Államtitkokhoz és híváslistákhoz is hozzáférhetnek a független sajtót fenyegető Orbán-komisszárok

Az Átlátszó értesülése szerint a Habony-csapat tagja, Orbán Viktor Facebook-oldalának egykori adminisztrátora, a miniszterelnök „udvari fotósaként” is ténykedő Kobza Miklós a szerzője annak a 888.hu portálon közölt cikknek, amely lényegében bűnözőnek és hazaárulónak nevezi a Pintér Sándor szerkesztőségekbe beépített nemzetbiztonsági embereket telepíteni akaró, időközben visszavont javaslata ellen tiltakozó újságírókat. A portál főszerkesztője az államtitkokhoz is hozzáférő Századvég stratégiai igazgatója, G. Fodor Gábor. Felmerül hát a kérdés, hogy a 888.hu jólértesültségét nem segítheti-e a Századvég bennfentes helyzete?

Megjelent nemrég egy rövid írás a Habony-művekhez tartozó, a 444.hu kormánypárti verziójának szánt 888.hu portálon. A kM monogramú szerző lényegében azon kevés médiaszereplő közé sorolható, akik üdvözölték Pintér Sándor a nyilvánosságra kerülése után nem sokkal visszavont paragrafustervezetét a sajtóorgánumok titkosszolgálati megfigyeléséről.

Legalábbis az alábbi sorokból nem az derül ki, hogy az illetőnek bármiféle kifogása volna egy ilyen jogszabállyal szemben, sőt. Azokat támadja meglehetősen durva hangvételben, akik kritizálták azt. Arra célozgatva, hogy azért tiltakoznak, mert illegális, jogsértő tevékenységet folytatnak vagy pedig sötét dolgok lelhetőek fel a múltjukban.

„Nem nagyon tudunk másra gondolni, minthogy az kiabál ennyire, akinek a háza veszettül ég. Tanácsaink hazai újságíróknak a további pánik elkerülésére (ingyen vihető az index-444-rtl klub szerkesztőségébe):

1. Talán nem kellene különböző nagykövetségekre járni diplomata-fedésben a hazájukat szolgáló hírszerzőkkel smúzolni, majd ezt követően teljesen egyoldalú, Magyarország-gyalázó, vagy a magyar érdekekkel szemben álló szolgálati marhaságokat a monitorra vésni.”

(Részlet a 888.hu cikkéből.)

E művet az írója személye kötheti össze a hasonló szellemű javaslatokkal gyakran előhozakodó Fidesz-közszereplőkkel. Az Átlátszó úgy értesült, a cikk szerzője Kobza Miklós, aki a 2010-es Fidesz-győzelem után, Habony Árpád csapatának tagjaként Orbán Viktor Facebook-oldalát kezelte.

Emellett Kobza mint „udvari fényképész” is dolgozott a kormányfő mellett. Több, a miniszterelnök külföldi látogatásain, vagy külföldi politikussal való találkozóján készült fotónál is az ő neve van feltüntetve.

Ugyancsak k|M monogrammal szerepel egy cikkíró a Mandiner impresszumában. Úgy tudjuk, hogy például a 2010-es választási diadal után publikált, Szerénység és alázat című poszt szerzője is Kobza.

A 888-on közölt cikk viszont sok mindennek nevezhető, de szerénynek vagy alázatosnak nemigen.

„Ti is ugyanolyan emberek vagytok, mint a többi magyar állampolgár. Ha úgy baszkódtok a hatalommal, dezinformáltok, vesztek részt korrupciós ügyekben, hogy közben a hatalom felé támasztott erkölcsi elvárásotok viszont hatalmas, azaz a pofátok nagyon nagy, de a személyes életetek éppolyan kritizálható, mint az általatok tollhegyre tűzött hatalom, akkor magatokra vessetek.” – üzen a Pintér-javaslaton felháborodó újságíróknak a cikkíró.

„2. Talán nem érdemes asszonyverő szerkesztőként, okosba’ elintézett felfüggesztettel a hátunk mögött erkölcsi tartalmú kiselőadásokat tartani a polgári, de kritikus média működési módjáról és mindennapjairól, s eközben a polgári média parnasszusáról tekingetni alá a plebszre.

3. Lehet, hogy nem kellene azt a játékot játszani, hogy ellenérdekelt gazdasági szereplők lejárató cikkeket rendelnek a riválisról, jó pénzért. Vagy információs brókerként zsarolni a szereplőket, hogy a cikk nem készül el, szintén jó pénzért. Vagy szimplán bűnözők, éjszakai nagyfiúk mellényzsebéből kikandikálva tudósítani a bűnügyekre fogékony újságolvasókat.”

– sorolja az írás.

Természetesen az Átlátszó megkereste Kobza Miklóst, hogy erősítse meg a 888 által közölt cikk szerzőségét, de kérdéseinkre ő meglehetősen talányos választ adott.

„Információit nem áll módomban megerősíteni, mert az atlatszo.hu a közelmúltban súlyos hazugságokat terjesztett rólam és a szüleimről. Így az atlatszo.hu hazug értesüléseit a jövőben a magam részéről egyszerűen ignorálom.”

– válaszolta Kobza, ami nem tekinthető egyértelmű cáfolatnak.

A 888 lapigazgató-főszerkesztőjéhez, G. Fodor Gáborhoz a portál impresszumában jelzett [email protected] email címen át szintén eljuttattuk a cikkíró kilétét firtató megkeresést.

Ám a lap illetékesei nem reagáltak. Így aztán nem lehetett kideríteni: a cikk állításai tényleges, valós személyekre vonatkoznak avagy csak szimpla, általános „politikai anyázásról” van szó.

Kobza – a lapunkhoz eljuttatott tájékoztatása szerint – jelenleg már nem a Miniszterelnökség alkalmazottja.

„1. 2015. június 30. óta nem állok szerződéses viszonyban sem a Miniszterelnökséggel, sem az azóta újonnan létrejött Miniszterelnöki Kabinetirodával.

2. Korábbi, tehát 2015. június 30-át megelőző időszakot lefedő munkakörömnek semmilyen mértékben nem volt része, hogy államtitkokkal, minősített adatokkal, vagy titkosított információkkal dolgozzam.

3. A korábbi munkaköri előírásomnak megfelelően átestem előbb „B”, majd később „C” típusú átvilágításon is, viszont ez nem hatalmazott fel arra, hogy államtitkokkal, minősített adatokkal, vagy titkosított információkkal dolgozzak, de ahogyan az előző pontban utaltam is rá, ez semmilyen mértékben nem is volt soha a munkaköröm része. Titkosított ügyiratkezeléshez külön vizsgát szükséges tenni az államigazgatásban. Én magam ilyen képesítést nem szereztem.”

– felelte a kérdésekre, melyekben azt firtattuk: közfunkciójában hozzáfért-e minősített adatokhoz, államtitkokhoz?

Változatlanul a Miniszterelnökség osztályvezetője viszont testvére és üzlettársa, Kobza Csilla, akivel közös ama családi cég, az Opten szerint 2014-ben majdnem 12 millió forintos nettó árbevételű FICKTOR FANDI Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság, mellyel leszerződtek a földművelésügyi miniszter, Fazekas Sándor számára nyújtott tanácsadói feladatokra.

A cégnek Kobza Csilla 2015. augusztus 10-ig volt tagja, azóta Kobza Miklós az egyedüli tag. Ennek kapcsán indított Kobza helyreigazítási pert lapunkkal szemben, amelyet az Átlátszó jogerősen megnyert.

„Az ténykérdés, hogy ifj. Kobza Miklósnak volt szerződése közel 3 millió forintos értékben, aminek tárgya a miniszter politikai és közéleti megjelenésével kapcsolatos tanácsadás, illetve azok elemzése és véleményezése. Ez a nyilvános adatokból kiderül, ezért is szerepelt a cikkünkben. A fél évre szóló megbízás keretösszege 2.983.200 forint volt. (…) Sőt, hogy viccesebb legyen, a perben kiderült az is, hogy ifj. Kobza Miklós és testvére tulajdonát képező FICKTOR FANDI Kft. (mily csodálatos cégnév!) és a minisztérium 2015-ben lényegileg ugyanezen tárgyban újabb szerződést kötöttek havi 600.000 forintos megbízási díjért.”

– részlet a fentebb linkelt Átlátszó-posztból.

A médiában több helyütt is megjelent, hogy Kobza, illetve a részbeni tulajdonában lévő családi cég a Miniszterelnökségen túl egyéb közintézményben, közcégben – Földművelésügyi Minisztérium, illetve az állami tulajdonban lévő Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ Zrt.) – is ellátott szerződéses tanácsadói, támogatói feladatokat.

Ugyancsak több helyen megjelent, hogy Kobzával, illetve a részbeni tulajdonában álló céggel az FM és a NISZ Zrt. szerződést bontottak, továbbá a szerződésben megállapított összegeket nem fizették ki.

Az iránt érdeklődtünk Kobzánál, hogy ennek pontosan mi volt az oka, indoka, magyarázata?

 „Az érintett szerződések azért lettek felmondva, mert az atlatszo.hu-hoz hasonló médiumok hazugságokból vontak le dehonesztáló megállapításokat rám és a szüleimre nézve is.

A NISZ-szel például azért hoztak kapcsolatba, mert egy két hónap alatt elvégzett munka, de soha nem hatályosult szerződés előkészületei miatt a NISZ-nél előre dolgoztak az informatikusok, és nyitottak ott egy email-címet a nevemmel, amit soha nem használtam. Ezt szúrta ki a magyar sajtó és tálalta NISZ-es megbízásként.

Egyszerűbb volt tehát a szerződéseket felmondani, mint a folyamatos sajtópurparlé és lélegeztetőgép-számolgatás, illetve az erre fogékonyak hergelése a bruttó összegekkel. Jól tudjuk, a magyar sajtó százezres bruttó megbízási díjakat az Isten pénzével azonosít, ám ugyanezek a szereplők örömmel vállalnak egy kis mellékest civil szervezeteknél, önkormányzatoknál, EU-pályázati nyertes alapítványoknál, vagy éppen gazdasági társaságoknál.

Természetesen a magyar sajtó szereplőit ez nem akadályozza meg a koncepcionális hazudozásban, lásd atlatszo.hu cikke. Megbízásaim jelenleg magánjellegűek, mivel az atlatszo.hu-hoz hasonló médiumok koncepciózus hazudozásai jelentősen beszűkítették a kormányzati politikai kommunikációs piacon történő érvényesülési lehetőségeimet.”

– válaszolta Kobza.

A NISZ Zrt. álláspontja: „Köszönjük megkeresését, egyúttal tájékoztatjuk, hogy a NISZ Zrt. sem korábban nem foglalkoztatott, sem jelenleg nem foglalkoztat Kobza Miklós nevű munkavállalót, így az Ön által feltett kérdésekre sem áll módunkban válaszolni.Ezek alapján a vs.hu Ön által hivatkozott cikkében leírt információk vélhetően félreértésből származnak, melyekre nem tudunk magyarázattal szolgálni.”

Kobza Miklós munkájával, beosztásával összefüggésben a földművelésügyi tárca és a Miniszterelnökség irányába is történt megkeresés, de onnan a riport leadásáig nem jött válasz.

Kobza a nyilatkozata szerint tehát jelenleg a magánszektorban ténykedik, de a kormánypárttól nagyon messze aligha távolodott el, ha igaz a szerzőségére vonatkozó értesülésünk, ugyanis a 888 kiadója, a szerkesztőséggel azonos székhelycímű Modern Media Grup Zrt. Habony Árpád érdekeltsége. Habony a cég egyik részvényese, Dr. Győri Tibor társaságában.

Eme felállásban Kobza az államtitkok megismerésére jogosultaknak is a közelében maradt, lévén hogy a kormánynak dolgozó Századvég, amelynek a lapigazgató-főszerkesztő G. Fodor a stratégiai igazgatója, hozzáférési jogosultsággal bír egyes államtitkok fölött. Kobza Miklós pedig családi szálak révén továbbra is kötődik a Miniszterelnökséghez.

Az Átlátszó G. Fodor Gábornak is feltette kérdéseit: nem érzi-e úgy, hogy az általa irányított Századvég, valamint az ugyancsak általa vezetett 888.hu portál egy aggályos párhuzamosságot hoz létre? Mégpedig, hogy egy portált, egy médiaorgánumot olyan személy vezet, akinek egyben államtitokhoz, minősített adatokhoz is van hozzáférési jogosultsága.

Tehát van egyrészt a kormánypárti online lap, mely természetszerűleg igyekszik előnytelen, kompromittáló adatokat szerezni és publikálni az ellenzéki közszereplők, publicisták múltjáról és jelenéről. Ugyanakkor eme portál vezetője egyben olyan intézménynél is pozíciót lát el, amely minősített adatokhoz, államtitkokhoz juthat hozzá.

Nem gondolja, hogy felmerülhet a gyanú, hogy itt nagy a kísértés a két pozíció közti átjárásra, átfedésre? Vagyis, hogy a publikus újságírói és a titkos kormányzati munka párhuzamos végzése során a titkosított adatok megismerése kihathat az újságírói, szerkesztői teljesítményre, akaratlanul, öntudatlanul is felhasználódhat a kormányzati munka során szerzett titkos tudás? S ily módon juthat az Ön által vezetett portál előnyhöz a médiapiacon?

– válasz egyelőre nem jött, korábbi álláspontjuk itt olvasható.

A Századvég előnyös helyzetben van, mert az ugyancsak kormánykedvencnek tekinthető Nézőpont – mint azt a cég vezérigazgatója az Átlátszónak elmondta – nem fér hozzá államtitkokhoz.

Nyugtalanító dolgok mindenesetre  vannak. A Hír Tv egyik jelenlegi vezetőjének az Orbán-Simicska szakítás utáni nyilatkozatából tudhatjuk, milyen szoros, – alá-, és fölérendeltséginek is mondható – viszony létezett korábban a hatalom és a csatorna között.

Azt konkrétan e sorok írója gyűjtötte össze, hányszor történt a kormánypárti média javára kiszivárogtatás, hány alkalommal váltak publikussá bizalmas nyomozati iratok és adatok. S az ügyészség egyetlen ilyen ügyben sem volt hajlandó kiadni a szivárgások miatt esetleg indult vizsgálatokról szóló jelentéseket, hiába kérte ezt az Átlátszó.

Megpróbáltunk utánanézni, volt-e már rá korábban precedens, hogy egy politológiai kutatócég államtitkokhoz fért hozzá?

A Gyurcsány-, illetve Bajnai-kabinet alatt a Political Capital végzett a Nemzetbiztonsági Hivatalnak szakértői munkát. Rákérdeztünk természetesen, hogy eközben hozzáfértek-e minősített adatokhoz?

A 2010-ben nyilvánosság tudomására jutott szerződésről megkérdeztük a Political Capital igazgatóját, Krekó Pétert, aki elmondta:

 „A Nemzetbiztonsági Hivatalnak végzett szerződéses munka során semmiféle minősített adatot, államtitkot vagy más titkos információt nem bocsátottak a rendelkezésünkre. Ilyenekhez nem volt hozzáférésünk.

Munkánk lényege az volt, hogy a magyarországi szélsőjobboldal helyzetéről, veszélyeiről, esetleges nemzetbiztonsági rizikófaktorairól készítettünk kutatásokat, tanulmányokat és interjúkat összesen 33 ezer oldal terjedelemben. De ezek forrásai nyilvánosan hozzáférhető, kereshető adatok, honlapok és egyéb felületek, illetve általunk megkeresett személyek voltak.

A szerződés alapján elvégzett munka anyagainak titkossága, államtitokká nyilvánítása nem azért történt, mert a Political Capital államtitkokat használt volna fel. Hanem azért, mivel a megrendelőnk a Nemzetbiztonsági Hivatal volt, ahol az ilyen munkaanyagokat automatikusan zártan, titkosan kezelik.

Mi egyébként támogatnánk, ha az anyagaink titkosságát feloldanák, és szabadon kutathatóvá tennék – és ezt annak idején kezdeményeztük is – mert hasznos lenne a téma szakértői, kutatói számára”

– nyilatkozta a Political Capital illetékese.

Azt ismert, hogy közszolgálati híradó, és annak nyomdokain a Simicska médiabirodalom „disszidenseiből” létrejött Magyar Idők hogyan próbált valamiféle „terrorszálat” kimutatni a menekültek, illetve az őket segítő, támogató aktivisták kapcsolatában:

„Menekültként segítettek rajtuk, de a civil szervezet aktivistái csak most szembesültek azzal, hogy korábban fegyverekkel pózoló provokátorokat és uszítókat támogattak. Emiatt az aktivisták sorban hagyják ott a civil szervezetet. Itt olvashatják az aktivisták belső levelezését – ez derül ki az M1 tudósításából.”

Aligha vállalunk nagy kockázatot a feltételezéssel, hogy a párizsi terrormerénylet ürügyén is megkísérelhet a kormányzat olyan „nemzetbiztonsági salátatörvényt” átvinni a törvényhozáson, mely alkalmas lehet a demokratikus nyilvánosságba való titkosszolgálati behatolásra is.

A hatalmon lévő jobboldal közvélekedése már Udo Ulfkotte könyvének megjelenése előtt is tényként kezelte, hogy az Orbán-adminisztrációval szemben kritikus, bel- és külföldi sajtóorgánumok NGO-típusú szervezetek lényegében a nyugati kormányok és nagytőkések ügynökei. Ulfkotte óta ez a közvélekedés csak még jobban felerősödött. Innentől pedig logikus következtetés: amennyiben ezek idegen titkosszolgálatok fedőszervei, akkor titkosszolgálati elhárítást kell bevetni velük szemben.

Mikor 2008-ban az akkori – Gyurcsány Ferenc vezette – kormányzat részéről vetődött fel a média kiterjedtebb jogkörrel felruházott szervezetek általi ellenőrzése, azon a Fidesz-médiaholdudvar nagyon kiakadt.

A média korlátozását Oroszországtól Törökországon át Venezueláig mindenütt nemzetbiztonsági szempontokkal indokolták. Tegyük hozzá, ugyanilyen érvekkel próbálták csorbítani a sajtószabadságot szeptember 11 után az USA-ban is.

Roppant érdekes, hogy az ellenzéki vagy független újságíróknál a személyes életvitelük támadhatóságát kifogásoló, ebből kifolyólag nyilván az újságírás minél nagyobb transzparenciáját, átvilágíthatóságát üdvösnek gondoló 888-as cikkíró a kM rövidítés mögé bújik, és lapja sem hajlandó felfedni a személyazonosságát.

Ugyanakkor a jobboldali nyilvánosság fordított esetben nagyon is kifogásolni szokta ezt. Megtette például a Heti Válasz akkori, a Mandiner jelenlegi újságírója, Stumpf András a HVG online portálján írásaival jelentkező Ónody Tamás szerzői álneve okán.

