rendőrség

A Kúria is az Átlátszónak adott igazat a Pest Megyei Rendőr-főkapitánysággal szemben

Fenntartotta a Kúria azt a jogerős ítéletet, amely az Átlátszónak adott igazat a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság által indított perben. Korábban már írtunk arról, hogy a testület azért citálta bíróság elé szerkesztőségünket, mert valótlannak és sértőnek találta, hogy felidéztünk egy korábbi esetet a rendőrfőkapitány autójának száguldozásáról. A Kúria kimondta, hogy a parancsnok valamennyi cselekedete automatikusan nem „sugároz át” az általa vezetett intézményre.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Még 2016-ban írtunk arról, hogy távoznia kellett három Pest megyei rendőrkapitánynak. Az írásban a leváltott parancsnokok főnökével, a megyei rendőrfőkapitánnyal kapcsolatban megemlítettük azt az évekkel ezelőtti esetet, amikor az akkor még gödöllői rendőri vezetőként dolgozó Mihály István autóját száguldozáson kapták.

Ez nem tetszett a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak (PMRFK) és személyiségi jogsértésre hivatkozva pert indított az Átlátszó szerkesztőségével és a cikk szerzőjével szemben.

A PMRFK szerint a történtekről beszámoló mondatok sértő és valótlan tényállításokat tartalmaztak. Ezért a testület a bírósághoz fordult és azt kérte, hogy az alpereseket – Átlátszót és annak újságíróját – kötelezze elégtétel adására, 200 ezer forint sérelemdíj egyetemleges megfizetésére, valamint a szerkesztőséget és a cikk szerzőjét tiltsa el a további jogsértő magatartástól.

Az Átlátszó ügyvédje az ellenkérelemben a kereset elutasítását indítványozta. Ezt azzal indokolta, hogy „a kifogásolt állítások nem a felperesre, hanem kifejezetten a perben nem álló Mihály Istvánra vonatkoztak, ráadásul olyan tevékenységére, amelyek idején nem a felperes – vagyis a PMRFK – vezetője volt.”

A testület a keresetben nem vitatta, hogy a neki nem tetsző állítások ténybeli alapjai valósak, azok cikkbeli minősítését – „eszeveszett száguldás” és „üldözés” –  tekinti jóhírnevét sértőnek. Ugyanakkor a PMRFK kifogásolta, hogy „elhallgattuk”, miszerint a rendőri vezető a megkülönböztető jelzést jogszerűen használta, amivel a testületet „kedvezőtlen hamis színben tüntették fel.” Mert – tette hozzá a főkapitányság – „a jogi személy vezetőjéről szóló negatív állítások automatikusan maguk után vonják a jogi személy negatív megítélését is.”

Érvelésünk szerint a kifogásolt szövegrészletek nem minősülnek indokolatlanul bántónak, sértőnek, lealacsonyítónak, így azok a jóhírnév megsértésére nem alkalmasak. Így látta a helyzetet az elsőfokú bíróság is, mert a PMRFK keresetét elutasította.

Az ítélet szerint a testület nem hivatkozott arra, hogy a cikkekben valótlan tényállítás lett volna, illetőleg valótlan tényállítás híresztelése történt volna meg. Az elsőfokú bíróság úgy látta, hogy a „rendőri vezető a szolgálati gépjárművel valóban a közlekedési szabályokat megsértve közlekedett, ez azonban kizárólag az ő megítélését befolyásolja negatív irányban, a felperesét nem.”

Továbbá a bíróság életszerűtlennek minősítette azt, hogy ha Mihály István megkülönböztető jelzést használt volna, akkor a járőrök hosszú időn keresztül követték volna.

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság fellebbezett a döntés ellen, mert fenntartotta, hogy a cikk sérti a testület, illetve annak vezetőjének jóhírnevét. Viszont ezzel a Fővárosi Ítélőtábla sem értett egyet és megalapozatlannak találta a PMRFK fellebbezését. Az első fokon meghozott bírói döntéshez hasonlóan úgy látta, hogy a testület nem is rendelkezett kereshetőségi joggal. Kimondta a bíróság azt is, hogy nem sértettük meg a PMRFK jóhírnevét.

Tovább a Kúriára

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság azonban a jogerős ítéletet sem hagyta annyiban és felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. A testület azt akarta elérni, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a jogerős bírói döntést és hozzon elmarasztaló ítéletet. Másodlagosan pedig a PMRFK azt kérte a Kúriától, hogy a hatályon kívül helyezés mellett adjon utasítást új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára.

A Kúria azonban fenntartotta a jogerős döntést. Kimondta, hogy „a sérelmezett kitételek kapcsán Mihály István saját személyében igényelhetett volna személyiségi jogi védelmet”. Hozzátették:

„nem megalapozott az az előadás, hogy pusztán azért, mert egyébként a felperes jelenbeli törvényes képviselője a rendőrfőkapitány, az ő valamennyi korábbi cselekedetét a rendőrkapitányság cselekedetének kellene betudni, valamennyi a személyére tett megjegyzés egyben a felperest minősítené”

„Nem fogalmazható meg továbbá olyan általános szabály sem, hogy a főkapitány valamennyi cselekedete „átsugározna” automatikusan az általa vezetett intézményre, különös figyelemmel arra, hogy 2009-ben a felperes vezetője nem Mihály István rendőrtábornok volt. A jelen perben kifogásolt tényállítások nem vonatkoznak ily módon a felperes személyére, tevékenységét illetően nem keltenek hamis látszatot, ezért a jogerős ítélet a kereshetőségi jog hiányára figyelemmel helytállóan utasította el további érdemi vizsgálat nélkül a felperes keresetét.”

Korábbi cikkünkben megjegyeztük, hogy az évekkel ezelőtti írásban nem szerepelt, hogy konkrétan Mihály István vezette volna a szolgálati autót, de a per során ez egyértelművé vált. A Pest megyei rendőrfőkapitány ráadásul a saját sérelmeit állami forrásból próbálta a bíróság által orvosoltatni úgy, hogy az általa irányított testület indított pert szerkesztőségünkkel és újságírónkkal szemben.

Csikász Brigitta

Fotó: godolloihirek.hu

Megosztás