Bezárás
A helység kalapácsa

Most kéne abbahagyni? A főpolgármester rugalmas elszakadása a római-parti mobilgát-koncepciótól

Kissé zavaros, de annál ijesztőbb nyilatkozatot tett két héttel ezelőtt Tarlós István főpolgármester: arról beszélt, hogy a tavaly a Római-part vonatkozásában közel 1 méterrel megemelt ún. mértékadó árvízszint (MÁSZ) miatt beláthatatlan kockázatok keletkeztek a mobil gáttal kapcsolatban. Az általunk megkérdezett szakértők véleménye alapján az a legvalószínűbb, hogy a nyilatkozat irányváltást készít elő a Római ügyében: mostanra a főpolgármester számára is kiderülhetett, hogy a mobil gát minden szempontból irracionális és kockázatos projekt.

KORMÁNYPROPAGANDA HELYETT VALÓDI HÍREK

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

Előzmények

Súlyos kockázatokat hallgat el az Országos Vízügyi Főigazgatóság Római-parti jelentése

Zöld-díjat nyert az atlatszo.hu a Római-partról szóló cikksorozattal

Római-parti mobilgát: iszapbirkózás a közmeghallgatáson

“A mobilgát jó találmány, de nem a Rómaira való” – civilek az árvízvédelemről

Káosz a koncepcióban: árvízvédelmi tervek a Római-parton

Katasztrófát okozhat a Római-parti mobilgát – figyelmeztetésre sem lesz idő

Frissen alapított pályázó, összetákolt előterjesztés – így adták el a római-parti csónakházakat

Római-parti mobilgát: Szállodák, házak és lakóparkok a hullámtérben

Római-parti mobilgát: kinek áll érdekében?

Éles fordulatot vett a főpolgármester kommunikációja a Rómaira tervezett mobil gát ügyében: néhány hónapja a helyi népszavazás réméről beszélt, miközben a part megmentéséért lobbizó szervezetek körében fel sem merült a gondolat; nemrég pedig egy rendes katasztrófa-forgatókönyv felskiccelésével bizonytalanította el a mobil gát híveit.

Igaz, a sajtótájékoztató alatt a háttérben az eddigi irányt képviselő „látványtervek”-ek mutatták, milyennek kell elképzelni az új védmű megépítése utáni Rómait, de ezt a pozitív PR-t felülírta mindaz, amit Tarlós István a projekttel kapcsolatban újabban felmerült problémákról mondott.

„Az új MÁSZ-értékek problémákat keletkeztettek, amely problémákat, ha a tervező nem oldja meg, akkor fennállhat középtávon az úgynevezett hidraulikus talajtörés veszélye a nehezebb szerkezetek miatt, (…) [ami] azt eredményezhetné, hogy a korábbinál sokkal nehezebb szerkezet előre meg nem mondható módon súlyosan károsodik, ami iszonyú kár lenne, egyben veszély is.” – mondta szeptember eleji sajtótájékoztatóján Tarlós István.

Mivel a főpolgármester az újságírók képzetlenségére hivatkozva nem osztotta meg a nyilvánossággal a részleteket, és a Városháza sem árulta el, milyen új információk alapján merültek föl immár a megrendelőben is a projekttel kapcsolatos kockázatok, szakértőket kérdeztünk, mi mit jelent vagy jelenthet az enigmatikus Tarlós-nyilatkozatban.

Ez egy kis létszámú, zárt szakma, és mivel meghatározó befolyású szakemberek sorakoztak föl a mobilgát-koncepció mögött, a nekünk nyilatkozók ragaszkodtak a névtelenséghez.

A titkolózás ellenére az biztosan látszik, hogy olyan súlyos, talán megoldhatatlan műszaki/talajtani problémáról van szó, amit sem a tervező, sem a megrendelő nem láttak előre. A tervezőnek ugyanis a szerződés szerint már három hónappal ezelőtt le kellett volna szállítania a beruházás megkezdéséhez szükséges vízjogi engedélyes tervdokumentációt. Ennek, úgy tűnik, még a közelében sincsenek. A Városháza mégsem bont szerződést, és kötbérrel sem fenyeget, ami a főpolgármester habitusát ismerve nagyon komoly problémára, igazi vis maiorra utal.

Talajtörés vagy elmocsarasodás?

