Bezárás
Cikkek

Súlyos kockázatokat hallgat el az Országos Vízügyi Főigazgatóság Római-parti jelentése

Úgy tűnik, nem lezárja, hanem új keretek között újra fogja nyitni a vitát a Római-parti árvízvédelem ügyében az Országos Vízügyi Főigazgatóság minap közzétett állásfoglalása. A dokumentum önmagában is számos ellentmondást exponál a jelenlegi mobilgátas koncepcióval kapcsolatban – ráadásul a végleges változatból kikerült az a mintegy másfél oldalnyi szövegrész, ami egészen más megvilágításba helyezi ezt a koncepciót. Annyi bizonyosnak látszik a két dokumentum alapján, hogy egészen más, és az eddigi tervekben szereplőkhöz képest sokkal kevésbé mobil valami fog épülni a Rómain.

Július 8-án hozta nyilvánosságra a főváros az Országos Vizügyi Főigazgatóság (OVF) Tudományos Tanácsának a Római-part árvízvédelmével kapcsolatos állásfoglalását. A dokumentum a „Szakmai állásfoglalás és javaslatok a Csillaghegyi öblözet ármentesítésének ügyében” címet viseli. A Római-part árvízvédelmével kapcsolatban a főpolgármester mobil gát, illetve a partvonali védekezés iránti elkötelezettsége eddig sem volt kétséges, és most, úgy tűnik, immár a harmadik független szakmai testület véleménye támasztja alá ezt az álláspontot. (Tegyük hozzá, a BME állásfoglalása kapcsán a szakértő függetlensége erősen megkérdőjeleződött.)

Tarlós megkeresése nyomán az OVF Tudományos Tanácsa munkabizottságot hozott létre, melynek feladat volt válaszolni arra a főpolgármesteri kérdésre, hogy

„(…) part menti védmű épüljön, vagy pedig a Nánási út – Királyok útja nyomvonalon történje-e a védekezés?”

A bizottság a közzétett dokumentum szerint összesen hat alkalommal ülésezett: először április 9-én, utoljára pedig június 10-én – ekkor történt „a Bizottság által javasolt szöveg végső formába öntése”. Tehát a július 8-án nyilvánosságra hozott dokumentum már egy hónappal korábban elkészült, de azt valamiért csak egy hónappal később küldték el a megrendelőnek – hogy ennek a késlekedésnek mi az oka, arról egyelőre csak találgatások vannak. (Ülést ebben az időszakban már nem tartottak, a szöveg tehát nem változhatott. )

A Bizottság utolsó előtti ülését május 12 –én tartotta, ekkor a napirenden egyetlen pont, a „konzultáció gyakorló külföldi üzemeltetővel” szerepelt. A figyelmes olvasó számára feltűnhet ugyanakkor, hogy az elkészült bizottsági anyagban érdemben egyetlen szó sem esik a külföldi tapasztalatokról – dacára annak, hogy a témáról a világ számos országából könyvtárnyi mennyiségű adat áll rendelkezésre, míg Magyarországon lényegében nincs tapasztalat a mobilgátas technológiával kapcsolatban. Kérdés az is, miért szentelt a bizottság az összesen hat ülésből egyet ennek a témakörnek, ha aztán a végleges anyagban erről szót sem ejt?

Múlt héten aztán választ kaptunk ezekre a kérdésekre: létezik ugyanis egy olyan, a publikáltnál valamivel hosszabb – ugyanakkor a véglegessel egyezően június 10-i keltezésű – szövegváltozat, amely mintegy másfél oldalon keresztül taglalja a külföldi, elsősorban pozsonyi tapasztalatokat. Feltehetőleg egy munkaközi anyagról van szó, és az a szövegtöbblet, amelyik csak ebben a változatban szerepel, a bizottság június 10-i ülésén többségi döntéssel került ki a végleges változatból.

Ezt az „apokrif” változatot most közzétesszük, mivel úgy gondoljuk, hogy egy olyan projekt esetében, amely borítékolhatóan legalább 10 milliárd forintba fog kerülni, 55 ezer ember biztonságát közvetlenül érinti, és visszafordíthatatlanul átalakítja a főváros utolsó természetközeli állapotban megmaradt dunai partszakaszát, a nyilvánosságra tartoznak azok a kockázatok és várható károk is, amelyeket egy szakértő testület többsége negligálhatónak ítélt. (A végleges állásfoglalásból hiányzó szövegrész a most publikált anyag 14-15. oldalán található.)

A nem publikált változat többek között a következőkre hívja fel a figyelmet:

  • az altalaj feltárásától nem kell sajnálni se a pénzt, se az időt (az eddigi tervek kapcsán az egyik legjelentősebb kétség éppen a talaj szivárgási jellemzőiről való ismeretek elégséges voltával kapcsolatban merült fel)
  • törekedni kell a falak hosszának minimalizálására
  • el kell kerülni, hogy a fák akadályozzák akár az építkezést, akár az üzemeltetést
  • a rendszert [ a lopások kockázata miatt ] folyamatosan őrizni kell
  • a mobilfalak alkalmazásánál a biztonság érdekében a falak magassági minimalizálása a legfontosabb célkitűzés. A közel 3000 m hosszú és 3,5 m átlagmagasságú mobilfal kiépítése Európában példátlan
  • a fák meghagyása a mobilfal környezetében veszélyforrás. Nekünk nem szabad felvállalnunk ezt a kockázatot
  • ugyanez mondható el az uszadékok, jégzajlás, elszabadult hajótestek elleni intézkedésekről

Ezek a megállapítások, noha nem szerepelnek a bizottság végleges állásofglalásában, nyilván nem megkerülehtőek. Egy laikusnak sem nehéz belátni, hogy attól, hogy nem került bele az OVF anyagába, még evidencia, hogy egy nagyobb tömegű uszadék milyen kockázatot jelent az alumínium védfalra. Vagy, hogy minden, a védmű közelében lévő fa potenciális veszélyt jelent – minél nagyobb fáról van szó, annál nagyobbat. A tervezés még csak most indul majd, de az biztos, hogy azokat a korábbi látványterveket, amelyeken a parton hatalmas fák árnyékában sétálgatnak a polgárok a mobil gát alapzatául szolgáló sétányon, el lehet felejteni.

Becker András

Korábbi cikkeink a Római-partról:

Rehabilitálni kell a Duna mellékágait – Rácz Tamás tájépítész

Római-parti mobilgát: iszapbirkózás a közmeghallgatáson

Káosz a koncepcióban: árvízvédelmi tervek a Római-parton

Újabb jegyzőkönyv a római-parti csónakházak eladásáról

Katasztrófát okozhat a Római-parti mobilgát – figyelmeztetésre sem lesz idő

Frissen alapított pályázó, összetákolt előterjesztés – így adták el a római-parti csónakházakat

Római-parti mobilgát: Szállodák, házak és lakóparkok a hullámtérben

Római-parti mobilgát: kinek áll érdekében?

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom