Jávor: rekordbüntetést kapott Magyarország az uniós források szabálytalan felhasználása miatt

Jávor Benedek volt EP-képviselő néhány napja számolt be arról, hogy Magyarországra 500-600 milliárd forintnál is magasabb összegű büntetést szabhat ki az EU az uniós támogatások felhasználását övező korrupció miatt. Ekkora büntetésre még nem volt példa sem hazánk, sem az unió történetében, de a Fidesz-kormány meg sem próbálta bebizonyítani, hogy nem voltak visszaélések a kifogásolt projekteknél. Jávor szerint Magyarországon a rendszerszintű korrupciót jelentős részben a társadalom beletörődése tartja életben. Interjú.

Jávor Benedek (1972) 2008-ban az LMP egyik alapítója, majd 2010-től a párt országgyűlési képviselője volt. 2013-ban kilépett az LMP-ből, és részt vett a Párbeszéd Magyarország (PM) megalapításában, melynek társelnöke, 2014-től 2019-ig pedig az Együtt-PM európai parlamenti képviselője volt. Az EP-ben a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport tagja, az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságának alelnöke, továbbá az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság póttagja volt.

Az Európai Bizottság dokumentumai alapján arról írt a blogján a napokban, hogy az uniós támogatások szabálytalan felhasználása miatt Magyarországnak 500-600 milliárd forint közötti összeget kell büntetésként visszafizetnie az EU-nak. Ez hazánk éves költségvetésének 2,5 százaléka, és a 2014-2020 közötti magyar uniós pénzek több mint 5 százaléka. Volt már példa hasonló mértékű büntetésre hazánk vagy az Unió történetében, vagy ez minden értelemben egy negatív rekord?

Minden értelemben rekord. Sem ekkora összegű, sem ilyen átfogó korrekcióra nem volt még példa az Unió kohéziós politikájának történetében. A végső összeg még alakulhat, látni kell, hogy pontosan mekkora szerződésállományra terjed ki a korrekció (amelynek a 10 százaléka képezi a büntetést), de még az a körülbelül 1 milliárd euró (330 milliárd forint), amennyire a Bizottság tavaly ősszel becsülte a büntetés mértékét, már az is minden idők legnagyobb büntetése volt. Eközben jelenleg a Bizottság nagyon óvatos becslései is 1,3 milliárd euróra (430 milliárd forint) teszik a minimális korrekciós összeget, az én számításaim 500 milliárdot meghaladó összeget is elképzelhetőnek mutatnak. Akárhogy is, a magyar kormány beküzdötte magát a Guiness Rekordok Könyvébe minden idők leghatalmasabb uniós büntetésével az EU kohéziós politikájában.

Mivel indokolja az EB a büntetést?

A Költségvetési ellenőrző bizottságnak küldött válaszok elég világosan leírják, hogy mi a baja az EU-nak a magyar pénzfelhasználással. Legalább másfél éven át horizontálisan vizsgálták az egész magyar közbeszerzési rendszert, és annak ellenőrző mechanizmusait, és ennek a vizsgálatnak a végén arra a meggyőződésre jutottak, hogy nincs garancia a közbeszerzések törvényes és fair lebonyolítására, illetve azok független és elfogulatlan ellenőrzésére. Ezek a problémák nem egyes projektekhez voltak köthetők, hanem gyakorlatilag a teljes uniós pénzfelhasználási rendszert érintették, többek közt ezért javasoltak a minden tematikus operatív programra kiterjedő 10 százalékos általánybüntetést.

A másik ok a ténylegesen megvizsgált projektek esetében a szabálytalanságok, a korrupció magas aránya volt. Szinte minden területen a vizsgált projektek több mint 10 százalékánál visszaélésekre bukkantak. E fölött a határ fölött pedig jogosultak az adott operatív program teljes felfüggesztésére, ami néhánynál be is következett. Ennek feloldása is az egyes közbeszerzések projektszintű vizsgálata helyett az általánybüntetés volt. A magyar kormány pedig el is fogadta ezt, mintegy beismerve, hogy nem tudja tisztázni a kérdéses beruházásokat, programokat.

