Milliárdos hűtlen kezelés gyanúja – kik fosztották ki a magyar filmipart?

mozi copy

Több mint hatmilliárd forint elsíbolása miatt nyomoz a rendőrség a márciusban megszűnt Magyar Mozgókép Közalapítvány viselt ügyei után. A KEHI vizsgálata szerint ugyanis az állami filmfinanszírozásért felelős, az adófizetők pénzével gazdálkodó szervezet több milliárd forintot fizetett ki szabálytalanul és törvénysértő banki hitelkonstrukciót működtetett, miközben az alapítványi vezetők rettenetesen megszedték magukat: tízmilliós nagyságrendű prémiumokat vettek fel, leplezett munkaszerződéseket kötöttek, felesleges tanulmányokat vásároltak, díjakat és sikerdíjat osztogattak, majd felelősségrevonás nélkül távozhattak a felhalmozott adóssághegy alatt megroppant szervezettől.

*******

Az állami filmfinanszírozásért korábban felelős, 2012. márciusában kormányhatározat alapján megszüntetett Magyar Mozgókép Közalapítványnál (MMKA) 2010. júniusában mindenre kiterjedő szervezeti-működési, gazdasági és jogi átvilágítást folytattak le, aminek az eredményét azonban csak kiherélve és megszépítve hozták nyilvánosságra. A teljes átvilágítási jelentés anonimizált változatát november elején szerezte meg és hozta nyilvánosságra az Átlátszó.

Áprilisban a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) feljelentése nyomán összesen 6,2 milliárd forint vagyoni hátrány okozása miatt, többrendbeli hűtlen kezelés és annak kísérlete gyanújával rendőrségi nyomozás indult az állami filmtámogatások korábbi legfőbb elosztója körüli ügyekben. A KEHI-vizsgálat eredményét összegző jelentést szintén eltitkolták a közvélemény elől, ám most ez is a birtokunkba került, és cikksorozatot indítunk az MMKA korrupciós ügyeiről.

“Nemcsak felelőtlenül osztogatta a pénzt a filmfinanszírozásért felelős Magyar Mozgókép Közalapítvány előző vezetése, de a pénzosztók maguk is vitték a pénzt – erről beszélt Kőrösi Zoltán, az alapítvány elnöke a frissen kiállított gazdasági audittal a kezében egy júniusi szakmai megbeszélésen” – írta az Index két éve egy kiszivárogtatott hangfelvétel alapján. A hangfelvételen Kőrösi arról beszélt, hogy azért nem hozzák nyilvánosságra a teljes jelentést, mert “ha ennek a 30 százaléka napvilágra kerül, büntetőjogi felelősség merül föl. Mi a kuratóriumban azt gondoljuk, hogy ezt nem szeretnénk.” Továbbá “a közalapítvány törvénytelenül működött, ezt ki lehet mondani hangosan itt, a sajtóban nem”.

Az MMKA utolsó elnöke akkor úgy vélekedett, a közalapítvány vesztét okozná ha nyilvánosságra kerülnének ezek a korrupciós ügyek. Az MMKA idén márciusban tényleg megszűnt, de a botrányt mindeddig sikerült elkerülni.

Komolyabbnak tűnik, mint a BKV-botrányok

Kőrösi intelmeit megfogadták, a visszaéléseket elhallgatták a közvélemény elől: Kőrösi nyilvánosan ködösített amikor például azt nyilatkozta, hogy “nagymértékű túlköltés folyt az elmúlt években a Mozgókép Közalapítványban, de nem lopásról beszélünk”, és hogy “ezek a milliárdok leforgatott filmekre mentek” – miközben tökéletesen tisztában kellett legyen azzal, hogy az MMKA-nál olyan jellegű és még annál is cifrább dolgok folytak, mint például a Hagyó Miklós által kézivezérelt BKV-nál, csak szerette volna a hangos botrányt megúszni.

“A kommunikációban két-három mondatban rögzíteni kell a helyzetet, és azokat az intézkedéseket, amelyekkel ez a helyzet kezelhető” – szögezte le Lengyel László politológus, az MMKA ellenőrző bizottságának elnöke a kuratórium 2010. június 16-ai ülésén, amelyen az első audit lesújtó megállapításait tárgyalták (a kuratóriumi ülés jegyzőkönyve, PDF). Kőrösi ugyanitt kijelenti: olyan anyagot fognak a nyilvánosság elé tárni, amely nem tartalmazza hogy jogszerűtlenségek történtek.

A történteket fedő jótékony hallgatásnak azonban most vége, birtokunkba került ugyanis a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) 2011. szeptemberi jelentése, amely a közalapítvány gazdálkodását tekinti át. A jelentést a nyilvánosság eddig nem ismerhette meg, pedig nem kevesebbet állít, mint hogy az MMKA-nál a pénzosztó szervezet működtetését finanszírozó adófizetőket leszámítva szinte mindenki jól járt: örülhettek az alkalmazottak, akik a gazdasági válság közepén is álomfizetésért dolgozhattak, örülhettek a vezetők, akik tízmilliós prémiumokban részesültek, örülhettek a filmesek, akik érvénytelen, hiányos pályázatokra kaphattak akár százmilliókat, és örülhetett néhány szerencsés cég is, akiknek szintén sok millió forintot fizettek ki olyan munkákért, amiket nem is kellett feltétlenül elvégezni.

Cikksorozatban ismertetjük hogy kik és hogyan talicskázták ki a pénzt a közalapítványtól, és egyesek közülük hogyan teszik ma is pontosan ugyanezt, például mint a szintén adóforintokból működő közszolgálati televízió egyik legnagyobb beszállítója. Azt is megvizsgáljuk, hogy a kuratórium és az ellenőrző bizottság felelős, prominens tagjai mivel töltik napjaikat manapság.

Hiller István felelősségét is felveti

Az MMKA-nál történtek komolyságát jelzi,  hogy a KEHI feljelentése nyomán a közalapítvány ügyeivel összefüggésben több milliárd forintos vagyoni hátrány okozása miatt indult nyomozás. A KEHI az MMKA gazdálkodásának 2006. január elsejétől 2010 decemberéig tartó időszakát vizsgálta, amikor az MMKA-n összesen 26,1 milliárd forintnyi közpénz folyt át a kulturális minisztérium irányából a magyar filmipar felé. A közalapítvány ezt a pénzt csak szigorú szabályok mentén, előre meghatározott célokra használhatta volna fel, a KEHI azonban úgy látja, hogy ennek az összegnek mintegy hatodát, 3,7 milliárd forintot olyan ügyletekre fordított, melyek nem felelnek meg ezeknek a céloknak.

A KEHI összegzése szerint a közalapítvány több mint egymilliárd forintot fizetett ki érvénytelen, hiányos, a célkitűzésnek nem megfelelő filmes pályázatokra, további 1,6 milliárdot pedig a filmgyártó cégek által felvett hitelek törvénysértő kamattámogatására. Az MMKA a komoly pénzjutalommal járó Magyar Mozgókép Mestere díjakat is a költségvetési támogatásokból utalta, holott a minisztériummal kötött támogatási szerződések erre a célra nem biztosítottak forrást. Az MMKA emellett több mint 100 millió forintot fizetett ki úgy, hogy az adott feladatok elvégzésére közbeszerzési eljárást kellett volna kiírnia, de ez elmaradt (a közbeszerzési döntőbizottság meg is bírságolta emiatt).

