Le(nem)hallgatott Orbán, fogyó tankok, titkos fegyverüzletek – mi derül ki a Pentagon-iratokból?

Magyar vezetők lehallgatása nem szerepel az interneten fellelhető, kiszivárgott állítólagos amerikai hírszerzési iratokban, az Orbán-beszédről szóló jelentés forrása a Magyar Nemzet lehetett. Meglepő információkat tárnak fel a dokumentumok a háború eseményeiről: egy irat szerint Oroszország annyi tankot vesztett, hogy az ukrán hadsereg már több harckocsival rendelkezik, mint az orosz. Ezzel párhuzamosan viszont Oroszország egy évnyi bombázás után kimerítette az ukrán légvédelmet, és rövidesen légifölényre tehet szert.

2023 áprilisában több újságíró is kiszúrta, hogy a Twitteren, a Telegramon és a 4chan anonim fórumon valakik számos, állítólag az amerikai titkosszolgálatoktól kiszivárgott iratok fotóit keringtetik. A dokumentumok az ukrajnai háborúról és más, geopolitikai szempontból fontos témákról, például kínai katonai fejlesztésekről és az iráni nukleáris programról tartalmaztak jelentéseket.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A közösségi oldalak moderátorai gyorsan el is kezdték az iratok eltávolítását, de addigra a több tucat fotó már letörölhetetlenül elterjedt az interneten, és a világsajtó egyik vezető sztorija lett a dologból. Csütörtöki hírek szerint már a feltételezhető szivárogtató is előkerült: a légierő egy 21 éves tartalékosát, Jack Teixeirát gyanúsítják, aki a vád szerint először szűk körben osztotta meg az iratokat, amelyek aztán különböző videójátékos Discord-szervereken bukkantak fel.

Nem tipikus, a Snowden vagy a Manning-ügyhöz hasonló közérdekű bejelentésről (whistleblowing) van szó:

Teixeira eddigi tudásunk szerint különösebb ok nélkül, internetes barátai szórakoztatására osztott meg titkos iratokat.

Teixeira motivációi mellett még több körülmény is kérdéses, például az, hogy miként férhetett hozzá a fiatal, alacsony beosztású katona ilyen érzékeny dokumentumokhoz, és hogy az interneten terjedő dokumentumok közül melyik hiteles, és melyik hamisítvány.

Mindenesetre kis kutatással számos kiszivárgott irat továbbra is nyilvánosan fellelhető, a legteljesebb gyűjtemények kínai és koreai nyelvű oldalakon találhatók meg. Ezek mellett lehetnek még olyan iratok, amelyek már nem lelhetők fel az interneten: a napokban több médium, például a Reuters hivatkozott olyan, állítólag a birtokukba került dokumentumokra, amelyeket már nem sikerült fellelnünk.

Egy iratot, amit orosz Telegram-szervereken terjesztettek, szemmel láthatóan manipuláltak abból a célból, hogy az orosz háborús veszteségeket kisebbnek és az ukránokét súlyosabbnak állítsák be. Kormányzati források, például a dél-koreai kormány más kiszivárgott dokumentumokat is hamisnak nevezett, ugyanakkor más iratoknál nem látható egyértelmű jel, ami manipulációra utalna.

Érdemes rögtön leszögezni, hogy kívülálló nem tudhatja, hogy néz ki valójában egy szigorúan titkos CIA vagy NSA-irat. A dokumentumok eredetiségét így nem tudjuk igazolni, erre csak maguk a kémszervezetek képesek, ezek pedig egyelőre hallgatnak.

Nem szerepel az iratokban, hogy Orbánt lehallgatták

A hazai sajtóban nagy vihart kavart, hogy az iratokban magyar vonatkozású jelentés is szerepel. Az első, Magyarországot említő amerikai cikk megjelenése után a magyar média nagy része tényként tálalta, hogy a kiszivárgott iratokból kiderült: az USA lehallgat magyar vezetőket, köztük Orbán Viktort is. Csakhogy az iratokban semmi nem utal ilyen közvetlen megfigyelésre.

A dokumentumcsomagban szerepel egy irat („CIA Műveleti Központ hírszerzési értesítő” címmel), ami Oroszországról, Iránról és Magyarországról mutat rövid jelentéseket. Magyarországról a következő olvasható:

„Orbán Viktor magyar miniszterelnök február 22-én a budapesti amerikai nagykövetség szerint egy politikai stratégiai gyűlésen az Egyesült Államokat jelölte meg, mint pártja három fő ellenfelének egyikét. Komment: az, hogy Orbán az Egyesült Államokat három fő ellenfele egyikének nevezi, az Amerika-ellenes retorika eszkalációját jelenti.”

A kísérőszöveg szerint az információt a budapesti nagykövetség adta a CIA-nak. Az elég valószínűtlen, hogy a nagykövetség saját hatáskörben végezne lehallgatást, majd az információkat átadja a kémszervezetnek – fordítva inkább elképzelhető lenne a történet. Viszont nyilvánvalóan az amerikai követség is foglalkozik a magyar sajtó figyelésével, és a legvalószínűbb, hogy így jutott hozzá ehhez az „értesüléshez”.

A Magyar Nemzet lehetett a CIA forrása

Február 22-én a Magyar Nemzetben jelent meg egy riport a balatonfüredi Fidesz-KDNP frakcióülésről, amely elvileg nem volt sajtó-nyilvános, a kormánylap mégis hosszú cikkben számolt be az ott elhangzottakról. „A politikai szezon indítása természetesen nem maradhatott el anélkül, hogy a pártelnök ne nevezte volna meg a Fidesz–KDNP ellenfeleit. Az elmondottak alapján három csoportot nevezett meg: a háborúpárti nemzetközi érdekcsoportokat, amelyek a Biden-adminisztrációból, a háborúpárti brüsszeli bürokratákból és háborúpárti politikusokból állnak” – olvasható a cikkben.

Az amerikai jelentésbe valószínűleg innen, és nem titkos lehallgatás miatt került be ez az idézet.

Egyébként a dokumentum fotóján látható, hogy a jelentést forráshivatkozással is ellátták (2-es számjegy a felső indexben) – a lábjegyzet itt akár a Magyar Nemzet online cikkére is hivatkozhatott.

Az máshol sem szerepel, hogy a jelentést tevő hírszerző hogyan jutott hozzá az információkhoz. Külföldi lapok ugyanakkor feltételezték, hogy egyes külföldi vezetőket (pl. Dél-Korea, Egyiptom kormánya és vezérkara) lehallgathattak, mivel igen bennfentes információkat tartalmaznak a jelentések. Emellett pedig

a Snowden-NSA-ügy során már egyszer fény derült arra, hogy az amerikai hírszerzők készek lehallgatni szövetséges államok vezetőit is.

CIA és katonai hírszerzés

A nyilvánosan elérhető kiszivárgott dokumentumsorozat két forrásból származik: egy részük a Védelmi Hírszerző Ügynökségtől (DIA) ered. Ezek közül néhányat az amerikai tisztviselőkön kívül mások is ismerhettek, mivel azokat osztályzásuk alapján megosztják az Öt Szem nevű közös hírszerzési szervezet tagjaival (Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland – ezt az információcserét sokan tartják kockázatosnak, azonban a mostani szivárgás nem emiatt történt, hanem az amerikai szerveknél volt a probléma). Más iratok viszont NOFORN minősítésűek, ami azt jelenti, hogy külföldi partnerekkel nem oszthatók meg.

Az iratok másik része a CIA napi hírszerzési összefoglalóiból származik, ezeket szigorúan titkos minősítéssel látták el, és csak amerikai tisztviselők férhettek volna hozzájuk.

Több jelentés is olyan információkat tartalmaz, ami már nyilvánosan is hozzáférhető volt: egy február 27-i jelentés például beszámol a lengyel kormány bejelentéséről, hogy MIG-29-es vadászgépeket adnának át Ukrajnának. Más jelentésekben olyan információkat találunk, amelyek nem jelentek meg korábban a médiában, így ezeket valószínűleg klasszikus kémkedéssel szerezték (elektronikus hírszerzéssel, vagy ügynökökön keresztül). Ilyenek az ukrán és az orosz haderők veszteségeiről, fegyverszállítmányokról, eszközkészletekről szóló jelentések.

Megsemmisült az orosz páncélos erő nagy része

Egy dokumentum szerint az orosz hadsereg a rendelkezésre álló 544 zászlóaljból (ami mintegy 1000 katonából álló egység) 527-et– az orosz hadsereg 97 százalékát– Ukrajnába vezényelték, ebből 474-et – azaz az orosz hadsereg 90 százalékát – be is vetették a frontokon. Ezek jelentős része erősen amortizálódott, a jelentés csak 364 zászlóaljat nevez harckésznek.

Ukrajnának valamivel kevesebb, összesen 434 zászlóalj állt rendelkezésre a február-márciusi jelentések alapján. Ezek állapota valamivel jobb, mint az oroszoké, amelyek a jelek szerint jobban megszenvedték az elmúlt hónapok felőrlő háborúját. Egy jelentés az orosz szárazföldi erők harcképességét (combat sustainability) 63 százalékra becsüli, az ukránokét 83 százalékra.

Különösen meglepők a harckocsik és más páncélos járművek veszteségadatai: egy táblázat szerint az oroszok a háború során mintegy ötször annyi tankot és négyszer annyi könnyebb páncélost vesztettek, mint az ukránok, így az aktív orosz tankállomány nagy része megsemmisült. A veszteségek olyan súlyossá váltak, hogy márciusra Ukrajna már több harckocsival rendelkezett, mint az oroszok (orosz oldalon: 561 tank tartalékban, 419 a fronton, az ukránoknál 495 tartalékban és 802 a fronton).

