a belső ellenség

Összeegyeztethető-e a jogállamisággal a „rémhírterjesztésért” meghurcolt polgárok ügye?

Rendes jogállami működés, rendőri túlbuzgóság vagy ennél is nagyobb baj tünete a héten rémhírterjesztés miatt előállított személyek ügye? Gulyás Gergely miniszter azt nyilatkozta, hogy egy jogállamban megtörténik, hogy a hatóság hibázik. Sőt, a jogállam rendes működésének bizonyítéka, hogy az ügyészség hamar megszüntette a jogsértő büntetőeljárásokat az érintettek ellen. Mások azt írják, ez sima rendőri túlbuzgóság volt, míg egy harmadik álláspont szerint ennél nagyobb baj tünete a két ügy. Melyik álláspont a helyes?


Támogasd az Átlátszót szja 1% felajánlásával! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány

Kezdjük azzal, hogy melyik tisztességes jogállamban történik meg, hogy vélemény vagy valós tény közlése miatt bárkit hajnal hatkor előállítanak rémhírterjesztés miatt? Hallottunk olyat Németországból, Hollandiából vagy Norvégiából, hogy olyasmiért állítottak elő bárkit öt év börtönnel fenyegetett bűncselekmény gyanúja miatt, mert kiírta a Facebookra, hogy szerinte a kormány védekezése a járvány ellen rossz, vagy mert megosztotta azt a valós tényt, hogy egy kórházból több mint ezer ágyat ürítettek ki?

Valószínűleg nem, de hogy a két ügy léte a jogállamisággal kapcsolatos problémára utal-e, az persze megkérdőjelezhető. És abban teljesen igaza van a miniszternek, hogy a jogállam egyik ismérve, hogy a hatósági jogsértést korrigálni tudja a benne létrehozott jogorvoslati rendszer. Ebből a szempontból kétségtelenül képes volt a magyar igazságszolgáltatás nem elbukni a teszten.

Így az igazi kérdés az, hogy vajon miért történhetett meg az, hogy a két ember ellen büntetőeljárást indítottak, őket előállították, laptopjukat, telefonjukat lefoglalták olyan cselekmény miatt, ami az ügyészség szerint fel sem veti a bűncselekmény gyanúját?

Az egyik lehetőség, hogy a rémhírterjesztés kapcsán megalkotott törvény olyan rossz, hogy nem lehet értelmezni, ezért annak alapján a rendőrségnek nem sikerült a nyilvánvalóan jogszerű magatartást megkülönböztetni a bűncselekménytől. Ebben az esetben a megalkotott szabály a felelős a jogsértő büntetőeljárásért, és a rémhírterjesztésről szóló törvény kritikusainak álláspontja igazolódott be.

A másik lehetőség, hogy nincs a szabállyal semmi gond, csak a helyi rendőrök túlbuzgósága, politikai megfelelni vágyása ösztönözte őket az eljárás megindítására és ilyen hévvel való folytatására. Ha ez igaz, akkor ez szintén nem mutat jó képet a hazai közállapotokról. Hiszen jogállamban politikai megfelelni vágyás által motiváltan nem indítanak büntetőeljárást, pláne nem egy olyan Facebook poszt miatt, amiben a hatalommal szemben kritikus véleményt fogalmaznak meg.

A harmadik lehetőség ennél riasztóbb. Vegyük figyelembe, nem pusztán annyi történt, hogy büntetőeljárás indult valaki ellen. Mégcsak nem is az, hogy valakit előállítottak ennek során. Hanem az egész akcióról videófelvételt készítettek, azt közzétették a rendőrség hivatalos YouTube csatornáján, és a police.hu-n külön posztot szenteltek az esetnek.

A videót rövid időn belül közel 100 ezer ember nézte meg, és nézhette szörnyülködve: így is járhat az, aki kritikus véleményt oszt meg a Facebookon.

A felvételt és a közleményt is törölték, miután megszűnt az eljárás, de ez sokat nem számít, miután a célját elérhette: százezres nagyságrendben nézhette meg a nagyérdemű közönség, és az állami tévé híradójában is bűnözőként mutatták be az érintettet.

És azt nehéz elképzelni, hogy egy borsod megyei, Szerencshez közeli lakos előállítását a helyi rendőrség saját akaratából vette volna videóra, azt meg pláne, hogy a rendőrség hivatalos oldalára és YouTube csatornájára a helyi rendőrök döntése alapján került volna ki a felvétel.

Hogy ezek fényében mi a válasz a címben feltett kérdésre? Nyilván az, hogy mindhárom. Rendes jogállam van itthon, ha valakinek az számít csak, hogy rapid módon megszűnt az abszurd eljárás. Ugyanakkor nincs minden rendben a jogállamisággal, ha valaki szerint annak feltétele, hogy abban egy nyilvánvalóan alkalmazhatatlan szabály vagy politikai elvárásoknak való megfelelési kényszer miatt nem indul büntetőeljárás. És ha rendőri túlbuzgóság is eredményezte a „hibát”, az akkor sem lehetett pusztán a helyi „kisrendőr” tévedése, ezért talán az sem téved nagyot, aki azt mondja: komolyabb baj tünete a két eset.

Dr. Tóth Balázs, ügyvéd

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Megosztás