Cikkek

Közzétesszük a filmes adóslistákat

A több tízmilliárd forint közpénz felett rendelkező Magyar Mozgókép Közalapítvány éveken át hanyag és felelőtlen gazdálkodást folytatott, aminek következtében 2012-es megszüntetéséig 5 milliárd forintos banki tartozást, és 1,5 milliárd forint behajthatatlan kintlevőséget halmozott fel. Ezidáig nem lehetett tudni, hogy pontosan mely filmkészítőkhöz kerültek az adóforintok milliárdjai, az MMKA viszont most kiadta az Átlátszónak az adóslistákat, amiket ezúttal közzéteszünk. Cikksorozatunk következő részéből kiderül, kik voltak azok a filmesek, akik nem fizették vissza a kölcsöneiket.

Több mint hatmilliárd forint jogsértő vagy pazarló felhasználása miatt nyomoz a rendőrség a tavaly márciusban megszüntetett Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) viselt ügyei után. Az Átlátszó birtokába került 2010-es belső vizsgálati jelentések és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) szintén a birtokunkba került 2011-es jelentése korrupciógyanús ügyekről tanúskodnak, amelyeket eltitkoltak a nyilvánosság elől.

A dokumentumokból egyebek mellett az is kiderül, hogy az MMKA a 2010-es kormányváltás idejére 8 milliárdos kötelezettségállományt halmozott fel, aminek legnagyobb részét, 5 milliárd forintot a közalapítvány banki tartozásai tették ki. A banki hiteleket a filmesek vették fel a produkciók előfinanszírozására, az MMKA pedig vállalta a kölcsön törlesztését. Ez viszont gyakran elmaradt, ehelyett inkább a hitelek lejárati idejét hosszabbítgatták, ami jelentős kiadásokkal járt: a filmes hitelekre nyújtott kamattámogatásokra 1,6 milliárd forintot fizetett ki a közalapítvány négy év alatt.

Kálomistáék milliárdját nem vizsgálta a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal

Cikksorozatunk előző részéből kiderült, hogy az MMKA rendre elengedte a filmkészítőknek kiutalt visszatérítendő támogatásokat, összeférhetetlen módon is nyújtott támogatást, és rengeteg pénzt felemésztő gazdasági társaságokba szervezte ki tevékenységeit. A magáncégek közül a legtöbb pénzt a Kálomista házaspár érdekeltségeinek ítélték meg, őket mégsem vizsgálta a KEHI. Tovább a teljes cikkre.

Az MMKA gyakran veszni hagyta kintlévőségeit. A közalapítvány többféle támogatást nyújthatott, melyből az egyik volt az úgynevezett visszatérítendő támogatás, amit a filmeseknek a támogatás teljesítésétől számított fél éven, vagy indokolt esetben egy éven belül vissza kellett volna fizetni. A produkciós cégek viszont ezt a legtöbbször nem tették meg, az MMKA pedig nem hajtotta be a pénzt, így a visszatérítendő támogatásokból származó követelése 2010-re meghaladta az 1,5 milliárd forintot.

Mivel sem a nyilvános adatokból, sem az Átlátszó birtokában lévő jelentésekből nem derült ki, hogy kik voltak azok, akik a visszatérítendő támogatásokat nem törlesztették, közérdekű adatigényléssel (PDF) fordultunk a 2012 végéig még működő közalapítványhoz. Kikértük egyrészt a 2006-2012-ig tartó időszakban nyújtott visszatérítendő támogatások listáját, másrészt megkérdeztük azt is, hogy a közalapítvány 2006-2012 között mely cégekkel kötött szerződést banki előfinanszírozásra, és milyen értékben.

Az MMKA az adatigénylésünkre időben válaszolt, ám arra a kérésünkre, hogy küldjék át a visszatérítendő támogatásokból az adatigény benyújtásának időpontjáig, tehát 2012 végéig vissza nem fizetett támogatások listáját, azt a választ adta, hogy “az adatkérés időpontjában az MMKA már nem tartott nyilván visszatérítendő támogatásokat, mivel a konszolidációja lezárult.” Ettől függetlenül a közalapítvány küldött egy olyan listát, melyben a 2006-2010 között nyújtott visszatérítendő támogatások szerepelnek, és ebbe a táblázatba a visszafizetések tényét és dátumát is beleírták. Ez a rubrika pedig szinte mindenütt üresen áll. A kapott listákat innen letöltheti:

Visszatérítendő támogatások átminősítéssel (PDF)

Banki előfinanszírozású MMK támogatások (PDF)

A táblázat alapján a filmesek 2006-2010 között az MMKA felé 1,57 milliárd forint tartozást halmoztak fel, aminek a döntő többsége már régen lejárt tartozás volt. Az 1,57 milliárd forint úgy jött össze, hogy a közalapítvány több mint 220 alkalommal nyújtott visszatérítendő támogatást, amiből mindösszesen tízet fizettek vissza. Ráadásul még ez az alacsony szám sem biztos, mivel öt támogatásnál csak azt tüntették fel, hogy nem áll fenn követelés a céggel szemben, azt már nem, hogy miért.