Az MMKA ezenfelül olyan közpénzt is a saját működésére fordított, amellyel a filmszakmát kellett volna támogatnia, továbbá az államtól kapott forrásból a saját maga által tulajdonolt, önmagukban életképtelen gazdasági társaságait is támogatta. A KEHI által kifogásolt módon elköltött pénzek nagyságrendjét az alábbi táblázat mutatja:

A KEHI által vizsgált 2006-2010-es időszakban az MMKA a 3,7 milliárd forint szabálytalan felhasználása mellett a filmek finanszírozására törvénysértő banki finanszírozási konstrukciót vezetett be, az ebből adódó hitelállomány 2010 végén már 5,1 milliárd forintra rúgott, továbbá a filmszakma támogatására az államtól kapott éves költségvetési keretét is folyamatosan túllépte, és összesen 3 milliárd forinttal több támogatást nyújtott, mint amennyi forrás rendelkezésére állt.

“Az Ellenőrző Bizottság és belső ellenőr által jelzett szabálytalanságok és problémák megszüntetésére a Kuratórium nem tett intézkedést. Az MMKA-nál feltárt szabálytalanságok egy részét – például a banki finanszírozási rendszert – a minisztérium is jól ismerte, mégsem tett semmit azok felszámolása érdekében. […] Az MMKA-nál meglévő szabálytalanságokhoz a minisztérium elégtelen és felelőtlen magatartása is hozzájárult, ami a közpénzek hanyag kezelését és könnyelmű ellenőrzését jelzi. Előzőekből adódóan a hivatal felveti az oktatási és kulturális miniszter (Hiller István – a szerk.) felelősségét, valamint a kulturális szakállamtitkár felelősségét” – állapította meg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal.

Álomfizetések és gigaprémiumok

A KEHI által vizsgált időszakban az MMKA-t finanszírozó és felügyelő minisztérium élén Hiller István, majd Réthelyi Miklós állt, a közalapítvány feje 2007-2010-ig Grunwalsky Ferenc volt, akit a kormányváltás után Kőrösi Zoltán követett. A főtitkári pozíciót Tóth Erzsébet töltötte be. Grunwalskyn és Tóthon kívül az MMKA nagy emberei közé tartozott még Vincze László gazdasági igazgató, és Szakácsi Lajos, a kontrolling osztály vezetője is.

Saját működésére az MMKA minden évben a költségvetési támogatási keret 8 százalékát fordíthatta volna, átlagosan évente 420 millió forintot. A közalapítvány ezt a szabályt három éven keresztül, 2007-2010-ig minden évben megszegte, és összesen 115 millió forinttal lépte túl a határt. A közalapítvány működésére ebben az időszakban, tehát négy év alatt összesen majdnem kétmilliárd forint ment el.

Az átlagosan 18 munkavállalót foglalkoztató MMKA-nál még a középfokú végzettségű titkárnő is álomfizetést kapott, havi bruttója a 600 ezer forintot is meghaladta. A kimagasló bérezésen felül a munkavállalóknak évi 175 ezer forint béren kívüli juttatás is járt, év végén pedig egyhavi fizetésnek megfelelő jutalom. A vezető beosztású munkavállalók a jutalmon felül még a teljes évi fizetésüket megkapták prémiumban: a közalapítvány jutalomra és prémiumra összesen 114 millió forintot kötött a vizsgált időszakban. A vezetők prémiumként összesen közel 72 millió forintot vihettek haza, pedig nem voltak sokan: 2006-2010 között két személy volt alkalmazottként vezető beosztásban. Ők ketten 2006-2010 között, tehát négy év alatt több mint 50 millió forint prémiumot kaptak.

Mivel azonban az MMKA vezetői közül többeket jogsértő módon, színlelt szerződésekkel foglalkoztattak, még nem tudtuk megállapítani hogy ezt a pénzt pontosan kik vihették haza.

A közalapítvány autókat is bérelt, kettőt állandóan, hatot pedig időszakosan – ez utóbbiakat olyanok is használhatták, akik sem munkaviszonyban, sem más jogviszonyban nem álltak az MMKA-val. Egyikük Tóth Erzsébet férje volt, ő az adófizetők pénzén autózhatott szerte az országban, “tekintettel arra, hogy a főtitkár jogosítvánnyal nem rendelkezik”. A közalapítvány összesen 4,6 millió forintnyi közpénzt szórt el az autóztatásra.

De jól jártak a választott képviselők is: a kuratórium elnökének, Grunwalsy Ferencnek, majd 2010-ben Kőrösi Zoltánnak a tiszteletdíja a mindenkori minimálbér nyolcszorosa, vagyis havi 5-600 ezer, évi 6-7 millió forint volt. A mindenkori minimálbérhez képest nyolcszoros szorzót kapott az Ellenőrző Bizottság elnöke, Lengyel László politológus fizetése is. A kuratórium tagjai, például Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, vagy Simó György, a Magyar Telekom akkori topmenedzsere a minimálbér hatszorosát kapták, ami havi 3-400 ezer, évi 4-5 millió forint volt.

A mozgóképes lenyúlás nagymesterei

Grunwalsky Ferenc 4 év alatt 25 millió forintot zsebelhetett be ily módon, ám ami még megdöbbentőbb, lemondása után gyorsan megkapta a Magyar Mozgókép Mestere díjat is, így  hiába távozott, továbbra is havi félmillió forintban részesült. Grunwalskytól ezt a pénzt  2011-ben megvonták. A Magyar Mozgókép Mestere díjat az MMKA a KEHI szerint szabálytalanul, a filmkészítésre szánt állami támogatásból osztogatta, holott a minisztérium és a közalapítvány között létrejött támogatási szerződések erre nem tartalmaztak forrást. A végösszeg tetemes, az MMKA összesen 753 millió forintot fizetett ki így.

Ráadásul Grunwalsky a díjat soron kívül, az Alapító Okirat megsértésével kapta, az ugyanis kimondja hogy egy évben csak egy személynek ítélhetik oda a díjat. Ehhez képest a kuratórium 2010-ben úgy döntött, hogy Rózsa János mellett a “szakmai közéletben végzett áldozatos munkájáért” Grunwalskyt is soron kívüli díjazásban részesíti.

“A soron kívüli díj adományozásával kapcsolatban a Kuratórium tagjai között sem volt teljes egyetértés. Egy kuratóriumi tag ugyanis aggályosnak vélte és etikátlannak minősítette a díj odaítélésével kapcsolatban, hogy a Kuratórium épp a saját elnökének díjazásáról hozzon döntést. Ennek ellenére a Kuratórium – egy tartózkodás mellett – 5 igen szavazattal Grunwalsky Ferenc soron kívüli díjazásáról döntött” – derül ki a KEHI-jelentésből. Az MMKA mintegy 85 millió forintot fizetett ki jogosulatlanul úgy, hogy bizonyos években egy személy helyett kettőnek is megítélte a díjjal járó havi félmillió forintot. Az MMKA a vizsgálatra reagálva észrevételként azt közölte, hogy a díj kifizetése fenntartói, vagyis a finanszírozó minisztérium utasítására történt.

Grunwalsky máskor is kapott pénzt szabálytalanul az általa vezetett közalapítványtól. Az MMKA 152 millió forintot adott Szomjas György A Nap utcai fiúk című filmjének elkészítésére, melynek Grunwalsky volt az operatőre. Ezt a pályázatot a KEHI összeférhetetlenség miatt jogsértőnek ítélte. Hasonló ügye már a KEHI által vizsgált időszak előtt, 2005-ben is volt Grunwalskynak, amikor az általa vezetett kuratórium 120 millió forintot ítélt meg egy olyan Jancsó-filmre, amelynek megintcsak Grunwalsky volt az operatőre.