A nagykövetségekkel való kapcsolattartás felhánytorgatása is necces egy olyan kormány szócsöve részéről, amely kormány politikusai karrierjük során elfogadtak már pénzt a jelenleg általuk az USA világhatalmi törekvéseivel azonosított Soros Györgytől, a holland kormánytól, s Németország kormánypártjának holdudvari alapítványától. Valamint testvérpárti nexust ápolnak ama Egységes Oroszországgal, mely párt által vezetett orosz állam jelenleg a NATO legveszélyesebb ellenségei közé soroltatik.

A 2014-es választások óta a kormány és/vagy a Fidesz politikusai jó párszor vetettek fel az újságírók, illetve a civil aktivisták titkosszolgálati, rendőri vagy egyéb hatósági kontrolljára vonatkozó javaslatokat.

A leghíresebb (egyben leghírhedtebb) ilyen ötletet Kocsis Máté józsefvárosi polgármester, a kormánypárt budapesti elnöke, a főváros rendészeti tanácsnoka – az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának korábbi elnöke, egyben a Fidesz volt kommunikációs igazgatója – dobta be a köztudatba. Eszerint a politikusok és 12-18 év közötti fiatalok mellett az újságírókat is drogtesztre kötelezte volna.

Ezután maga Orbán Viktor rukkolt elő ama vélekedéssel, hogy a külföldi támogatású civil szervezeteket regisztrálni kéne. Ilyen gyakorlat Putyin Oroszországában van.

Ezután jött Pintér Sándor belügyminiszter törvénymódosítási kezdeményezése arról, hogy a tartalomszolgáltatókhoz (így a médiához) nemzetbiztonsági alkalmazottakat telepítenének.

Amellett a Fideszben majdhogynem sporttá vált a nemkívánatos újságírók fenyegető hangvételű kioktatása, retorziók kilátásba helyezése és/vagy furcsa személyi változások egy-egy kritikus riport, tudósítás után. Emlékezetes L. Simon László afférja a Hír Tv riporterével, továbbá a Vs.hu portáltól Rogán Antal túl rámenős kérdezése miatt távozni kényszerült munkatárs esete. A fentebbi esetek közé sorolható az Origo volt főszerkesztőjének távozása is.

Valamint legutóbb Szőcs Géza világkiállítási kormánybiztos kirohanása az Index őt érintő riportja okán. A volt kultuszállamtitkár, jelenlegi kormánybiztos az Index-riporttal kapcsolatos, a Mandiner által közölt írásában azt állította: leleplezte az informátort, aki egy mentális problémákkal küzdő, sértett figura.

Emellett szóba kerültek az Index újságírója, illetve a Szőcs által „leleplezett” forrás híváslistái is.

„Az Index non-profizmusát viszont mi sem jellemzi jobban, mint hogy ezzel a leleplezőnek szánt bennfenteskedéssel nem mást, mint saját titokzatos forrását sikerült lelepleznie, egy sértett és gyűlölködő volt vezetőt, akit súlyosbodó személyiségzavara miatt el kellett bocsátani. Nos: az illetőnél megállt az idő ez év tavaszán, és így történhetett meg, hogy októberben olyasmiről tájékoztatta az Indexet, ami fél évvel ezelőtt eldöntött ténynek tűnt, de mégsem valósult meg.

Amit ő persze nem tudhatott – így leplezte le magát. Saját magának is köszönheti – ekkora zsák vajjal miért merészkedik ki valaki a tűző napra –, de az Index is besegített neki, beszéljék meg egymás közt, a híváslistáikon ez már nem sokat változtat.”

– írta Szőcs a Mandinerben.

A riport e sajátos utóélete kapcsán megkerestük Földes Andrást, az Index-cikk szerzőjét, valamint Szőcs Géza kormánybiztost is.

„A Szőcs Géza által említett titkos forrást nem értem, számos forrásom van ugyanis. A világkiállítás körül annyi problémás ügylet van, hogy szinte bárhová fordulok, találok olyat, aki hajlandó gyanúsnak tűnő machinációkról beszélni.

