A 20 éves nigériai Blessing az olasz-francia határ első idei halálos áldozata

Az Európán belüli migráció egyik neuralgikus pontjává vált a közelmúltban az olasz-francia határ, ahol nemcsak a külföldieket segítő civil kollektívák és a francia hatóságok között mérgesedett el a viszony, de immár a két állam hatóságai között is nő a feszültség. És májusban megtörtént az is, amitől hónapok óta tartanak a helyi önkéntesek: két holttest is felbukkant kontinensünk egyik legfestőibb régiójában.

Az olasz-francia határ legutóbb akkor került be a magyarországi hírekbe, amikor április 21-én az identitárius mozgalom tagjai akcióztak az Échelle hágónál: egy kerítést jelképező rácsot állítottak fel, és bírálták a hatóságokat, mert „gyávák” ellenőrizni a határokat. Az AFP hírügynökség szerint elsősorban francia szélsőjobbos aktivisták mellett akadt néhány magyar, olasz, dán, osztrák, angol és német állampolgár is.

Az Échelle hágónál és a környező területeken az utóbbi hónapokban több ellenkező tartalmú megmozdulás is történt, amelyek viszont ritkábban értek el a magyar sajtóba.

Decemberben például ugyanitt alkotott „szolidáris láncot” mintegy 300 hegyi mentő, síoktató és más szakmák képviselői, hogy felszólítsák az államot, nyújtsanak segítséget azoknak, akik a szabályos útvonalakon sokasodó ellenőrzések és visszafordítás miatt gyalogosan vágnak neki a hegyeknek, hogy a zsúfolt és semmilyen perspektívát nem nyújtó olasz táborokból Franciaországba, majd onnan végső úti céljukhoz, északabbra vagy nyugatabbra jussanak.

A szélsőjobbos mozgalom talán épp azért választotta akciója helyszínéül ezt a területet, mert az utóbbi évben ez a Provence-Alpes-Côte d’Azur régió épp azzal került be a hírekbe több alkalommal, hogy számos helyi kollektíva támogatja, mindkét oldalon (fedéllel, élelemmel, orvosi segítséggel), a határon átjutni próbálókat. Ez, illetve az állami befogadó politikák hiánya, és a segítő önkéntesek elleni fellépés (előállítások, feljelentések, perek) folyamatos politikai feszültséget eredményeznek.

Blessing Matthew, élt 20 évet

Ellentétben az identitáriusok sugallta képpel, a határon rendszeres ellenőrzések folynak, mióta 2015 novemberében a szükségállapotra hivatkozva a francia állam visszaállította őket, és nemcsak az utakon, vasútállomásokon és közlekedési eszközökön, de a hegyekben is.

Feltehetően egy ilyen igazoltatási kísérlet nyomán vesztette életét május 7-ének éjjelén egy nigériai lány, a 20 éves Blessing Matthew. Két nappal később, május 9-én bukkantak holttestére a Durance folyóban, addigra ruháit, sőt, arcvonásait is elmosta a víz.

A helyiek mégis rögtön sejthették, hogy a fiatal fekete nő az első azok közül a halálos áldozatok közül, amelyeket hosszú hónapok óta teljes erejükből próbálnak megakadályozni – még azon az áron is, hogy tél végére ők is a kimerülés határára jutottak.

DNS-e alapján a hatóságok május 18-án állapították meg Blessing személyazonosságát, amellyel a migránsokat segítő önkéntesek már több napja tisztában voltak: május 7-e éjjelén látták ugyanis utoljára, egy 1800 méter magasan fekvő olasz faluban, Claviereben. Itt, a templom melléképületében működő, „Jézushoz” menedékházban pihennek meg a francia határon való átlépéssel próbálkozók, akik általában fel szokták hívni a menedékház segítőit, ha sikerült megérkezniük a határ túlsó oldalán Briançonba, nagyjából és minimum 17 kilométeres gyaloglás után.

Blessing azonban nem jelentkezett, és egyik útitársa szerint rendőrök ütöttek rajtuk a francia La Vachette községnél, amikor az út nehezén már túl voltak.

A helyi önkéntesek már jó ideje figyelmeztetnek arra, hogy a rendvédelmi erők igazoltatási akciói mennyire veszélyesek a hegyekben, szerintük egyes rendőrök-csendőrök valóságos „cowboy-módszereket” alkalmaznak, „macska-egér játékot” vívnak, vagy „csapdákat” állítanak a külföldieknek. Pedig a környezet, a téli hidegben hóval fedett hegycsúcsok, meredélyek és a tavasszal örvénylően áradó folyók önmagukban is elég veszélyt rejtenek.

„Szomorú, ha valaki így hal meg. El kellett mondanom, amit tudtam.”

Blessing két társával jutott el hajnali öt körül a La Vachette házaihoz, egyikük, Roland egy héttel az eset után nyilatkozott a francia Mediapart portálnak. Állítása szerint a menedékháztól nyolcan indultak el, de La Vachette-nél már csak hárman voltak, itt bevárták a fiatal lányt, aki nagyon fáradt volt, többször begörcsölt a lába. Ekkor hirtelen rendőrök bukkantak fel a közelükben, lámpákkal, és üldözni kezdték őket. Hárman három irányba szaladtak, neki sikerült elbújnia, a másik férfit, Hervét, pedig elfogták. Ő annyira megijedt, hogy reggel kilencig nem mozdult búvóhelyéről.

A La Vachette egyik lakója talált rá másnap reggel, amikor a tyúkoknak ment enni adni: „Azonnal betessékeltem a házba, azt se engedtem, hogy visszamenjen a táskájáért.” Az érte jövő önkénteseknek Roland azt mondta, hogy búvóhelyéről azt látta, a rendőrök órákon át kutattak még lámpáikkal a vízparton.

A fiatal férfi, aki azóta Párizsba utazott, ahol menekült kérelmet próbál beadni, ezt vallotta a Blessing halála ügyében kutató csendőröknek is, ahova a „Tous migrants” (Mind migránsok vagyunk) kollektíva egyik ügyvédje kísérte el.

„A DNS-emet beengedik Franciaországba, de engem nem!”

A Mediapart kérdésére sem a helyi ügyészség, sem a rendőrök, sem a csendőrök nem kommentálták azt, hogy jelen voltak-e a francia állam tisztviselői La Vachette-ben május hetedike éjjelén. És arról sem nyilatkoztak, milyen módszerekkel, erőkkel őrzik ezt a határszakaszt, a jelenleg is folyó vizsgálatra hivatkozva.

A helyi önkéntesek értesítették Blessing 36 éves nővérét is, aki Dél-Olaszországban él, érvényes tartózkodási engedéllyel, 10 évvel ezelőtt hagyta el hazáját, azóta nem látta húgát sem, és nem is tudott arról, hogy Európába jött.

Azonnal elutazott a történtekhez legközelebbi határátkelőhelyhez, és jelentkezett, hogy szeretné azonosítani a holttestet és a francia igazságszolgáltatás segítségére lenni. De nem engedték át a határon, csupán DNS-mintát vettek tőle, majd ennek segítségével tisztázták Blessing kilétét.

A Mediapartnak szintén nyilatkozó Christina biztos benne, hogy a francia rendvédelmi erők okozták testvére halálát, amiről még nem merte értesíteni édesanyját. Hogy ne egyedül fogadja a hírt, elküldte egy bátyját, hogy legyen mellette valaki. „Ha egy ablakhoz szorítasz be egy menekülőt, és ő kiesik rajta, az olyan mintha kilökted volna. És ha tényleg órákig keresték is aztán, az nem elég. Erősítést kellett volna hívniuk, kutyákat, és tovább kutatni.”

