„Valakik el akarták tüntetni Portikot” – interjú Patócs Ilonával, a Pegasussal lehallgatott volt rendőrtiszttel

Patócs Ilonát a legtöbben ügyvédként ismerik. Akkor került a neve a médiába, amikor a ’90-es évek szervezett bűnözéséhez kapcsolódó ügyekben volt több vádlott – így Portik Tamás, valamint a Prisztás-gyilkosság miatt bíróság elé került Hatvani István – jogi képviselője. S ezután az ő telefonját is megtámadták Pegasussal.

Azt viszont kevesen tudják róla, hogy a rendszerváltás előtt, valamint a ’90-es évek első felében Békés megyében, aztán az ORFK-n dolgozott rendőrtisztként. S már akkor is többször megtapasztalta, hogyan avatkozik bele a politika a rendőrség munkájába. Illetve azt is, hogyan működik a női rendőröket sújtó zaklatás. Erről, illetve jó néhány más régi és újabb ügyről beszélgettünk vele a rendőri éveire visszaemlékező, A nyomozó című könyvének győri bemutatóján.

– 1990 júliusában, az első szabad választások után negyedévvel, az Antall-kormány idején a Dél-Kelet című lapban mint rendőr százados közzétett egy nyílt levelet, amelyben tiltakozott a kisgazdapárti földművelésügyi miniszter, Nagy Ferenc József (vagy ahogy a levélben ironikusan nevezte: földművelődésügyi miniszter) kijelentése ellen, aki úgy nyilatkozott: „a jelenlegi rendőr és katonai apparátus, tisztelet a kevés kivételnek, alkalmatlan a beosztására.” Az ügy előzménye az volt, hogy a Kisgazdapárt olyan fiatalokat akart toborozni, akiket a rendőri és katonai pályán mint kisgazda érzelmű személyeket lehetne foglalkoztatni, „a teljes hatalomátvétel részeként”. Ön a Rákosi-korszak káderpolitikájához hasonlította ezt a gyakorlatot, s azt remélte, az ORFK feljelentést tesz a miniszter, a kisgazdapárt akkori elnöke ellen, hatóság megsértése miatt. Lett valami következménye ennek a nyílt levélnek Önre nézve?

– Nem lett semmi következménye.

– És mit gondol, mi lenne, ha ma bírálná így valamelyik minisztert egy rendőrtiszt a médiában?

– Maga szerint? Tudom, nem illik visszakérdezni. Annyit tudok mondani, hogy voltak olyan rendőrök, akik abban az időben sem tették volna meg ezt, én viszont most is megtenném, a következményektől függetlenül.

– Manapság újságíróként olyan rendőrt is nehéz találni, aki név nélkül hajlandó nyilatkozni. A sajtókapcsolat központosított, egy rendőrtiszt még a saját ügyében sem nyilatkozhat engedély nélkül. Volt, hogy rendőrségi szakértőt is hiába akartam megkérdezni, a főnökei megtiltották, hogy válaszoljon. Akkor más volt a légkör?

– Nemrég beszélgettem az egyik korábbi parancsnokommal, aki azt mondta, hogy a rendszerváltást közvetlenül megelőző években, illetve a rendszerváltás után pár éven át volt olyan légkör, amelyben kicsit szabadabban lehetett e téren is beszélni. Egyetértek vele: se azelőtt, se azután nem volt ez a szabad légkör jellemző. Manapság biztosan megtorolnák, ha egy rendőrtiszt így tiltakozna egy, a hivatását sértő politikusi nyilatkozat ellen.

– A könyvében leírja, hogy 1992-ben az ORFK-n az akkori bűnügyi főigazgató személyes referense lett, és ez a rendőrtábornok zaklatta. Eljutott Önhöz egy jelentés, melyből kiderült: a tábornok megfigyeltette. A jelentésben „pontról pontra leírták, hogy hol járt, kivel találkozott, mit vacsorázott, hánykor ment haza”  – írja a könyvében. Próbált emiatt feljelentést tenni?

– Eszembe sem jutott, fel sem merült bennem. Ennek csak annyi következménye lett volna, hogy engem megpróbáltak volna lejáratni, az illetőnek azonban nem lett volna semmi baja. Olyan volt a közeg, hogy az ilyen zaklatást nem lehetett szóvá tenni, tudtuk, hogy semmi értelme. Így végül én hagytam ott a rendőrséget 1995-ben. Nemcsak velem tette meg ezt a szóban forgó rendőri vezető, hanem több más, a rendőrségen dolgozó nővel is. És náluk ugyanúgy nem lett ennek semmi következménye.

– Mint volt rendőr, illetve ügyvéd nyilván beszélt azóta jó néhány rendőrségen dolgozó nővel. Mit mondanak, mekkorát változott e téren a világ?

– Annyiban biztos változott, hogy ez a rendőrtábornok azóta már rég nyugdíjba ment. De szerintem ugyanúgy vannak ilyen esetek, nem hiszem, hogy ezen a területen sokat változott volna a helyzet.

– A könyvben említi, hogy a férfi kollégák sokáig nehezen fogadták el, hogy egy nő rendőrtisztként dolgozik, és nagyobb próbatételeknek vetették alá, mint férfi bajtársaikat. Ez a hozzáállás változott azóta?

– Nagyon sok nő dolgozik már a rendőrségnél, sokkal több, mint az én időmben, szinte már 50-50 százalék a nemek aránya. Ügyvédként is nagyon sok női rendőrrel találkozom a kihallgatásokon. Viszont női parancsnokokat, rendőri vezetőket nem nagyon látok. A legtöbb esetben a felettesek férfiak, a nők pedig beosztottak. Ebben nem sokat változott a helyzet a ’90-es évek eleje óta.

– A rendszerváltáskor, illetve a ’90-es évek elején Békés megyében szolgált. Ennek a megyének a rendőrsége az utána következő években gyakran bekerült a hírekbe az olajszőkítéssel, a szervezett bűnözéssel összefüggő rendőri korrupció, illetve az egyes rendőrök gyanús halála miatt.

– Én akkor, mikor ezek a korrupciós botrányok nyilvánosságra kerültek, már nem voltam Békés megyében, átkerültem az ORFK-ra. Már Budapesten hallottam, hogy vannak ilyenek, de közelről, a kollégáimnál nem tapasztaltam ehhez hasonlót, amíg ott dolgoztam.

– Az ORFK-n mennyire tapasztalta a korrupciót, illetve a politikai nyomást egyes ügyekben?

– Mikor a bűnügyi főigazgatóságra kerültem, azt hittem, komoly bűnügyekkel foglalkozunk majd. Csak pár hete dolgoztam az ORFK-n, amikor egy lefejezett kínai házaspárt találtak az otthonukban. Az ezzel kapcsolatos jelentést vittem be a bűnügyi főigazgatónak. De ehelyett ő arról kért jelentést, hogy mi a helyzet az akkori belügyminiszter, Boross Péter édesanyjának kertjéből ellopott diófákkal. Mint kiderült, Pintér Sándor akkori országos rendőr főkapitány előző nap járt a belügyminiszternél. És neki tette ezt szóvá az édesanyjával történt esetet Boross. Ezután Pintér azzal jött vissza az ORFK-ra, hogy országos intézkedési tervet kell kidolgozni a diófák védelmére. Mindezt akkor, amikor két embert brutálisan megöltek. De a főnökömet nem ez a gyilkosság érdekelte, hanem, hogy mi van a diófák ügyében.

– Tipikus volt az ilyen politikusi beavatkozás? Hogy a hatalmon lévők kívánsága határozta meg, hogy mire koncentrálják az erőforrásokat?

– Számomra egyértelművé vált, hogy a rendőri vezetők nem az ügyek fontossága, hanem ez alapján döntenek.

– A ’90-es évek elején voltam kamasz, mikor a sátánizmusnak komoly szezonja volt a médiában. Rengeteg cikk született sátánista csoportokról, miközben ehhez köthető tényleges bűncselekmények nagyon ritkán történtek. Bemutat a könyvében egy 1991 októberi ügyet, amikor egy 12 éves kislányt öltek meg, a falra pedig vérrel a fordított keresztet, illetve a sátán szót írták. A tettes a 15 éves bátyja volt, aki a média szerint a Sátánnak akart embert áldozni.

