Strasbourgban dől el, elkészülhet-e a megtiltott Roháč-interjú

Az Alkotmánybíróságot is megosztotta az Átlátszó megtiltott Roháč-interjúja, amely miatt az Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság ügyében életfogytiglanra ítélt Jozef Roháč ügyvédje, Dr. Fülöp Tamás nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Az alkotmánybírák közül többen párhuzamos indoklásban bírálták az ügyben korábban született ítéletet, illetve egyikük különvéleményben vitatta az Alkotmánybíróság többségi döntését. Amely szerint a büntetés-végrehajtás, illetve a Roháč jogorvoslati kérelme után eljáró bíró jogszerűen tiltotta meg, hogy feltehessük kérdéseinket a szlovák férfinak.

Korábbi cikkünkben részletesen ismertettük, hogy a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) abszurd indokokkal tiltotta meg az interjút. Mégpedig, hogy az a bűnözői életmód népszerűsítését szolgálta volna. Ez már csak azért is furcsa, hiszen az interjú még el sem készült, vagyis a BVOP az általunk feltenni szándékozott interjúkérdésekből vonta le ezt a következtetést. Melyet a Szegedi Törvényszék, illetve az alkotmánybírák többsége rendben lévőnek talált. Bemutatjuk az ügy előzményeit, hátterét, valamint megkérdeztük a panaszt beadó ügyvédet, illetve Dr. Tóth Balázst, az Átlátszó jogi igazgatóját is. Mint kiderült: a Portik-interjúhoz hasonlóan a Roháč-interjú sorsáról is az Emberi Jogok Európai Bírósága fog dönteni.

„Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói határozat szükséges és elégséges mértékben tartalmazta azokat a lényeges és jelentőséggel bíró megállapításokat, amelyek az indítványozó helyzetére vonatkozó döntéshez elégségesek, a támadott határozatot meghozó bíróság az ügy alapjogi jelentőségét felismerve, az alapjog alkotmányos tartalmával összhangban döntött, ezáltal eleget tett az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdéséből eredő követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panaszát elutasította” – szól a taláros grémium döntése, melyhez Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó és Varga Réka alkotmánybírók párhuzamos indokolást; Schanda Balázs alkotmánybíró pedig különvéleményt fűztek.

Mint korábban beszámoltunk róla: a börtönparancsnokság, illetve a másodfokon eljáró Szegedi Törvényszék megtiltotta, hogy az Aranykéz utcai robbantás, illetve a Fenyő-gyilkosság miatt életfogytiglani büntetését töltő Jozef Roháč interjút adhasson az Átlátszónak.

A ’90-es évek alvilági leszámolásainak ügyeiben Magyarországon és Szlovákiában is elítélt férfival még addig sem jutottunk, mint az Aranykéz utcai robbantás, Prisztás József megölése, valamint immár a Fenyő-gyilkosság ügyében is jogerősen elítélt Portik Tamással. Akinél a börtönparancsnokság engedélyezte az interjút, melyet félbeszakítottak, aztán folytatni nem engedtek, s végül a beszélgetés közlését is megtiltották. (Holott 2015-ben még az Átlátszó részéről Rádi Antónia kollégánk gond nélkül interjúzhatott Portikkal.)

Ahogy más orgánumoktól korábban több újságíró – P. Gál Judit és Dezső András – is beszélhetett a szlovák állampolgárságú, büntetését Magyarországon töltő Roháčcsal, az Átlátszót valamiért mégis eltiltották a börtöninterjútól. A Portik-interjú ügyében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk, Roháč esetén pedig megvártuk, az esetleges fogvatartotti panasz nyomán lesz-e hazai jogorvoslat.

A börtönparancsnokság Roháč esetén előre bekérette a neki feltenni szándékozott kérdéseinket. Aztán megállapította, hogy „azok feltételezéseken alapulnak, jogerős bírósági ítéleteket és folyamatban lévő büntetőeljárásokat is érintenek, a válaszok a fogvatartott ezekkel összefüggő szubjektív véleményének nyilvánosságra kerülését segítenék elő” – írta a büntetés-végrehajtás parancsnokságának határozata.

Melyben nyelvi szempontból is elemzik a kérdéseket, s arra jutnak: „Az újságíró kérdéseinek szóhasználatában olyan nyelvi klisékre, közhelynek számító nyelvi fordulatokra épít, amelyek a bulvár sajtóban rendszeresen előfordulnak és a bűnelkövetőket sikeres, tehetős, hatalommal bíró személyekként ábrázolják.”

Mivel a feltenni kívánt kérdéseket a 2023. szeptember 29-i cikkünkben közzétettük, az olvasóra bízzuk annak eldöntését, vajon tényleg annyira bulvárosak-e, amilyennek a BVOP tartja őket. Mellesleg P. Gál Judit (az Átlátszó interjúkérelmét beadó cikkíróval szemben) többször is dolgozott a bulvárlap Blikknek bűnügyi témákban. Amivel nekünk semmi bajunk nincs, a bulváros stílust vélelmező büntetés-végrehajtásnak azonban úgy tűnik, igen. P. Gál Judit interjúját mégsem tiltották meg.

Az interjúkérdésekben amúgy Roháč anyagi helyzetével (azzal, hogy tehetős volt-e vagy sem) egyáltalán nem foglalkoztunk. Pénzről is csak úgy esett szó az egyik kérdésben, hogy a Prisztás József meggyilkolásának ügyében folyó bírósági tárgyaláson az Új Szó által 2019. június 14-én idézett MTI-közlemény szerint Roháč azt mondta: „a megbízást az ukrán maffiától kapta, a dunaszerdahelyi bűnözői csoport közvetítésével, és a gyilkosságot 15 ezer márkáért hajtotta végre.”

A BVOP-t ez nem zavarta. „A társadalom számára az interjú elkészítésével a téma felszínen tartása azt a benyomást keltheti, hogy a »bűnözői életmód« a töltött szabadságvesztés dacára előnyös, hiszen jelentős befolyással, anyagi haszonnal jár” – szól az indoklás.

Aki az Átlátszót olvassa (és nyilván a BVOP sajtóosztálya is rendszeresen tanulmányozza portálunkat) nem állíthatja komolyan, hogy cikkeink a bűnözői életmódot, a törvénybe ütköző köztörvényes cselekedeteket helyesnek vagy követendőnek állítanák be, sőt. Az Átlátszó pont a hatalommal történő visszaélés leleplezésére jött létre. Az állam foglyul ejtésével zajló szervezett bűnözéstől a rendőri túlkapásokon át a politikai korrupcióig számos témával foglalkozunk.

Így meglehetősen abszurd következtetés a börtönparancsnokság részéről, hogy „A várható válaszokon alapuló cikk megjelenése ezért azt sugallná, hogy a hatalom és a mások fölötti befolyás szerzésére irányuló – javarészt illegális – törekvések követendőek.” Valamint némiképp furcsa egy hivatalos indoklásban a „várható válaszokon” kitétel. Ebből ugyanis az derül ki, hogy a BVOP tudhatta azt, amit mi nem: hogy Jozef Roháč mit fog válaszolni a kérdésekre – vagy feltételezte azokat. S valamiért nem akarták, hogy ezek a várt, feltételezett válaszok elhangozzanak.

A BVOP tiltó határozatát jóváhagyó bírói indoklásban hozzáteszik:  Roháčot „jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték minősített emberölés bűntette és lőfegyverrel lőszerrel visszaélés bűntette miatt”, így „bármilyen tapasztalatokról életvitelről, pályafutásról való nyilatkozattétel önmagában az ilyen jellegű tevékenységek népszerűsítése, azaz a bűnözői életmód népszerűsítésének minősül” – mondta a Szegedi Törvényszék bírája. Mely okfejtésből akár az is következhet, hogy gyilkosságért, fegyveres bűncselekményért jogerős büntetésüket töltők egyáltalán nem adhatnak interjút, mert az ő válaszaik csak és kizárólag a bűnözés népszerűsítéséről szólhatnak.

Hogyan népszerűsíti a bűnözést az, aki tagadja a bűnösségét?

De miért lenne törvényszerűen ilyen egy fogvatartotti nyilatkozat? Miért ne beszélhetne valaki arról, hogy megbánta, amit elkövetett? Vagy arról, hogy ártatlan, és bírói tévedés áldozata lett? Egyáltalán: honnan tudhatjuk, hogy valaki mit fog egy jövőbeli interjúban mondani, ha nem engedjük beszélni? – tettük fel a kérdést a korábbi cikkünkben.

