-tag, Retkes Tamás történész volt. Retkes Tamás elsősorban arról ismert, hogy hungarista szemszögből megírta Szálasi Ferenc életrajzát, elmondása szerint azért, hogy „a valódi értékektől egyre inkább eltávolodó utókor számára bemutassak egy meg nem értett zsenit: Szálasi Ferencet.”

Az Identitesz más, ismertté vált vezetőinek szintén vannak olyan megnyilvánulásai, amik hasonló kötődésekre utalnak. A debreceni területi vezetőként bemutatott Kis Árpád Facebook-oldalán az Identitesz megalakulása előtt leginkább Adolf Hitler és Szálasi Ferenc-idézeteket posztolt. Az Identitesz budapeti vezetőjeként tüntetik fel Ábrahám Barnabást. Ő korábban a Jobbik ifjúsági tagozatában töltött be tisztséget (a Hidfo.ru portál szerint viszont már nem tagja a pártnak), augusztusban pedig a Vértesalja Gyermekei nevű szervezet rendezvényén szólalt fel. A csókakői csoport jelképként nyilaskeresztet használ, tavaly pedig azzal vált ismertté, hogy április 20-án Adolf Hitler-emléktúrát szerveztek.

A KHSZ/Identitesz szegedi szárnyát alapító történelemszakos hallgatók korábban oroszbarát demonstrációval tűntek fel, az egyik oroszpárti oldalon az ő képük szerepelt „Save the Donbass people from the Ukranian army” szöveggel – ez egy Oroszországból induló nemzetközi kampány része volt, amit a kelet-ukrajnai Donbassz város visszafoglalására irányuló ukrán offenzíva ellen indíítottak. Közülük később néhányan egy másik tüntetésen az internetadót támogató feliratokkal álltak ki.

Pozitívan értékelték azonban a KHSZ tevékenységét az identitárius mozgalom ausztriai tagjai, akik áprilisban felvették velük a kapcsolatot, és az identitaere-generation.info oldalukon április 28-án interjút tettek közzé László Balázzsal. Az interjú bevezetőjéből kiderül, hogy a KHSZ-nek korábban nem volt kapcsolata az identitárius mozgalmakkal: az oldal szerzője is meglepetéssel ír arról, hogy a tevékenységüket nézve több közös pontot is talált, ilyen az ún. 1968-asok ellenségként való megjelenése, valamint az, hogy meghívták Daniel Friberget, akinek írásait az identitáriusok is előszeretettel forgatják.

Az interjúban László Balázs beszélt a KHSZ esetleges politikai kötődéséről is, mint mondta, a tagjaik között vannak Fidesz és Jobbik-tagok is, szervezetileg alapvetően nem kötődnek párthoz, a tagokkal szemben csak a keresztény értékek tisztelete az elvárás.

A hivatalos szárny

Az interjú után a KHSZ nevet és logót változtatott, az Identitárius Egyetemisták Szövetsége (IDENTIESZ) nevet és az identitáriusok sárga-fekete lambdájához hasonló zászlót kezdett el használni. A külföldi identitárius mozgalom irányába pedig folytatódott a kapcsolatépítés, novemberben a mozgalom osztrák és francia vezetőivel közösen tartottak előadást Budapesten.

Ennek ellenére nem az IDENTITESZ az identitárius mozgalom hivatalos magyarországi szárnya. Ez a 2014-ben megalakult, de egyelőre még kevés visszhangot kiváltó szervezet, az Identitás Generáció (eredeti nevén identitás szövetség).

Az Átlátszó kérdésére az Identitás Generáció tagjai elmondták, még 2014 előtt, a médiából figyeltek fel a franciaországi identitárius mozgalomra, majd megkeresték az ottani vezetőket. „Az Orbán-kormány politikáját pozitívan ítéli meg a nemzetközi identitárius mozgalom, akik a mai napig szimpatizálnak a kormánnyal annak bevándorláspolitikája miatt, de már korábban megvolt rá az igény, hogy Magyarországon is alakuljon egy ág, ezért sokan örültek a megkeresésnek” – mondta Szabó Bence, az Identitás Generáció társvezetője.

