Egy hétfői kerekasztal-beszélgetésen az illetékes főpolgármester-helyettes kijelentette, hogy reméli, néhány hónapon belül megtörténik az első kapavágás, vagyis elindul a mobilgát építése. Azt hivatalosan továbbra sem tudni, mi akasztotta meg nyár végén a projektet, így arról is csak valószínű és kevésbé valószínű feltevések vannak, hogy mi történik a következő 3-6 hónapban.
A Magyar Építőművészek Szövetsége szervezett kerekasztal-beszélgetést a Római-part jövőjéről. A vita nem ígérkezett túl izgalmasnak, a meghívott vendégek álláspontja mondhatni közismert: az építészek a Római feltétlenül megőrzendő egyedi értékéről beszéltek, hogy a partra épített gát épp a területben rejlő fejlesztési potenciált öli meg; a helyben csak szállodásként emlegetett, harciasan mobilgátpárti Egry Gábor nagyvállalkozó az élet-és vagyonbiztonságról, Ébert Ágoston építész, a parti gátat ellenző helyi civilek egyik vezéralakja pedig a parti védmű abszurditásáról értekezett.
A diskurzus akkor kezdett érdekessé válni, mikor a moderátor Osskó Judit megszólította a közönség soraiban ülő Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettest, a gátügy fővárosi főfelelősét, mondaná el a véleményét. Szeneczey először felmondta a kötelezőt az itt élők védelméről, meg a demokratikus procedúráról, amelynek eredménye lesz a mobil gát, de persze a természeti értékek is mind meg lesznek óva, egyebek. A városházi PR-nál jóval érdekesebbek voltak azok a kérdések, amelyekre a gátügyi illetékes nem tudott válaszolni.
Például arra, hogy pontosan milyen új tényező miatt akadt el a tervezés-engedélyeztetés folyamata? Politikai értelemben vett válasz persze volt, ugyanaz, amit Tarlós főpolgármester és a főváros sajtósai hajtogatnak: a megemelt mértékadó árvízszint (MÁSZ) miatt magasabbra kellett tervezni a gátat, és ez nem várt műszaki problémákat okozott.
Ez így biztosan nem igaz. A 2013-as utolsó nagy árvíz után másfél évvel, 2014 decemberében kelt az a kormányrendelet, amelyik a Római vonatkozásában 72 centiméterrel megemelte a MÁSZ-t. A közgyűlés 2015 januárjában határozott új tervpályázat kiírásáról, a közbeszerzési ajánlati felhívás július 1-jén jelent meg. Az augusztusban kihirdetett eredményt a későbbi győztes megtámadta, a hosszú vitarendezés után 2016. január 25-én lett végleges eredménye az eljárásnak.
Kilenc hónappal később, szeptember 2-án jelentette be Tarlós István, hogy a tervezés folyamata megakadt, valószínűleg új tervezőt keresnek. Ekkor már közel két éve ismert volt a magasabb MÁSZ-érték, a tervező is nyilván ezekkel a paraméterekkel „méretezett”, és a szerződéses határidő alapján a tervezési folyamat vége felé kellett járnia – teljesen abszurd az a hivatkozás, hogy ekkor derült ki, a megemelt MÁSZ megoldhatatlan problémákat okoz.
Ha mégis így lenne, akkor az nem maradhatna következmények nélkül, hiszen ebben az esetben a városháza gondatlanul szórt ki egy használhatatlan tervre 170 milliót az ablakon.
Szó szerinti idézet a főpolgármester szeptember 30-i sajtótájékoztatójából – Tarlós szó szerint idézi a tervezés megakadásáról szóló jelentést:
„(…) az árvízvédelmi mű tervezéséhez elengedhetetlen a felszín alatti vízáramlás szimulálása hidrodinamikai modellel. Tervező ennek alátámasztására csatolta a Geolgold Kárpátia Kft. (…) hidrogeológiai modellezés tárgyú, ez év nyári keltezésű tanulmányát. A tanulmány szerint részletesebb hidrogeológiai modell készítése szükséges, amely nagyobb kiterjedésű, és vizsgálja a Budakalászon és az Omszki-tó környékén bekövetkező hatásokat is.”
Budakalász központja nagyjából öt kilométerre van a Római-parttól, és a kettő közt ott van a Békásmegyeri lakótelep is – pusztán ebből sejteni lehet, milyen nagyságrendű problémát hordoz a mobilgát-koncepció.
Mindez azonban már nem került szóba Szeneczey főpolgármester-helyettes előadásában. Okfejtése akkor kezdett hevesebb reakciókat kiváltani, mikor a „hamis dilemma” retorikai fegyverét vetette be: ő is szereti a zöldet, de azt ugye senki nem állítja, hogy van olyan fa, amelyik többet ér egy emberéletnél – mintha a fák és en bloc az árvízi védekezés közt kellene választani.
A főpolgármester-helyettes rutinos nyilatkozó, a felhördülést kiváltó érvelési hiba után sem állt meg, hanem a „másrészt meg kell védeni a természetet”-panellel próbálta enyhíteni a dolgot. Mérsékelt sikerrel.
Szeneczey megnyilvánulásai a látszólagos kompromisszumkészség ellenére azt sugallták, hogy a főváros vezetése a fenti kockázatok dacára is érdemben csak a partmenti, mobilgátas változattal számol. Arra a felvetésre például, hogy az egész diskurzus értelmetlen, hiszen a mobilgát-projektet kiemelt kormányzati beruházásnak minősítő rendelet pontosan megnevezi azokat a helyrajzi számokat, ahol a védmű húzódni fog, ezek pedig mind a parton vannak, nem azzal reagált, hogy a rendelet bármikor módosítható, hanem hogy a parton is vannak alternatívák. Más kérdés, hogy cserjénél nagyobb fa a gát 10-10 méteres körzetében egyik alternatívában sem szerepel.
A főpolgármester-helyettes a főnökére emlékeztető makacssággal ragaszkodott ahhoz a furcsa sorrendhez is, hogy előbb meg kell védeni a Rómait – értsd: meg kell építeni a mobilgátat -, majd aztán lehet gondolkodni a terület új funkcióján. Igaz, a rekreáció szó nagyjából fél perceként elhangzott.
Visszafogott büszkeséggel jelentette be ugyanakkor, hogy megvan az építésre szánt uniós 10 milliárd, és a független tervező szerencsétlenkedése után most majd a Fővárosi Csatornázási Művek veszi kezébe a tervezést. És akkor remélhetőleg már kora tavasszal kapavágás zajára ébrednek a környék lakói.
Ha összefoglaljuk az eddigieket, elég ijesztő eredményt kapunk. Mára kiderült, hogy a part menti mobilgát-koncepció néhány tucat ember – a területen jogilag is lakóingatlannal rendelkezők – jogos érdekén kívül csak nagyon kevesek érdekét szolgálja. A közkeletű vélekedéssel szemben a lakóparkok lakóiét és az ingatlanbefektetőkét sem – nem véletlen, hogy a területen épülő újabb lakóparkok legalsó használati szintjeit is a MÁSZ fölé építik: az itt lakóknak csak nettó veszteség lenne a természetközeli állapot felszámolása.
A tervezés folyamán olyan talajtani eredetű problémák merültek fel, amelyeket a tervező nem tudott a főváros igényeinek megfelelően megoldani. Ezek vagy műszaki/biztonsági, vagy pénzügyi, vagy környezetvédelmi problémák – legvalószínűbben így együtt.
A főváros vezetése viszont ahelyett, hogy ésszerű alternatívát keresne, izomból menetel tovább a kijelölt úton a katasztrófa felé: lecseréli a független tervezőt egy tőle függésben levőre, annak irreálisan rövid határidőt szab, és miközben titkolja, hogy miért akadt el a projekt, azt szajkózza, hogy a mobil gát mindenképp meg fog épülni – Szeneczey szerint már jövőre.
Egész mást sugallnak ugyanakkor a főpolgármester ellennyilatkozatai, melyekben mintegy felhívja a figyelmet helyi népszavazás lehetőségére, vagy a szinte beláthatatlan hidrogeológiai következményekről, esetleg éppen a talajtörés kockázatáról beszél. Ezek alapján meg úgy tűnhet, hogy a főváros vezetése a vállalhatatlan kockázatok miatt inkább már kiszállna a projektből.
Most mindenesetre az látszik, hogy a főpolgármester egyszerre próbál játszani mindkét kapura.
A végleges döntés előtt készül még egy elemzés a Nánási-Királyok úti nyomvonalról is, de erre az a műegyetemi tanszék kapott megbízást, amelynek prominensei erősen elköteleződtek a mobil gát mellett. A gátat ellenző civilek ezért kissé szkeptikusak, és azt kezdeményezik, hogy ez a munka a szélesebb szakmai nyilvánosság bevonásával folyjon.
Becker András
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