Ezen túl is kérdés, hogyan népszerűsíti a bűnözői életmódot az, aki azokban az ügyekben, amelyekben elítélték, végig következetesen tagadja a bűnösségét? Hogyan népszerűsítheti valaki a bűnözői életmódot, ha már azt is tagadja, hogy egyáltalán bűncselekményt követett el? Prisztás József meggyilkolásának ügyében pedig, ahol viszont Roháč beismerő vallomást tett önmagára nézve, nem hogy nem ítélték el, de meg sem vádolták azzal. De ettől függetlenül, ha valaki bevall egy cselekményt, azzal miért népszerűsítené a bűnöző életmódot? Tekintve, hogy a beismerés adott esetben enyhítő körülménynek számít.

Illetve ugyanúgy kérdés, hogy miért lenne az népszerűsítés, ha más ügyekben ártatlannak vallja magát?  Külön érdekes, hogy évekkel korábban nemcsak hogy több újságíró is készíthetett interjút Jozef Roháčcsal, de az elítélt férfinak Szlovákiában könyve is megjelenhetett. Ezek hogyhogy nem voltak a bűnözői életmód népszerűsítése? Ráadásul pont abban az ügyben, amelyben Roháč bűnösnek tartotta magát, merült fel a bírói tévedés lehetősége. Mellyel összefüggésben a Prisztás gyilkosságért elítélt Hatvani Istvánt első fokon fel is mentették.

Az eset a Pegasus-botrányhoz is kapcsolódik. Mivel a Hatvanit képviselő Patócs Ilona ügyvédet, egykori rendőrtisztet is lehallgatták a kémprogrammal. A vele készült interjúban természetesen feltettük neki a kérdést: mire gyanakszik, miért hallgathatták le? „Jozef Roháč vallomása miatt. Előtte ismerte be, hogy ő követte el Prisztás József meggyilkolását. Mivel én védtem az ügyben megvádolt Hatvani Istvánt, szerintem arra lehettek kíváncsiak, milyen lépéseket tesz, hogyan dolgozik ebben az ügyben a védelem” – válaszolta Patócs Ilona.

Azt is hozzátéve: „Valójában Portik Tamás volt itt a célszemély, mivel a vád szerint ő volt Hatvani István megbízójaként a felbujtó. Ha viszont Hatvani nem elkövető, akkor felmerül, hogy ki volt a felbujtó, ki ölette meg Prisztást? Ugyanis Roháč nem Portikot, hanem az ukrán maffiát nevezte meg felbujtóként, akik egy dunaszerdahelyi bűnözői csoport közvetítésével adták a megbízást. Tehát ha Hatvanit felmentik, akkor Portikot is ki kellett volna engedni a börtönből. És akkor dominóként bedőlt volna a vád- és ítéletsorozat más ügyekben is” – mondta el Hatvani István ügyvédje.

A Prisztás-gyilkossággal vádolt Hatvani Istvánt első fokon felmentették, aztán mégis visszaküldték a börtönbe. Látható, hogy Roháčot még talán Portik Tamásnál is jobban elzárják a hatóságok a nyilvánosságtól.  Viszont újságírói szemszögből a Rohác-ügyben is az látszik, amivel e cikk szerzője, az interjúkérelmek beadója a Fővárosi Törvényszék által ismételten megtiltott, jelenleg a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt lévő Portik-interjú legitim voltát indokolta a bíróságnak.

Az újabb interjúkérelemben Seneca mondatát idézve: „Vocem mittere in alteram partem!” – „Hallgattassék meg a másik fél is!” Hangsúlyozva: jogi, etikai, valamint szakmai nézőpontból is úgy helyes: amennyiben egy újságíró valakiről oknyomozó riportot ír, akkor neki is nyilatkozati lehetőséget biztosít. Portik Tamásról az utóbbi évtizedben rengeteget írtak, nyilatkoztak, beszéltek. Sok ezer oldal jelent meg róla. Portikról hosszan nyilatkozott Kovács Lajos nyugállományú rendőr ezredes is az Átlátszón közölt interjúban.

Portik Tamás viszont aránytalanul kevesebbszer szólalhatott meg. Több ízben akkor sem volt erre lehetősége, amikor szándékában állt volna nyilatkozni,  tehát: fontos lenne, hogy választ adhasson a kérdésekre. Portik Tamás a bíróság előtt, a Fenyő-gyilkosság első fokú perében, az utolsó szó jogán elmondott beszédében utalt rá, hogy nemcsak az Átlátszó, de a Magyar Nemzet is készített vele interjút, de az sem jelenhetett meg. Az Alkotmánybíróság határozata nyomán pedig úgy néz ki, a jövőben sem lesz könnyű börtöninterjúkat készíteni.

