Az EU-s szankciók hatása Oroszországra – 2. rész

A magyar kormány október közepén nemzeti konzultációt indított az „Oroszország elleni elhibázott szankciókról”, pedig hazánk az eddigi szankciós csomagok mindegyikét megszavazta. A nemzeti konzultáció kitöltési határideje holnap, december 15-én jár le. A hét kérdés közül az első négyet, melyek az orosz energiahordozókról és a rájuk kiszabott szankciókról szólnak, cikksorozatunk első részében bemutattuk. A második, befejező részben a beruházásokról, turizmusról és bevándorlási félelemről szóló kérdésekkel foglalkozunk.

Az adatok alapján az látszik, hogy meggyengítette, de még nem törte le teljesen Oroszországot az EU szankciós politikája. Tehát ha nem is azonnal, de hosszabb távon már látható lesz a korlátozások hatása az orosz gazdaságra.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Cikksorozatunk első részében végigvettük, hogy az Európai Tanács által kiszabott energia-szankciók mennyire voltak hatásosak, mennyire tudták visszavetni az orosz gazdaságot és kereskedelmet. Ezekről a témákról a magyar kormány által október közepén indított nemzeti konzultáció négy kérdése is értekezik.

Az EU-s szankciók hatása Oroszországra – 1. rész | atlatszo.hu

A hatodik (2022. június 3.) és a nyolcadik (2022. október 6.) csomag részeként megszavazott olajembargó és ársapka december 5-én lépett életbe. Ezentúl tilos az EU-ba hajóval orosz nyersolajat behozni, a harmadik országokkal folytatott kereskedés esetében pedig 60 dollárban maximalizálták az olaj árát.

A nemzeti konzultáció további három kérdése az európai orosz beruházásokról (és a Paksi Atomerőmű bővítéséről), a szankciók turizmusra gyakorolt hatásáról és az élelmiszer-ellátási láncolat fennakadásáról, valamint az ebből fakadó esetleges, jövőbeli bevándorlási hullámról szól.

5. Az orosz beruházásokról

Az ötödik kérdés lazán kapcsolódik a negyedikhez: ez is a nukleáris energia-előállítást célozza, viszont nem a fűtőanyag, hanem a beruházás irányából. „A nukleáris szankciókat sokan a Paksi Atomerőmű bővítésére is ki akarják terjeszteni. Az Európai Parlament és egyes ellenzéki pártok szerint is meg kell szakítani a fejlesztési együttműködést az orosz vállalatokkal. A bővítés felfüggesztése további áremelkedésekhez és ellátási zavarokhoz vezethet.” – olvasható a magyarázat lényegi részében.

A nukleáris fűtőanyagokon felüli kitétel, ami „az atomenergia polgári célú felhasználása tekintetében meglévő képességek működéséhez szükséges egyéb termékek” formájában szerepel a Tanács oldalán, ugyanannyira döntő lehet, mint a fűtőanyag. Az atomerőművek működéséhez elengedhetetlen uránium importon felül 18 atomreaktor van az Unióban, amit az orosz Roszatom épített, és amelyeknek karbantartása is a cég határkörébe tartozik: kettő Bulgáriában, hat Csehországban, kettő Finnországban, négy Szlovákiában és négy Magyarországon.

A Greenpeace elemzése szerint a reaktorok technológiája miatt nehezen helyettesíthetők a karbantartási munkálatok. A reaktorok emellett csak orosz fűtőanyagot tudnak befogadni, amit a Roszatom alvállalata, a TVEL szolgáltat az erőműveknek, ami ugyancsak nehezen kerülhető meg. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint az orosz erőművek hasonló gazdasági hatással rendelkeznek, mint az orosz gázcsővezeték-hálózat.

A magyar kormánynak nem áll érdekében bármilyen, orosz beruházásokra irányuló szankciók elfogadása, továbbra is a függés útját járja. „2022. augusztus 25-én a több százezer oldalas engedélyezési dokumentáció elbírálását követően az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) kiadta a létesítési engedélyt a két korszerű, VVER–1200-as 3+ generációs atomerőművi blokk felépítésére a Paks II. Atomerőmű telephelyén. Ezen blokktípus először kapott létesítési engedélyt az Európai Unió területén.” – olvasható a Roszatom közleményében.

Ausztria továbbra is kockázatosnak tartja atomerőművek építését Pakson | atlatszo.hu

Az Osztrák Környezetvédelmi Hivatal szakértői szerint az eredmények ismeretében Paks II nem kaphatta volna meg a telephely-engedélyt, ugyanis a terület mind a nemzetközi előírások, mind pedig a magyar jogszabályok szerint alkalmatlan az atomerőművek létesítésére.