Néhány esetben ezen túlmenően is súlyos problémákra bukkantak. A 420 milliárdos keretösszegű víziközmű projekteknél, ahol Mészáros Lőrinc érdekeltségei mindent letaroltak, az egész alkalmazott rendszert, azaz hogy a kormány előtenderen választotta ki azokat a cégeket, akik aztán egyáltalán pályázhattak a konkrét projektekre, mindenestül szabálytalannak találták. Ezért itt még súlyosabb, 25 százalékos általánybüntetést szabtak ki. Végül a TOP (Települési és Területfejlesztési Operatív Program) esetében vélelmezhető politikai befolyásolást tapasztaltak, nem látták racionálisan indokolhatónak, hogy egyes (többnyire kormánypárti) települések miért nyernek pénzeket, míg mások nem.

Ezeken a tanácsadókon fog múlni 420 milliárd forint sorsa – bemutatjuk a gigatender bonyolítóit

Mészárossal és Tiborczcal összefüggésbe hozható, valamint OLAF-vizsgálatban érintett cég is segít majd lebonyolítani a nemrég kontingensben meghirdetett, 420 milliárd forint összértékű közbeszerzéseket. A tanácsadási megbízás 4 évre szól, a keretösszeg 5 milliárd forint, persze ezt is az EU fizeti.

Mi erre a magyar kormány válasza?

Hogy oké, bármit kifizetünk, csak jöjjön a pénz. Bővebben: a büntetés hosszú egyeztetések eredménye, nagyjából ez a legjobb ajánlat, amit Orbánék a Bizottságtól kaphattak. Lehetséges lett volna ezt visszautasítani, de akkor be kellett volna bizonyítani, hogy a Bizottság téved, nincsenek visszaélések, az EU-s pénzek felhasználása szabályosan zajlik, Mészáros Lőrinc pedig csupán „szerencsésen versenyez”. De ekkora kreténséget a Fidesz csak a saját támogatói torkán próbál meg letolni, a Bizottságot nem boldogította vele. Inkább elfogadták a büntetést, csak nyissák újra a kifizetéseket, amelyek hónapok óta álltak.

Ennek a hatalmas büntetésnek lehet-e negatív következménye a Magyarország rendelkezésére álló EU-s források lehívására a jövőben? Elképzelhető, hogy az unió szigorítani fogja emiatt a pályázati feltételeket, vagy csökkenti a hazánk által lehívható keretösszeget?

Hivatalosan nem, a 2020 utáni költségvetési keretszámok nem a mostani büntetéseket tükrözik. De a rendszerszintű magyarországi korrupció az egyik fő oka annak, hogy mostanra összeállt a politikai akarat kritikus tömege ahhoz, hogy a jövőben jobban ellenőrizzék az uniós pénzek felhasználását. Ennek része a következő hétéves költségvetés szabályairól szóló javaslat keretén belül kialakított jogállamisági mechanizmus, amely a nevével ellentétben nem annyira a jogállamisági deficitek, mint inkább a rendszerszintű korrupció esetében vezetne be büntető intézkedéseket. És persze nő a nyitottság az olyan további megoldások felé is, amelyek csökkentik az uniós kifizetések kitettségét a tagállami kormányok korrupciójának.

Brüsszelnek láthatóan kezd elege lenni a renitens tagállamokból. Az Unió soros elnökségét betöltő Finnország költségvetési javaslata az EU következő, 2021-től kezdődő költségvetési ciklusában tovább csökkentené a fejlesztési pénzeken belül a kohézióra szánt összegeket, és a támogatások kifizetését a jogállamisághoz kötné. Varga Judit igazságügyi miniszter ezt októberben elfogadhatatlannak nevezte, és nemrég Orbán Viktor miniszterelnök is arról beszélt, hogy ez a javaslat igazságtalan. Vagyis úgy tűnik, hogy a magyar kormány az uniós „ingyenpénzt” szereti, a pénz felhasználásával kapcsolatos uniós javaslatokat és kritikákat azonban nem. Önnek mi erről a véleménye?

