Rossz és még rosszabb: három választás Magyarországon

2014 a választások éve volt. Mindhárom voksolást fölényesen nyerte a Fidesz, de a körülmények és feltételek, a szélesen értelmezett kampány kísérőjelenségei alapján az elmúlt év a demokratikus joggyakorlás mélypontjának tűnik.

A NER civilje a kampányban

A 2014-es parlamenti választás meghekkelésének első látványos epizódja a CÖF 2012 novemberében indult, elsősorban az akkor még potens ellenfélnek tűnő Bajnai Gordonra kihegyezett plakátháborúja volt. A CÖF-CÖKA hónapokon keresztül tartó, százmilliós kampánya végre definíciószerűen egyértelművé tette, mit is jelent a NER civiljének lenni: részben közvetlen pártpénzből, részben átláthatatlan forrásokból direkt közreműködés a donor politikai céljainak elérésében.

A CÖKA 2013-ra vonatkozó „Közhasznúsági jelentés”-ének egyik enigmatikus mondata így írja le ezt a sajátos, a finanszírozásra is kiterjedő kooperációt: „Alapítványunk alaptevékenysége végzése érdekében, sikeresen pályázott a PMA-hoz.” A PMA nem egy kormányzati vagy nem állami donor szervezet, hanem a Fidesz pártalapítványa, a (Szövetség a) Polgári Magyarországért Alapítvány. Amúgy nem ez az egyetlen komikusan önleplező mondat a beszámolóban. A bűnözős-bohócos kampányról szóló szövegrész záró mondata ekképp összegzi a kormánypárti segédcsapat tevékenységét:

„A nekünk meghatározott cél az volt, hogy a polgárok véleményét minél több helyen és alkalommal hozzuk nyilvánosságra, a civil kurázsi eszközével.”

A mondatnak az elvégzendő feladatra vonatkozó része érthető, csak a civil kurázsi aktuális jelentése talányos kissé. A PMA mindenesetre tavalyelőtt 40, tavaly 20 millióval járult hozzá a civil kurázsi eszközeihez. A közvetlen Fidesz-pénznél azonban egy nagyságrenddel többel, 197 millióval támogatták a CÖF-nek meghatározott cél elérését vállalatok adományai, és további 100 millió folyt be magánszemélyektől.

A norvégos civilek szigorú elszámoltatását követelő Csizmadia László NEA- és CÖF/CÖKA-elnök szerint azonban senkinek semmi köze ahhoz, kik ezek a nagyvonalú donorok, átláthatóságból annyi is bőven elég, amennyi a kötelező beszámolójukból kiolvasható.

A Fidesz választási céljait támogató kampány második hulláma a tavaly novemberben indult, immár az összes komolyan vehető baloldali jelöltet támadó plakátokban öltött testet. Ennek az újabb több száz milliós kiszervezett kampánynak a költségét a Transparency International teljes joggal számolta hozzá a Fidesz 4 milliárdosra becsült tényleges kampánybüdzséjéhez.

Móka és kacagás

A kampányfinanszírozás átláthatóságának teljes hiánya, a CÖF szereplése, a közmédiában, illetve minden elérhető felületen zajló nyílt és egyoldalú kormánypropaganda, az otromba gerrymandering vagy a választási részletszabályok gátlástalan átírása a mandátum-maximalizálás érdekében – ezek így együtt kijelölték azt az erkölcsi nívót, amin a 2014-es tavaszi kampány és az azt követő választások zajlottak. A teljes összképhez már csak a kamupártok és Smuck Andor hiányoztak.

Az egész rémbohózat előbbiek „elszámolásával” jutott el a tetőpontra: van itt 40 millióból leforgatott kettő darab egyperces amatőr kampányvideó, 65 milliós „kiküldetési költség”, háromezer megszerzett szavazatra elszámolt 60 milliós szállás- és üzemanyagköltség. Ínyenceknek érdemes az egész épületes olvasmányt a választási eredményekkel együtt elolvasni.

Az Átlátszó első fokon megnyerte az Államkincstárnak benyújtott elszámolások nyilvánosságáért indított pert, ha a másodfok helyben hagyja az ítéletet, részleteiben is kiélvezhetjük a hatmilliárd forintnyi közpénz elköltéséről szóló beszámolókat.

Minden szavazat számít

A kormánypárt jogalkotási húzásain túl a közfoglalkoztatási programok „optimalizásával” is sikeresen javított a saját választási esélyein: március utolsó hetében minden eddiginél többen, 230 ezren dolgoztak közfoglalkoztatottként. Általános vélekedés, hogy a Fidesz ezzel a húzással nyerte meg magának a legalacsonyabb jövedelmű, zömmel hátrányos helyzetű településen élők szavazatait.

A közfoglalkoztatás mint kampányeszköz persze előkerült az őszi önkormányzati választás alkalmával is, néhol egészen sajátos jelenségek kíséretében. Számos olyan településen jártunk ebben az időszakban az ország keleti felében, ahol őszre a helyi közmunka de facto ellenszolgáltatás nélküli támogatássá alakult át. (A közfoglalkoztatotti létszám májusra 100 ezer alá csökkent, de nyár végére újra 200 ezerre nőtt.) Ez a néhány hét volt a közmunkás-paradicsom időszaka: jónéhány településen nemhogy a munkát nem kellett reggelente felvenni, de még a bért is házhoz vitték az önkormányzat alkalmazottai – esetenként maga a polgármester.

Még több választási anomália

20 millió forint pártpénz, 290 millió forint magánadomány a kormány civiljeinek

A kormánypártok jobban teljesítenek az adófizetők pénzének elkampányolásában

Az Állami Számvevőszékhez fordultak a pártok kampányköltéseit vizsgáló civil szervezetek

Az önkormányzati kampánykorrupció is jobban teljesít az átláthatóságnál

Voksturisták után kutatnak Abaújlakon bejelentésünk nyomán

Voksturizmus és gerrymandering: az újszentiváni csoda

Választási matek: szigorúan ellenőrizetlen ajánlások

Mennyibe került az erdélyi Demokrácia Központ-hálózat a magyar adófizetőknek?

Nem vicc: az Alkotmánybíróság első szűrőjén átment a Kétfarkú Kutya Párt alkotmányjogi panasza

Több tucat kamupárt startolhat rá az állami százmilliókra

Kampánykrumpli, közmunka vagy készpénz a szavazatokért – így manipulálták az önkormányzati választásokat

Voksturizmus Borgátán: verseny a vízért

Közmunka csak a megfelelő voksért: nyílt szavazás volt Borsodban

Így dübörög a kampány Kazincbarcikán

Csúnyán elbánt az újszentiváni polgármester az Átlátszónak nyilatkozó falubeliekkel

A közmunkával, illetve annak megvonásával persze fenyíteni is lehet: az újszentiváni közmunkás asszonyok lázadásának éppúgy következménye lett, mint a helyi vezetéssel szemben induló forrói, nyírmadai, tarnabodi vagy farkaslyuki jelöltek támogatásának. Szintén elterjedt jelenség volt a fizetési előlegek osztogatása: beszéltünk olyan polgármesterrel, aki maga ismerte el, hogy a közmunkán levőknek kiosztott előlegből volt, aki autót vett. (Ha egy családban két fő kapott két havi előleget, az akár 200 ezer forint is lehetett.)

Nem tudjuk, mennyit torzított az önkormányzati választások eredményein a voksturizmus, de Újszentiván községben végül beigazolódott a gyanú, hogy a településen van olyan lakcím, ahová több tucatnyi honosított állampolgár van bejelentkezve. A premodern választás morális nívójához és eszköztárához tökéletesen illik a belvárosi nyugdíjasoknak és nagycsaládosoknak osztogatott választási sonka, a terézvárosi gyerekeknek személyesen átadott mesekönyv, a miskolci nyugdíjasoknak juttatott direkt pénz vagy a balatonföldvári okostelefon-projekt.

Kampánykrumpli, közmunka vagy készpénz a szavazatokért – így manipulálták az önkormányzati választásokat from atlatszo.hu on Vimeo.

Mint oly sok más abszurditást, ezt is az érpataki polgármester Orosz Mihály Zoltán vitte el a végsőkig: miközben az önkormányzat kft-je ellen végrehajtás van érvényben, Orosz grandiózus falunapot rendezett, élelmiszercsomagokat osztogatott, melyekbe bónuszként a saját kampányanyagait is elhelyezte. A magyar választási rendszer működési zavarának mintegy szimbóluma, hogy Orosz mindennek ellenére, és az őt kísérő öt éves botránysorozatnak a dacára – a Debreceni Ítélőtábla két, egymásnak ellentmondó jogerős ítélete nyomán – ma a település legitim polgármestere.

Becker András

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!