Színlelt szerződéseket is feltárt a vizsgálat az MMKA-nál. Így dolgozott például Vincze László finanszírozási igazgató, aki saját (8. Dimenzió Kft.) és felesége (Landkerék Bt.) cégén keresztül is szerződött a közalapítvánnyal, ráadásul az is előfordult, hogy egyszerre mindkét helyről számlázott. Vincze a vizsgált időszakban legalább 80 millió forinttal gazdagodott, ebből 54 millióhoz úgy jutott, hogy a közalapítvány az ügylettel megsértette a közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályokat.

Ugyanilyen szisztémában, tehát a közbeszerzési eljárás szabályainak megsértésével kapott pénzt az MMKA főkönyvelő cége, a kontrolling-vezető cége, és számos további cég, köztük az a Molior-Invest Kft., amely az Eclipse-ügy számlagyárosaként elhíresült Ardai Barnabás vállalkozása. Az MMKA összesen 109 millió forintot fizetett ki a közbeszerzési eljárás jogsértő mellőzésével.

Vincze Lászlón kívül leplezett munkaszeződéssel foglalkoztatták Hegedűs Lászlót is (Füst-Kép Bt.), aki az MMKA külső kapcsolatainak szervezésével és filmterjesztési, támogatói tevékenységével foglalkozott. Hegedűs 2006. januárjában 400 ezer forint+áfa megbízási díjért dolgozott havonta, ami akkor is járt, ha nem végzett érdemi munkát. A megbízási díjat fél év múlva 1,1 millió forintra emelték, ám a 400 ezer forintos rendelkezésre állási díj ezután is maradt. Ahogy Vinczének, úgy Hegedűsnek is óránként 20 ezer forint volt a túlóradíja.

Ez viszont még mindig semmi. Az MMKA ugyanis 5 millió forintot fizetett ki teljesen indokolatlanul, bizonyos esetekben saját munkavállalói által jegyzett cégeknek pluszban olyan munkákra, amelyeket a belsős dolgozóknak kellett volna elvégezniük. Tóth Erzsébet főtitkár 2007. decemberében szerződést kötött a Digit-Verz Bt. képviseletében eljáró beltaggal, aki az MMKA munkavállalója, projekt elszámoltatója volt abban az időszakban. A szerződésben a Digit-Verz Bt. kizárólagos együttműködőjeként jelöltek meg egy olyan személyt, aki ebben az időszakban ugyancsak az MMKA teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalója volt pénzügyi előadói munkakörben.

“A szerződésben meghatározott feladatokat az MMKA saját szervezetébe tartozó munkaválllalók is elvégezhették volna, illetve munkaköri leírásuk alapján pontosan ezeknek a feladatoknak az ellátására voltak kötelesek. […] Felmerül a gyanú, hogy a fenti cselekménnyel elkövethették a Btk. 319. paragrafusának (1) bekezdésébe ütköző hűtlen kezelést” – áll a KEHI jelentésében.

Kamu tanulmányok, sikerdíj, Návai Anikó

A közalapítvány több mint 5 millió forintot fizetett ki a Citifund Kft.-nek és a Netvestor Kft.-nek két összecsapott tanulmányra, melyek “többségében közismert, nyilvános, bárki által hozzáférhető információkat, adatokat tartalmaztak”. 2008-ban 7 milliós sikerdíjat fizettek a Cinema Film Kft.-nek annak ellenére, hogy a cég a szerződésben vállaltakat nem teljesítette.

Update (2012. 11. 21.): Érintett cégek reakciói

Böszörményi Gábor (Mozinet Kft.): A KEHI által kifogásolt tanulmánnyal kapcsolatban a rendőrség is meghallgatott, mert az eredetileg 3 hónapos szerződésünket 3 hónappal meghosszabbította az MMKA, de a KEHI gyanújával ellentétben a második három hónapban is történt munkavégzés, továbbfejlesztettük az anyagot. 2008-2010-ben a mi tanulmányunk és javaslataink alapján működött együtt a HSC és a MAFILM, együtt hirdettek meg filmes szakemberképzési kurzusokat.

Garami Gábor (Cinema-Film Kft.): Az MMK szerződést kötött a Cinema-Filmmel, hogy amennyiben a 39. Magyar Filmszemlére 20 millió forintnál magasabb összegben biztosít támogatókat, úgy ezért meghatározott összegű sikerdíjban részesül. Ezek a támogatások azonban nem az MMK-hoz futottak be, hanem 8 millió forintos nagyságrendben közvetlenül a mi cégünkhöz a szemle gyártási támogatására, további három támogató pedig a díjátadó rendezvényen volt hajlandó díjat adni úgy, hogy a díjat a zsűri ítéli oda a díjazottnak, de a díjátadáson ők adják át egyenként 25-25 millió forint értékben. Tehát a szerződésben kikötött 20 millió forint helyett – a KEHI megállapitásaival ellentétben – a Cinema-Film Kft. a közvetlen pénzügyi támogatás és a közvetett díjtámogatás együttes eredményeként 83 millió forint támogatást hozott a szemlére.

Külön érdemes megemlíteni még Návai Anikó “újságírót”, aki tavaly sértődötten vette tudomásul, hogy nem kap több pénzt az MMKA-tól. A KEHI-jelentésből kiderül, hogy Návai ugyanazt a munkát kifizettette egyrészt az MMKA tulajdonában álló Filmunió Kft.-vel, másrészt magával MMKA-val is. “Az MMKA 2009. március 16-án kötött szeződést a Navai Enterprises-szal a magyar filmszakmának a Location Trade Show kiállításon történő képviselete tárgyában, annak ellenére, hogy ennek a feladatnak az ellátását már a Filmunió Kft. is vállalta a támogatási szerződés alapján, ezért a Navai Enterprises-szal történt szerződéskötés nem volt indokolt. A vizsgálat a rendelkezésre álló dokumentumokból megállapította, hogy a Navai Enterprises a megbízás teljesítéséről ugyanazt a beszámolót adta át az MMKA és a Filmunió Kft. részére” – nyomozta ki a KEHI.

Cikksorozatunk következő részében emeljük a tétet, és megmutatjuk hogyan kaphatott a magyar filmes szakma krémje jogsértő módon, milliárdos nagyságrendben állami támogatásokat az MMKA velejéig korrupt rendszerén keresztül.

Oroszi Babett – Bodoky Tamás

(Címlapkép: Kovács Gergely. Folytatjuk.)

További cikkeink az MMKA korrupciós ügyeiről:

KEHI-vizsgálat a milliárdos filmtámogatásokról: itt a vezetői összefoglaló

MagyarLeaks: Itt az eltitkolt MMKA átvilágítási jelentés

 

  • István Nemes

    Egészen ijesztő. A szervezeti felépítés táblázatban hitelesnek tűnő emberek vannak, életpályájuk, teljesítményük nem kérdőjelezhető meg. Grunwalsky Ferenc tehetséges ember. Ráadásul, ha a törvényesen megszabott keretek között végzik feladatukat, akkor is kényelmes feltételek között tesznek szert nem csekély jövedelemre. 
    Kapzsiság, szemérmetlen tisztességtelenség, próbálok finom lenni. 
    Kiben bízhatunk? 