A keretösszegek alakulásához kevés köze van a jogállamisághoz vagy a korrupcióhoz köthető vitáknak. Ott egyszerűen az EU előtt álló feladatok átalakulása miatt strukturálják át a pénzeket. Az EU a következő 7 évben nem teheti meg, hogy nem költ a jelenleginél sokkal többet a klímaváltozás, a migráció vagy a biztonságpolitika és védelem területén. Évtizedek óta szándék van a mezőgazdasági támogatások részarányának csökkentésére. A Brexit költségvetési hatásai is hozzájárulnak az átalakuláshoz, figyelembe véve, hogy a nettó befizető államok nem készek a kieső brit hozzájárulás teljes körű pótlására. Ez ellen lehet ágálni, de ez akkor is be fog következni.

Ami az uniós pénzek kifizetésének jogállamisági kritériumokhoz kötését illeti, ott őszintén szólva én óvatos lennék. A kohéziós politika az EU nagyon összetett gazdasági felépítményének részét képezi. Azt a célt szolgálja, hogy segítsen a kevésbé fejlett és versenyképes tagállamoknak, hogy az egységes piac jelentette körülmények és verseny között gazdaságaik eredményesen kapcsolódjanak be az EU szintű együttműködésbe úgy, hogy a hagyományos gazdaságvédelmi eszközök (vámok, devizaleértékelés, stb.) nem alkalmazhatók az EU egységes piaca és a valutaunió miatt. Ezt a célt a kohéziós politika eddig sem tudta maradéktalanul beteljesíteni, az eredmények elég felemásak. Görögországban például a végeredmény – sok további ok közrejátszása mellett – katasztrófa lett. Szlovákia, vagy a balti államok relatíve jobban teljesítettek, de az egyenleg ott sem tisztán pozitív.

Ha pedig jogállamisági okok miatt ezt a pillért kiütik egyes tagállamok esetében, akkor az súlyos, rendszerszintű gazdasági és társadalmi anomáliákat okozhat. Nem olyan egyszerű ez, hogy megbüntetjük a renitens kormányokat – könnyen lehet, hogy a végén a kormányok vígan túlélnek, miközben a végső kedvezményezettek, a települések, a kis- és középvállalkozások, a civil szervezetek vagy az állampolgárok pedig szörnyű következményekkel kell, hogy szembenézzenek.

A rendőrség nem talált felelőst, Tiborczék helyett a magyar adófizetők bűnhődnek az Elios-ügyben

Hiába állapította meg az EU csalás elleni hivatala (OLAF), hogy Orbán Viktor miniszterelnök vejének volt cége, az Elios Zrt. súlyos szabálytalanságokat követett el több tucat uniós finanszírozású projektben, a magyar nyomozó hatóságok megszüntették a nyomozást az ügyben.

Mindeközben persze látszik, hogy jelenleg alig van más hatékony módszer az EU alapértékeit és alapjogait semmibe vevő kormányok befolyásolására. A nettó befizető országok pedig joggal vetik fel, hogy miért finanszírozzanak az adófizetőik olyan országokat, amelyek a pénztárnál öntudatosan sorban állnak, de az EU egyéb közös céljaira nagy ívben tesznek. Volna erre egyébként optimális megoldás, egy erős, működő politikai eljárás- és intézményrendszer a jogállamisági elvárások betartatására, az ún. Koppenhága Mechanizmus, amit már 2013-ban felvetett a Tavares-jelentés,  továbbá egy másik eszközrendszer, amelyik az uniós pénzek korrupt felhasználását tudja hatékonyan megelőzni.

Csak ehhez az uniós alapszerződések módosítására volna szükség, ennek pedig semmiféle politikai realitása jelenleg nincs. Úgyhogy kicsit csapdában vagyunk, a vége pedig, attól tartok valamiféle szokásosan EU-s felemás megoldás lesz, ahol valamit bevezetnek, hogy a nyugatiak káposztája is megmaradjon, de nem fogják igazán konzekvensen alkalmazni, hogy a keleti kecske is jóllakjon. Kicsit tartok tőle, hogy ez aztán éppúgy nem fog működni, mint az eddigiek, és a végén az EU-s pénzek továbbra is eltűnnek, miközben a renitens tagállamok tartósan megsértődnek, mondván, hogy itt a bizonyíték a sokat emlegetett kettős mércére. A kecske is éhes marad, és a káposzta is elfogy.

