orosz-ukrán háború

Kelet-Közép-Európában a magyarok a leginkább orosz pártiak és EU-szkeptikusok egy közvélemény-kutatás szerint

Egy kelet-közép-európai kutatás adatai alapján a háborúval kapcsolatban a magyarok vallanak legtöbben orosz párti nézeteket. De nálunk a legmagasabb azok aránya is, akik ellenzik az EU és a Nyugat által Ukrajnának nyújtott háborús támogatást. Ukrajnával és az ukránokkal kapcsolatos érzéseink különösen a lengyel közvéleménnyel összevetve mutatnak erős kontrasztot. Az eredmények értelmezésében Lőrincz Marcell, a Szubjektív Értékek Alapítvány elnöke volt segítségünkre.

A Free Press for Eastern Europe (FPEE) civil szervezet Science+ projektjének keretein belül ismertette november 15-ei konferenciáján regionális kutatását, amely az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos nézeteket vizsgálta. A felmérést a FPEE megbízásából a Kantar Public Poland végezte Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában. A 18-65 éves lakosságot reprezentáló online kutatást ezren töltötték ki minden országban idén június-júliusban.

„Ilyen bizonytalan időkben a megbízható információforrások nélkülözhetetlenek. A probléma az, hogy a dezinformáció nagyon széles körben elterjedt. Az elmúlt években az emberek többszörösen lettek kitéve az oltásokról szóló álhíreknek, valamint orosz propagandának” – olvasható a tanulmány ismertetőjében. Ennek hatására indította el az FPEE tanulmánysorozatát, amely az emberek közötti információátadást, érzéseiket, véleményüket és viselkedésüket vizsgálja, különös tekintettel az ukrajnai konfliktusra.

Véleménybuborékban élünk

A kutatásban résztvevők jelentős része a sajátjától eltérő nyelven is követi a híreket, a legdominánsabb nyelv a külföldi tájékozódás esetében a válaszadók között az angol. A magyarok 85 százaléka válaszolta azt, hogy szokott az ukrajnai háborúról beszélgetni, ami Szlovákiával együtt a legalacsonyabb arány a régióban. Leginkább Lengyelországban része a háború a közbeszédnek, a megkérdezettek 95 százaléka szokott róla társalogni másokkal.

Azonban beszélgetőpartnereink között meglehetősen ritkák az olyan személyek, akiknek a sajátunktól eltérő nézetei vannak. Míg a román megkérdezetteknek például több mint a fele gyakran beszélget a háborúról más véleménnyel rendelkező emberekkel, addig a magyaroknak csak a 29 százaléka. Ez a régióban a legalacsonyabb aránynak számít.

Ezzel együtt pedig a régióban a magyaroknak egy kiemelkedő része oszt orosz párti nézeteket. Arra a kérdésre, hogy indokolható-e az oroszok Ukrajna elleni támadása, a magyar megkérdezettek 36 százaléka azt a választ adta, hogy igen.

 

Ez a régióban Bulgária után a második legnagyobb aránynak számít. Kiemelkedően sokan – húsz százalék – jelölték meg azt a választ, hogy nem tudják. A hat ország közül Lengyelországban gondolják a legtöbben úgy, hogy Ukrajna megtámadása nem volt indokolt.

A kelet-közép-európai régióban a magyarok közül gondolják a legtöbben úgy, hogy Ukrajnának meg kellene adnia magát Oroszországgal szemben; a magyar válaszadók 36 százaléka válaszolta ezt. Ennél nem sokkal többen, a megkérdezett magyarok 40 százaléka véli úgy, hogy nem kellene az ukránoknak letenni a fegyvert.

 

A leginkább ukrán párti lengyeleknek csak a 8 százaléka szeretné, hogy az ukránok megadják magukat, 84 százalékuk egyáltalán nem ért ezzel egyet.

Kevésbé népszerű nálunk az orosz dezinformáció

Az orosz-ukrán háború kapcsán elterjedt népszerű dezinformációs nézetek, illetve egyéb gyakori háborús magyarázatok azonban kevésbé ágyazódtak be a magyar népesség tudatában a kutatási eredmények alapján.