Az Átlátszó által korábban nyilvánosságra hozott belső jelentésekből tudni lehet, hogy az MMKA 2005-ben még figyelmeztette a cégeket, hogy adott évben nem pályázhatnak, ha nem törlesztenek, 2006-tól viszont nincs nyoma ilyen felhívásnak a határozatokban. Az adatokból pedig kiviláglik, a filmesek többsége valóban úgy kaphatott újra támogatást, hogy még a korábbi tartozását sem törlesztette.

Az MMKA felé a legtöbb adósságot felhalmozó filmesek

Az MMKA felé a legnagyobb adósságot  felé a Focus Film Kft. halmozta fel, melynek vezetője Sipos Áron, a Magyar Producerek Szövetségének korábbi elnöke. A cég 9 alkalommal összesen 156 millió forint visszatérítendő támogatást kapott az MMKA-tól, amiből egy forintot sem törlesztett.  A társaság legnagyobb tartozása a visszatérítendő támogatásokból 63 millió forint volt, amit az Emlékszem Anna Frankra című filmre ítéltek meg. Erre a filmre először 2008 végén kapott 20 millió forint kölcsönt, majd 2009 júliusában újra megítéltek neki 10 millió forintot, három hónappal később pedig további 33 millió forintot. A társaság egyik összeget sem fizette vissza.

A Focus Film Kft. ezen kívül 44 millió forintot kapott A félelem völgye című filmre, 20 millió forintot a Szívemre célozzatokra, 15 millió forintot a Cinka Pannára, 12 millió forintot pedig az Anjou Hedvigre (az interneten fellelhető információk szerint ez a film még nem készült el). A cég ezeket a kölcsönöket sem fizette vissza. Sipos Áron lapunknak elismerte tartozásait, ám arra a kérdésünkre, hogy mért nem törlesztettek, kitérő választ adott. Mint mondta, ezzel a kérdésünkkel Havas Ágneshez, a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. vezetőjéhez forduljunk. “Aláírtam egy szerződést, melyben átengedtem a filmjeim jogait a kölcsönökért cserébe” – nyilatkozta az Átlátszónak Sipos.

Szintén százmillió forint feletti tartozást halmozott fel az MMKA felé a Film-Art Kft. A cég neve A Hídemberről, valamint a Szabó István rendezésében készült Az ajtó című filmről lehet ismerős. A társaság összesen 11 alkalommal kapott kölcsönt, de csak egy alkalommal törlesztett, így összesen 135 millió forint tartozást halmozott fel. A cég először 2004-ben kapott 40 millió forint visszatérítendő támogatást a Metamorfózis című film megvalósítására, amit nem fizetett vissza – 6 év alatt sem -, az MMKA ennek ellenére három év elteltével, 2007-ben összesen további 72 millió forintot ítélt meg a Stohl András főszereplésével készült Tűzvonalban című sorozat elkészítésére a társaságnak. Ebből egyébként 42 millió forintot utólag, egy tollvonással minősítettek át vissza nem térítendő támogatássá.

2008-ban a Film-Art Kft. 29 millió forintot kapott a Rózsaszín sajt című filmre, 2009-ben pedig újabb 10 millió forintot A vágyakozás napjaira, majd 10 millió forintot Az ajtóra, és 15,7 millió forintot a Magyarország története című sorozatra. A cég egyik támogatását sem fizette vissza. A Film-Art Kft.-t is megkerestük, hogy megtudjuk, miért nem fizettek, a válasz pedig részben ugyanaz volt, mint amit a Focus Film Kft. adott. Hábermann Jenő, a cég vezetője közölte: az adott filmek nem hozták a várt eredményeket, ezért nem tudták visszafizetni a támogatást. “Ezért a tartozások fejében a cégünk az összes filmünk jogát átadta a Filmalapnak” – tette hozzá Hábermann.