    •  Azért, mert valaki valamiben (sok mindenben) tehetséges, még nem jelent erkölcsi nagyságot. Aminthogy azt is össze szokták keverni, hogyha valaki pl. nagyon gazdag, vagy magas pozícióba kerül, attól még nem lesz okos, pedig akkor már mindenbe beleszól.
      Egy tehetséges orvos, rendező, színész miért ne lehetne erkölcstelenül pénzsóvár? A karriert sokkal jobban viszi, ha több pénzhez jut – ami már nem jut másoknak, esetleg egy kis besúgással diszkreditálja az esetleg ugyanolyan tehetséges potenciális versenytársakat.

      Thürmer Gyula sok nyelven kiválóan beszél, kiválóan hegedül – ezekben mindegyik miniszterelnöknél jobb, de mégis, nem őt választjuk.

  • Ferenc Fekete

    Persze a cím teljesen félrevezető- ezek az emberek nem kifosztották a filmes ipart, hanem éltek belőle és éltették is, ahogy a többiek is, akiknek ez jó volt. 
    És a másik fontos különbség: az egészet kiderítő vizsgálatot a Kőrösi-féle új kuratórium indította el.

  • Ez tragédia, és mennyire nincs neki sajtója, pedig a Hagyó ügy csak egy kis porszem ehhez képest, de talán egy vonásában eltérő, márpedig itt a szereplők különböző pártokhoz köthetőek, akik a nyilvánosság előtt egymás haját tépik, de pénzügyi korrupcióban szépen egyezséget tudtak, tudnak kötni! Nem hiába kívánják itt a zemberek, hogy legyen egy politikai elitváltás, és ne csak kormányváltás!!!!! Az “Átlátszónak” sokadszor gratulálok a tisztességes tényfeltáró munkájához!

  •  

    Furcsa. Előrebocsátom, nem vagyok bennfentes, csak figyelem energiám szerint kihagyásokkal a filmes híreket.
    Egyrészt az, hogy az MMKA
    elnöke, Kőrösi lefolytat egy vizsgálatot, amit nem hoz nyilvánosságra, csak
    diszkreditáló megjegyzéseket tesz a saját szervezetére. Majd a tagszervezetek
    megkérdezése nélkül, sőt azok kifejezett tiltakozása mellett felszámolják a
    kriminalizált (ami látjuk, a Budai-féle hasonló elszámoltatásokban mennyire volt
    bizonyítható/megalapozott) MMKA-t. Végül kijön a
    KEHI-jelentés és a büntetőfeljelentés, egy már felszámolt szervezet ellen.
    Kérdés: miért számolták úgy fel az MMKA-t, hogy a mai napig semmit nem tudni
    ezen megállapítások megalapozottságát illetően? Esetleg az egész szétverése és
    pártakarat alá gyűrése helyett nem lett volna jobb megoldás-e a vizsgálatok
    nyilvánosságra hozatala/büntetőeljárások lefolytatása után a diszfunkciókat
    kigyomlálni, a szakma megkérdezésével?

    Ezenkívül: Kőrösi elég határozottan az MMKA bedöntése és a Vajna-Filmalap felállítása felé tett lépéseket, és a KEHI sem egy kormánytól független
    szervezet. Az Átlátszónak sztem épp ezért kritikával kellett volna kezelni a
    (részben akár jogos) megállapításaikat….

    Csak egy példa: a banki előfinanszírozást azután vezette be az MMKA a kultusztárcával egyeztetve, hogy a korábban a kormány által garantált éves támogatást a kormány a gazdasági nehézségek miatt mégsem tudta kiutalni. Viszont abba Hiller belement, hogy a bankok előfinanszírozásával az eredeti támogatási keret fenntartható legyen. Nem mondom, hogy ez takarékos lépés volt az akkori kormánytól, de az MMKA-t speciel annyiban megértem, hogy nem tiltakozott az ellen, hogy milliárdokkal mégse kurtítsák meg a filmszakmát. 
    Tegye fel a kezét az az intézmény, szakma, amelyik önként megcsonkította volna magát évi 1-2 milliárddal a helyükben?

  • István Nemes

    Beleolvastam kissé a kuratóriumi ülés jegyzőkönyvébe, nagyon árulkodó. Az egész állami kultúra mecenatúra megkérdőjeleződik, védhetetlen az MMKA vezetőinek magatartása.
    Szerintem azon az egyenesen, melynek egyik végén elhelyezzük például Grunwalskyt, a másik végén meg egy éhező képzőművészt,  létezhetnek mindenki által elfogadható egzisztenciális helyzetek. 
    De ha nincs mértéktartás, nincs erkölcs, csak a kíméletlen zsákmányszerzés, akkor nincs és nem is lesz itt semmi.
    A mostani rezsim a magyar értelmiség csődje, és nem akarok semmi nyekegést hallani arról, hogy mi lesz a Cannes-i fesztivállal, meg hogy az ország elveszti vezető szerepét a rangos művészfilmek terén. 
    Hajrá Magyarország, hajrá dinoszauruszok!

  • Re: Az “értelmiség csődjére” a helyes válasz a jelenlegi “emeljük nemzeti szintre a privát bizniszt, dobjuk el a józan észt és szüntessük be a vitákat” lenne? Hmmm.
    Ja és közben az épülő falusi focimekka árnyékában panaszkodunk, hogy “az előző nyócév szórta a pénzt” és hogy nincs pénz a kultúrára? TÉ-boy.

    • István Nemes

      Nem, nem az a válasz. Viszont az MMKA által fémjelzett mentalitás vezetett egyenesen a nemzeti szintre emelt privát bizniszhez.

      • Ennyi erővel a Kovács Parkettagyártó Bt mentalitását is bírálhatná a demokrácia szétveréséért…

        Nem vitatom, hogy történhettek szabálytalanságok, de (ha csak a filozófusügy tanulságaira gondol) erős a kétely az emberben, hogy egy kiragadott politikai céltábláról van szó az ügy kapcsán. A szabálytalanságokat kétséges, hogy a valóságnak megfelelően állították-e be (részben akár igen). Mindenesetre gyengíti az “objektivitását” a dolgozatoknak, hogy  a filmszakma önkormányzatiságának felszámolás idején szulettek és casus belliként használták fel.

  • Logofet

    Készült jogi- és gazdasági átvilágítás, és készült egy vagy több
    KEHI-jelentés. Előbbiek különösebb disznóságokat nem tártak fel. Erősen
    zavaró az, hogy a színlelt szerződéseket készpénznek tekintjük a
    munkaszerződések esetében -bár itt nyilván inkább leplezett
    szerződésekről lehet beszélni, ha és amennyiben-, furcsa, hogy
    Grunwalsky esetében nem kerül szóba, hogy előtte már kétszer is
    megismétlődött az az eset, hogy ketten kapták meg egy évben a díjat, a
    KEHI-jelentések megállapításai egyelőre meg valahogy lepattannak a
    bíróságokról. Nyilván volt pazarlás, valószínűsíthető, hogy egy-két
    fizetés talán lehetett volna alacsonyabb, az is látszik, hogy ideje
    lenne informális megállapodások helyett tiszta és átlátható törvényi
    szabályozást bevezetni, és persze az állam is tarthatná magát a
    kötelezettségvállalásaihoz. De egyelőre nagy disznóságok itt nem
    látszanak, ez nem a BKV.   

    • Kis pénzből kis disznóság. A cikk most erősen elfogult, de a számok magukért beszélnek.
      6 milliárd a 26-ból, az több, mint 20%. A BKV-nál vajon százalékban mennyit hoztak össze?

      Szerintem főleg a módszerek gyomorforgatók: látszik, hogy mindent bevetettek, arcátlan módon csinálták az egészet, ahogy csak tudták. Mert egy kis túlszámlázás itt, egy kis prémium ott; hát ez mindenhol megvan. Na de közbeszerzési csalás, hitelügyek, érvénytelen pályázatok támogatása? Ebből látszik, hogy volt, aki az egészet egy nagy közpénzkondérnak látta.

  • Zsolt Nyerges

    Nem szoktam meg Bodokytól ezt a torzítást. Bizonyára voltak disznóságok az MMKA-nál, de ilyen egyoldalúan beállított írást még nem olvastam az átlátszón… Ragadjuk ki csak Grunwalsky esetét… Egyből megtudjuk, hogy:
    1. Úgy kapott mesterdíjat, hogy 
    a., szabálytalanul másodmagával
    b., valakinek ez ügyben etikai kifogása volt/lehetett, így 5 igen egy tartózkodás mellett szavazták meg a díjat
    c., nem volt rá keret (bár máshol azt mondja, hogy az alapító okiratban szerepel ez a díj, illetve később mégis jóváhagyták a fideszes minisztériumban is, csak Grunwalskytól vették el)
    2. Olyan filmeket is támogatott az MMKA, amelyben Grunwalsky volt az operatör, stb. …

    Ehhez képest az MMKA-nál gyakorlat volt, hogy egyszerre ketten kaptak mesterdíjat, ezt megelőzően két évben, két alkalommal is megtörtént. A díjat egyhangú szavazással nem kaphatta meg Grunwalsky, ő pedig esetleg tartózkodott, mivel magáról van szó? Nem ez a felvetés a természetes? 
    Az, hogy valamilyen közpénzen támogatott projektben részt vesz egy döntéshozó tisztviselő, egyáltalán nem egyedi és különleges. Ilyenkor a protokoll (és a jogszabályi környezet) azt mondja, hogy az illető érintettségéről nyilatkozik, és nem vesz részt a döntéshozási folyamatban. Ez az írásból nem derül ki, hogy így volt-e. Csak azt sugallja, hogy Szomjas György és Jancsó Miklós simlizett. Ezekhez a nevekhez képest még a Bodoky is kisfiú… Vajh, mivel bánthatták őt meg?

    Van még ez a munkavállalókhoz köthető céges szerződés ügy is… Hűtlen kezeléssel… Sajnos, magyar gyakorlat, hogy alapbér + számla. Multiknál, állami cégeknél egyaránt. Az amatör, hogy ugyanaz van a szerződésében mint a munkaszerződésében, de láttunk már ilyet sokfelé: ne ragadjuk már ki a kontextusból az MMKA-t…

    Ez az egész írás inkább a politikai bulvár kategóriájába sorolható. Erősen elfogult, és ezzel tényfeltárás helyett állást foglal. Szerintem az MMKA-nak a legnagyobb hibája az volt, hogy nem találta meg a maga Simicskáját. Persze, ami pofátlan az pofátlan, bármelyik oldalon. De bármelyik állami szervezetre ráeresztik a KEHI-t, akkor biztosan ki tudnak vélelmezni zavtos dolgokat, ha előre kész a koncepció. Nem gondolom, hogy az átlátszó arra hivatott, hogy ehhez asszisztáljon. És nem gondolom, hogy a fenti “tényeket” egy független bíróság igazolná.

    • István Nemes

      Nem merülnék el a részletekben, de nagyon érdekes, mennyire más olvasatai lehetnek ugyanannak a szövegnek. 
      Nem számít, hogy Bodoky kisfiú-e, vagy sem, elfogult-e, vagy sem, és  ha elfogult mégis, miért az. Nem számít, hogy mit mondana a bíróság, mert nem jogi problémával állunk szemben. Az a kérdés, bocsánatos bűnök-e ezek egy jó cél megvalósítása közepette.Mielőtt bárki félreértene, nem vagyok értelmiség-ellenes. Az is igaz, hogy az a fajta erkölcsi hanyagság, mely a postból kivehető, elképzelésem szerint jórészt a politikai osztálytól szűrődött le az azzal szimbiózisban,  állami támogatásokból élő értelmiséghez. És persze, vannak átfedések is.Jól képzett intelligens emberekről beszélünk, nyilván hallottak valamit a korszerű pszichológiai elméletekről a hatalom személyiség-torzító hatásáról, meg találkoztak már a szociológiában alkalmazott játékelméletekkel (mínuszos-összegű játszma), tehát mindezt, ami most van, némi gondolkozással akár előre is lehetett volna látni. Szóval, nem kéne elbagatellizálni a történteket.

      • Zsolt Nyerges

        Nem, nem bocsánatosak a bűnök, sőt. Nem gondolom, hogy ennek a témának nincs helye az átlátszón, de a stílus és a szakmaiatlanság egyszerűen – ha a mai környezetben már nem is felháborító, de engem felháborított. És azt gondolom, hogy igaza lehet, mert ennek az ügynek sokkal mélyebb értelme van, és ez az értelmiség felelőtlensége, a slampos slendriánsága, az értelmiségi életpálya szerencselovagjainak tétje stb. Ebből az írásból mindösszesen annyit szándékoznak kihallatni, hogy törvénytelenül és számolatlan tolták ki a pénzt a magukat kinevező kivételezettek. Kissé hasonlít a filozófusok százmillióira, amelynek helyesbítés lett a vége. Azaz érdemben semmit nem mond, felfogásában pedig a disznóság erkölcsi szintjére süllyed. Bodokytól mást szoktam meg.

  • Ferenc Fekete

    A vizsgálat (az MMKA átvilágítása és aztán a KEHI is) a 2010.ig terjedő működést vizsgálta. Grünwalskyékat. Utána már nem volt se pályázat, se pénzosztás.

  • Grunwalsky operatőr-rendezőként vállalta el az MMKA vezetését.  Ha a munkaköri leírása része, hogy adminisztratív teendői mellett NEM gyakorolhatja a szakmáját, akkor Kőrösi-bizottság/KEHI/Átlátszó megállapításai jogosak, egyébként személyeskedőnek tűnnek.
    Mivel a támogatásokat döntő mértékben az MMKA osztotta,  Grun nem operatőrködhetett volna kb egyetlen filmben sem….
    Nem ismerem a konkrét filmespályázatokat, de tudtommal az MMKA-ban nem az elnök döntött egy személyben, hanem játékfilmes/dokuflmes/kísérleti filmes stb kuratóriumok választott tisztségviselői.  Nekik gondolom meg kellett vizsgálni, hogy az operatőrként feltüntetett Grun a szokásos díjazást kapja-e, nem pedig elmeszelni Szomjas vagy Jancsó filmjét emiatt.
    Egy erős ellenpélda. Vitézy László az MTVA-közmédia dokumentumfilmes profiljának meghatározó arca lett. A tavaly év végi pályázatoknál az egyik (a dokumentumfilmes) kuratóriumot is vezette. Ennek ellenére saját filmtervekkel nevezett a pályázatokra és nyert is, az egyik legnagyobb összeget egy másik, nem általa vezetett MTVA-kuratóriumnál (azt hiszem a tévéfilmesnél). Nem operatőrként vagy segédvilágosítóként, hanem saját filmtervvel. Nem minősült összeférhetetlennek. És Vitézynek nem kellett abbahagynia a szakmáját, mert irányítási pozíciót vállalt.