Alkotmánybírói különvélemény

Dr. Tóth Balázs ügyvéd, az Átlátszó jogi képviselője elmondta: „Az Alkotmánybíróság döntése érdemi indokolást nem tartalmaz, ennek okán nyilvánvalóan nem felel meg egy alkotmányossági kérdésben hozott döntéssel szembeni elvárásoknak sem. A határozat ugyan korrekten összefoglalja az alkotmánybírósági gyakorlatot a fogvatartottak szólásszabadsága kapcsán, és ismerteti az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is, de aztán a konkrét üggyel kapcsolatosan tulajdonképpen semmit nem mond arról, hogy az elbírált bírósági döntést miért tekintette alkotmányosnak. A szakmai szakzsargonban szükségességi-arányossági tesztnek nevezett vizsgálat teljesen elmaradt, ezt a határozathoz különvéleményt megfogalmazó Schanda Balázs alkotmánybíró rögzítette is, amikor a következőt írta:

„A támadott döntés elmulasztotta az alapjog és a korlátozásra esetlegesen okot adó védendő értékek összevetését, nem folytatott alapjogi mérlegelést, az indokolás nem tért ki arra, hogy a Bv.tv. 120. §-ban rögzített célok érdekében miért válik a konkrét esetben szükségessé és arányossá a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása. (…) A támadott döntés nem vizsgálta, hogy az újságírói kérdések a fogvatartott életútjával, jellemével vagy pedig közéleti, a köz érdeklődésére számot tartó eseményekre vonatkoztak-e. Elfogadta az alapul szolgáló határozat érvét, amely csupán a „téma felszínen tartásával” támasztotta alá, hogy az a bűnözői életmódot népszerűsíti, nem vizsgálva, hogy a téma egyébként is felszínre került-e, a fogvatartott nyilatkozatától függetlenül.” – idézte portálunk jogi szakértője a különvéleményt.

Azt is hozzátéve: „Érthetőbben megfogalmazva, a probléma alapvetően azzal van, hogy egy soha le nem folytatott interjú kapcsán mondja azt az Alkotmánybíróság, hogy annak nyilvánosságra kerülésével a bűnözői életmódot népszerűsítené az újságíró/elítélt, ami törvényben tiltott. Így fogalmaz az Alkotmánybíróság által felülvizsgált bírósági döntés: „Figyelemmel arra, hogy a nyilatkozattételi jog megtagadásának az oka, hogy semmilyen formában nem támogatandó, hogy az elítélt szubjektív véleménye a kérdésekben foglalt történésekről a sajtó útján nyilvánosságra kerüljön, ezért az egyéb korlátozás, így az interjú leállítása, vagy a közzététel utólagos megtagadása nem lett volna alkalmas a veszélyeztető helyzet elkerülésére.”

Ugyanakkor Tóth Balázs szerint „ez valójában nem indokolás. Hogyan tudja megállapítani bárki egy el nem hangzott nyilatkozatról, hogy az miről szólna? Beszédes, hogy az Alkotmánybíróság határozata egyetlen feltenni kívánt kérdést sem idéz  – ha megtette volna, akkor meg kellett volna indokolni azt, hogy az adott kérdés vajon milyen kapcsolatban áll a bűnözői életmóddal. Józan ésszel egyetlen kérdés sincs semmilyen tartalmi kapcsolatban a bűnözői életmód népszerűsítésével.” – véli az Átlátszó ügyvédje.

Tóth Balázs úgy látja, „azt is meg kellett volna indokolnia az Alkotmánybíróságnak: mivel magyarázható az, hogy az interjú publikálásának nem teljes, csupán részleges megtiltása nem lett volna alkalmas arra, hogy bűnözői életmód népszerűsítését megakadályozza. Az Alkotmánybíróság szerint a feltett kérdésekre kizárólag olyan választ lehetett volna adni, ami a bűnözői életmódot népszerűsíti. Ez evidensen abszurd álláspont, különösen a határozatban ismertetni elmulasztott kérdések ismeretében. Álláspontom szerint ezt a döntés az Emberi Jogok Európai Bírósága egyezménysértőnek minősítené, mivel hiányzik belőle a szükségességi-arányossági teszt ismertetése, és egyben nyilvánvalóan megalapozatlan feltételezésekre alapozza az indokolását” – fogalmazott az Átlátszó jogásza.