Emiatt felmerül a kérdés, hogy ha a kormány és a legnagyobb ellenzéki párt már hasonló elveket vall, mint ők, mi szükség Magyarországon is külön szárnyat alapítani? Szabó Bence szerint az, hogy egyrészt „a menekülttéma mellett nem esik elég szó az emberek identitásvesztéséről”, emellett úgy vélik, a Fidesz a kampányt nagyrészt csak a népszerűség kedvéért indította, nem meggyőződésből. Hozzátette, sok kérdésben elítélik a kormány jelenlegi politikáját, ilyen például a korrupció. Ezért, mondta, várható, hogy a jövőben például a kormányzati korrupció ellen is tüntetnek majd. Szabó Bence ugyanakkor hangsúlyozta, hogy pártpolitikával nem foglalkoznak.

Szintén nem értenek egyet a Fidesz és a Jobbik ún. keleti nyitás politikájával, az együttműködést inkább a szomszédos államokkal erősítenék, Magyarországot „hangsúlyosan Európa részeként” látják. Ehhez kapcsolódik egyébként a már említett újpogány-keresztény kérdéskör: Magyarországot pogány gyökerei Európán kívülre kötik, emiatt a magyar szélsőjobboldalon hagyományosan van egy turanista, törökbarát vonulat, ez a közelmúltban a Jobbiknak okozott fejfájást. Ez a vonal az Identitás Generációból hiányzik, ehelyett hangsúlyosan hivatkoznak a kereszténységre.

Franchise-mozgalom

Szabó Bence beszélt nekünk arról is, hogyan épül ki az identitárius hálózat Európában. Mint mondta, a nemzetközi identitárius mozgalom központja lényegében Franciaországban van, hiszen a mozgalom innen indult el. Az itteni bejegyzett Generation Identitaire vezetői tekinthetők az összeurópai mozgalom vezetőinek is, egyben ők döntik el azt is, hogy melyik külföldi csoportot ismerik el, mint az összeurópai identitárius mozgalom legitim ágát.

A mozgalom egyfajta informális, nemzetközi franchise-rendszerben működik. Az identitárius mozgalom helyi szervezetét elvileg bárki megalapíthatja, bejelentési kötelezettség nincs a többi ág felé, viszont fontos és elvárt a nemzetközi kapcsolatok ápolása. Ha valamelyik szervezet nem megfelelő elvek mentén működik, akkor a többi csoport kiközösíti, ez azzal jár, hogy ebben a formában funkcióját veszti az adott szervezet.

A nemzetközi hálózat elismerésének az egyik eleme a lambda használati joga: a logót olyan csoportok használhatják, akiket a vezetőség elfogad. Eszközük persze nincs arra, hogy ezt megakadályozzák, legfeljebb annyi, hogy ha egy csoport kérdés nélkül használja a „franchise” jelképét, a többi csoport egységesen elhatárolódik tőlük. Ez történt például egy Szlovéniában indult szervezettel, akik kapcsolatfelvétel nélkül kezdték el használni a lambda-jelet.

Az Identitás Generáció tagjai szerint a nemzetközi vezetés elvárásai nem annyira a szervezeti felépítésről vagy a tagság létszámáról szólnak, inkább arról, hogy mennyire fogadják el annak a (főként a már említett Nouvelle Droite által lefektetett) elveit. Szabó Bence elmondása szerint például nagyon ügyelnek arra, hogy ne kerüljenek be „soviniszta” szervezetek, azaz olyanok, akik más európai nemzeteket támadnak. Utóbbi, mint mondta, a régióban igen megosztó téma, például a határon túli magyar kisebbségek és Trianon ügye miatt, ezek a magyar identitáriusoknak nem központi témáik.

Az Identitás Generáció a nemzetközi identitárius mozgalomtól eddig inkább eszmei jellegű támogatást kapott, pénzt a tagok elmondása szerint nem kaptak –  az eddigi akcióik (elsősorban szórólapok, matricák, zászlók és molinók) költségeit saját zsebből fizették. Egyszer pedig meghívást kaptak Franciaországba, több európai ország szervezeteinek egyfajta nyári egyetemi képzésére.

Az Identitás Generáció vezetői elmondásuk szerint korábban nem vettek részt politikai pártokban vagy mozgalmakban, a többi tag hátterét pedig nem vizsgálják ilyen téren. Politikai pártok közül a ma is létező MIÉP-pel volt egy közös akciójuk, emellett meg kell említeni, hogy idén október 23-án a Jobbik rendezvénye után időzítették saját megemlékezésüket a Corvin közben, és ugyanazt a hangtechnikát és színpadot használták. Mint mondták, ezt nem a párttal egyeztették le, csak a hangosítást szállító magáncég volt az, akitől engedélyt kaptak arra, hogy használják az eszközeiket.