Túlnyomórészt uniós forrásokból gazdagodtak Mészáros Lőrinc családi cégei az elmúlt hét évben

A közbeszerzési dokumentumok szerint Mészáros Lőrincék különböző cégei 2017 végéig összesen 476 milliárd forint értékű tendert nyertek el. A gigantikus összeg 83 százaléka, nettó 396 milliárd forint európai uniós forrás volt. Közben Orbán Viktor folyamatosan az EU ellen kampányolt, és többször nyilatkozta, hogy nem az uniós támogatások pörgetik a magyar gazdaságot.

Egy átlagember számára 500-600 milliárd forint csak egy óriási, megfoghatatlan szám, de a költségvetést a magyar adófizetők adják össze, tehát a büntetést sem a kormány fizeti egy virtuális kasszából, hanem az adófizetők a saját zsebükből az államon keresztül. Ha akarják, ha nem. Ha a kormánypártra és annak politikusaira szavaztak, ha nem. Ezért kérem, konkretizáljunk: mennyi büntetés jut egy magyar állampolgárra fejenként? Önre, rám, az olvasókra, és mindenkire újszülöttektől az aggastyánokig?

Fejenként 50-60 ezer forintot jelent, egy négytagú család 200-240 ezerrel van benne ebben a büntetésben. Ami azért nem feltétlenül jelent végleges pénzelvonást, még lehet esély arra, hogy a korrekcióval érintett pénzeket más projektekre felhasználja a kormány. De ehhez egyrészt radikálisan át kell alakítani a rendszert az EB elvárásainak megfelelően (ennek már most vannak jelei), másfelől a kifizetett, de most büntetéssel érintett projekteket mégiscsak ki kell fizetni magyar költségvetési forrásból, tehát ez a magyar költségvetést és adófizetőket mindenképpen terheli. Sovány vigasz lesz, hogy más projektekre ez a pénz még visszajöhet.

Mit kéne tenni ahhoz, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló eset, hanem minden európai uniós támogatás szabályosan kerüljön felhasználásra Magyarországon? Hogyan lehetne felszámolni ezt a rendszerszintű korrupciót, amiben milliárdok tűnnek el nyom és az érintettek felelősségrevonása nélkül?

Az elmúlt öt évben nagyon sokat dolgoztam azért, hogy az EU a jelenleginél hatékonyabb, eredményesebb szabályokat, eljárásokat és intézményeket hozzon létre az uniós források tagállami költésének ellenőrzésére. Értünk is el bizonyos eredményeket, bár sok mindennel végül elakadtunk. Ezzel együtt nem hiszek abban, hogy pusztán az Európai Unió képes lehet megfékezni a magyar, vagy más tagállami visszaéléseket.

Svédországban nem azért alacsonyabb a korrupció szintje, mert az EU ott szigorúbban ellenőriz, hanem mert a svéd társadalom annak a töredékéért is örökre elzavarna bármilyen politikai erőt a hatalom közeléből, aminek Magyarországon nap, mint nap szemtanúi vagyunk.

A hazai rendszert a korrupt politikusokon túl nem kis részben a társadalom beletörődése tartja fenn. És annak a csendes elfogadása, hogy a hatalomnak nem csak a természete ilyen („a politikusok úgyis lopnak”), de valamilyen mértékig a hatalom céljának is elismerjük a társadalmi erőforrások politikai gyarmatosítását. Gondoljunk csak Lánczi András emlékezetes szavaira, amit ilyen nyíltan kevesen mondtak ki, de általános vélelem a jobboldalon, hogy amit máshol korrupciónak hívnak, az nálunk legitim politikai cél.

Utánajártunk: így szabotálta el a nyomozóhatóság és az ügyészség az Elios-ügy felderítését

Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján.