    Összefoglalásul: azt gondolom, az Átlátszó újságírójának nem lett volna szabad kritikátlanul átvennie olyan jelentéseket, amik a magyar filmszakma önkormányzatiságának felszámolása idején születtek, és szakmai megalapozottságukat, a benne foglalt jogszerűtlenségek megállapítását ezidáig bíróság nem mondta ki.

    És gondoljunk arra, a 2010-es rendszerváltás után megvádoltak elszámoltatásait szinte kivétel nélkül ejtette a rendőrség,  az ügyészség vagy a bíróság. Ilyen helyzetben egy újságíró kritikátlansága (sőt), az önálló elemzés helyett a jelentések megállapításainak egyszerű átvétele szerintem komoly felelősség, elköteleződés, és talán szakmai hiba is.

  • BryndenR

    “…az MMKA-nál olyan jellegű és még annál is cifrább dolgok folytak, mint
    például a Hagyó Miklós által kézivezérelt BKV-nál…”
    Tudomásom szerint a BKV teljes éves költségvetése több mint 120 Mrd FT volt 2009-ben,  ami 1 nagyságrenddel nagyobb mint a MMKA-é volt.

  • dettregabor

    Grunwalsky egy tehetséges ember és nem csak az ő vesztesége, hogy irányítói évei alatt szinte nem dolgozott a szakmában. Amit vállalt egyáltalán, azt azoknak a filmjeiben vállalta, akikkel sok-éves és sikeres alkotói múlt kötötte össze. Szomjassal és Jancsóval készített munkáit mindig, minden korábbi kuratórium is támogatta, és joggal. Filmtámogatói döntései neki, mint elnöknek sosem voltak, magának sosem adhatott pénzt, az ilyen döntéseket szakmai kuratóriumok hozták meg. Egyébként azoknál sem volt kizáró ok  egy saját pályázat. A szokás ilyenkor az volt, hogy az illető nem vett részt sem pályázata megvitatásában sem a szavazásban.

    A filmes szakma, élve önrendelkezési helyzetével saját, vezetésre is alkalmas és hajlandó embereit választotta élére. Ez tűnt logikusnak és mert Magyarországon ma is ismeretlen az a fajta, politikától teljesen független és függetlenül gondolkodó, nem “besározott” kultúrális irányító réteg, mely az összes kultúrális alap működését irányítja Európában, ez volt az egyetlen lehetséges megoldás.

    Egy biztos, bár ellenfelei, rosszakarói minden vezetőnek akadnak, Grunwalsky a filmszakma nagy többsége által szeretett és tisztelt vezető volt, kinek legnagyobb nehézsége a rettenetesen megosztott politikai helyzetből fakadt, s ki úgy tűnik mára annak áldozatává is vált. Mint sokan, akik még mindig azt hiszik, hogy lehet becsületesen, és hogy érdemes Magyarországon a közért feladatot vállalni.

  • dettregabor

    És általánosabban szólva: míg az Átlátszó egy szükséges célt szolgál, nehéz egyet érteni sokszor átgondolatlan, elhamarkodottan megjelent cikkeivel. Fenti cikke is ilyen. Az általa vádoltak egy része sosem volt vádlott, sosem volt gyanúsítottja a cikk által említett bűncselekménynek.  Ilyen például a Cinema-Film Kft. A vizsgálat, mint azt célja megköveteli erre a vállalatra is kiterjedt, mint egyre a sok közül, mellyel az alapítvány kapcsolatban volt. De a Cinema-Film Kft. és az alapítvány kapcsolatát a vizsgálat teljes egészében jogszerűnek találta. Így a Cinema-Film említése a fenti cikkben nem egyszerűen elhibázott, de káros is.

  • Ferenc Fekete

    És az, hogy egyébként ez nem is a KEHI-jelentés, az nem baj?

  • István Nemes

    Többen kifogásolják a cikk erősen bulváros hangvételét, én a HVG-portálról kattintottam ide, és minthogy nem vagyok ennek a weboldalnak rendszeres látogatója, ezért ez nem tűnt fel. Most elolvastam néhány más cikket… hát igen. De úgy veszem ezt, hogy az “érted aggódom, nem ellened” gondolata érvényesül ezúttal, és várom a cikksorozat többi részét.
    Miközben a postra nálam sokkal informáltabb, a részleteket nyilván jobban ismerő kommentelők reagálnak felmentően, ugyanők kiragadva egy-egy érvekkel nem kellőképpen megtámogatott részletet (kevés van ilyen), elegánsan elsiklanak azon tények fölött, melyekről korábban, mint a mértéktartás teljes hiányáról írtam.Itt most nagyon bonyolult eszmefuttatásba bonyolódhatnék arról, hogy mi a társadalmi hasznossága a művészetek (vagy akár a tudományok) ápolásának, annak fényében, hogy például a művészetek hogyan szakadtak el az évszázadok folyamán a befogadóktól egyébként szerves fejlődés keretében. És akkor nagyon hamar eljuthatnék az egyik ágon a “minek egyáltalán művész (és mondjuk filozófus) ide” gondolathoz, de ezt semmiképp nem tenném. 
    Hanem inkább visszatérnék eredeti felvetésemhez, amely a mértékről és erkölcsről szólt. 
    A filozófusok aljas vesszőfuttatása nem paralell a posttal, ahogy azt az egyik kommentelő írta, mert ahogy azt Heller Ágnes nyilatkozta: nézzék meg hogyan él Ő, hogyan élnek a filozófusok, aztán ítélkezzenek.  
    Úgy érzem például Grunwalsky nem mondhatná ugyanezt nyugodt lelkiismerettel, de elnézést kérek, ha rosszindulatúnak tűnök.
    Tehát mérték és erkölcs. Senki nem vitathatja, hogy országunkban az elmúlt több, mint húsz évben emberek százezrei, ha nem milliói vesztették el megélhetésüket az átalakulás közepette, jórészt önhibájukon kívül. Ezekről az emberekről ez a társadalom nem, vagy rosszul, és mint újabban láthatjuk egyre rosszabbul, illetve egyáltalán nem gondoskodik. Nehogy valaki populizmussal vádoljon, máris hozzáteszem: még ebben a helyzetben sem adhatjuk fel a minőségi művészet, az elméleti tudományok támogatását, akármennyire is a szocializmusnak nevezett berendezkedésből maradt ez ránk, hiszen sajnos a kereslet erre nincs meg sem kulturális, sem pedig gazdasági értelemben.  Ha ezt nem tennénk, még lejjebb süllyednénk (egyébként süllyedünk is az éppen regnáló rezsim áldásos tevékenységének köszönhetően), azon a civilizációs skálán, melyen a mértékadó nyugat-európai országok amúgy is a felhők felett helyezkednek el hozzánk képest.
    De azt elvárom, mint a finanszírozók egyike, hogy azok, akik ebben a támogatásban részesülnek, ha nem is az éhezők százezreinek gondolatával kelnek-feküdnek, de néha  (és nem csak akkor, amikor a partvonalra kerülnek), jussanak  eszükbe ők, amikor az így kapott pénzzel gazdálkodnak.
    A cikk nem ezt mutatja. De várom a cáfolatokat.  