Vannak egyszerű alkalmazottak, vezetők, sőt, jelentkeztek olyanok is, akik Szőcs Géza RMDSZ-es múltjából hoztak visszaélésekre utaló dokumentumokat. Szóval számos „titkos” forrásom volt.”  – mondta ironikusan Földes.

„A híváslista elgondolkodtató. Néhányan optimistán úgy értelmezik, hogy a saját telefonszámlánk nem lesz már nagyobb néhány új hívástól. A legtöbben viszont a fenyegetést olvasták ki a miniszteri biztos soraiból: lehallgatja a telefonomat, és vigyázzak.”

– tette hozzá az Index újságírója.

Szőcs Gézának is feltettük az üggyel összefüggő kérdéseket. De bár a kormánybiztos egyik munkatársa válaszadást ígért, az egyelőre nem jutott el hozzánk.

Papp László Tamás

Címlapfotó: 444.hu

Frissítés (2015. november 26.): Cikkünk megjelenése után Szőcs Géza is válaszolt a neki feltett kérdésekre:

„Ki ez az Ön által említett vezető? Minek volt a vezetője? Ki bocsátotta el? Mit jelent pontosan az, hogy súlyosbodó személyiségzavara volt?” – kérdeztük Szőcs Gézát a Mandineren közzétett állításai kapcsán.

„Megítélésem szerint egy volt vezető személyazonossága nem a nagy nyilvánosságra tartozó ismeret, mígnem valamilyen bűncselekmény gyanúja föl nem merül. De még ilyenkor is az a szokás, hogy akár őrizetbe vett gyanúsítottnak sem jelenik meg a neve a sajtóban, azonosságukra igen sokszor csak kezdőbetűk utalnak, vagy még azok sem. Miután jelen esetben bűncselekmény gyanúja egyelőre még nem merült fel, igazságérzetem azt tanácsolja, hogy helyesebb tiszteletben tartanunk az illető személyiségi jogait.”– mondta a kormánybiztos. – „A súlyosbodó személyiségzavar ismérvei esetünkben ezek voltak: mindinkább elhatalmasodó és mind rögeszmésebbé váló titkolózás, a kézivezérléses, egyszemélyi irányítás betegessé fajulása, csalhatatlansági és tévedhetetlenségi tünetcsoport, narcisztikus, öntetszelgő fellépés, üldözési mánia, a realitás-érzék vészes meggyengülése. Ezeket jelenti pontosan.” – tette hozzá.

Arra is rákérdeztünk: mit jelent pontosan az a félmondat – a vélelmezett informátor állítólagos (ön)lelepleződése kapcsán -, hogy „az Index is besegített neki?” És az, hogy „a híváslistáikon ez már nem sokat változtat”?

„Az Index is besegített neki” mondat azt jelenti, hogy az Index is besegített neki az önleleplezésben, abban, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy ő az, aki súg az Indexnek. Ezt jelenti.” – válaszolta Szőcs Géza. Aki a híváslistákat érintő mondatának jelentéséről bővebben ezt mondta: „A „híváslistáikon ez már nem sokat változtat” mondat pontosan azt jelenti, hogy amennyiben az érintett felek (az Index és a volt vezető) valamelyike peres eljárásban kívánná bizonyítani, hogy dehogyis van kapcsolatban a másikkal, – ebben esetben megtörténhet, hogy a bíróság bizonyítékokra lesz majd kíváncsi. Például a telefonhívások alapján – ha és amennyiben a kapcsolat tényét vitatnák és peres eljárásban akarnák cáfolni – bizonyítást nyerhetne, hogy létezik-e ilyen kommunikáció a két fél közt vagy nem. De ilyen kezdeményezés – peres eljárás gondolata – mostanáig nem merült fel. Részünkről nem is fog – meggyőződésünk ugyanis, hogy bárkinek jogában áll bármiről és bárkivel beszélni. Még egy volt vezetőnek is egy általa preferált újságíróval.” – zárul a kormánybiztosnak az üggyel kapcsolatos nyilatkozata.

 

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.