A Film-Art Kft.-hoz hasonlóan egyáltalán nem törlesztette kölcsöneit a Kálomista Gábor-féle Megafilm Kft. sem, amely az MMKA adatai szerint kilenc alkalommal kapott támogatást. Ugyanígy nem fizetett a Látogatás című filmet jegyző Mythberg Films Kft. sem, amely hat alkalommal kapott támogatást. Kálomista Gábor cégétől összesen 98,6 millió forintot, a Mythberg Films Kft.-től pedig 97 millió forintot követeltek.

A Mythberg Films Kft.-t hiába kerestük magyarázatért, a cég képviseletében Schmidt Judit közölte, a kérdés megválaszolásában Berger József producer lett volna kompetens, de új pozíciójából (HBO) nem tud nyilatkozni. A társaságon keresztül Berger József volt a producere egyebek mellett Miklauzic Bence A zöld sárkány gyermekei című filmjének is. Kálomista Gáborral és a neki juttatott állami támogatásokkal cikksorozatunk következő részében foglalkozunk.

Egy szintén tartozó, ám neve elhallgatását kérő producer annyiban árnyalta a képet, hogy ők úgy tudták hogy ezeket a kölcsönöket valójában nem is kell visszafizetni. “Csak formai okból nevezték ezeket a támogatásokat visszatérítendőnek. Nem volt arról szó, hogy ezt bármikor vissza kell téríteni” – nyilatkozta az Átlátszónak, azt hangsúlyozva hogy ezeket a pénzeket “nem nyúlták le”, elszámoltak velük, a pénzek az elkészült filmekben vannak.

A legnagyobb tartozással rendelkező társaságok az MMKA-ról szóló belső vizsgálatok dokumentumaiban is feltűnnek. A közalapítvány a filmes szakma egészének szánt 38 milliárd forintnyi közpénz közel 50 százalékát, 17 milliárd forintot mindössze húsz cég között osztotta szét, közte a Megafilm Kft.-nek, a Film-Art Kft.-nek, a Focus Film Kft.-nek, és a Mythberg Films Kft.-nek. Erre a négy cégre a filmszakma egészét támogatni hivatott tízmilliárdoknak a tizede, összesen 3,6 milliárd forint jutott.

Az MMKA konszolidációját végző Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. (MNF) vezetője, Andy Vajna a visszatérítendő támogatásokkal kapcsolatban korábban azt nyilatkozta: legtöbbször abban sincs egyetértés, hogy ki kinek tartozik és mennyivel, a producerek általában nem ismerik el a saját tartozásaikat, és csak azok a tartozások egyértelműek és tiszták, amelyek az MMKA-t terhelik. Ilyenek például a normatív támogatások. A két fél végül megegyezett, a visszatérítendő támogatásokból eredő tartozásokat összefésülték a filmesek normatív támogatási igényeivel.

Normatív támogatást egy cég a korábban bemutatott filmjének nézőszáma, vagy a fesztiválon elért eredménye alapján kaphatott. Mivel több filmes esetében is felmerült hogy a már bemutatott alkotása alapján számolt normatív igénye nem biztos, hogy elegendő lett volna ahhoz, hogy a visszatérítendő támogatásokból fennálló tartozásait fedezze, így közérdekű adatigénylés formájában kikértük a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt.-től azt az összesített listát, amelyből kiderül, hogy melyik cégnek mennyi normatív támogatási igénye merült fel, amit beszámítottak a visszatérítendő támogatásból származó tartozásába. Amint az összesített lista megérkezik, közöljük.

A bankok felé a legtöbb adósságot felhalmozó filmesek

Az MMKA által elküldött adatokból kiderült az is, hogy az 5 milliárdos banki tartozást milyen filmek finanszírozására vették fel, valamint hogy a hiteleket prolongálták-e. Utóbbi azért fontos, mert egy belső jelentés szerint a prolongálás volt a felelős a hitelállomány és a kamatteher folyamatos növekedéséért. A prolongálásra a belső jelentés szerint a közalapítvány késztette a produkciós cégeket, lehetővé téve ezzel a korábbról fennálló hitelállomány finanszírozását. Az adatokból kitűnik, a prolongálás valóban bevett gyakorlat volt, több olyan kölcsönt is találtunk, melynek lejárati idejét négyszer is hosszabbították, ilyen például a Kocsis Ágnes rendezésében készült Pál Adrienn, valamint a Nagy Viktor Oszkár rendezésében készült Apaföld egy-egy hitele is.