– Ez volt a legelső olyan emberölés, ahol felmerült a sátánista motívum. De a fiú magányos elkövető volt, nem találtunk mögötte semmilyen ilyen világnézetű csoportot vagy szektát. És szerintem az indíték valójában nem is a sátánizmus volt, hanem hogy a fiú féltékeny volt a húgára, akivel a születése után a szülei már többet foglalkoztak, mint vele. A testvérféltékenység gyakori jelenség, mikor a fiatalabb gyerek megszületése után az idősebb háttérbe szorul. A sátánizmus inkább csak pótcselekvés volt nála. A sajtó komoly hisztériát csinált belőle. Emiatt lettek olyanok is, akik próbálták a cselekményt követni, lemásolni. Volt jó pár ilyen eset országszerte, de aztán szerencsére alábbhagyott az érdeklődés.

– Volt egy másik eset, ahol az elkövető szintén dicsekedve mesélte el a gyilkosságot, amelyiknek egy idős asszony eset áldozatul, és azt mondta: azért csinálta, mert könyvet akar írni a tettéről. Ez azért eléggé sokkoló, nem?

– Igen, de szerintem igazából ez sem erről szólt. A tettes egy rablógyilkosságot úgy próbált utólag nekünk megmagyarázni, hogy krimiíró akar lenni. És ugyebár arról tud az ember a leghitelesebben írni, amit átélt. Megkérdeztük tőle, hogy akkor miért vitte el a pénzt. Erre is azt válaszolta, pont attól lesz életszerű a sztori.

– Ha egy rendőr ügyvéd lesz, mennyire kapja meg a kollégáktól, hogy elárulta őket, átállt a sötét oldalra?

– Én nem álltam át a másik oldalra, szerintem ez ugyanaz az oldal. Ügyvédként próbálok ugyanolyan tisztességesen dolgozni, mint rendőrként. És ha egy rendőr nem erőből próbál bizonyítani, hanem a tények alapján, akkor nem ellensége a jó védőügyvédnek.

– Már a könyve előtt is bekerült a médiába azzal, hogy Pegasussal feltörték a telefonját. Volt bármi jele annak, hogy megfigyelik?

– Az egyik újságíró kollégája, Panyi Szabolcs hívott fel, hogy a telefonszámom rajta van a listán, amit Izraelből megkaptak. Azóta is perek vannak folyamatban az ügyben, amelyben engem is a TASZ képvisel. Mindenhonnan adatszolgáltatást kértünk, hogy megtörtént-e a megfigyelés és milyen eljárás folyt ellenem, ami igazolta volna az akció elrendelését.

– Mire gyanakszik, miért hallgathatták le?

– Jozef Roháč vallomása miatt. Előtte ismerte be, hogy ő követte el Prisztás József meggyilkolását. Mivel én védtem az ügyben megvádolt Hatvani Istvánt, szerintem arra lehettek kíváncsiak, milyen lépéseket tesz, hogyan dolgozik ebben az ügyben a védelem.

– Bevizsgálták a telefonját, hogy tényleg van e rajta ilyen program?

– Nem, mert az én telefonom nem androidos, így nem lehetett benne nyomot találni.

– A Prisztás-gyilkossággal vádolt Hatvani Istvánt első fokon felmentették, aztán mégis visszaküldték a börtönbe. Az államnak akkora presztízsveszteség lett volna a szabadlábra helyezése, hogy a lehallgatást is bevállalták miatta?

–Valójában Portik Tamás volt itt a célszemély, mivel a vád szerint ő volt Hatvani István megbízójaként a felbujtó. Ha viszont Hatvani nem elkövető, akkor felmerül, hogy ki volt a felbujtó, ki ölette meg Prisztást? Ugyanis Rohac nem Portikot, hanem az ukrán maffiát nevezte meg felbujtóként, akik egy dunaszerdahelyi bűnözői csoport közvetítésével adták a megbízást. Tehát ha Hatvanit felmentik, akkor Portikot is ki kellett volna engedni a börtönből. És akkor dominóként bedőlt volna a vád- és ítéletsorozat más ügyekben is.

– Hogy látja azt az ügysorozatot, amelyben Portik Tamást elítélték?

– Nem voltak egyértelmű bizonyítékok. A bírókat viszont ez nem érdekelte. A Prisztás-ügyben a védett koronatanú, Kelemen Györgyi vallomásán alapult az egész. Akinek a vallomását több ponton és nem is egyszer megcáfoltuk. Seres Zoltán meggyilkolásának ügyében olyan emberekre tett terhelő vallomást, akik a bűncselekmények idején letartóztatásban voltak. Az Aranykéz utcai robbantás ügyében tett vallomását pedig a bíróság kizárta, mert megállapította, hogy szavahihetetlen. Benne voltam a Gyüre József meggyilkolása miatt indult büntetőeljárásban Portik Tamás védőjeként. Abban pedig a Fürge becenevű Szemán József vallomásán alapult a vád. Aki még azt sem tudta elmondani, honnan lőttek, hogyan mentek be a lakásba, hogy nézett ki az épület. A bíró helyében én azt a vallomást kidobtam volna. Nem tudom, hogy Portik Tamás mit csinált, de hogy ezek a gyilkosságok nem voltak megfelelően rábizonyítva, az biztos.

