Bezárás
Cikkek

Káosz a koncepcióban: árvízvédelmi tervek a Római-parton

Halaszthatatlan kötelezettségei lennének a fővárosnak a budapesti árvízvédelem ügyében: ha a következő legmagasabb vízszint az eddigieknek megfelelően haladja meg az előzőt, komoly baj lehet a „Csillaghegyi-öblözetben”. A tényleges probléma helyett azonban egy „nyári gát” megépítéséről folyik a vita.

*****

Évek óta küzdenek a Római part most elöntött részén a jogszabályi előírásokat kijátszó építkezők azért, hogy az állam védje meg az árvíztől az ártérre épített befektetéseiket, legyen az szálloda, lakópark vagy százmilliós értékű – üdülőként engedélyeztetett – családi ház. Ha sikerül a mobil-gát projektet kierőszakolni, akkor legkevesebb hatmilliárd forint közpénz elköltésével megvalósulhat ez a régi törekvés. De a befektetők addig sem maradnak segítség nélkül: az itt 60-70 éve legálisan megépült néhány lakóingatlanra hivatkozva a kerület több száz teherautó homokot, kétszázezer homokzsákot és egyebeket adott ezen árvíztől szorongatott lakosoknak – meg persze az árvízi védekezésen dolgozó önkéntesek számolatlan élőmunkáját. Azokét a jószándékú önkéntesekét, akik nem is sejtették, hogy időnként nem a várost védő gátat vagy egy bajba került polgártársunk hajlékát, hanem egy befektetési célú ingatlanprojektet védenek az árvíztől. Ellenszolgáltatás nélkül, önként, bár abban a tévhitben, hogy a köz javáért dolgoznak.

A rekordárvíz tetőzése előtt készült videónk azt a jelenetet örökítette meg, amint az árvízi önkéntesek éppen a Királyok útja 179. számú ingatlan megmentésén munkálkodnak. A telken található épületek természetesen jogilag üdülők, melyeknek az alsó használati szintjét elve az időnként betörő árvízre gondolva kellett volna megépíteni – itt tehát eleve indokolatlan lenne bármiféle önkormányzati segítség. De a több száz milliós projekt egyébként is inkább tűnik klasszikus ingatlanbefektetésnek, mint családi otthonnak: a tulajdonosok hosszabb ideje próbálják értékesíteni a Királyok útja 179. alatti ingatlanokat. Ha az értékesítés nehezen is megy, valamit azért nagyon tudhatnak ezek a befektetők: a Google Street View képeinek tanúsága szerint már kora tavasszal is „árvízvédett terület”-ként kínálták eladásra a Dunára közvetlen kijárással rendelkező ingatlanaikat. Fizetni természetesen az önkormányzat árvízi védekezésre szánt erőforrásaiért sem fizetnek – mint ahogy a mobilgát is ingyen védi majd a kerület és a főváros kedvenc ingatlanbefektetőit.

Római-parti magánvillákat is megvéd az árvíztől Óbuda önkormányzata from atlatszo.hu on Vimeo.

„(…) az elmúlt napok tapasztalatai alapján egyre bizonyosabb, hogy a mobilgát megépítendő, de az alapozást, vonalvezetést még át lehet gondolni.” – ezzel a meglepő kijelentéssel indult a főpolgármester új kommunikációs offenzívája hétfőn. Ezek szerint két dolgot nem lehet tudni a tervezett objektumról: hogy milyen lesz, és hol építik majd meg. Csak egy dolog biztos, hogy lesz. Egy másik nyilatkozatában Tarlós István hozzátette, hogy meg kell erősíteni a Rómain a fővédvonalat is. Másnapra aztán tovább keményedett az álláspontja. Azon túl, hogy immár feltétlen bizonyosságként beszélt a nem tudni milyen és nem tudni hol megépítendő mobil gát szükségességéről, közölte: ezentúl csak a „helyi többséget” tekinti civilnek, továbbá kizárólag a műszaki tudományok képviselőivel – geotechnikai, árvízvédelmi stb. szakértőkkel – hajlandó konzultálni. A parton szerinte egyébként is csak néhány száz csukló vastagságú fát kell kivágni, a gát esküdt ellenségei – tudjuk, ők dobtak követ a lecsóba – pedig hitelüket vesztették.