  • Azoknak nyilván igaza van, akik elnagyoltnak találják a cikket, és sértve érzik  magukat pontatlanságok miatt.  De ez akkor is egy darab állatorvosi ló a sok közül, és nem árt ha megtudom, mindig és minden időben lesznek olyanok, akiknek van az a pénz… és nem árt azt sem megtudnom, ha vakulásig dolgozom magam, akkor sincs fogalmam, hogyan lehet  kellemesen pénzhez jutni. Vannak, akik mindig jó helyen kaparásznak. Nem Grunwalskyról írom, hogy számomra érthetetlen, miért azokból áll az Alapítvány kuratóriuma, akikből, és miért nincs több közük a filmhez. Egyáltalán, hol vannak az elmúlt öt év  — tíz év — magyar filmjei?

  • Valaki megírná, hogy most a Vajna miből költ és mire? És őt ki ellenőrzi?

  • Ez a cikk gáz. A tényekkel nem vitatkozom, a kommentár viszont téves, nagyon remélem, hogy nem sugalmazott, hanem csak az ismeretek hiányát tükrözi. Csillag Ádám

  • Az MMKA mendzsmentjének ifizetéseit nem ismerem, nem tudom túl sokat kerestek, vagy, hogy szabályosan vagy szabálytalanul fizették-e az emberek munkáját. Ha bűncselekmény történt, akkor azt a magyar igazságszolgáltatás mérlegelni és büntetni fogja. Itt azonban a magyar filmszakma, apraja-nagyja van vádlottak padjára ültetve, rosszul hangzó jelzőkkel illetve, előzetesen hozott ítélettel súlytva.
    Szó nem esik arról, milyen csúsztatásokkal mosnak össze, össze nem tartozó dolgokat, hogyan beszélnek egyrészt tartozásról, másrészt lopásról, úgy mintha ezek nem lennének teljesen független dolgok egymástól.
    Az MMKA tehát a filmszakma megállapodott a Medgyessy kormánnyal arról, hogy az egy évtizedig folyamatosan értékét vesztő (infláció) filmtámogatásról hosszabb távon működő megállapodást köt. Később a kormány (már Gyurcsány vagy Bajnai) már nem tudta betartani a megállapodást, ezért azt javasolta az MMKA-nak, hogy a megállapodás terhére, az MMKA továbbra is a megállapodott keret nagyságrendjének megfelelő összeget osszon fel, technikailag, hitelek felvételével, tehát a pályázatot nyert produkciók vegyenek fel hitelt, amit a következő évi büdzséből fog a kormány fedezni.  Ezt a szerződést rúgta fel, az Orbán kormány, itt tehát a kormány -amelyik jogutódja az elődjének-döntése hozta létre az MMKA adósságát. Itt tehát pont az ellenkezője igaz a híresztelésnek, a producerek magánélete, került veszélybe az állam muléasztása miatt, az állam lopta meg a filmszakmát.  Nagyon sok részletinformációnak természetesen nem vagyok birtokában, tehát nem zároom ki hogy nem történhettek szabálytalanságok esetleg bűncselekmények, de ezek valószínűleg a statisztikai átlagnál nem lehetnek nagyobbak. Nem tudom, mennyi volt egyes emberek fizetése, ahogy nem tudom a MOL az OTP, a kórházigazgatók és a Suzuki vezetőinekfizetését sem, lehet, hogy ez baj, engem is érdekelne, . A Filmművészet Mestere odaítélésében érintett vagyok mert tagja voltam annak a bizottságnak, amelyik ezeket odaítélte. Erre az intézményre azért volt szükség, mert a magyar filmművészet mestereinek döntő többsége öreg korára a nyomort kapta életművéért a nemzettől, amelyből vétetve, amelyet gazdagítva azt létrehozta. Ez a politikai rendszer szocialistáról kapitalistára váltásának következménye, ezeknek a nagyszerű embereknek a nyudíja olyan mértékben elértéktelenedett, hogy sokan közülük a szó szoros értelmében éheztek és fáztak. Akik közülük magasc hivatalokba jutottak, mert ilyenek is voltak azokra ez nem vonatkozik, a hivali (elnök, igazgató) fizetések után járó nyugdíj a sokszorosa volt, az “egyszerű” filmrendezőihez képest. 
    A mödszert a mi bizottságunk dolgozhatta ki, én végül elfogadtam azt a többségi akaratot, hogy ne mérlegeljünk, az egyes alkotók között, hanem az életkorhoz és a Kossuth díj meglétéhez kötött nagyjából így automatikussá váló módszert kövessük a döntéseinknél. 
    Évente egy új díjazottal számíthattunk, de hamar szembekerültünk a halállal. A díjazottak ugyanis ídős emberek, és előfordult, hogy többen is meghaltak egy évben ezért a haláluk miatt felszabadult pénzt automatikusan a következő, életkora és a Kossuth díj megléte miatt erre alkalmas személy kaphatta. Így volt lehetséges, hogy az évente eggyel bővülő forrás mellett, az elhunytak révén felszabadult forrás odaítélése miatt nem csak egy új mester volt esetleg egy évben.  Az egész támadás az MMKA ellen mint önkormányzó szakmai szervezet ellen része, a Centrális Erőtér építésének, és az Átlátszó most, akarva, akaratlan, szép nagy gerendát épít a Centrális Erőtér Palotájának Menyezetébe.
    Emellet persze számtalan más nehézség és ellenmondás is keletkezeztt, például az, hogy az idős mesterek javadalmazására költött pénz közel annyi volt, mint amennyi a dokumentumfilmek költségeire. Aki ebben a “tolvaj bandában” élte le az életét, tehát a dokumentumfilmezésnek szentelte a kilencven és kétezertíz közötti aktív húsz esztendejét, az szó szerint felakaszhatja magát, ha aktív életét befejezi, ugyanis a lehetőségek miatt ez csak önkizsákmányoló módon lehetett folytatni, a dokumentumfilmesek, is, jó esetben negyen-ötvenzer forintos nyugdíjjal kell hogy szembenézzenek.

    •  Egyrészt a politikai motívációja mindkét jelentésnek (Kőrösi, KEHI) felvetődik, és ez önmagában megkérdőjelezi azok hitelét (az elszámoltatás eddig megbukó vádaskodásai csak tovább fokozzák ezt a bizalomhiányt).

      Másrészt: el lehet csámcsogni a kormány vádjain egy a kormányerő által bedöntött filmszakma esetén, de a jelen elszámoltatása ugyanolyan fontos – lenne. Épp most szervezi ki a kultusztárca a Műcsarnokot a Magyar Művészeti Akadémiának, ami szakmai-anyagi kérdéseket vet fel. Kiáltó, égető és valós kérdéseket, ami a most kiépülő rezsim fenyegető természetét veti fel.