Szintén elolvadhatott az orosz tüzérségi fölény: a jelentés szerint Oroszországnak 5000, Ukrajnának 3000 ágyú áll rendelkezésére, azonban az orosz ágyúk nagy része nincs a fronton. Kérdés persze, hogy a mindkét oldalt érintő lőszerhiány hogyan befolyásolja a tényleges erőviszonyokat – ez a jelentésből nem derül ki.

Érdemes egyébként megjegyezni, hogy az eszközveszteségekre utaló adatok nagyon hasonlítanak az Oryx-projekt nyilvános forrásokon (sajtófotók, a közösségi médiában közzétett felvételek) alapuló számaira. Ez jelentheti azt, hogy a kiszivárgott becslések ugyanilyen források alapján készültek (vagy akár konkrétan az Oryx gyűjtése alapján), vagy azt is, hogy az OSINT-közösség nyilvános forrásokból közel ugyanolyan pontos adatokat tudott gyűjteni, mint a hivatásos kémek.

Ami biztosan hamisítvány

A veszteséglisták között találjuk egyébként az egyetlen, bizonyíthatóan manipulált dokumentumot. Nem sokkal az eredeti szivárogtatás után orosz Discord-csatornák kezdtek terjeszteni egy rossz minőségű fotót, amelyen a két oldal veszteségei láthatók. Eszerint orosz oldalon 61-71,5 ezer, míg az orosz katonák közül 16-17,5 ezer ember esett el.

A képeken azonban a manipuláció laikusként is kiszúrható, egyes számjegyek láthatóan kilógnak a sorból. Úgy tűnik, valakik egyszerűen a számjegyek felcserélgetésével manipulálták a képet. Már korábban terjedt viszont egy nagyobb felbontású, a teljes oldalt ábrázoló fotó, amelyek egész más adatok láthatók. Az eredeti irat szerint orosz oldalon 35,5-43,5 ezer, az ukránoknál 16-17,5 ezer katona halt meg. Egy másik kiszivárgott irat, amelyre a BBC hivatkozott, az orosz veszteségeket 189,5 és 223 ezer közé becsülte, míg az ukránokét 124,5 és 131 ezer közé.

Az nem világos, hogy a veszteségadatok csak részadatok, vagy a teljes háborúra vonatkoznak. Amennyiben az utóbbi igaz, a számok nagyjából megegyeznek azokkal az adatokkal, amelyeket nyugati politikusok és híszerző szervek, például a brit hírszerzés a nyilvánosság előtt közölt, míg az ukrán és az orosz hivatalos adatok egyértelműen túlzók.

Probléma, hogy a médiában a „veszteség” fogalmát sokszor tévesen értelmezik: a katonai zsargonban veszteségnek számítanak az elesett, súlyosan sebesült és fogságba esett katonák. Tavaly novemberben például Mark Miley amerikai vezérkari főnök azt nyilatkozta, mindkét oldal 100 ezer feletti veszteségeket szenvedett, a halottakat és sebesülteket is beleértve. Több sajtóhírben viszont az adat már 100 ezernél több elesett katonaként jelent meg.

A modern háborúkban jellemzően 3-4-szer annyi a sebesült, mint a halott katona. Tipikus az is, hogy több civil hal meg a lakott területek bombázása miatt, mint katona. A most kiszivárgott dokumentumok szerint

a háború eddig 8-40 ezer civil halálához vezetett, igen valószínű tehát, hogy Ukrajnában több civilt, mint katonát ölt meg az orosz támadás. 

A dokumentum alapján Oroszországnak, bár jóval nagyobb a lakossága, nagyobb problémát jelent az élőerő pótlása. Emiatt akár egy újabb mozgósítási hullámra is szükség lehet, azonban a Kreml következetesen tagadja, hogy ilyesmi készülne.

Kritikus helyzetben az ukrán légvédelem

Miközben a szárazföldi erők tekintetében Ukrajna fölényre tett szert, egy jelentés szerint az ukrán légvédelem súlyosan amortizálódott, és (legalábbis a február 28-ai helyzet alapján) reális a veszélye annak, hogy az orosz légierő teljesen ellenőrizni tudja az ukrán légteret.

Az ukrán légvédelem eddig főként a szovjet gyártmányú S-300-as és a Buk rendszerekre épült, amelyek miatt az orosz repülők és rakéták kevés célpontot tudtak csak támadni, különösen a hátországban. Azonban a Pentagon-iratok szerint február végére a légvédelmi rakéták kifogyóban voltak: egy irat április 13-ra jósolta a Buk, május 3-ra pedig az S-300-as rakétakészletek kimerülését.