A Fidelitast és a Nemzeti Arcvonalat is meghívták

A tagságuk egy része emellett az Alternatív Európa nevű, szintén kiterjedt európai kapcsolatokkal rendelkező csoportból jött. Az Alternatív Európa szintén egy frissen alakult csoport, amely idén beolvadt az Identitás Generációba.

Az Alternatív Európa egyetlen, komolyabb visszhangot kiváltó megmozdulása egy májusi tüntetés volt, amit Dominique Venner – a Bloc Identitaire egyik alapítója – francia író öngyilkosságának évfordulójára időzítettek. Venner 2013-ban, a Notre Dame főoltára előtt lőtte főbe magát arra reagálva, hogy Franciaországban legalizálták az azonos neműek házasságát. A budapesti tüntetésen látható „Je suis Dominique Venner” felirat is az ővele való szimpátiát fejezte ki.

„A szárnyait akkoriban bontogató Alternatív Európa csoport egy összeurópai megmozdulásba kapcsolódott be (aznap Athénben, Rómában és Madridban is volt a mienknél egy picit nagyobb volumenű rendezvény), amely Dominique Venner francia történész és gondolkodó halálának évfordulójához volt időzítve (…) Venner célja az volt, hogy tettével felhívja az álomvilágban élő európaiak figyelmét: ha továbbra sem hajlandók szembenézni a valósággal, rövidesen idegenekké válhatnak a saját hazájukban. Öngyilkosságával Európa öngyilkossága ellen tiltakozott. Az ő emléke előtt hajtottunk fejet görög, olasz és spanyol barátainkkal együtt” – foglalta össze a rendezvény céljait az Identitás Generáció egyik tagja.

A tüntetés egy nemzetközileg koordinált, egyébként bevándorlásellenes megmozdulás volt, a budapesti tüntetéssel egyidőben Athénban, Rómában és Madridban is tartottak hasonló felvonulást, a budapesti rendezvényen pedig felszólalt a szlovák Szlovák Testvériség (Slovenská Pospolitost) vezetője is: a mozgalom az egyikori, magyarellenes Hlinka-gárda utódszervezete, ebből a szervezetből indult a választásokon nemrég nagy sikert elérő Marian Kotleba is.

A májusi rendezvényen az Identitás Generáció is összebútorozott hungarista szervezetekkel, rajtuk kívül ugyanis még a Magyar Nemzeti Arcvonal és a Pax Hungarica Mozgalom vettek rajta részt. Az Identitás Generáció tagjai ezzel kapcsolatos kérdésünkre azt mondták, „több olyan közéleti személynek (papok, ismert zenei előadók) és jobboldali szervezetnek is szóltunk minden rendezvényünk előtt, (pl. volt, hogy a Fidelitasnak is), és többek között ők (a PHM és az MNA – a szerk.) voltak azok, akik eleget tettek a meghívásnak és jelenlétükkel támogatták a kezdeményezésünket.”

A magyar Identitás Generáció tagjai kérdésemre azt válaszolták, az ideológiai hátterüket nagyrészt ugyanazok a szerzők jelentik, mint a nyugati identitáriusok számára: a Nouvelle Droite és előfutáraik, köztük Evola és Oswald Spengler. Felmerül viszont mindkét közegben Alekszandr Dugin orosz filozófus,  Vlagyimir Putyin ideológiai tanácsadójának neve is.

Jót akar Putyin?

Dugin szintén egyfajta föderális konstrukcióban gondolkodik, ő azonban egy eurázsiai zónát képzel el, Európa mellett Oroszország és annak közvetlen érdekszférája részvételével. Emiatt sokan inkább egy új orosz birodalmi gondolat hirdetőjének tartják. Ez főleg Kelet-Európában problémás, hiszen Dugin Eurázsia-koncepciója a balti és balkáni államokat, valamint Ukrajnát nyilvánvalóan nem tartja egyenjogú partnernek, ezek egyes területeit természetes módon Nagy-Oroszország részeként képzeli el. Ez a Nagy-Oroszország feltehetően az eurázsiai unió vezető hatalma lenne.

Martin Sellner, az osztrák identitárius szervezet vezetője egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a Putyin és Dugin-féle törekvések lényegében megegyeznek az ő céljaikkal. „Putyint személy szerint egy nagy államférfinek tartom, láthatóan a legjobbat akarja az országának és a népének, egy igazi hazafi és igazi identitárius” – mondta. Arra kérdésre, hogy szerinte melyik eszme áll legközelebb az indentitarianizmushoz, azt válaszolta, „Természetesen az eurázsianizmus”.