A főpolgármester kommunikációjára eddig is jellemző volt egyfajta elárasztásos jelleg, hogy tudniillik valóságos szitok- és rágalomáriába csomagolta álláspontjának nehezen körvonalazható lényegét. Fenti közleményeiből az alábbi érdemi információkat bogarászhatjuk ki.

A „helyi többséget” képviselő civilek lesznek a főváros tárgyalópartnerei, a többieknek a főpolgármester nem oszt lapot. Hogy a legitimnek tekintett partner milyen módszerrel kerül kiválasztásra, arról nincs információ, de valószínűleg meghívásos buliról van szó. A főpolgármestert nagyon idegesítik a civilek, és ezek közül csak egy van, amelyik eddig nem dobott követ a lecsóba, sőt. Nem alaptalan a feltételezésünk, hogy a projektet nemcsak támogató, de kifejezetten követelő szállodatulajdonos, Egri Gábor civil szervezete lesz ezentúl a vox populi a mobil gát ügyében. Az egyesület vélhetőleg készül is a tőle elvárt szerep betöltésére: most, az árvíz idején például szórólapos akcióval győzködi a csillaghegyi és pünkösdfürdői lakókat a mobil gát előnyeiről. A multimilliomos érvei nem újak és nem is igazán relevánsak: a kis brosúra (PDF) például azzal nyit, hogy „Árvíz idején gyakrabban fordul elő sérülés, vízbefulladás (…)”, majd a már megszokott fejtegetést olvashatjuk a fokozott fertőzésveszélyről. Ami igazán újdonság, hogy az egyesület kiadványa ezúttal az ÁNTSZ fejlécével készült, így azt a látszatot kelti, mintha a tisztiorvosi szolgálat is követelné azt, ami a szórólap konklúziója: „A gátat közvetlenül a Duna partjára (…)”

Hiába röhög a fél város azokon a fotókon, amelyeken ketten-hárman ölelik át a Tarlós szerint „csukló vastagságú” fákat, az ökológiai, tájvédelmi és egyéb „humán” szempontok terén az érvek ütköztetése és mérlegelése helyett a főpolgármester vissza fog térni a kommunikációs hadviseléshez. Továbbra is komoly a bizonytalanság a mobil gát tervezése körül, változhat még szinte minden a nyomvonaltól a költségeken és finanszírozáson át a lehetséges műszaki megoldásokig. Csak egy biztos: a projektet a főpolgármester meg akarja valósítani, ha törik, ha szakad. Ebben már az MTA szakvéleménye is támogatja.

Mindez persze apróság ahhoz képest, hogy a mobil gát ügyének egyáltalán nincs jelentősége a legfontosabb probléma, az árvízi védekezés megoldatlansága szempontjából. A mobil gát ugyanis – mint ezt előző cikkünkben bemutattuk – továbbra sem garantálja a Csillaghegyi-öblözet területén élők „élet-és vagyonbiztonságát”. A főpolgármesternek a tényleges árvízvédelmi kötelezettségekkel kapcsolatos passzivitása már csak azért sem érthető, mert egy esetleges havária esetén a főváros, legnyilvánvalóbban pedig a főpolgármester felelőssége nem lehet kétséges. Már csak azért sem, mert a Fővárosi Csatornázási Művek évek óta folyamatosan figyelmezteti a városvezetést a fővédmű veszedelmesen leromlott állapotára – legutóbb 2011. novemberében készült a tárgyban összefoglaló jelentés (PDF). Néhány megállapítás a dokumentumból:

A meglevő térképek a város területéről a 70-es években készültek; az egyes területek magassági viszonyairól nem adnak megfelelő információt, így nem lehet tudni, hogy egy meghibásodás utáni „elöntés” hol fenyeget a legnagyobb vízmagassággal – ebből következően nem lehet a veszélyhelyzetre kellően felkészülni.