A magyaroknak csak 27 százaléka ért egyet azzal a nézettel, miszerint az oroszok azért támadták meg Ukrajnát, hogy eltávolítsák a náci ukrán vezetőket. Ezzel a régióban a harmadik helyen állunk, a legtöbben a bolgárok és a szlovákok közül értenek egyet az elmélettel.

 

A legkevesebben Lengyelországban értettek egyet az előbbi állítással: a megkérdezettek 10 százaléka válaszolta, hogy egyetért, 75 százaléka nem ért egyet, 15 százalék pedig nem tudott válaszolni.

A magyarok szintén alacsony arányban gondolják úgy, hogy Oroszország azért támadta meg Ukrajnát, mert vissza szeretné állítani az Orosz Birodalmat. A megkérdezettek 47 százaléka ért egyet az állítással, 30 százalék nem ért egyet és 23 százalék nem tudja. A lengyelek azonban jóval magasabb számban (81 százalékuk) értenek egyet ezzel a magyarázattal.

A régióban mi gondoljuk a legkevésbé azt, hogy az oroszok azért támadták meg Ukrajnát, hogy eltereljék a figyelmet a saját belső politikai és gazdasági problémáikból. A magyar válaszadók 24 százaléka ért egyet ezzel, a lengyelek esetében 41 százalék ez az érték.

Dühíti Önt Brüsszel?

Az orosz párti nézetek mellett a régióban szintén látványos arányban ellenzik a magyar megkérdezettek az Európai Unió Ukrajnának nyújtott segítségét, valamint általánosan véve a Nyugat „beleszólását” a háborúba.

A magyar kormány hasonló véleménnyel van az Uniós segítségről, Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) november 18-ai ülésén azt mondta, hogy Magyarország nem fogja elfogadni, hogy az európai uniós tagállamok közösen hiteleket vegyenek fel Ukrajna megsegítése érdekében. Johannes Hahn, az uniós költségvetési biztos zsarolásnak tekinti, hogy a magyar kormány nem hajlandó támogatni az Ukrajna megsegítésére szolgáló közös uniós hitelfelvételt – írja a Telex.

 

Míg a régió egyes állampolgárai úgy gondolják, hogy az EU részéről az lenne a legnagyobb segítség, ha katonai felszerelést küldenének Ukrajnának, vagy orosz diplomáciai kapcsolatok révén tárgyalnának, addig Magyarországon a többség úgy véli, hogy az EU-nak egyáltalán nem kellene beavatkoznia a háborúba.

 

Hasonlóan vélekedünk az Ukrajnának nyújtott nyugati segítségről: a felmérésben résztvevő magyarok 54 százaléka szerint nem kellene, hogy a Nyugat a jelenleginél is több segítséget nyújtson a háborúban Ukrajna részére. A legtöbben a lengyelek közül gondolják azt, hogy több segítséget érdemelne Ukrajna, 69 százalékuk támogatná a nyugati segítségnyújtást.

Az orosz inváziót követően az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij február 28-án kérvényezte Ukrajna azonnali felvételét az Európai Unióba egy különleges eljárás keretében. A gyorsított csatlakozási folyamatot nyolc uniós tagállam támogatta, köztük Magyarország is. Ukrajna végül június 23-án lett az Európai Unió hivatalos tagjelöltje.

 

A tagjelölti folyamat közepén készítette felmérését a Free Press for Eastern Europe, amiből az derül ki, hogy a hat kelet-közép-európai ország közül nálunk gondolják a legtöbben úgy (32 százalék), hogy Ukrajnát nem kellene felvenni az EU-ba. Az ukrán csatlakozásnak a legnagyobb támogatottsága Lengyelországban mérhető, a megkérdezettek 36 százaléka szerint fel kellene venni Ukrajnát, amint csak lehet. Emellett 48 százalékuk úgy gondolja, hogy fel kell venni, de csak akkor, ha teljesülnek a felvételhez szükséges feltételek.

Nem félünk az oroszoktól, az inflációtól sokkal inkább

„Lehetetlen” – így válaszolt a magyarok 33 százaléka arra a kérdésre, hogy ha az Orosz Föderáció legyőzi Ukrajnát, akkor elképzelhető-e, hogy megtámadja a mi országunkat is. További 40 százalék gondolja úgy, hogy nem túl valószínű, és 11 százalék szerint pedig biztosan vagy nagyon valószínű, hogy igen.

 

Ez alapján a régióban a magyar válaszadók tartanak a legkevésbé egy lehetséges orosz támadástól. Míg a lengyelek 38 százaléka úgy látja, hogy nagyon valószínű, 36 százalék szerint nem túl valószínű, és csak 7 százalékuk gondolja azt, hogy lehetetlen.

Az orosz támadásnál sokkal jobban aggódunk viszont a háború hatására bekövetkező inflációtól. A régióban az árnövekedéstől félnek a legerősebben az összes vizsgált országban az állampolgárok, de a gazdasági válság és az élelmiszerpiacon végbemenő válság is magasan a lista élén áll.

 

A magyarok 86 százaléka tart a háború következményeként az árnövekedésektől, és 83 százalékuk a gazdasági válságtól. A régióban a magyarok félnek a legnagyobb arányban az élelmiszerpiaci válságtól, ami nem meglepő, hiszen a legtöbb alap-élelmiszer jóval nagyobb tempóban drágult hazánkban, mint az Európai Unió bármely más részén.

Megnéztük, mennyit ér a pénzünk a boltban tavalyhoz képest | atlatszo.hu

a második legrosszabb helyen álló Litvániában viszont csak fele ekkora, 33 százalékos. Ezzel szemben viszont a lisztet és a gabonaféléket nem érte ennyire drasztikus áremelkedés: 23 százalékos inflációval a középmezőnybe kerülünk, a lista végén a balti országok (Észtország, Lettország, Litvánia) állnak 65-75 százalék közötti drágulással.

„Szolidáris és segítő alapvetően a magyar társadalom”

Lőrincz Marcell-lel, a Szubjektív Értékek Alapítvány elnökével beszélgettünk az ukrán menekültek hazai fogadtatásáról, a magyar kormány háborús és menekültkommunikációjáról, valamint a kutatásban kiéleződő, eltérő magyar és lengyel közvéleményről. A Szubjektív Értékek Alapítvány 2002 óta működik, céljuk a hátrányos helyzetű fiatalok képzésének elősegítése, társadalmi beilleszkedésük támogatása, a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó konfliktusok kezelése, a fenntartható társadalom megteremtése és az európai gondolat elterjesztése Magyarországon.

Lőrincz Marcell: Pont ukrán menekültekkel sokat nem dolgoztunk, csak ismerem ezt a szcénát; egyébként migránsintegrációval foglalkozunk. És az ukrán menekülthelyzet, az azért elsősorban még a humanitárius segítségnyújtás kategóriájába tartozott, ott még nem az integrációs folyamatokba kellett beszállni, hanem abba, hogy egyáltalán, amikor megérkezik valaki, akkor legyen hol laknia, legyen mit ennie. A mi alapítványunk alapvetően abban segít, hogy amikor valaki hosszabb távra tervez egy új országban, akkor a nyelvet megtanulhassa, munkához jusson, iskolába tudjon járni. De rálátok arra is, hogy mit tapasztal a szakma vagy a civilek.

Művészeti képzés segíti az életkezdésben az állami gondozott, hátrányos helyzetű fiatalokat | atlatszo.hu

Saját lábra állni, elkezdeni az önálló, felnőtt életet egyetlen fiatal számára sem egyszerű, de az állami gondoskodásban nevelkedettekre ez különösen igaz. Sokan ugyanis nagykorúvá válásuk után, az intézmény kapujából kilépve védőháló nélkül néznek szembe a felnőtt élettel.

Röviden összefoglalva, a korábbi szíriai menekülthelyzetből tanult a kormány: akkor azt hitték, hogy ellenszenvet fog kiváltani a lakosságban, és elutasítóak lesznek az úgymond „ágrólszakadt, szerencsétlen emberek” látványától. És nagy koppanás volt nekik, hogy volt egy széles réteg, akikben megmozdult a szolidaritás, és segítséget akart nyújtani. Az utcáról a lakásukba fogadtak be emberek menekülteket, szendvicseket vittek, megszervezték az orvosi ellátást. Tehát önszerveződő módon zajlott 2016-ban a segítség.

Ezért most a kormány elébe ment ennek a történetnek, és nagyon gyorsan igyekeztek elérni azt, hogy a lakossági összefogás nehogy valamiféle mozgalommá vagy önszerveződő dologgá “fajuljon”. Az első egy-két hétben még semmit nem tettek, akkor tényleg működött az, hogy gyakorlatilag a lakosság segített, meg néhány olyan szervezet, amely a humanitárius segítségnyújtásban aktív. Például a Budapest Bike Maffiát tudnám kiemelni, akik meglepően gyorsan és professzionálisan tudtak reagálni. De aztán a magyar kormány elvette ezt a kezdeményezést, gyakorlatilag becsatornázta közvetlenül a menekülteket a SYMA csarnokba, meg a saját maguk által preferált – elsősorban egyházi – segélyszervezeteknek osztott forrást és bízta meg őket azzal, hogy az alapellátással foglalkozzanak.

A felmérés során megkérdezett hat kelet-közép-európai országban a lakosság mindenhol jellemzően úgy érzékelte, hogy az Ukrajnából érkező menekültek számára a legjelentősebb segítséget a civilek, a civilek után pedig a civil szervezetek nyújtották. A központi kormányzat a segítségnyújtás terén a legtöbb ország esetében csak a harmadik-negyedik helyen szerepel.

 

Lőrincz Marcell:  Az látszik, hogy az ukránok többségének nem Magyarország a prioritás, eleve nem is ide érkeznek a legtöbben. Magyarországnak nem volt jó híre az ukrán belpolitikában korábban sem. Magyarországról ebben a konfliktusban – ha nem is azt mondom, hogy egyértelműen orosz párti volt –  mindenképpen az látszott, hogy nem áll ki igazán Ukrajna mellett, és nem is fog kiállni. Tehát az ukrán belpolitikában, az ottani kommunikációban ez rendre előkerült, és ilyen értelemben Magyarország és a magyar kormány egy negatív szereplő volt. Aki tehette, már csak ezért sem erre jött. Meg hát kisebb is a határ, a nyelvi nehézségek miatt sem egy jó célpont Magyarország. De azért sok ukrán érkezett ide, a többségük azzal a céllal, hogy továbbmenjen.

Azt látjuk az ukrán menekülthelyzet kapcsán, hogy a lakosság nagyon támogató volt a kezdeti időben, mert hogy alapvetően szolidáris és segítő a magyar társadalomnak egy jelentős része, amikor ilyen akut szükséghelyzet van. De később a kormányzat ezt az ügyet elszigetelte a társadalomtól, tehát nincsen a menekültekkel úgy kapcsolatban a társadalom; meg nem is érkeznek hozzánk olyan sokan, akik maradni is szeretnének, és akikkel foglalkozni kellene.

Tehát az alapellátás biztosított ezáltal, nem az utcán élnek, nem a pályaudvarokon, nem kerülnek abba a helyzetbe, hogy lakossági segítségre szoruljanak. Vagyis már egy strukturáltabb segítségnyújtásra és integrációra van szükség, de azt nyilván nem a lakosság fogja tudni megadni. A menekültek ilyen értelemben eltűntek egy picit a radarról, a hétköznapi emberek nem követik azt, hogy kik ők, hol vannak. Mert nyilván magyarul beszélnek sokan, a nem magyarul beszélők pedig tovább utaznak, vagy városi környezetben nem olyan látványos a jelenlétük.

Erősebb a lengyel-ukrán sorsközösség

Átlátszó: Az orosz-ukrán háború kitörését követően az ukrán menekültek egy jelentős része – közel 1,4 millió fő – Lengyelország felé vette az irányt. Ezzel Lengyelország jelenleg a legtöbb menekültet befogadó ország Európában. A kutatás eredményei alapján is kirajzolódik egy erős ellentét a magyarok és a lengyelek véleménye között; a lengyel válaszadók sokkal empatikusabbnak és befogadóbbnak tűnnek az ukrán menekültekkel szemben. Mi lehet vajon ennek az oka?

Lőrincz Marcell: Van egy lengyel szál ebben a történetben: a lengyeleknek ez a történelmi sorsközösség az ukránokkal fontosabb és jelenlévőbb dolog a hétköznapokban. A sorsközösség alatt azt értem, hogy az ő történelmük sokkal inkább szólt arról, hogy orosz elnyomást, egy elnyomó orosz államot kaptak állandóan. Míg Magyarországot nyilván több felől húzta a „sors”.

