„Magyarország lakossága a beérkező ukrán menekültekkel másfélszeresére nőtt, hozzánk érkezett a háború elől menekülők többsége” – ilyen abszurd megállapításokat tehetnénk, ha hitelt adnánk a közmédiában naponta szemlézett menekültügyi jelentéseknek. Valójában a háború óta csak mintegy 36 ezer ukrán állampolgár kaphatott hazánkban menedéket, de politikai okokból megéri a nyilvánosságban felnagyítani a számokat.
„Több, mint tizenegyezer menekült érkezett Ukrajnából szombaton” – ilyen és ehhez hasonló címekkel szemlézi ma is a közmédia az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) határátlépésekről szóló adatait. Ezzel azt a látszatot keltik, mintha Magyarországra nap mint nap menekültek hatalmas áradatát zúdítaná az orosz-ukrán háború. Az ORFK tavaly március óta naponta közzéteszi, hányan léptek be Magyarországra Ukrajnából, illetve hány, Ukrajnából érkezett személy jött be a román-magyar határon.
A magyar határon kelet felől belépőket a média, köztük az MTVA csatornái is következetesen menekültekként, a háború elől biztonságot kereső emberekként emlegetik. A hatalmas menekültválság érzetének fenntartásáért a Hirado.hu napi hírfolyamaiban gyakori, hogy kétszer is hírt adnak a hazánkba aznap érkezett több ezer menekültről.
Néhány szalagcím a Hirado.hu-ról és más hírportálokról az ORFK napi jelentéseiről
Valóban ilyen súlyos a helyzet a keleti határokon? Feltételezzük, hogy a hivatalos számok igazak, valóban annyi ember menekül rendszeresen Magyarországra a háború elől, ahányan a rendőrség jelentéseiben szerepelnek?
Az ORFK 2022. február 22-e, a harcok kezdete óta közli, hányan lépték át az ukrán-magyar határt. A legnagyobb menekülthullám érthető módon ekkor érkezett: február végén naponta több mint 15 ezren jöttek Ukrajnából Magyarországra. Az ukrán határon át márciusig 10-éig naponta több mint 10 ezer ember érkezett, ezt követően csökkenni kezdett a belépések száma. A tavaly márciustól mostanáig tartó időszakban jellemzően 4-6 ezren érkeznek egy nap Ukrajna felől.
A napi jelentésekben szereplő belépések számát az alábbi grafikonban mutatjuk:
Március végétől a rendőrség napi jelentéseinek formátuma megváltozott, ettől kezdve azokat is számon tartják, akik Románia felől lépnek be hazánkba, és úgy nyilatkoznak, hogy Ukrajnából érkeztek. A médiában ők továbbra is mind menekültekként (bár valójában menedékkérőnek kellene őket nevezni) jelennek meg.
Valójában azonban a rendőrség jelentéseibe minden határátlépést beleszámítanak, függetlenül attól, milyen célból jönnek Magyarországra.
Az ingázó munkavállalók, az itt élő rokonaikat látogató kárpátaljaiak és a bevásárolni érkezők mind bekerülnek a nyilvántartásba,
majd a nyilvánosságban menekültként könyvelik el őket – akkor is, ha egyébként még aznap vissza is térnek Ukrajnába.
Igazából csupán a napi belépők töredéke érkezik menekültként. Erre utalnak a rendőrség saját adatai is: a napi jelentések szerint az elmúlt hónapokban naponta néhány tucatnyi embernek állítottak ki ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást. Ez az a dokumentum, amellyel például a menedékkérelmet intézhetnék, de még az sem biztos, hogy az igénylők nagy része élt volna ezzel a lehetőséggel. Az, hogy a belépők túlnyomó többsége nem igényel ilyen igazolást, arra utal, hogy nem tervezik sokáig elhagyni a hazájukat, vagy már eleve van valamilyen igazolványuk, amivel Magyarországon tartózkodhatnak – például kettős állampolgárként van magyar útlevelük.
Ha összeadjuk a rendőrségi statisztikában közölt belépési számokat, nyilvánvaló, mennyire abszurd a napi határátlépésekről úgy hírt adni, hogy „tegnap is több mint tízezer menekült” érkezett. Így ugyanis az jönne ki, hogy a háború kezdete óta 5 193 639 menekült jött Magyarországra. Vagyis nemcsak, hogy másfélszeresére nőtt volna Magyarország lakossága, de a háború elől eddig elmenekült mintegy 8 millió ukrán többsége Magyarországra jött volna.
Mondanunk sem kell, mindezt a nemzetközi adatok nem támasztják alá. A ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint a legnagyobb számban Lengyelország fogadott be ukrán menedékkérőket: több mint 1,6 millió személyt. Lengyelországot követi Németország, ahol mintegy 945 ezren kaptak menedékjogot, a harmadik helyen pedig a félmillió menedékkérőt befogadó Csehország áll.
Magyarországon valójában a háború elől menekülők kevesebb, mint egy százaléka, mintegy 36 ezer ember tartózkodik az UNHCR adatai szerint.
Hazánknál jóval több menekültet fogadtak be olyan távoli országok is, mint az Egyesült Államok, Írország vagy Spanyolország.
Az UNHCR adatai szerint emellett 2,8 millió menekült tartózkodik Oroszországban. Igaz, itt az ENSZ-szervezet megjegyzi: ez a szám az orosz hivatalos szervek adatain alapul, akik nem a regisztrált menekültek számát teszik közzé, hanem általában a határátlépéseket – érdekes egybeesés, hogy a magyar rendőrség hasonlóan kommunikál a menekültekről, bár az Idegenrendészet közben közzéteszi a hiteles adatokat is a nálunk regisztrált menekültek számáról.