      Nem akarom elbagatellizálni a két jelentés vádjait, de talán érdemes összevetni a bujtatott munkaszerződések és a Műcsarnok jobboldali magánszervezet kezébe adásának súlyát, közállapotokra gyakorolt hatását…

    • Logofet

       Nyilván az lett volna a  szerencsés, ha a díjat közvetlenül az állami vagy minisztériumi keretből folyósítják, a bizottság ajánlása alapján. Vicces, hogy az átvilágító tett arra javaslatot, hogyan lehet költség kímélő módon megoldani a díjazást, a nem megfelelő megoldás miatt ugyanis az összegre járulékokat is kellett fizetni. Ami a dolog rákfenéje: tényleg az állam generál lehetetlen helyzeteket, így  egy bármilyen tisztességesen működő alapítványt is jogsértésekbe kényszerítve. Ami konkrétan azzal a következménnyel járhat, hogy egy kurzusváltás esetén a jóhiszemű vezető könnyen a vádlottak padján találhatja magát, nem csoda, hogy sokan saját zsebre is elkezdenek dolgozni, a tisztesség egész egyszerűen nem éri meg.
      A fizetéseket tartalmazza az átvilágítás, azok valóban nem alacsonyak, de egy banki középvezetőéhez képest még a fasorban sincsenek. Milyen egyszerű lenne, ha ezek a fizetések publikusak és rögzítettek lennének, tudni lehetne mennyit keres egy közalapítvány elnöke, alelnöke, titkára, gazdasági vezetője.  No vita, no para, no egyéb juttatás.
      Azt gondolom, a cikk írói jóakaratúak, vaszeg kaptak valamilyen fülest, és nem lévén gazdasági szakemberek ennek alapján próbálnak állást foglalni. Összességében azonban szerintem nincs szó többről, mint egy átlagos közpénzeket felhasználó szervezeti működésről, ahol egy-két ember talán sütögette kicsit a saját pecsenyéjét is, de súlyos korrupcióról beszélni az komolytalannak tűnik. Átlátható, kiszámítható szabályozást kell csinálni, megállapodásokat és ígéreteket betartani, aztán az átlátható -és betartható- szabályokat betartani és betartatni. A dolog tanulsága ennyi.
       

  • Attila Horvath

    Szar bulvárcikk lett, tele hazugsággal – csúsztatással – ahogy azt előttem már mások jelezték. Sokat veszített az ázsiójából a szememben az átlátszó, ez nem tényszerű, oknyomozó  újságírás, hanem egy RENDELÉSRE megírt ócska PR cikk. A színvonalát és tényszerűséget tekintve legalábbis max ennyi jön le nekem.  Kell a pénz működésre?

  • Weiny

    Félelmetes, hogy ennyire nincsen valóságérzékük illetve arcbőrük a hozzászólóknak (tisztelet a kivételnek). Ennyire arcátlanul, kritikátlanul védeni ezt a rakás szart, ez döbbenetes. Itt minden hozzászóló Grunwalsky seggéből bújt elő?

    Még hogy éhező filmrendezők… Szabó vagy Jancsó köztudottan az éhező kategória. A saját magának díjat kiosztó Grunwalskyról vagy a folyamatosan aktív más rendezőkről nem is beszélve.

    Csillag Ádámnak külön gratuláció, amiért még ezt a történetet is sikerül oda kanyarítania, hogy “vesszen az orbáni diktatúra”. (Ja, és “súlytani” szó nem létezik a magyar nyelvben, de ezt gondolom nem tanítják a Filmművészetin.)

    Szégyen.

    • Bár hozzászólása nem méltó a válaszra, de jellemző, hogy:

      1) Egyetlen hozzászóló nem mondta azt, hogy a racionálisabb gazdálkodás és bizonyos mértékű szabálytalanságok nem volnának számonkérhetők. Ez a bíróság dolga lenne – biztos van annak oka, hogy a rágalmazáson túl nem terjesztették ügyészség elé az ügyet (bár az újságcikk ezt sugallja, remélem tényleg oda kerül és így valamennyire tisztázódik a vádak valóságtartama). Ezzel együtt sajnos kijelenthető: bírósági eljárás nélkül az ítélet de facto mégis kimondatott, a filmszakma önkrmányzatiságát szétverték és a bűnösnek bélyegzett szakma érdemi megkérdezése nélkül egy Vajna-féle centralizált rendszert vezettek be.

      2) Akik helyeslőleg szóltak hozzá a cikkhez, azok készpénznek veszik a Kőrösi-Kehi állításait, ahogy sajnos az Átlátszó újságírója is. Lényegében általános felháborodásukat hangoztatják, minden konkrétum nélkül. Abból indulnak ki, hogy minden filmes milliomos (Jancsó nem tűnik annak), és lop. Azt hiszem, a jelentéseknek pont ennek az érzésnek a kiváltása lehetett a célja. // Ezzel szemben akik kritikusan állnak a jelentésekhez és a cikkhez, csak itt a kommentekben KONKRÉTUMOKKAL világítottak rá 1001 részletének légbőlkapottságára, rosszhiszeműségére…

      Sajnos a legnagyobb baj az az országgal, hogy az indulatos, bizonyítatlan vádak és nem az érvek számítanak…. Pedig ezek önleleplezőek és pont ezért – szóra sem volnának méltóak.

      • Logofet

         Azt gondolom, ez nem a bíróság dolga lenne. Minden -részben vagy egészben-  gazdálkodó szervezetre nagy valószínűséggel hasonló megállapításokat lehetne tenni, nem beszélve azokról amelyekben valódi bűncselekmények történtek és történnek -MVM, HM, NIF, BKV, hadd ne soroljam. Ideje lenn tisztázni, mekkorák az elfogadható jövedelmek, még akkor is, ha minden 300k-t meghaladó összegnél egyesek azonnali anyázásba kezdenek.

  • Nagy László

    Elmehetnek a kurva anyjukba mind, a politológus Lengyellel együtt!   Könnyű úgy pofázni, ha közben
    500-600 ezret zsebre vágok! Ennyiért én is tudnám osztani az észt és meg is indokolnám!
     

  • elek fényes

    Sajnálatos módon aki nem a saját pénzével dolgozik midig azzal lesz elfoglalva egyre többet a saját és a haverok zsebét tömje.Igy volt van és lesz….

  • Holics Gábor

    Az a baj, hogy “végül megteszem én”. Miért csak végül teszed meg? Én kapcsiból kérek. Nekem elvem, ami a Bibliában elhangzik: “kérjetek és adatik nektek!”
    Itt az utcánkban, az önkormányzat kitalálta, hogy totál feleslegesen, de létesít egy “középszigetes gyalogos átvezetést”. (Óránként kb 15 autó megy el napközben, csúcsforgalomban meg mondjuk 50.)
    A dolog miatt általunk gondozott díszcserjéket irtottak ki és 10 parkolóhelyet megszüntettek.
    Megpróbáltam leállítani a dolgot, leveleztem, telefonáltam, a hivatali banya lepattintott, hogy ez közterület, azt csinálnak, amit akarnak.
    Na, én nem vagyok az a hatalomnak behódolós típus, írtam egy levelet, elkezdtem aláírást gyűjteni a dolog ellen. Első körben 29 megszólítottból 28 aláírta. Beküldtem, a képviselőnk bevitte a városgazdálkodásra. Ugyanaz a banya ugyanazzal a stílussal lepattintotta a levelet, de a képviselőnk nem adta fel, a jegyző már sokkal inkább nézi a lakók érdekét, és szakértői helyszíni vizsgálatot ígért, hogy milyen más megoldást lehetne találni. Szerintem tényleg érdemes kérni, és nem várni, és hónapokig duzzogni (bármi miatt) hanem azonnal kérni.

  • Giorgio Basta

    Magyarország az a hely, ahol a jogosan felháborodó ember fogja magát végül szégyellni. Semmit nem ért el, ráadásul hülyét csinált magából. Vagy átmegyünk farkasba és szarunk a birkákra.