A 3700 milliárdos, 30 évre titkosított, földfelszíni elmozdulásra képes törésvonalon fekvő beruházás ráadásul nem az egyetlen újonnan megerősített kapcsolat Oroszország és Magyarország között. Tavaly szeptemberben tizenöt éves gázvásárlási szerződést kötöttünk a Gazprommal, ami évi 4,5 milliárd köbméter gáz megvásárlását foglalja magában, és ezt idén augusztus 31-én további 700 millió köbméter gáz beszerzésével bővítették. A kormány a szerződések tartalmát, a pontos kondíciókat titkolja.

„Nem világos, hogy miért okozna aránytalan sérelmet, ha kiderülne, hogy milyen megállapodásokat kötött a Gazprommal a kormány. Szeretnénk megtudni, hogy pontosan milyen feltételekkel kapja a magyar állam a földgázt az oroszoktól és mennyit fizet érte a Gazpromnak, ezért bíróságra megyünk a szerződések nyilvánosságáért.” – írtuk októberben.

Titkolja a Gazprommal kötött szerződéseket a kormány, perelünk a nyilvánosságukért | atlatszo.hu

Nem világos, hogy miért okozna aránytalan sérelmet, ha kiderülne, hogy milyen megállapodásokat kötött a Gazprommal a kormány. Szeretnénk megtudni, hogy pontosan milyen feltételekkel kapja a magyar állam a földgázt az oroszoktól és mennyit fizet érte a Gazpromnak, ezért bíróságra megyünk a szerződések nyilvánosságáért.

6. A turizmusban okozott károkról

A hatodik kérdés már nem energiahordozókra vagy az ahhoz lazán köthető beruházásokra vonatkozik, hanem az oroszokra kiszabott berepülési, utazási- és vízumszankciót veszi alapul. „A beutazási korlátozások miatt jelentősen visszaesett az Oroszországból érkező turisták száma. Az intézkedés Magyarországot is érinti, különösen annak figyelembevételével, hogy a külföldről érkezők száma még mindig elmarad a járvány előtti szinttől.” – olvasható a problémafelvetésben.

A Tanács a második (február 25.) szankciós csomag részeként megszavazta a diplomatákra, más hivatalos személyekre és üzletemberekre vonatkozó vízumkönnyítési szabályok felfüggesztését. Ezt szeptember 9-én a csomagokon kívül kiterjesztették az összes orosz állampolgárra. A korlátozás nem tiltja meg a beutazást az Unióba, viszont jelentősen megnehezíti és megdrágítja a beutazáshoz szükséges vízum megszerzésének folyamatát.

A harmadik csomagban pedig (február 28. és március 2.) berepülési tilalmat rendeltek el az orosz légitársaságokra és magánrepülőgépekre. Így az EU-ba utazni vágyó oroszok a beutazást egyéb országok nagyvárosai (mint Isztambul vagy Dubaj) érintésével vagy szárazföldön tehetik meg.

2019-ben az oroszok által közkedvelt uniós célállomás volt Finnország: közel 4 millióan utaztak ide. Ezt követi Észtország, Németország és Olaszország 1,9, 1,4 és 1,35 millió úttal. 2012 és 2021 között az oroszoknak kiadott, rövid tartózkodásra szóló vízumok számát tekintve is Finnország állt az első helyen 7,4 millió vízummal.

Ez jelentősen megváltozott a szankciók hatására, 2022 nyarán számos alternatív célországot választottak az oroszok: 2019-hez képest a Maldív-szigeteken 5 százalékról 20 százalékra, a Seychelle-szigeteken 3 százalékról 7 százalékra, Törökországban 5 százalékról 8 százalékra, az Egyesült Arab Emirátusokban pedig 1 százalékról 3 százalékra nőtt az orosz látogatók száma. Finnország és Észtország 2022 első három negyedévében pedig jelentősen visszacsúszott a listán, 731 ezer és 536 ezer beutazóval, az FSZB határőrszolgálatának adatai szerint. Ennek oka, hogy a kerülőt igénylő európai utak jelenleg azonos árszinten mozognak az egzotikusabb célországokba szóló utak árával.

A kiutazás Oroszországból a szankció nélkül is nehézkessé vált: szeptember 21-én Putyin részleges mozgósítást rendelt el, aminek hatására az egekbe szökött a Moszkvából induló repülőjáratok ára, vagy elérhetetlenné váltak egyes járatok. A bejelentés után a közúti határátkelések száma is megnőtt: több mint félmillió legális határátkelés volt Finnországba, 346 ezer Észtországba, 171 ezer Litvániába, továbbá 90 ezer Lettországba, Lengyelországba és Norvégiába Oroszországból.

A magyar kormány a konzultáció ezen kérdését a szankciók miatt kieső orosz turistákra, és ennek a magyar turizmusra gyakorolt negatív hatására élezi ki, ami a járvány utáni évben nem tudott visszatérni a járvány előtti szintre. A járvány évében a korlátozások miatt jelentősen visszaesett a turizmus Magyarországon, majd a járvány utáni évben enyhén nőttek a külföldre utazó magyar és belföldre utazó külföldiek száma.

A 2021 év végén elkezdődő energiaválság, a gyors infláció és a 2022-es orosz-ukrán háború miatt viszont a 2022-es negyedéves utazók száma nem tudott tovább nőni, továbbra is a járvány előtti szint alatt mozog, viszont nem volt a körülményeknek olyan erős hatása a turizmusra, ami újból le tudta volna törni az utazási kedvet.

A KSH adatai alapján az is látható, hogy a Magyarországot választó orosz beutazók száma ugyan a járvány előtt enyhén nőtt, az elmúlt 13 évben csupán töredékét tette ki a teljes beutazóknak. 2021-ben az összes utazó mindössze 0,3 százaléka érkezett Oroszországból. Ez az arány 2019-ben volt a legmagasabb: 0,57 százalék. 

Hazánk látogatottsága tehát a szankciós évben csak enyhén nőtt, de tudta hozni a 2021-es negyedéves számokat, a korábban beutazó 200-300 ezer orosz hiánya nem törte le a turizmust. A szankció az Európába utazni vágyó oroszok dolgát pedig megnehezítette, ami miatt átalakult a desztináció-preferencia, vagyis más térségeket és országokat választottak úticélként.

7. A szankciók hatása az élelmiszer-ellátásra 

A hetedik és utolsó kérdés a szankciók élelmiszer-ellátásra gyakorolt hatásával és annak esetleges migrációs következményeivel foglalkozik.

„A gázáremelkedés nagymértékben növeli a mezőgazdasági termelés költségeit, ráadásul a szankciók a műtrágya egyes összetevőire is kiterjednek”. A háború miatt kialakult élelmiszer-hiány és drágulás következményeként feltételezi a kérdés, hogy ez negatív hatással lesz a fejlődő országokban, nőni fog az éhínség kockázata, ami így „az eddigieknél is nagyobb migrációs hullámokhoz vezet, és növeli az Európa határaira nehezedő nyomást”. Ezzel újból előkerült a korábbi, a Fidesz-kormány által 2015 óta gyakran hangoztatott narratíva, a migrációs válság.

Az Európai Tanács weboldalán külön kiemelik, hogy a szankciók sem az élelmiszerek, mezőgazdasági termékek exportját, sem a műtrágya-exportját nem érintik, azt a szankciók kifejezetten kizárják hatályuk alól.

„A világpiacra irányuló orosz élelmiszer-exportra nem vonatkoznak szankciók”.

A műtrágyák közül mindössze egy típusra szabtak ki korlátozást (a Fehéroroszországból származó káliumalapú műtrágyákra), viszont a harmadik országgal való kereskedelem továbbra is engedélyezett az alapvető típusoknál (nátrium, foszfor, kálium).

Az Európai Unió 2020-ban 10 millió tonna nitrogénalapú, 1,1 millió tonna foszforalapú és 2,8 millió tonna káliumalapú műtrágyát (például kálisót) használt. Ugyan az EU a világ éves kálisó-termelésének 7 százalékáért felelt, az elmúlt években nőtt az importfüggősége is: a beérkező kálisó 2020-ban az igény 21 százaléka volt. Ennek több mint fele Oroszországból és Fehéroroszországból érkezett (30 és 22 százalék).

Világszinten is jelentős szerepe van ennek a két országnak a kálisó terén: Kanada 40 százalékos részesedése után az exportált mennyiség 41 százaléka ebből a két országból származik. Oroszország és Fehéroroszország éves export-állományának 8 és 20 százalékát az EU veszi, de jelentősebb részesedést vesz Kína (24 és 20 százalék) és Brazília (22 és 28 százalék) is.

Brazília főként importból tudja fedezni műtrágyaigényét, ráadásul mindhárom alapvető műtrágyából és alapanyagból ki van szolgáltatva az orosz és fehérorosz piacnak: a nitrogén közel 96 százalékát importálják (szinte teljes egészében Oroszországból), foszforból 55 százalékos a behozatal aránya (teljesen orosz importból), és a káliumból 97 százalékos az importarány (melynek fele orosz-fehérorosz forrásból származik). Brazíliának a világ élelmezése szempontjából fontos szerepe van: a dél-amerikai ország a Föld lakossága 10 százalékának szolgáltat élelmet.

A fehérorosz kálisó embargója emellett nem most, hanem tavaly kezdődött. A fehérorosz hatóságok 2021 május végén kényszerleszállásra kényszerítették a Ryanair légitársaság azon járatát, amelyen a kormánykritikus újságíró, Raman Prataszevics és barátnője utazott, és letartóztatták az újságírót. Ezután az EU és az Egyesült Államok szankciót vetettek ki, ami többek között megtiltotta a fehérorosz kálisó bizonyos típusainak (40 százaléknál alacsonyabb és 62 százaléknál magasabb káliumtartalmú) importálását az EU-ba. Az orosz-ukrán háború kezdete után tovább szankcionálta a fehérorosz kálisó-exportot: az ötödik csomag részeként kiterjesztette az embargót a kálisó összes típusára és megtiltotta Oroszországnak a fehérorosz kálisó importját, mellyel ellehetetlenítették az ország kereskedését Oroszországon keresztül.

Emellett még a háború előtt Oroszország saját magát is szankcionálta: február és május között korlátozta a nitrogén alapú műtrágya és egyes élelmiszerek exportját, hogy meggátolja a belföldi élelmiszerárak további növekedését.

Az importkorlátozások mellett a magas gázárak is megnehezítették az előállítást. A műtrágyagyártás költségének 90 százaléka az előállítás során szükséges gáz ára, ami az energiaválság és a háború miatt jelentősen megnőtt, az augusztusi rekordár idején az uniós ammóniaüzemek 70 százaléka felfüggesztette a termelést.

A három jelentős műtrágya-típus ára a fentiek miatt 2021 végén és 2022 során jelentősen megnőtt: a kálisó (MOP, muriate of potash), a foszfor (DAP, diammónium-foszfát) és a nitrogén (karbamid) alapú műtrágyák ára elérte a 2008-as szintet. 

Az áremelkedés jelentős volt a búza, kukorica és szójabab esetében is (meg is haladta a 2008-as árat), viszont ennek nem csak a műtrágya körüli ellátási problémák voltak az okai. Az Európai Tanács szerint „egyedül Oroszország felelős a globális élelmezési válságért”: a jelenlegi helyzet az ukrán kikötők blokádja, az ukrán mezőgazdasági létesítmények szándékos lerombolása, az orosz háborús cselekedetek és a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ön-szankcionálása miatt alakult ki.

Az Élelmiszerválságok Elleni Nemzetközi Szövetség szerint a 2020-ban kezdődő árnövekedés korábbi okai közé tartozik a pandémiával járó lezárásból fakadó szállítási és ellátási fennakadások, a lezárásokat követő megnőtt energiaigény, a szélsőséges és száraz időjárás, és az importtól nagyban függő országok valutájának felértékelődése.

Milyen hatása van és lesz az élelmiszer-ellátás folyamatát érintő nehézségeknek? Az ENSZ globális válságreakciós csoportja szerint a járvány előtt 135 millió volt a súlyos élelmiszer-bizonytalanságban élők száma a világon, ami 2022 elejére 276 millióra, a háború kitörését követően pedig 323 millióra nőtt. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint pedig az élelmiszerár-emelkedés sem a háborúnak köszönhető, az már a koronavírus-járvány idején növekedésnek indult, ráadásul a háború kitörését követő hónap után lassú, de stabil csökkenésnek indultak az árak – olvasható a Lakmusz összefoglalójában.

Kialakulhat az élelmiszer-válságból a jövőben egy újabb, Európát célzó bevándorlási hullám? David Beasley, az ENSZ Világélelmezési Programjának elnöke a háború kezdetekor elmondta, az elhúzódó ellátás-hiány újabb afrikai bevándorlási hullámot indíthat Európa felé: „Több milliárd dolláros hiány van. Ha nem jutunk további pénzügyi támogatáshoz, amiből az éhezőket tudnánk ellátni, akkor éhínség, destabilizáció és tömeges migráció várható.”