Egy másik, szintén február 28-i irat szerint Ukrajna kritikus infrastruktúrájának nagy része Kijev térségén és Dél-Nyugat-Ukrajnán kívül gyakorlatilag védtelenné vált.

Rövid távon a dokumentum azt javasolta, hogy próbáljanak külföldről S-300-as és Buk rakétákat szerezni, azonban, ahogy a Wall Street Journal is beszámolt róla, ez nehéz feladat, mivel Ukrajna legtöbb szövetségese, amely ilyen rendszerekkel rendelkezett, már átadta azokat. Az egyetlen jelentős kivétel Görögország, amely két S-300-as üteget üzemeltet. Az ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov márciusban épp Athénba látogatott, hogy katonai szállításokról tárgyaljon, de részleteket nem közöltek a találkozóról.

A Pentagon elemzése középtávon a Nasams, a Patriot, az Iris-T és más nyugati rendszerek beszerzésének felgyorsítását javasolta, valamint az úgynevezett FrankenSAM projektet, amelynek célja a légvédelmi feladatok újrahasznosítása szélesebb körben elérhető rakéták és más célokra tervezett rendszerek számára, hosszú távon pedig teljes átállást nyugati légvédelmi rendszerekre.

A légvédelem kritikus állapotáról szóló jelentés rímel azokra a sajtóértesülésekre, amelyek szerint az Ukrajna felfegyverzéséről szóló ramsteini gyűléseken az utóbbi időben a légvédelem volt a fókuszban: április 6-án az ukrán védelmi miniszter is úgy nyilatkozott, hogy a következő, április 21-ére tervezett találkozón szintén a légvédelem lesz a prioritás.

Titkos szerb és egyiptomi fegyverüzlet, NATO-katonák Ukrajnában

Az elmúlt napokban több hír jelent meg a médiában olyan dokumentumok alapján, amelyek már az interneten nem lelhetők fel, de külföldi hírlapok állításuk szerint hozzájutottak. Egy ilyen jelentés szerint Szerbia kormánya – annak ellenére, hogy kifejezetten oroszbarátnak számít, semlegességét hirdet, és a szankciókat elutasítja – titokban fegyvert szállított Ukrajnának.

A Reuters által hivatkozott „Európa|Válasz a folyamatban lévő orosz-ukrán konfliktusra” című Pentagon-dokumentum szerint Szerbia ugyan elutasította, hogy kiképzést biztosítson az ukrán katonáknak, de kötelezettséget vállalt fegyverek küldésére. A dokumentum szerint Szerbiának „megvan a politikai akarata és katonai képessége arra, hogy a jövőben fegyvereket szállítson Ukrajnának.”

Aleksandar Vucic szerb elnök úgy nyilatkozott, hogy Szerbia nem adott el, és a jövőben sem fog eladni fegyvereket Ukrajnának. Korábban viszont a szerb védelmi miniszter azt mondta:

Szerbia harmadik országoknak valóban elad fegyvert, és „mindig fennáll annak a lehetősége, hogy valaki ezeket továbbadja. Ez viszont nem Szerbia problémája, hanem azoké az országoké, amelyek nem tartják be a nemzetközi szabályokat.”

Egy másik dokumentum szerint Egyiptom is lőszert szállított, ők azonban Oroszországnak próbáltak titokban 40 000 rakétát eladni.  Az irat szerint Abdel Fattah el-Szíszi egyiptomi elnök el is rendelte a lövedékek legyártását, a szállítást pedig igyekezett titokban tartani, hogy „elkerülje a problémákat a Nyugattal”: a munkásoknak is azt mondták, hogy a rakéták az egyiptomi hadsereg számára készültek. Az nem derül ki a jelentésekből, hogy a szállítmány végül célba ért-e, később pedig egyiptomi és amerikai tisztviselők is hamisnak nevezték a jelentést.

Egy további, a brit sajtóban idézett dokumentum arról számol be, hogy több NATO-ország különleges erői is jelen vannak Ukrajnában. A legnagyobb kontingens az Egyesült Királyságból érkezett (50 fő), amelyet Lettország (17 fő), Franciaország (15 fő), az Egyesült Államok (14 fő) és Hollandia (1 fő) követ. A dokumentumból nem derül ki, hogy az erők hol tartózkodnak, és hogy mit csinálnak – vagyis nem tudni, részt vesznek-e az oroszok elleni harcokban, vagy például csak az ukrán katonák kiképzésében segítenek.

A brit védelmi minisztérium nem kommentálta a jelentést, de kedden a Twitteren azt írta, hogy az állítólagos iratok „súlyos pontatlanságokat” tartalmaznak – azt azonban, hogy pontosan melyik információk hamisak, nem részletezték.

Zubor Zalán