A produkciós cégek közül a legnagyobb, közel félmilliárd forintos banki hiteltartozással a Till Attila-féle Pánikot, továbbá  Fligeauf Benedek filmjeit jegyző Inforg Stúdió Kft., valamint a visszatérítendő támogatások kapcsán már említett Mythberg Films Kft. rendelkezett. Az Inforg Stúdió Kft. hiteltartozásának nagy része, 342 millió forint két filmmel összefüggésben gyűlt össze, az Aglaja 177,5 millió forinttal, a Womb pedig 165 millió forinttal maradt adós. A Mythberg Films Kft. hitelállományának felét a Jancsó-féle Oda az igazság című filmre felvett kölcsön, 196 millió forint tette ki, további 99 millió forint pedig A zöld sárkány gyermekeivel összefüggésben jött össze. A legmagasabb banki tartozást, 218 millió forintot a Nyócker rendezője, Gauder Áron Egill című animációs filmje hozta össze, amit még mindig nem fejeztek be. (Ezekkel a pénzekkel valójában az MMKA, és nem a filmes cégek tartoztak, erről a banki hitelfinanszírozással kapcsolatos cikkünkben olvashat.)

Oroszi Babett

Folytatjuk. Címlapkép: Kovács Gergely. A cégadatokat az Opten szolgáltatta.

Korábbi cikkeink a témáról: MMKA-dossziéAndy Vajna-dosszié

Update (2013. január 25.): Kálomista Gábor és a Megafilm Kft. sajtóhelyreigazítási kérelemmel (PDF) fordult lapunkhoz, amit nem teljesítünk. Cikkünk az MMKA-tól közérdekű adatigénylés útján igényelt és megkapott, a 2006-tól 2010-ig tartó időszakot felölelő adatokon alapul, amelyeket a cikkünk mellékleteként eredeti formájukban is közzétettünk. Kálomista Gábornak, illetve a Megafilm Kft.-nek vitája tehát nem velünk, hanem az MMKA-val van, vagy lehet. Az MMKA által megküldött adatok alapján ugyanis az MMKA visszatérítendő támogatásokból származó követelése a Megafilm Kft. felé 98,65 millió forint volt, és ezek közül egyet sem fizetett vissza határidőre saját erőből a Kálomista-cég. Ahogy cikkünkben eredetileg is jeleztük, a producert a filmipari közpénzekről szóló cikksorozat következő részében fogjuk megszólaltatni, mert az a Kálomista család különféle érdekeltségeinek juttatott állami támogatásokról fog szólni.

Update (2013. február 13.): Gauder Áron, a Nyócker rendezője levélben kereste meg szerkesztőségünket: Tisztelt szerkesztőség! Gauder Áron vagyok, és az egyik cikkükben mint a legtöbb tartozást felhalmozó rendező szerepelek, aki a támogatott filmjét ráadásul nem fejezte be. Ez is nagyon félrevezető, mert ebben a történetben rám egyértelműen az áldozat szerepe jutott sajnos. Az adósságot nem én halmoztam fel, nem is a gyártó cégem, hanem mi az MMK-nál megnyert, szerződésben rögzített pénzünkből kezdtünk filmet gyártani folyamatos elszámolás mellett. Az MMK-nak ekkor nem volt folyósítható pénze ezért egy bank hitelezte ezt meg egy három oldalú szerződés keretében, ahol a végén természetesen az MMK fizeti ki az általunk nyert összeget a bank felé. (ez akkor bevett eljárás volt minden produkciónál.) Amikor már a film 70%-a elkészült és nekünk még volt a befejezésre a szerződésben még elég tartalékunk, az MMK bedőlt vagy bedöntötték, és nemcsak a maradék pénzhez nem jutottunk hozzá, hanem az addig elköltött, (pályázaton nyert) pénzt sem fizette ki az MMK a bank felé, és a bank ekkor rajtunk kereste az elköltött pénzt. A stúdiót , a stábot fizetni nem tudtuk, a film így félbemaradt, ráadásul az MMK fizetésképtelensége miatt én és a producer kerültünk szorult helyzetbe. Az új filmalap igérgetet mindenfélét, végül a banki tartozások nagyrészét konszolidálta. Nagyon kérem helyesbítsék a cikket, mert most azt sugalmazza hogy én felelőtlenül garázdálkodom a banki kölcsönökkel, mintha nem is készülne film, csak valami simlikedés folyna. Nekem az elmúlt 6 évem erre a filmre ment rá, és most önhibámon kívül üres kézzel állok, épp eleget vesztettem ezen a dolgon, nem szeretném ha azt hinnék hogy még pénzeket is nyúltam vagy ellinkeltem volna. Köszönettel : Gauder Áron

 

Megosztás