A fővárosban számos „magassághiányos” védműszakasz van: a Rómain a Királyok-útja – Nánási úti töltés 3 kilométer hosszú szakasza átlagosan 10-60 centiméterrel alacsonyabb a szükségesnél. (A jelentés elkészülte óta viszont még bő harminc centit feljebb jött a legmagasabb árvízszint a most levonult rekordárvízzel.)

A Nánási út – Királyok útján levő védmű végig „keresztmetszet-hiányos”: nem elég széles valamelyik pontja és/vagy túl meredek a rézsű, tehát ezért sem elég biztonságos árvíz idején.

A Duna partján található védművek legtöbbje elérte már szokásos tervezési élettartamát.

A Királyok útja – Nánási úti töltés megerősítése nem halogatható, az árvízi jelenségek miatt kialakulhat komolyabb, nehezen kezelhető meghibásodás. A védmű megerősítése halasztást nem tűr.

Az Aranyhegyi-patak bal parti töltéserősítése „a védmű állapota miatt nem tűr halasztást”. (A Duna az áradáskor visszaduzzasztott patak felől fenyegeti a Pók utcai lakótelepet, azon túl pedig Csillaghegyig a teljes környéket.)

A dokumentum a gyenge pontok ismertetése után leszögezi, hogy megfelelő tervek és források hiányában is el kell kezdeni a „védendő lakosok és értékek számbavételével szakmai alapon ütemezett, több évet átfogó program kidolgozását”.

Az azóta eltelt másfél évben viszont a felsorolt feladatok egyikét sem oldotta meg a főváros, sőt, még a munka tervezése, a feladatok kijelölése és ütemezése sem kezdődött el. Ezen túlmenően is kérdés: vajon mennyi mozgástere marad a fővárosi vezetésnek a fenti tényleges árvízi feladatokhoz szükséges pénz kilobbizására, ha jövőre valóban 5 milliárdot ad a központi költségvetés egy árvízinek tetsző, ám a tényleges, jogilag is definiált árvízvédelmi feladatokból semmit nem teljesítő beruházásra?

Az elmúlt tizenegy évben közel egy métert nőtt a Dunán a Római partnál a legmagasabb árvíz szintje. Ha a tendencia folytatódik és a fővédmű tényleges rekonstrukciója elmarad, egyre nagyobb valószínűséggel bekövetkezhet a Csatornázási Művek tanulmányában fenyegető lehetőségként bejósolt „kezelhetetlen meghibásodás”, azaz, hogy az árvíz elönti az egész térséget. Hogy nem pusztán elvi lehetőségről van szó, azt mutatja, hogy már a mostani árvíz közeledtekor is – épp a védmű gyengesége miatt – reális opcióként merült föl az itt élő 55 ezer ember kitelepítése. Persze a katasztrófa megelőzésére van másik lehetőség is: a költségvetés 2014-2015-ben még egyszer elkölt 4-6 milliárdot a Rómain – ezúttal valóban az árvízvédelemre.

Az FCSM összefoglaló jelentését itt lehet letölteni (PDF)

Becker András

Korábbi cikkeink a Római-partról

Újabb jegyzőkönyv a római-parti csónakházak eladásáról

Katasztrófát okozhat a Római-parti mobilgát – figyelmeztetésre sem lesz idő

Frissen alapított pályázó, összetákolt előterjesztés – így adták el a római-parti csónakházakat

Római-parti mobilgát: Szállodák, házak és lakóparkok a hullámtérben

Római-parti mobilgát: kinek áll érdekében?

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom