Belső migráció a XXI. században: duzzadó agglomeráció, kiürülő Alföld

A fővárosból egyre inkább az agglomerációba vándorolnak az emberek, de szinte az összes megyében nőtt a budapesti születésűek aránya. A szabad szemmel is érzékelhető jelenséget erősíti meg a 2022-es népszámlálásról közzétett jelentés, amelynek adatait ábrákra helyeztük.

A 2022-es népszámlálási adatok alapján megnéztük, hogy milyen területi eloszlást mutat Magyarország népessége, és mindezt összevetettük a 2011-es felméréssel. Ebből kirajzolódik egy kép arról, hogy miként alakul a magyarországi lakosságszám, és milyen belföldi népességmozgások történtek az elmúlt 11 évben.

Az összevetésből kitűnik, hogy vidéken szinte mindenhol csökkent a népesség. Egyedül Pest vármegye mutat kiugró növekedést lakosságszámban, és enyhén nőtt Győr-Moson-Sopron lakossága is. Járási, majd települési szintre bontva a vizsgálódást, a finomabb fölbontású kép már mutat más régiókat is, ahol többen élnek, mint korábban. Így látható népességszám emelkedése a Balaton-felvidéken, illetve, hogy enyhén nőtt a populáció Szeged környékén, és az összesítve ugyan csökkenő népességű Budapest külvárosi kerületeiben és a XIII. kerületben.

2011-hez képest az ország teljes lakossága jelentősen visszaesett 2022-re:

Míg 2011-ben 9 937 628-an éltek az országban, 2022-re ez a szám 9 603 634-re csökkent.

 

A települések és vármegyék lakosságszám-változásának oka – a külföldre vándorló magyarokon túl – az országon belüli népességmozgás. A legmegragadhatóbb tényt e téren a népszámlálási adatbázis „A népesség születéskori lakóhelye vármegyénként, településtípusonként” táblázatából lehet kiolvasni. Ez az összeállítás tartalmazza, hogy az egyes vármegyék lakossága hogyan tevődik össze aszerint, hogy az ott élők közül hányan születtek a megyében, hányan más vármegyékben, illetve külföldön. A táblázat megfordítva pedig arra ad választ, hogy egyes vármegyékből mely más vármegyékbe költöztek el.

Az adatsorból egyből szembeötlik, hogy a budapesti születésűek hagyták el legnagyobb arányban szülőhelyüket. Azok közül, akik a fővárosban látták meg a napvilágot, csupán 66,78 százalék lakik még mindig itt, 33,16 százalékuk már máshol éli életét. A leginkább születési helyükhöz pedig a Győr-Moson-Sopron vármegyeiek ragaszkodnak, 86,58% maradt, míg 13,42% a vármegyén kívülre máshova költözött az országban.

Másik oldalról közelítve pedig azt is megtudhatjuk, hogy Pest vármegye a legnépszerűbb cél a költözők körében, míg legkevesebben Borsod-Abaúj-Zemplénbe tartottak, ahol mindössze egytizede nem helyi a vármegye lakosságának.

A részletesebb adatokból kiderül, hogy milyen arányt tesznek ki az új lakóhelyül választott megyék és a főváros a szülőhelyükről elköltözők körében. Vagyis például a budapestiek körében legkedveltebb Pest vármegyébe 311 112 ember, a budapesti születésűek 21,58 százaléka költözött ki. Minden más megye esetében Budapest az első számú célállomás, és a külföldről érkezők is – a szerbeket (akik elsődlegesen Csongrád-Csanád vármegyében telepedtek le) és a németeket (akik Győr-Moson-Sopron vármegyét választották legnagyobb arányban) leszámítva – Budapesten találnak legnagyobb arányban otthonra.

Amennyiben azt vizsgáljuk, hogy egyes megyék összetétele miként alakul a születési hely szerint, és hozzávesszük azt a tényezőt, hogy nőtt-e vagy csökkent a lakosságszám, akkor az tapasztaljuk, hogy nem csupán a budapestieknek, de általában a magyaroknak is Pest vármegye számít az ígéret földjének. A megye lakosságának fele nem helyi születésű, és ennek a fele, tehát a megye lakosságának negyede budapesti eredetileg. A fővárosból érkezők magasan reprezentáltak még Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém, Somogy, Bács-Kiskun, Vas, Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád vármegyékben.

Egyedül Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye olyan hely, ahol nem egy másik megyében (vagy a fővárosban) születettek adják a második legnagyobb csoportot a helyiek után, hanem külföldiek. Itt az Ukrajnából érkező külföldiek teszik ki a lakosság 3,39 százalékát.

A budapesti születésű lakosság aránya 2022-ben minden vármegyében megnőtt 2011-hez képest. A legnagyobb növekedés Pest vármegyében volt, itt közel 4 százalékkal több budapesti él a 2022-es adatok szerint, mint 2011-ben.

 

A belső népmozgás okai pusztán a számokból nem derülhetnek ki, ezek föltárásához  közvélemény-kutatásokra, és egyes sorsokat és motivációkat bemutató riportokra van szükség. Az azonban kockázat nélkül kijelenthető, hogy az adatok alátámasztják azt a hétköznapi benyomást, hogy sok budapesti keres csendesebb, természetközelibb lakhelyet, s a jelenséget a Covid-időszak fölerősítette. Azzal sem tévedhetünk nagyot, ha olyan következtetésre jutunk, hogy Budapest évtizedekig meglévő előnye munka- és egyéb lehetőségek terén elolvadt, ami egy munkaerő-hiányos helyzetben teljesen érthető.

Az országon belüli migráció hatásairól már több mindent le lehet szűrni csak az adatokra támaszkodva. Ám a demográfiai, gazdasági és egyéb következmények fölmérése, például, hogy milyen változásokat idéz elő a megyék, régiók közti költözés a kor szerinti összetételben, iskolázottságban, ingatlanárakban stb., olyan összevetéseket igényel, amelyek szétfeszítik egy ilyen cikk kereteit. Egy példát hozva a politika területéről, megnézhetjük, hogy a föntebb többször érintett jelenség– a budapestiek kiköltözése az agglomerációba – mit is jelent.

2014-ben (tehát a ’11-es népszámlálás utáni első választáson) a Pest megyei 1. sz. választókerületben a Fidesz jelöltje 22 ezer szavazatot, 43 százalékot szerzett. Nyolc év alatt a választókörzet majdnem tízezer fővel 78 ezerről 87 ezerre gyarapodott, míg ugyanaz a fideszes jelölt majdnem 30 ezer szavazatot (45 és fél százalékot) kapott. Az agglomeráció körzeteit végigpásztázva ugyanezt fogjuk tapasztalni: nő a szavazópolgárok száma, és nő a Fideszre leadott voksoké is. Ezzel ellentétben Budapest 2. sz választókörzetében (a sorszám szerinti első tisztán budai körzetben) nyolc éve 70 ezer választókorú élt, míg most 67 ezer, tehát csökkent a lakosok száma. A fideszes aspiráns ’14-ben 24 ezer voksot (közel 45 százalékot) gyűjtött be, míg tavaly, annak ellenére, hogy jelentősen nőtt a részvétel a nyolc évvel korábbihoz képest, ugyanő kevesebb mint 22 ezer szavazatot (kevesebb mint 41 százalékot) szerzett. Azaz a konzervatív budai szavazók (vagy utódaik) elvándorlása az agglomerációba már politikailag is releváns hatással bír.

Hont András – Szabó Krisztián