– Felmerül a kérdés amit Portik Tamásnak is szívesen feltettem volna, ha nem szakítják félbe a vele készült interjút: ha nem ő követte el azokat a cselekményeket, amelyekben vádat emeltek, bírósági ítéletek születtek, akkor mi lehet az oka, hogy a hatóságok ezeket a cselekményeket Portiknak tulajdonítják?

– A kérdésére egy kérdéssel válaszolok. Lehet hogy az volt az oka, hogy a Portik sokat tud például a Rogán Antalról, illetve más fideszes politikusokról is. Portik Tamás az állítása szerint Pápa Marianne barátja volt, Habony Árpád pedig Pápa Marianne néhai férjének, a józsefvárosi piacot működtető Szetlik Ferencnek az unokaöccse. Portik azt mondta, Pápa Marianne rendszeresen beszélgetett Habonnyal skype-on. Valószínűleg azt gondolják, Portik sokat tudhat, nem akarják, hogy beszéljen. Bár én próbáltam Portik Tamást rábeszélni, hogy mondja el, amit tud.

– A Portik Tamás által a bizalmas találkozóiról, megbeszéléseiről készített felvételekre gondol?

– Igen, arra is. És hogy benne volt egy csomó olyan bizniszben, ami Rogánt is érintheti. Maga Portik utal rá, hogy voltak közös üzleteik. Hogy ez mennyire igaz, nem tudom, mert nem volt hajlandó konkrétumokat mondani. De ha mondott volna, akkor sem mondhatnám el, mert ügyvédi titok lenne. Én a mai napig úgy gondolom: valakik el akarták tüntetni Portikot.

– Ön szervezett bűnözéshez kapcsolódó ügyekben is védett. Ilyenkor az ügyfelek részéről az nagyobb bizalom, hogy rendőr volt előtte, ismeri a nyomozók észjárását?

– Nem is tudták rólam. Ez csak most a könyvből derül ki a nyilvánosság számára. Mostanra szerintem önmagában vagyok annyira hiteles az ügyfeleimnek, hogy nem ezért választanak engem.

– A rendőrség milyen irányba fejlődött az utóbbi évtizedekben?

– Én 1995-ig voltam rendőr. Szerintem nincs már az a kollegialitás és összetartás, mint a rendszerváltás utáni években. Működik a Nemzeti Védelmi Szolgálat, mint a rendőrök elleni rendőrség. A mi időnkben mi védtük egymást, nyilván nem a jogsértő dolgokban, de olyan nem volt, hogyha megtudok valamit a kollégámról, akkor rögtön feldobom.

– Mostanság inkább megvan, hogy az egyik rendőr feldobja a másikat?

– Szerintem ez a helyzet.

– S ez legalább vezetett egyfajta tisztuláshoz?

– Nem tisztuláshoz vezetett, hanem gyanakváshoz. Ahhoz hogy az emberek tartanak a saját kollégájuktól. Nincs az a jó légkör, hogy mi egy család vagyunk.

– Nemrég olvastam a ’90-es évek bűnözésében érintett Czibere Attila könyvét. A művében a rendőri korrupcióval is foglalkozik. „Minden szervezett bűnözői csoportban megbújik olyan rendőr, aki illegális ténykedésekkel egészíti ki a keresetét. Sőt, egyre többen vannak, és egyre gátlástalanabbak. A rendőrbűnözés végigfut a szervezet egészén, a talpas közlekedési egyenruhástól […] egészen a hierarchia csúcsáig, a vezérkart is érintően, ahol a nagy formátumú gazdasági bűncselekmények játszódnak. […] míg a kisrendőrök, ha megbuknak, katonai bíróság előtt felelnek, a nagyok érinthetetlenek maradnak.” – írja Czibere. Ön volt rendőrként hogy látja ezt?

– A jelenlegi helyzettel kapcsolatban nincs belső tapasztalatom. De azt gondolom, hogy a rendőrség is úgy működik mint maga a társadalom. Hogy aki két kiflit ellop a Tescoból, azt elkapják, aki milliárdokat tesz zsebre, az viszont büntetlenül megússza. A rendőrségen belül is ugyanez működik: pont azokat nem kapják el, akik súlyos bűncselekményeket követnek el.

– Rendőrként tapasztalt olyat a rendszerváltás előtt vagy utána, hogy megpróbáltak Önre politikai nyomást gyakorolni, hogy ezt vagy azt az embert nem kellene gyanúsítottként kihallgatni?

– A békéscsabai Kner Nyomda portását tetten érték, hogy egy Vizsolyi Bibliát akart kicsempészni az üzemből. A portás beismerte a cselekményt, aztán arról is beszélt, hogy a nyomda vezetői is ezt csinálják, csak ők nem egy-két könyvet loptak el, hanem tele pakolták vele az autójuk csomagtartóját. Jelentettem ezt a vizsgálatvezetőnek, aki az egészet le akarta állítani, de én nem hagytam. Kihallgattam a nyomda főmérnökét, akinek a lakása tele volt lopott könyvekkel. A többi vezetőt már a vizsgálatvezető engedélye nélkül hallgattam ki, mert tudtam, úgysem engedélyezné. Köztük volt a nyomda párttitkára, akit ugyancsak meggyanúsítottunk, büntetőeljárás indult ellene. Az osztályvezető üvöltött velem: hogy mertem kihallgatni, mikor ahhoz a helyi pártbizottság engedélye kell? Mire én azt mondtam: a jogszabályban semmi ilyen nem szerepel. Utasítottak, hogy szüntessem meg az eljárást. Utána átvezényeltek, az aktákat le kellett adnom és megszüntették a nyomozást. A lopás elkövetői mind visszakapták az általuk eltulajdonított könyveket. Az egyetlen, akit elítéltek, az a portás volt.

– A volt kollégáival mennyire tartja a kapcsolatot?

– Én Békés megyében illetve a fővárosban dolgoztam rendőrként, most Zala megyében élek. Így a régi kollégákkal maximum a Facebookon tartjuk a kapcsolatot. A könyv megjelenése után sokan megkerestek. Április 3-án megyek könyvbemutatóra Békéscsabára, ott fogok találkozni velük. Alapvetően nagyon pozitívan fogadták a régi időkről szóló megemlékezést.

– Van esély még arra, hogy a 2010-es években tárgyalt, a rendszerváltás utáni idők szervezett bűnözését érintő ügyekben lesz fordulat vagy meglepetés? Kiderülhet, hogy nem az volt a felbújtó vagy a megbízó, akit elítéltek? S ha igen, akkor előkerülhet az igazi értelmi szerző?

– Épp a napokban hívott fel valaki, akinek nem mondhatom meg a nevét: azt mondta, hogy konkrét információi vannak arra, ki ölte meg a Prisztás Józsefet és Fenyő Jánost. Nem tudom persze, hogy ez mennyire lehet komoly. De hogy a kérdésére válaszoljak, rendkívül erős az ellenállás azzal kapcsolatban, hogy kiderüljön bármilyen új információ ezekben az ügyekben. Van egy olyan látható elvárás, hogy minden maradjon úgy, ahogyan most van.

– Ezeknek az ügyeknek az egyik kulcsszereplője, Radnai László jelenleg szökésben van egy másik bűncselekményben született ítélet miatt. Ő annak idején vádalkut kötött. Radnai tudna még újakat mondani?

– Radnai László mindig mondott valamit a rendőrségnek, amikor szorongatott helyzetbe került. Az ő ügyeit közvetlenül nem ismerem. A Portikhoz kapcsolódó ügyekben a rendőrség úgy dolgozott, hogy amikor valakit elcsíptek a régi gárdából, akkor kipréseltek belőle valami terhelőt a korábbi, megoldatlan ügyekre vonatkozóan, azért cserébe, hogy így menekülni tudjon az elől, amivel gyanúsították. De így ez az egész Portik-ügy egy kártyavár. Mert ezek nem igazán tiszta, becsületes emberek. Hanem maguk is bűnözők, akik a saját érdekükben állítanak valamit. Így egyáltalán nem biztos, hogy ezek a vallomások a bűnösség objektív megállapítására elegendőek voltak.

Kérdezett: Papp László Tamás

Címlapfotó: a szerző felvétele