A másik, ami érdekes, hogy a lengyel média és a kormányzati propaganda a magyarhoz hasonlóan nagyon menekült- és bevándorlásellenes 2016-tól folyamatosan. Emiatt elvileg nem kéne, hogy különbség legyen a magyarok és lengyelek véleménye között. Csak, ugye, Magyarországon tényleg áthaladt majdnem 1 millió ember 2016 és 2018 között, Lengyelországba pedig ezek az emberek nem nagyon jutottak el. Ezért lehet, hogy nálunk jobban tudta tematizálni a kormánymédia a menekültellenességet, hatékonyabban építette ezt fel, és ezáltal a magyar társadalomban ez jobban benne van .

Én azt gondolom, hogy amikor konkrét akut helyzet van, akkor igazából a magyar lakosság egy jelentős része nagyon önszerveződően megy, és segít. Tehát olyat nem hallottam vagy tapasztaltam, hogy konkrétan ezeket a menekülteket atrocitások érnék, leszámítva egy-két esetet, hogy valaki ki akarja rabolni őket. Tehát a hétköznapi kriminalitás, de maga a gyűlölet-bűncselekmény, hogy valaki azt mondja, hogy „ne gyere ide, mert ez nem a te országod” – ez nem nagyon jött elő eddig.

Negatív nézeteket viszonylag ritkán követ cselekvés

Lőrincz véleménye szerint az ilyen jellegű attitűdvizsgálatok eredményeit érdemes némi kritikával kezelni, mivel egy kérdőív formájában könnyedebben állítjuk azt, hogy „persze, nem szeretem őket”, de valójában ezt a negatív véleményt ritkán fordítjuk tényleges akcióba.

Lőrincz Marcell: Szerintem azért ezekben a kutatásokban az mindig benne van, hogy amikor így rákérdeznek ilyen attitűdökre, akkor egyes emberek hajlamosabbak negatívabban fogalmazni, de valójában ez nem mindig jelenik meg cselekvésben vagy aktivitásban. Mint ahogy például volt antiszemitizmus témában egy panelbeszélgetésünk, és érdekes volt az a kutatás, hogy a magyar lakosság 50-60 százalékánál mérhetők kognitív antiszemita attitűdök, de közben nincsenek gyűlölet-bűncselekmények. Tehát évek óta nem ért fizikai atrocitás zsidó embereket Magyarországon a származásuk miatt.

De szerintem az mindenképpen jelen van, hogy a lengyel belpolitikát – amennyire láttam – egységbe tömörítette az oroszellenesség és az ukrán pártiság. Szerintem nincs olyan politikai erő, ami ebből másfelé mozdulna ki, vagy óvatosabban fogalmazna. Ott nagyon elkötelezettek. Míg Magyarországon azért a kormányzat és az ellenzék között is nagy megosztottság, de még ezen túl is jellemzőek különböző nézetek. Ebből adódhat, hogy sok ember ugyan nem gondol bele, meg nem foglalkozik érdemben vele, de eljut hozzá az a kormányzati üzenet, amit próbálnak sulykolni, hogy ez valójában Ukrajna hibája.

Illetve eljut az a nézet, hogy a Nyugat, a transzatlanti geopolitikai nyomás hatására zajlik az egész háború. És Brüsszel, meg az USA, meg a NATO a hibás itt mindenért. Ezt próbálják eladni, ez meg nyilván abból adódik, hogy

valahogy meg kell magyarázni, hogy miért kerül ilyen sokba a gáz, miért nem tudjuk olcsóbban kapni,

és nem akarják, vagy nem hibáztathatják emiatt Oroszországot. Az pedig már egy sokkal messzebbre menő gondolkodás, hogy vajon miért nem.

Nyilván abból adódik szerintem, hogy nem elfogadóak az emberek Ukrajnával vagy az ukránokkal szemben, hogy a médiából érkezik ez az üzenet. Szerintem inkább Ukrajnával szemben nem elfogadó a kormányzati médiából tájékozódó emberek nagy része, de közben, ha szembetalálkozik egy ukrán emberrel, akkor még talán segít is neki.

Pete Luca

Megosztás