Újabb börtöninterjú megy Strasbourgba

„Nagyon nehéz röviden elmondani, hogy mi is történt, mert tényleg egy érdekes jogi kérdésről van szó. Olyannyira, hogy több tanácsülés után végül az Alkotmánybíróság teljes ülése, azaz az összes alkotmánybíró döntött róla. Ráadásul a határozatból is érezhető, hogy az alkotmánybírák között izgalmas, érdemi jogi vita bontakozhatott ki, és nem volt teljes az egyetértés” – mondta el az Átlátszó kérdésére az alkotmányjogi panaszt beadó Dr. Fülöp Tamás ügyvéd, Jozef Roháč jogi képviselője.

„Az Alkotmánybíróság a határozatát az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatának részletes elemzésével hozta meg. Eszerint az elítéltet is megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága, s ide tartozik a sajtó kérdéseire történő válaszadás is. Ez persze a fogva tartás rendjének biztosítása vagy akár a bűnözői életmód népszerűsítésének megakadályozása érdekében korlátozható, de – és erre az Alkotmánybíróság is hivatkozott – ezt egy úgynevezett szükségességi-arányossági teszt elvégzésével minden egyes esetben külön meg kell vizsgálni” – fogalmazott a Roháč panaszbeadványát jegyző ügyvéd.

„Véleményünk szerint azzal, hogy a Szegedi Törvényszék az interjú tárgyának részletes vizsgálata nélkül, úgy ahogy van, megtilthatónak tartotta már az interjú készítését is, pont eme kötelező teszt elvégzését mulasztotta el. Az alkotmánybírák többsége nem értett egyet velünk, bár azt érzem, hogy a fókusz a szükségességi-arányossági teszt kérdéséről végül kissé máshova helyeződött. Ezért volt olyan alkotmánybíró, aki párhuzamos indokolásában kifejtette, hogy a Szegedi Törvényszék nem ismerte fel a döntésének alkotmányjogi kérdéseit, és nem is indokolta meg kellően a határozatát – azaz ebben lényegében egyetértett velünk. Az más kérdés, hogy az ő véleménye szerint az Alkotmánybíróság számára akkor is feltárható volt, hogy mi lehetett a Szegedi Törvényszék döntésének oka, ha azt a bíróság elmulasztotta leírni, és így a döntés nem sért alapjogot. Hasonló úton járt, de ennél jóval tovább ment a különvéleményt megfogalmazó alkotmánybíró. Aki briliáns és egyszerű levezetéssel mutatott rá: azután, hogy az Alkotmánybíróság többségi döntése leírta, mit kellett volna vizsgálnia az ügyben a bíróságnak, az alkotmánybírák többségi határozata pont azt nem vette figyelembe, hogy a Szegedi Törvényszék épp azt nem vizsgálta, amit szerintük is kellett volna. Ez a különvélemény egyezik a miénkkel: az Alkotmánybíróságnak a Szegedi Törvényszék határozatát meg kellett volna semmisítenie” – mondta el Dr. Fülöp Tamás.

Aki szerint „az Alkotmánybíróság előtt is többek között a strasbourgi bíróság döntéseinek értelmezésén mehetett a vita. Ügyfelemmel abban maradtunk, hogy természetesen tiszteletben tarjuk az Alkotmánybíróság döntését, de akkor vitassák ezt meg ott is, ahol az Emberi Jogok Európai Bírósága döntéseinek alkalmazásában a legilletékesebbek ülnek: az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Jozef Roháč azt mondta nekem, hogy nem a saját interjújához ragaszkodik. Az érdekli inkább, hogy az összes fogvatartott számára véglegesen tisztázódjon egy fontos – és ezek szerint még az Alkotmánybíróságon is ellentétes véleményeket szülő – jogi kérdés. A strasbourgi bírósághoz intézett kérelmet el fogom készíteni. Sok dolgom nincs vele, mert az indok a különvéleményt megfogalmazó alkotmánybíró szépen kibontott álláspontjában már ott van. Bármi lesz is a strasbourgi döntés, szerintem az alkotmánybírák éppoly szakmai érdeklődéssel fogják várni, ahogy én is” – tette hozzá Jozef Roháč ügyvédje.

Papp László Tamás

Címlapkép: Jozef Roháč a két évtizeddel ezelőtti Aranykéz utcai robbantás, valamint a Fenyő- és a Cinóber-gyilkosság összevont büntetőperének tárgyalásán a Fővárosi Törvényszék tárgyalótermében 2016. március 31-én. MTI Fotó: Kovács Tamás