Egy 2014. decemberi BM-rendelet – a korábbiaknál magasabban tetőző árvizek nyomán – 73 centiméterrel megemelte a Római-partra vonatkozó, úgynevezett mértékadó árvízszintet (MÁSZ). A gátak (védművek) magasságát pedig ehhez kell igazítani. Így az új MÁSZ alapján a Rómaira tervezett mobil gátfal magassága helyenként már eléri a 4 métert is.

Az általunk megkérdezett szakértők szerint a főpolgármester által emlegetett talajtörés kockázatának növekedése nem az árvízszintek növekedésének közvetlen következménye, bár a két dolog nyilván összefügg. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a megemelt MÁSZ miatt magasabbra kell tervezni a mobil gátat, így értelemszerűen a szerkezetet tartó alépítmény méretét is növelni kell. Ennek a súlya viszont nem lineárisan, hanem nagyjából a harmadik hatvány szerint nő a gát magasságának növekedésével.

Egy nem túl bonyolult képlet alapján az látszik, hogy egy 4 méter magasságú mobil falnak például közel tízszer akkora terhelést kell elviselnie, mint egy 2 méteresnek, és több mint kétszer annyit, mint egy 3 méteresnek – merthogy ennyivel nagyobb a mobil falat kidönteni akaró erő. Nem nehéz belátni, hogy a mobil gát felszín alatti alépítményének a felépítmény növekedésével szinkronban kell nőnie, hogy a növekvő nyomaték ne fordítsa ki a talajból az egész szerkezetet.

Egy méternyi gátmagasság-növekedés tehát több mint kétszeres erőt elviselni képes alépítményt feltételez – és a Római esetében éppen ez okozhatja a problémát. Az alépítmény súlya nem növelhető a végtelenségig, egy szint fölött ugyanis bekövetkezik a talajtörés.

Igaz, az általunk megkérdezett szakértők szerint a Római esetében inkább a „sima” talajtörés kockázata nő a szerkezet súlyának növekedésével. A terhelés egy szintje fölött a talajban az oldalirányú erők hatására „csúszólapok” alakulnak ki, egyes talajrétegek kinyomódnak a szerkezet alól, ami ennek hatására menthetetlenül süllyedni kezd; ha pedig az alépítmény megsérül, eltörik, akkor a rajta álló alumínium szerkezet összeroppan a víz nyomása alatt – ettől kezdve pedig csak az a kérdés, mekkora nyíláson ömlik be a Duna vize a jelenlegi hullámtérbe.

A hidraulikus talajtörés egészen más eset, bár a következményei hasonlóan katasztrofálisak. Ebben az esetben az alépítményt a folyó felől alulról megkerülő víz áramlása gyengíti a talaj szilárdságát, egészen addig, míg be nem következik a talajtörés, és az egész szerkezet alátámasztás nélkül marad. A hidraulikus talajtörés nem pusztán elméleti lehetőség: egy tanulmány összegzése szerint Magyarországon 1945 és 2000 között 23 esetben okozott gátszakadást a hidraulikus talajtörés.

Szakértők szerint helyben ennek a lehetőségére utal, hogy a Rómaitól északra található pünkösdfürdői gát mellett árvíz idején rendszeresen jelentkeznek buzgárok, vagyis a víz alulról meg tudja kerülni a gátat. Arra pedig már a mobilgát-koncepcióról készült 2013-as akadémiai jelentés is felhívja a figyelmet, hogy szükség van az altalaj részletesebb feltárására – tegyük hozzá, a tervezés korai szakasza óta ismert probléma a mérnökök előtt, hogy a talaj és a felszín alatti vízjárás rendkívül heterogén a térségben.

További probléma, hogy a hidraulikus talajtörést megelőzni képes mérnöki megoldás – egy függőleges vízzáró betonfal, ún. résfal a talajban – viszont komoly problémákat okozhat a mentett oldalon a talajban a hegyek felől érkező vizek visszaduzzasztásával.

Egyik forrásunk – aki mérnökként korábban a területtel szomszédos Graphisoft-park alapozási munkáiban is részt vett – hozzátette, hogy a térségben jellemzően, nagyjából tíz méteres mélységig kavicsos, homokos folyami hordalék alkotja az altalajt, és csak az alatt található vízzáró agyagréteg. Vagyis közel eddig a mélységig kell lenyúlnia a résfalnak, ami szerinte önmagában is rendkívüli módon megdrágítja a beruházást. (A Dagálynál épült mobil gát alá 11 méteres résfalat építettek.)

