Clinton vs. Trump: út az elnöki székig

2016-ban az Amerikai Egyesült Államok elnököt választ, a nyertes Hillary Clinton vagy Donald Trump lesz. Honnan jöttek, mitől lettek olyanok, amilyenek, hogyan viselkednek vezető pozícióban és miért akarják az elnöki széket? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Frontline új dokumentumfilmje.

1979-ben, amikor Bill Clinton lett Arkansas új kormányzója, egyrészt azzal keltett feltűnést, hogy ő volt az addig megválasztott legfiatalabb kormányzó. Másrészt pedig feleségével, Hillary-vel, aki furcsa, hippis külsejével kilógott a többi kormányzófeleség közül, ráadásul nem vette a fel a férje vezetéknevét. Arról nem is beszélve, hogy Hillary Rodham még csak nem is helyi volt, Chicagóban született, keleti parti, liberális egyetemeken tanult, jogászként diplomázott és élénken érdeklődött a politika iránt.

A kormányzói megbízatás csak két évig tartott, és Billt nem választották újra. Nagy csalódás volt ez a házaspárnak, akiknek akkor már megszületett a gyermekük Chelsea. Hillary úgy döntött, hogy újraépíti az imidzsét: megváltoztatta a nevét Hillary Rodham Clintonra, befestette a haját, megszabadult nagy szemüvegétől, konzervatívabban kezdett el öltözködni és még egy kis déli akcentust is felvett. Az átalakulás sikeres volt: férje újra elnyerte a kormányzói pozíciót és Hillary bebetonozta mindkettőjüket az amerikai politikai életbe.

1940-es évek, New York, Queens, Jamaica Estates – a Trump-család kilenc hálószobás, hatalmas házának otthont adó elegáns lakónegyed. Fred Trump, a kemény családfő, ingatlanfejlesztő itt neveli fel luxuskörülmények között gyermekeit, köztük Donaldot. Donald már gyerekkorában sem tűrt ellentmondást, „nekiment” a többi gyereknek, a tanárainak, a többi családtagnak.

13 éves korára a szüleinek elege lett a viselkedéséből és elküldték egy katonai akadémiára. A szigorú szabályok nagyon bejöttek Donaldnak, élvezte a kiszámíthatóságot és azt, hogy mindenért kaphatott valamilyen kitüntetést – ráadásul, a lányok is szerették őt. A Frontline filmeseinek azt mesélték Trump egykori akadémiai osztálytársai, hogy a republikánus elnökjelölt pontosan ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint 1964-ben.

„Olyan, mintha a barakkok visszhangját hallanám a szájából, miközben mi, a többiek, már rég felnőttünk és továbbléptünk.”

A szűk két órás dokumentumfilm párhuzamosan mutatja be az egyidős elnökjelöltek életét és üzleti, illetve politikai pályafutását. Trump a 80-as években vált igazán sikeres üzletemberré, amikor sikerült betörnie a manhattani ingatlanpiacra, Hillary Clinton addigi legnagyobb sikerét pedig akkor érte el, amikor 1993-ban First Lady-ként bekerült a Fehér Házba.

Persze a kudarcok egyiküket sem kerülték el: Trump számára ez a Taj Mahal nevű kaszinót jelentette, amelynek felépítésével rendesen elszámította magát. Az 1250 szobás létesítményben csak a csillárok 14 millió dollárba kerültek. Marvin Roffman pénzügyi elemző a Wall Street Journalben írt cikkében azt állította, hogy a több mint 1 milliárd dollárba kerülő Taj csődbe fog menni, mert október és február között nem lesz elég vendég és a gazdasági helyzet sem alkalmas új kaszinók nyitására.

Trump levelet írt Roffman főnökének és perrel fenyegetett meg a lapot, ha Roffman nem kér bocsánatot nyilvánosan, vagy nem rúgják ki. Az elemző nem engedett az álláspontjából, így lapátra tették, a főnöke még annyit tett hozzá, hogy tartsa a száját ezzel a projekttel kapcsolatban, ha még valaha munkát akar kapni pénzügyi elemzőként.

A Taj Mahal tényleg hatalmas bukás lett, ahogy Trump másik érdekeltségei, a Plaza Hotel és a nevét viselő légitársaság is csak vitte a pénzt, a birodalom súlyos válságba került. A bankok azt a megoldást találták ki, hogy eladják a légitársaságot és Trump jachtját, magát az üzletembert azonban megtartják, havi 450 ezer dolláros fizetéssel, ugyanis a személye és a neve nagyon jó reklám, és ért ahhoz, hogy menedzselje a Trump-márkát.

A terv remekül működött, Trumpont az sem zavarta, ha 1 dolláros hamburgert kellett reklámoznia, vagy pizzát: a visszatérés diadalmas volt.

Hillary Clinton imidzsét sokkal inkább a férje viszonyai tépázták meg. Még a 90-es évek elején, amikor Bill elindult az elnöki székért, Gennifer Flowers bejelentette, hogy 12 évig volt viszonya Billel. A férfi tagadott mindent, Hillary pedig egy tévés interjúban állt ki a férje mellett – igaz, a filmben megszólaló egyik közeli ismerős szerint Hillary tudott a félrelépésről.

Csak évekkel később, 1998-ban vallotta be Clinton nyilvánosan, hogy valóban viszonya volt Flowers-szel. Ugyanebben az évben derült fény az elnök Monica Lewinski-val folytatott viszonyára is, amelyet az elején szintén tagadott és Hillary újfent kiállt mellette. Az asszony politikai csapást is elszenvedett: Bill első elnöksége idején őt tette az új egészségügyi reformot elkészítő csapat élére.

Korábban first lady sosem vállalt kormányzati feladatot, és ugyan a reform megbukott, Hillary politikai ambíciói az évek során csak nőttek.

Egészen addig, amíg Barack Obama színre nem lépett. A Demokrata Pártban Hillary és Obama küzdött az elnökjelölti pozícióért, míg végül utóbbi nyerte el a bizalmat. Clinton támogatásáról biztosította Obamát, és külügyminiszterként helyet kapott a kormányban. Trump ugyan már ebbe a kampányba is beszállt, ám nem a republikánusok jelöltjeként: azzal járta körbe a médiát, hogy Obama miért nem mutatja meg a születési anyakönyvi kivonatát.

Akkoriban az a pletyka terjengett, hogy Obama nem az Egyesült Államok területén született (édesapja kenyai), ezért soha nem is lehet az ország elnöke. Obama végül nyilvánosságra hozta az okiratot. A közvélemény azt várta, hogy Trump ezt követően visszafogja magát, de nem így történt, évekkel később pedig a Republikánus Párt elnökjelöltjévé vált.

2016. november 8-án kiderül, hogy elnök is lesz-e belőle, vagy a történelemben először egy nő fogja-e irányítani az Amerikai Egyesült Államokat.

(A Frontline többi filmjétől eltérően a Choice 2016 hivatalosan nem tekinthető meg online Magyarországról – szerzői jogi problémák miatt -, de a YouTube-on látható néhány klip, teljes egészében hangfelvételen (Soundcloud, Itunes) meghallgatható, illetve a film szövegének leirata is elolvasható.)

D. Kovács Ildikó

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.