Az is kérdéses, hogy lehet-e menekültnek nevezni azokat, akiket a megszálló orosz hatóságok Oroszországba telepítettek át az elfoglalt területekről, nem inkább foglyokról vagy deportáltakról beszélhetünk-e. Különösen igaz ez arra a több ezer gyerekre, akiket a szüleiktől elszakítva hurcoltak Oroszországba.
A kormányzati kommunikáció a háború kezdte óta túlhangsúlyozza a hazánkat érintő menekülthullámot: „Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akciójának” nevezi a menekültek megsegítését, és azt sugallja, hogy több százezer, sőt, egyes nyilatkozatok szerint egymillió menekültet fogadtunk be.
Ezt az állítólagos, hatalmas áldozatvállalást a kormánypárti szócsövek rendre két okból hozzák fel.
Egyrészt az ukrán kormány elleni propagandára használják: úgy állítják be, hogy Zelenszkijék hálátlanok, mert annak ellenére, hogy mekkora segítséget kapnak tőlünk az ő menekültjeik, mégis „Magyarországot támadják”.
Kijev valójában olyan lépések miatt bírálja a magyar kormányt, mint például az orosz agressziót támogató szereplők elleni szankciók blokkolása, Magyarország orosz energiafüggésének mélyítése, vagy Orbán Viktor azon kijelentései, miszerint Ukrajna elkerülhetetlenül el fogja veszteni a háborút.
Másrészt előfordul, hogy a gazdaság gyenge teljesítményét is a menekültválságra fogják. Kormánypárti politikusok több esetben is hangoztatták, hogy Magyarország kénytelen a menekültek ellátását saját zsebből finanszírozni, ugyanis az Európai Unió nem segít.
Valójában az Európai Unió több forrásból – egyrészt a REACT-EU nevű alapból, másrészt az úgynevezett Belügyi Alapokból – több mint 10 milliárd forintnyi pénzt biztosított Magyarországnak az ukrajnai menekültek ellátására. A REACT-EU az egyik olyan pénzügyi alap, amit az Európai Bizottság korrupciós és egyéb aggályok miatt blokkolt, azonban a háború kitörése után egy részét mégis folyósították, hogy legyen miből kezelni a menekültválságot.
A probléma az, hogy amint azt a Miniszterelnökség is elismerte, a REACT-EU forrásokat már elköltötték más célokra. A magyar állami pénzből történő segítségnyújtás pedig szintén igen átláthatatlan pénzügyileg: a menekültek ellátására a Karitatív Tanács 3 milliárd forintot kapott, amivel tavaly nem számoltak el.
Ahogy tavaly írtuk: valójában a magyar állam által nyújtott segítség mértéke mélyen alatta van a visegrádi országokénak, annak ellenére, hogy lakosságszám-arányban jóval kevesebb menekültet fogadtunk be. Tavalyi számok alapján még az 5,4 milliós lélekszámú Szlovákia is több mint háromszor annyi menedékkérőt fogadott be, mint Magyarország, miközben egy-egy menekült is jóval színvonalasabb ellátást kapott, mint nálunk.
Magyarország néhány tízezer ukrajnai menekültet sem képes rendesen ellátni, civilek végzik az állam segélymunkáját | atlatszo.hu
Még úgy is recseg-ropog a menekültügyi ellátórendszer, hogy a kormány által emlegetett százezrekhez (sőt, milliót meghaladó számhoz) képest a valóságban alig huszonvalahányezer háborús menekült tartózkodik Magyarországon. A réseket civilek, önkéntesek próbálják betömködni több-kevesebb sikerrel. A legnagyobb probléma az, hogy nincsenek rugalmas, hozzáférhető szálláshelyek a fővárosban, de a kormányzati sóherség és koncepciótlanság az egész folyamatra rányomja a bélyegét. Az Átlátszó lejárta az Ukrajnából érkezők útját a határtól a Madridi úti menekültszállóig.
Magyarországon az ukrajnai menekültváláságban kezdettől fogva kulcsszerepet játszottak olyan civil szervezetek és önkéntes csoportok, amelyek támogatást nem kaptak az államtól, a segítségnyújtást társadalmi munkában és önkéntes felajánlásokból végezték. Idén májusban a Magyarországon átutazó menedékkérők továbbra is a Migration Aid civil szervezet Madridi úti szállásán kaptak ellátást. A szállás végig közösségi adakozásból működött, és júliusban úgy tűnt, az infláció miatt az önkéntesek nem tudják tovább fizetni a költségeit. Végül a „Madridi” megmenekült, de ismét nem állami, hanem civil adományoknak köszönhetően.
Zubor Zalán
Adatvizualizáció: Szabó Krisztián
Szíjj László és Suat Karakus közös cégén keresztül vett a magyar honvédség török páncélozott járműveket, de a részleteket 30 évre titkosították.
A cég pénzeszköze 2,6 milliárdról 71 millióra csökkent egy év alatt, hiába állnak az állami milliárdok a vállalkozásban.
Friss beszámolója szerint a Száraz István érdekeltségébe tartozó Frank Digital Kft. több mint 700 milliós profitot ért el a tavalyi évben.
Hosszú közös múltja van a sárazsadányi szőlőknek és Orbán Viktor miniszterelnök családjának: húsz éve Orbán felesége, Lévai Anikó vásárolt be a tokaji borvidéken, most lánya, Ráhel döntött úgy, hogy megveszi ugyanazokat a földeket.