Ez egyébként részben egy ördögi kör: mivel ellenzékben a pártok nagy mértékben meg vannak fosztva a fennmaradáshoz szükséges erőforrásoktól, a megmaradás, és így a politikai váltógazdaság fenntartásának a záloga az, hogy amikor kormányon vannak, akkor olyan tartalékokat halmoznak fel, amelyek később biztosítják a megmaradásukat. Ez gyakorlatilag csak törvénytelen eszközökkel lehetséges. Az egész magyar politikai struktúra ezen a pilléren nyugszik, és az ellenzék erőforrás-szűkítését, mint politikai eszközt sem a Fidesz vagy jobboldal egyedül találta ki – még ha ma Orbánék ezt minden korábbinál kiterjedtebben alkalmazzák is.

Megjegyzem, éppen ezért nem hiszek abban, hogy Orbán szótlanul tűrni fogja, hogy az ellenzék az október 13-án megnyert önkormányzatokon keresztül erőforrásokhoz jusson, mert ez ellentétes a politikája lényegével, azzal, hogy a forrásszűkösség szélsőséges formáin keresztül tartsa függő viszonyban az ellenzéket. Az igazi harc az elkövetkező években itt lesz.

De visszatérve a korrupcióra, ezzel szemben elsősorban itthon lehet fellépni. Nem megszavazni korrupt politikusokat, a falusi polgármestertől a miniszterelnökig. Nem tűrni a döntéshozók visszaéléseit – ebből a szempontból kulcsfontosságú a most megválasztott új önkormányzatok ellenőrzése, mert hihetetlen erős kényszer lesz rajtuk, hogy akár törvénytelen eszközökkel is megpróbálják megszerezni a túlélés minimumához szükséges erőforrásokat az önkormányzatokon keresztül.

A jövőben pedig hatalomra kerülve meg kell teremteni a politikacsinálás tisztességes alapjait és kereteit, az ellenzék számára is. Igen, pénzt kell biztosítani a pártoknak és a képviselőknek, hogy végezhessék a feladatukat, hatalomban és ellenzékben egyaránt. De ezzel párhuzamosan szigorúan ellenőrizni is kell őket, hogy a törvénytelenségeket, a korrupciót kizárjuk.

Független intézményekkel, működő ügyészséggel és rendőrséggel, hatóságokkal, civil kontrollal. Funkcionáló jogállammal, amelynek lényege éppen ez, nem pedig a Fidesz-hívek által vélelmezett liberális ajvékolás.

De persze uniós szinten is van tennivaló. Az Európai Ügyészség hatáskörét ki kell terjeszteni valamennyi tagállamra. A költségvetési szabályok jogállamiság mechanizmusát a javaslat jelenlegi formájánál is jobban működő antikorrupciós csomaggá kell fejleszteni. Meg kell erősíteni az OLAF-ot. Javítani kell az átláthatóságot, az ellenőrizhetőséget. Szigorítani kell a lobbiszabályokat. Segíteni a visszaéléseket leleplezni képes független sajtót és a közérdekű bejelentőket. Erősíteni a társadalmi ellenőrzést és részvételt valamennyi döntéshozatali szinten.

De mindenekelőtt politikailag eltökéltnek kell lenni, ami sem az eddigi, sem a most hivatalba lépő Európai Bizottságról nem mondható el. Ursula von der Leyen szemmel láthatólag inkább alkudozik és egyezkedik a korrupt magyar kormánnyal, minthogy zéró toleranciát hirdetne a tapasztalható, példátlan korrupcióval szemben. Márpedig a legjobban megtervezett intézmény és eljárás sem fog működni az EU-ban, ha a politika a háttérben abban érdekelt, hogy szemet hunyjanak a különböző stiklik felett.

Kérdezett: Erdélyi Katalin

Címlapkép: Az Európai Parlament honlapján közreadott képen Jávor Benedek zöldpárti képviselő felszólal a jogállamiság magyarországi helyzetéről tartott vitán a parlament plenáris ülésén Brüsszelben 2019. január 30-án. (fotó: MTI/Európai Parlament/Jan Van de Vel)

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!