A magyar Identitás Generáció tagjai már valamivel árnyaltabban ítélik meg az orosz vezetést. „Oroszországhoz fűződő viszonyunk lényegében semleges – amennyiben a jelenlegi vonatkozásban ez egyáltalán lehetséges” – mondták. „Oroszország saját úton jár, törekszik nagyhatalmi szerepét – vagy legalábbis még annak látszatát – fenntartani. A nyugati liberalizmussal való szembefordulása egyrészt ilyen hatalompolitikai kérdés – illetve saját geopolitikai érdekeinek védelme – másrészt a liberalizmustól idegenkedő, azt történetileg nem ismerő orosz mentalitás sajátja (…) Ezzel az antiliberalizmussal, a vallás közösségi, politikai téren is erőteljesebben való megnyilvánulásával, saját identitásuk, útjuk keresésével maximálisan egyet tudunk érteni.”

Hozzátették viszont, hogy nem tudnak olyan politikát támogatni, ami az európai népek közötti megosztáshoz, háborúhoz vezet. „Így elítéljük az orosz kormány Kelet-Európa destabilizációjára irányuló törekvéseit (…) viszont amikor Oroszország tevékenysége az amerikai túlzott hatalom gyengítésére vonatkozik, egy kiegyenlítettebb politikai világrendszer irányába mozogva – melyben Európának is megújult helye és szerepe lehetne – messzemenőkig egyet tudunk érteni. Amikor ez Európa és Közép-Európa alávetettségét jelenti – akár orosz, akár amerikai vonatkozásában – semmiképpen.”

Szerintük Dugin geopolitikai koncepciója a közép-európai térség nyugati (európai) és keleti (orosz) hatalom közti felosztását tartja kívánatosnak, és egy orosz vezetésű – minél inkább egyesült – eurázsiai politikai térség létrehozását kívánja elérni.

„E térség szétdarabolását pedig sem magyar, sem közép-európai, sem szélesebben vett európai értelemben sem tekinthetjük pozitívnak és elfogadhatónak. Ez nem Magyarország érdeke, és nem érdeke Európának sem.”

Ehelyett, mint mondták, Európának tisztában kellene lennie a saját erejével. „Az európai országok GDP-je az orosz GDP kilencszerese, az USA GDP-jének pedig másfélszerese, és ez csak a gazdasági teljesítmény egyfajta mutatója, egyéb szempontokról nem is beszéltünk. Nem nekünk kellene ilyen relációban alárendelt szerepet felvállalnunk nálunknál gyengébb hatalmakkal szemben.”

Zubor Zalán

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

  • lila drazi

    Most akkor “minél inkább egyesült” Közép-Európát akar Dugin, vagy megosztottságot akar? Nem érzitek úgy, hogy az egység és a megosztottság két ellentétes dolog? Remek írás, de olvassátok már át többször a cikkeiteket megjelenés előtt, mert vannak benne ilyen durva (ön)ellentmondások.

  • Aktivista

    “… a melegjogokat nem védendő értéknek, hanem az európai hanyatlás jelének látják, a végső céljuk pedig egyfajta alternatív EU megalapítása.”

    Ez nem igaz. A Genération Identitaire soha sem nyilatkozott a melegekkel kapcsolatban. Abszolút nem a témakörük és amúgy is, sok meleg aktivistánk is van.

    Amit a “kereszténységet” illeti: az sincs megszabva. Lehetsz vallásos vagy sem, katolikus, protestáns, pogány, zsidó… a GI nem foglalkozik ezzel.

    “Alternatív EU megalapítása” meg “nem nacionalista” : Az EU koncepciója szép és jó, de legkésőbb 2015 nyarán láthattuk, hogy ilyen módon nem mehet tovább. A GI a hazug politikusokat akarja leváltani, mielőtt ők a saját népét. Nacionalista egy komplikált fogalom. Mi HAZAFINEK mondjuk magunkat. Minden népnek van joga a saját hazájában élni és ezt szeretni.

    Amit a KHSZ-t illeti… az intervju az akkor frissen alakult csoporttal azért készült, mert blogunkban minden új jobb véleménynek teret akarunk adni, de azt nem jelenti azt, hogy az illetőkkel a GI egyetért.

    Evola meg Spengler nem tartozik a GI-t inspiráló emberei közzé.

    “Radikális jobb” nem vagyunk, sőt inkább új jobb elméleteket baloldali akciókkal valósítunk meg. A megnevezés egy vicc.

    Üdvözlettel,

    Egy bécsi GI aktivista