„Az önök vezetői fogadják Nigéria korrupt vezetőit, a nigériai olajjal sincs gondjuk, csak a nigériai polgárokkal? Franciaországban alig vannak menekültek, Olaszországgal vagy Líbiával összehasonlítva…. Azt akarom, hogy ő legyen az első és az utolsó, aki itt meghalt. Franciaországnak meg kell változnia” – mondta az újságírónak május közepén.

Az ekkortájt a Jézushoz menedékhelyen tartózkodó 2 francia önkéntes szerint a migránsok nagyon gyakran számolnak be arról, hogy a rendőrök ijesztő módon bukkannak fel, elvakítják őket a lámpákkal és üldözőbe veszik őket. Olyan helyzetek ezek, amikor a többségünk nem gondolkozik, csak automatikusan futásnak ered, ami könnyen vezethet balesetekhez is.

De úgy tudják, hogy azok közül, akik a Claviere településen náluk meghúzódnak, végül szinte mindannyian sikerrel járnak. Van, akit többször is elfognak és kitoloncolnak, de végül nekik is sikerül. Kivéve a legsérülékenyebbeket: a gyerekeket, a terhes nőket, a sérülteket. „Ez az elnyomó rendszer olyan, mint egy szelekció: csak a legerősebbek jutnak át rajta.”

Itt az olasz oldalon is nyújt orvosi segítséget a francia Max Duez, aki úgy látja a határon járőröző önkéntes valóban számos életet megmentettek a tél folyamán. Míg ő csak kisebb sérüléseket lát el, és elsősorban olyan sebeket, amelyeket a migránsok még a hosszú útról hoznak magukkal, Líbiából.

Ezen felül elsősorban elfagyott testrészeket ápol, bár tavaly nyáron volt két guineai férfi, akik a rendőrök elől menekülve egy szakadékba zuhantak, egyikük azóta sem épült fel, idén pedig egy nyílt bokatörés is.

„Nem hagyhatjuk, hogy itt haljanak meg az ajtónk előtt”

A nyugdíjas sebész nem utasítja el teljesen, hogy a határőrök végezzék a munkájukat, és azzal is tisztában van, hogy a csendőrség hegyi mentői is kiveszik részüket az életek mentéséből, de a veszélyes közegben – így a nyílt tengeren vagy a hegyekben – végzett ellenőrzések szerinte elfogadhatatlanok.

Tavaly decemberben, a migrációról szervezett nagygyűlésen Briançon-ban Duez, sok más társához hasonlóan megjósolta, hogy tavasszal felbukkanhatnak majd holttestek is, ami a helyiek számára teljességgel elfogadhatatlan: „nem hagyhatjuk, hogy ezek az emberek itt haljanak meg az ajtónk előtt. Ezek a nyugat-afrikai gyerekek nem szoktak hozzá az itteni természeti viszonyokhoz, eltévednek, megcsúsznak, kihűlés fenyegeti őket.”

Nem csak azt tartotta botrányosnak, hogy az állam nem segít a veszélyes helyzetekbe jutottakon, és nem tartja be a kiskorúak befogadására kötelező törvényeket, de azt is, hogy szerinte a prefektus azzal vádolja őket, hogy szolidaritásuk „vonzóerő” a migránsok számára.

Blessing tragédiája után a Tous migrants kollektíva bejelentést tett az ügyészségen a szerintük lehetséges törvénysértések (elmaradt segítségnyújtás, más életnek veszélyeztetése stb.) miatt. Erre a prefektúra egy közleménnyel reagált, amely szerint a „minden körülmények között példamutatóan eljáró”, minden szituáció kockázatait és veszélyeit figyelembe vevő rendvédelmi erők „teljes bizalmát” élvezik.