A projekt becsült költsége a városvezetés szerint már most 15 milliárd fölött jár – 10 évvel ezelőtt, az első tanulmánytervek még 1-3 milliárdos költséggel számoltak a különböző műszaki megoldások szerint.

Ugyanakkor a szinte teljesen megállított, a hegyek felől a Duna felé áramló talajvízzel valamit kezdeni kell, mert a résfal visszaduzzasztó hatására szó szerint elmocsarasodhat az egész Csillaghegyi-öblözet. A folyamatos szivattyúzás viszont irreálisan drágává teheti a rendszer fenntartását, végső soron az egész projektet.

A földgátakkal szemben a mobil gát sérülése nem javítható. Ezért, ha bekövetkezik, a talajtörés miatti gátszakadás következményei valóban katasztrofálisak lehetnek: a korábbi cikkünkben ismertetett havária-terv számításai szerint a teljes Csillaghegyi-öblözet 6 óra alatt víz alá kerül, de a Római-parton található ingatlanok esetében még figyelmeztetésre sem lesz idő. (Az előző terv éppen ezért harmadfokú készültségnél már a terület kiürítését javasolja.)

Befektetői szempontok

Egekbe szökő beruházási költség, irreálisan drága üzemeltetés és vállalhatatlan mértékű kockázat, vagy a mostani, természetközeli állapotot teljesen felszámoló megoldás – szakértőink szerint ezek valamilyen kombinációjával szembesülhetett a főpolgármester, miután a tervező cég mérnökei értékelték a legújabb talajtani, hidrológiai vizsgálatok eredményét.

Valószínűleg erre utal a főpolgármester furcsa kijelentése, miszerint lehet, hogy a főváros szerződést bont a tervezővel, és a Fővárosi Csatornázási Művekkel tervezteti meg a gátat, „(…) de a geodéziai felméréseket akkor is meg fogjuk vásárolni.” (A geodézia kifejezés feltehetőleg nyelvbotlás volt, a főpolgármester a talajtani, hidrogeológiai vizsgálatokra gondolt.)

Az biztos, hogy a mobilgát-koncepció bukása súlyos veszteséget, de legalábbis elmaradt hasznot jelent a Római-parti ingatlanbefektetőknek. A Duna és a Nánási-Királyok útja közti 70 hektár jogilag jelenleg hullámtér, ide legfeljebb üdülő építhető – más kérdés, hogy a terület déli részén található lakóparkszerű üdülőket lakóparkszerűen használják az itt élők. És épült itt az utóbbi húsz évben néhány sok tíz, vagy akár százmilliós értékű villaszerű nyaraló is.

Az igazán jelentős potenciál azonban a nagyobb beépítetlen telkekben van: ha megépül a mobil gát, akkor semmi akadálya nem lesz a terület lakóövezetté történő átminősítésének, ami az ingatlanok jelentős felértékelődését jelenti.

De ha nem is lesz mobilgát, és a terület marad üdülőövezet, az itteni ingatlanfejlesztők-befektetők már tavaly kaptak egy kisebb ajándékot a fővárostól. A február 16-án kihirdetett fővárosi rendezési szabályzat ugyanis erre a területre mintegy 15 százalékponttal, 0,6-ról 0,75-re növelte az ún. szintterület mutatót. (Az összes beépített terület és a telek hányadosa).

Ez azt jelenti, hogy míg korábban egy 500 nm-es telekre összesen 300 nm beépített területet lehetett felhúzni (ez lehetett akár 3 szinten is), addig ugyanerre a telekre az új szabályozás szerint már 375 nm-t lehet. Ha befektetői szempontból nézzük, ez a konkrét esetben plusz 75 nm-en realizálható hasznot jelent. A helyi ingatlanpiacot ismerő forrásaink szerint a szintterület mutató emelése hektáronként 3-400 millió forint többlet profitot jelent a befektetőknek. A mobilgát és a lakóövezeti besorolás újabb milliárdokkal növelné a területen abszolválható egyébként is jelentős nyereséget.

Elég valószínű tehát, hogy az eddig megismert mobilgát-párti lobbistákon túl jelentős nyomásgyakorló tényezőként kell számolni tehát a területen befektető cégekkel és magánszemélyekkel. A főpolgármestert ráadásul többszörös politikai felelősség is a mobil gát felé tolja – most mégis, mintha megtalálta volna a kiszállási pontot a semmi jót nem ígérő projektből.

Becker András

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom