Egyre kevesebb menekült érkezik Magyarországra Ukrajna felől, a határ mellett mégis rendületlenül dolgoznak a civil szervezetek és állami szervek munkatársai. Ha kell, féltucat emberrel is elindul az önkormányzati kisbusz, és pár embernek is készítenek útravaló szendvicset a Máltai Szeretetszolgálat dolgozói. A kezdeti fejetlenségnek már nyoma sincsen. A menekültek útját segítő szervezetek helyzetszülte együttműködése mára megszokott, mindennapi folyamattá kristályosodott.
A Máltai Szeretetszolgálat ukrán határ menti konténertáborában éjszaka is van ügyelet. Sosem lehet tudni, hogy a nap melyik szakában gördül a bejárathoz egy bőröndökkel megpakolt kocsi. Aznap csak heten jöttek: egy sovány, lehorgasztott fejű férfi és egy népesebb család. Őket a nagy konténerben szállásolták el, hogy kényelmesen elférjenek.
Az ügyeletes dolgozók halkan beszélgetnek a konténerek elé kipakolt fehér műanyag székeken. Nincs hideg, csak szúnyogok vannak.
Éjféltájt, mint szinte mindig, a határőrök is beugranak egy kávéra. A büfének kinevezett konténerben ilyenkor eldobható műanyag pohárba öntik ki nekik a forró italt, ami kezdetben égeti a kezet, de kifejezetten finom. Itt már szinte mindenki névről ismeri egymást. A legtöbben a háború kitörése óta segítik a menekültek útját.
A Máltai Szeretetszolgálat munkatársa fogadja az éjszaka érkezett menekültet (forrás: Átlátszó)
A háború kitörésének első heteiben meglehetősen nagy fejetlenség uralkodott az ukrán-magyar határszakaszon. Az első napokban még átengedték a férfiakat, de már tudni lehetett, hogy nemsokára lezárják a határokat előttük. Az emberek kétségbe voltak esve. Siettek. A legtöbben pár nappal korábban még nem hitték volna, hogy az oroszok valóban megtámadják az országot. A rendőrség adatai szerint a háború első három napjában közel 80 ezer ember jutott át Magyarországra.
A leggyorsabban a civilek és a segélyszervezetek reagáltak: párnákat, takarókat, tartós élelmiszert gyűjtöttek, tájékoztatást próbáltak nyújtani, lakhatást biztosítani. Sokan akár Budapestről vezettek a határig, hogy magánautójukkal szállítsák a menekülőket. A helyi önkormányzatok ideiglenes szálláshelyeket alakítottak ki az önkormányzati épületekben. A szükséges eszközök – matracok, vízforraló, bébiétel – egy pillanat alatt összegyűltek lakossági adakozásból.
A menekültek segítése most már sokkal szervezettebben zajlik. Az ad hoc együttműködésből megszokott, mindennapi művelet lett.
Mostanra már minden szervezetnek külön feladatköre van. A beregsurányi átkelőnél például rögtön a Máltai Szeretetszolgálatot hívják a határőrök, ha valaki menekültnek vallja magát és segítséget kér. A Máltai Szeretetszolgálat ezután az önkormányzati busz vezetőjét hívja, aki a határra siet a menekülőkért, hogy a szeretetszolgálat segítségpontjába szállítsa őket. A segítségpont legfőbb feladata az utazásban való segítségnyújtás, igény szerint azonban meleg ételt, tisztálkodási lehetőséget és ideiglenes szállást is tudnak biztosítani az Ukrajnából menekülők számára.
Ukrajnai menekültek érkeznek a Máltai Szeretetszolgálat segítségpontjára (forrás: Átlátszó)
Innen az önkormányzati busz a záhonyi vasútállomásra szállítja őket. Egy óra az út, de van légkondi. Az érkezőket a vasútállomáson önkormányzati dolgozók és nemzetközi szervezetek – az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) – kékmellényes munkatársai fogadják. Segítenek jegyet venni, és további információval látják el a menekülőket.
Az idősek városa Egy nagy, kék bőröndöt cipelő ukrán nő könnytől csillogó szemmel mutatja nekünk a szétbombázott Kijevről készített fotókat a telefonján. Hazament, hogy meglátogassa az édesanyját. Amikor az ukrán fővárosba ért, döbbenten tapasztalta, hogy szinte az összes fiatal elhagyta a várost. „Nincs egy gyerek sem az utcán, mindenki elköltözött. Csak az öregek maradtak. Kijev az idősek városává vált” – meséli. Az ő házukat is érte találat, de nem súlyos.
Ukrán nő mutatja a szétbombázott Kijevről készült fotókat (forrás: Átlátszó)
A Máltai Szeretetszolgálat sátrait és konténereit a beregsurányi önkormányzat épülete mellett állították fel. Az L alakba rendezett 7-8 konténer egy része ideiglenes szálláshelyként funkcionál – a kisebb konténerekben négy, a nagyobbakban akár egy tucat ágy is elfér – de az iroda, az élelmiszerraktár és az illemhely is konténerekben kapott helyet. A melegételt az önkormányzat épületében szolgálják fel. A nagyobb szobát hálóteremmé alakították át. A konténerek mögötti nagy kék sátrakban takarók, paplanok, törölközők sorakoznak.
A nagy konténerben akár egy tucat ágy is elfér (forrás: Átlátszó)
Habár láthatóan a menekültek minden alapvető szükségletének kielégítésére lehetőség van a segítségponton, a dolgozók szerint a tárgyi segítségnyújtás csak másodlagos – a lelki támogatást sokkal fontosabbnak érzik.
„A menekülteket sokszor nógatni kell, hogy egyenek. Nincsenek olyan lelkiállapotban, hogy ez fontos legyen”
– mesélik. „Nekik elég az, hogy csend van, nyugalom van, le akarnak pihenni, mert régóta nem aludtak rendesen.”
„Mindig kerítünk sort arra, hogy beszélgetni tudjunk azokkal a menekültekkel, akik hozzánk érkeznek” – mondják a világ legnagyobb természetességével.
A Máltai Szeretetszolgálat dolgozói lelkesen mesélik az elmúlt hónapok apró örömeit (forrás: Átlátszó)
„Van, hogy hetek óta pincében élik az életüket. Ilyenkor nagyon nehéz beszélgetést kezdeményezni. De mindig megvan annak a módja egy kis idő elteltével, hogy beszélgetni tudjunk. Látjuk, hogy ez nekik nagyon sokat segít.”
Megriadnak, ha hangosan szól a telefon „Valamelyik nap volt itt egy család kisgyerekkel. A gyerekek éppen kint játszottak, amikor megszólalt mellettük valakinek a telefonja. A hangos csörgésre a kisebbik gyerek azt hitte, hogy légiriadó, és bebújt az asztal alá” – meséli a Máltai Szeretetszolgálat egyik munkatársa. A sokat tapasztalt tolmács elfordul és hangosan fújja az orrát. „A tolmácsoknak sokkal nehezebb lehet lelkileg ez az egész, mint nekünk” – magyarázza kollégája. „A gesztikulációkon és a hangsúlyokon keresztül, ők sokkal inkább bevonódnak a történetekbe, mint mi.”
Noha az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) adatai alapján még mindig naponta közel 10 ezren lépik át az ukrán-magyar határt, a Máltai Szeretetszolgálat határmenti segítségpontján mostanra jelentősen megcsappant a forgalom. Néha akár 50-en is érkeznek egy nap, de ez egyre ritkább. Vannak olyan napok, amikor nincsenek többen 5 főnél.
A Máltai Szeretetszolgálat dolgozói szinte nosztalgiával gondolnak vissza az első hónapokra, amikor akár 600-an is érkeztek hozzájuk egy nap.
A határnál szinte mindenki meg van győződve róla, hogy az ORFK által közölt napi közel 10 ezres határátlépés jelentős részét az ingázók teszik ki.
Sokan csak vásárolni járnak át a határon. A beregsurányi gyalogos átkelőnél leginkább üres bőröndökkel érkezőket látni.
Hétvégenként családok jönnek át Magyarországra meglátogatni az apát vagy fiútestvért, aki a háború kitörését követő napokban még át tudott jutni a határon. Ha most hazamenne, nem tudná még egyszer elhagyni az országot, mert katonakorú.
Talán a gyerek miatt nem viszik be A határra tartó vonaton egy fiatal édesanyával beszélgettünk. Kiderült, hogy a férjéhez megy vissza Kárpátaljára. Ott akarja hagyni nála kisfiát. Abban reménykedik, hogy akkor nem hívják be katonának a férfit. „Az uramra hagyom a gyereket, akkor nem fogják elvinni. Megmondja majd, hogy a feleségem kint dolgozik, mi lesz akkor a gyerekkel, ha engem visztek?” – mutat hét év körüli szőke kisfiára az édesanya.
„Valójában fogalmunk sincs, hogy hogy pontosan hány menekült érkezik naponta Magyarországra” – magyarázza az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) magyarországi sajtóreferense. A határátlépési adatok szerinte egyáltalán nem adnak jó támpontot a Magyarországra belépő menekültek számának becslésére.
A záhonyi vonatállomáson az UNHCR helyi koordinátora, Andrés magyarázza nekünk a tendenciákat (forrás: Átlátszó)
A nemzetpolitikai kapcsolatok előmozdítása céljából alapított Magyar Házak hálózat kisvárdai házának kapuján már több hónapja egy kiírás olvasható:
A kiírás már hónapok óta függ a Kárpátalja Ház kapuján (forrás: Átlátszó)
A határtól nem messze található közösségi házban, ahol korábban könyvbemutatókat vagy kávé- és boresteket szerveztek, most halomban állnak az adományok. A ház kertjében egy kenu és egy kupac feltornyozott rekesz között egy kisbusz parkol. Ezzel viszik az adományokat napi rendszerességgel Kárpátaljára.
„A háború kitörése teljesen felülírta a működésünket” – meséli Bodrog László önkormányzati képviselő. A volt általános iskolai tanító, aki a kétezres évek végén a Nemzeti Őrsereg jobboldali félkatonai szervezet tagjaként még a Felvidéken masírozott a nyilasokéra emlékeztető egyenruhában, most a Kárpátalja Házat vezeti.
„Teljesen adta magát a helyzet” – magyarázza. „A szervezet eredeti tevékenysége miatt sok határon túli szervezettel voltunk kapcsolatban. Láttuk, hogy segítségre van szükségük.”
A Kárpátalja Ház udvarán felállított katonai sátor tele van pakolva adományokkal; a szervezet ezenkívül egy 500 négyzetméteres raktárat is bérel (forrás: Átlátszó)
A szervezet tevékenysége a háború kitörésének másnapján éles fordulatot vett: a Kárpátalja Ház termeit irodává és raktárrá alakították át, rövid és hosszú távú lakhatást közvetítettek a menekülteknek, adományokat fogadtak és juttattak a környező települések kórházainak és Kárpátaljára.
„Az első időszakban még úgy zajlott a szállítás, hogy a sofőrök a munkából hazaérve beszálltak a kocsikba és mentek Kárpátaljára. Akkor még volt három kisteherautónk. Volt, hogy akár kétszer is fordultunk egy éjszaka alatt” – részletezi Bodrog.
„Mióta május elején Kárpátaljára is becsapódott egy rakéta, megmondtam, hogy sötétedés után már senki se menjen”
– teszi hozzá.
Az első hónapban összesen közel 500 tonna élelmiszert juttattak el a határon túlra, jellemzően kisebb településekre. Bodrog értesülései szerint jelenleg közel félmillió menekült tartózkodik Kárpátalján. „Az ő eltartásukról kell gondoskodniuk az amúgy sem túl gazdag önkormányzatoknak” – jegyzi meg. „Sok olyan település van, ahová közel annyi belső menekült érkezett, mint ahányan lakják.”
A Máltai Szeretetszolgálat segítségpontjáról délután kettőkor indul a kisbusz. A vezető türelmesen várja, hogy bepakolják a bőröndöket. A rakodásban a dolgozók is segítenek. Aznap nem ülnek sokan a buszon. Kevesebben lehetnek egy tucatnál.
A busz kifordul az önkormányzat épülete melletti úton és Záhony felé veszi az irányt. Az ottani állomáson sincsenek sokan. Néhány család várakozik a padoknál. Abban a pillanatban úgy tűnik, több a segítő, mint a menekült. Az UNHCR kékmellényesei a peronoknál várakoznak. Egy taxis lép hozzánk és megkérdezi, Budapestre megyünk-e. Ha igen, 300 euróért elvinne minket.
Ukrajnába tartó vonatra szállnak fel a záhonyi vasútállomáson (forrás: Átlátszó)
Befut egy vonat. Sokan szállnak le róla. Csapra mennek, Kárpátaljára. Itt kell átszállniuk. Hirtelen megtelik az állomás, de amikor a csapi vonat elmegy, alig maradnak a pályaudvaron. Fél óra múlva indul a vonat Budapestre. Állítólag régen ezen utazott a legtöbb menekült. Most alig száll fel két tucat ember.
Rédl Boglárka
Címlapkép: Utasok a záhonyi vasútállomáson (forrás: Átlátszó)
Donyeckben az oroszok, Herszonban az ukránok indítottak támadásokat, azonban a drónok és a precíziós fegyverek miatt egyik fél sem tud gyors áttöréseket elérni.
Legalább 400 kárpátaljai magyar katona harcol az ukrán hadseregben a tavalyi orosz invázió óta. Ők a budapesti kormánytól semmilyen eszközbeli támogatást nem kapnak, de magyarországi civilek egy csoportja eddig több mint százmillió forintnyi adományt gyűjtött számukra.
Nem volt jelentős elmozdulás az ukrajnai frontokon, nem tűnik valószínűnek, hogy bármelyik fél műveleti szempontból jelentős áttörést tud elérni az őszi esőzések beállta előtt.
Folytatódtak a Krím-félsziget és az orosz flotta elleni ukrán légicsapások, Oroszország a közelgő télen ismét megpróbálja lerombolni az ukrán energia-infrastruktúrát.