Az olasz-francia határ máig végleges meghúzása csak 1947-ben történt, a negyvenes évek végétől több ezer olasz indult Franciaországba, hogy jobb megélhetést keressen. Az akkori „gazdasági migránsok” munkaereje nagyban segítette a francia gazdasági fellendülést, a 30 dicsőségesnek nevezett évtizedben. Az olasz helyzet javulásával fokozatosan csökkent az elvándorlás, és 1997-ben lényegében a határ is megszűnt fizikai értelemben, az ország schengeni csatlakozásával.

A 2010-es években Olaszországba növekvő számban érkező migráció hozott újabb változást, az osztrák és a francia határon szórványosan bevezetett ellenőrzések után 2015 novemberétől, a szükségállapotra és a terrorveszélyre hivatkozva Párizs visszaállította a szisztematikus kontrollt. A rendvédelmi erők minden feltartóztatott külföldit visszafordítanak Olaszországba, és az ellenőrzések nyomán megélénkült gyalogos átkeléseket is próbálják megakadályozni.

Az olaszok számára mindez egyre visszatetszőbb – szerintük a franciák nemcsak a líbiai káoszért felelősek Kadhafi megbuktatásának elősegítésével, de a menekültek befogadásában sem szolidárisak Rómával.

A sokasodó incidensek sorában a legsúlyosabb március végén ügyészségi vizsgálatot és az olaszországi francia nagykövet berendelését eredményezett, miután gall csendőrök jogtalanul vettek használatba – az olasz álláspont szerint – egy menedékházat. Egy francia miniszter a helyszínre utazva és személyes bocsánatkéréssel próbálta elboronálni a konfliktust, amelynek kiváltó okai azóta sem tűntek el.

Május 18-án szintén Briançon közelében, a Clarée völgyében újabb holttestre akadtak. Az önkéntesek ezúttal is előbbre járnak a személyazonosság megállapításában, mert egy nappal korábban egyikük rátalált a sokkos állapotban lévő, teljesen kimerült Ibrahimra. A szenegáli fiatalember, azt mondta, hogy elvesztették egymást társával, a szintén szenegáli Mamadou-val, több napi tévelygés után a hegyekben.

Megvédeni Európát

Eközben a közösségi oldalakon megosztott anyagok tanulsága szerint (amit helyi beszámolók is megerősítenek), folytatódik az identitárius mozgalom „határőri” aktivitása a környéken.

Bár április akciójuk után a bejelentések ellenére sem léptek fel a hatóságok az állami erőszakszervezetek feladatával kacérkodó szélsőjobbos aktivisták ellen, május elején az igazságügyminiszter körlevele tisztázta, hogy a „Defend Europe” helyi tevékenysége több okból is törvénysértő lehet.

Ezzel együtt is zavartalanul folytatódik a kampány, miközben épp május 31-én kerül sor egy tárgyalásra, ahol az identitáriusok ellen tiltakozó demonstráció három résztvevőjét vádolják az illegális migráció elősegítésével.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet „Hiányzó Migráns” projektje a bejelentett haláleseteket regisztrálja

Bár a világban vándorló millióknak csak kis töredéke jut el Európáig, a mi határaink továbbra is a leggyilkosabbak a Földön, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai alapján az idén regisztrált 1178 haláleset több mint fele, 655 a Földközi-tengeren történt.

Kevésbé ismert, de a szárazföldön is akadnak halállal végződő tragédiák, az IOM szerint az idén már 28 esetben. Csak a calais-i zónában – belga és francia területen  hatan haltak meg az idén, az utolsó közülük egy kétéves iraki kurd kislány, Mawda, akinek története óriási megrendülést váltott ki Belgiumban. Idén májusban pedig Briançon és az Hautes-Alpes is elkezdhette számolni halottait.

Frissítés: Az olasz La Repubblica május 25-én egy harmadik holttestről is beszámolt: ezúttal az Échelle hágó olasz oldalán találtak egy „sötét bőrű” férfira. A legközelebbi település, Bardonnechia polgármestere őszinte részvéttel szólt a tragédiáról, amely beárnyékolta a Giro bicikliverseny érkezését is a városkába. 

Dobsi Viktória