A szervezet a forrásainak több mint felét korábban Ukrajnából szerezte be, viszont a háború ezt megnehezítette. Oroszország és Ukrajna a világ búzaellátmányának egyharmadát szolgáltatta, és Afrika még nagyobb arányban függ a két háborúzó országtól: a kontinens búzaimportjának fele ebből a két országból érkezik, míg Egyiptomban az arány 80 százalék körüli. „Ha nem foglalkozunk Észak-Afrikával, Észak-Afrika elindul Európába. Ha nem foglalkozunk a Közel-Kelettel, a Közel-Kelet elindul Európába” – mondta Beasley.

Háború Európa éléskamrájában – mutatjuk, mely országok a legkitettebbek az ukrán búzának | atlatszo.hu

Ez a kiszolgáltatott csoport Magyaroroszágon egy szinte teljesen leépített menekültügyi ellátórendszerbe és egy előítéletekkel teli társadalomba csöppent, elhelyezésük és integrációjuk jelentős részét a civil társadalom próbálja megoldani – több-kevesebb sikerrel.

Jelenleg viszont nem látni, hogy Észak-Afrika vagy a Közel-Kelet elindult volna Európába. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) adatai szerint nem nőtt jelentősen a háborút követően az Európát célzó tömeges bevándorlás. 2022 márciusában volt egy enyhe növekedés az Európába szárazföldön érkezők számában, de áprilistól a számok visszatértek a korábbi évek trendjéhez (leszámítva a koronavírus éveit, amikor látható, de nem számottevő növekedés volt a számokban). 

A magyar kormány a kommunikációjában rendre elutasította a szankciókat, amiknek hatásosságáról még a magyar nép véleményét is fontosnak tartották kikérni. A konzultáció eredménye – ami szokás szerint várhatóan a kormány nézeteit fogja tükrözni, de főleg a rossz kérdésfeltevés és a várt választ tartalmazó megfogalmazás miatt – sokat nem számít a szankciók meglétét tekintve, hiszen azok elfogadásához az összes uniós tagállam egyöntetű beleegyezésére volt szükség, így Magyarországéra is. A Fidesz-kormány tehát maga is megszavazta az EU-s szankciókat, amiket most óriásplakátokon és a konzultációban kárhoztat.

Működnek a szankciók?

Az EU – kényszerből ugyan –, de elindult az oroszoktól való függetlenedés útján. Akár véget ér a háború jövőre, akár nem, ez a tendencia folytatódni fog, várhatóan további energiahordozók, mint a gáz vagy a nukleáris fűtőelem importjának elvágásával. Emellett jelentős erőforrások ráfordítása várható az új ellátási láncolat kiépítésére, a nyersanyagok belföldi kinyerésének és feldolgozásának növelésére és az energiaigények csökkentésére. Ha az EU a jövő évet megfelelően tudja hasznosítani ezen célok elérésére, elkerülhető lehet a jelenleginél súlyosabb gazdasági válság a kontinensen.

„Az orosz birodalmi gondolat mindig erősebb volt, mint a nemzetépítés eszméje” – Podcast az ukrajnai háborúról

Mitrovits Miklós beszélt arról is: a történelem során (talán a Jelcin-éra kivételével) az orosz birodalmi gondolat mindig erősebb volt, mint a nemzetépítés eszméje, és ez általában nyugati irányú terjeszkedést jelentett, Lengyelország és Közép-Európa felé. Bár, mint mondta, a háború Európának is költségeket okoz, történelmi léptékben nézve ez minimális ahhoz képest, hogy az ukránok támogatásával sikerül akár évtizedekre gátat szabni az orosz birodalmi törekvéseknek.

Marad tehát a kérdés: működnek-e a szankciók? Az adatok egy részéből úgy tűnhet, hogy az orosz gazdaság részben tudta tompítani a szankciók okozta károkat. Elég megnézni az ország valutájának erejét. Közvetlenül a háború kezdetét követően a rubel történelmi mélypontra gyengült a dollárral szemben, utána pedig rövid idő alatt hét évvel ezelőtti szintre erősödött.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy az orosz gazdaság rendben lenne. Függetlenül attól, hogy az EU jelentősen kevesebbet kereskedett Oroszországgal a szankciók miatt, továbbra is több mint 121 milliárd euró folyt be az EU-ból (ez jelentősen több mint az Ukrajnának nyújtott 52 milliárd dollárnyi pénzügyi, humanitárius és fegyverkezési támogatás), a teljes világból pedig közel 250 milliárd euró, csupán az energiahordozókból.

Oroszországból viszont közel ezer nemzetközi cég vonult ki, megcsorbítva az ország importszámait: amíg a háború előtt februárban közel 30 milliárd dollár értékben importált az ország, ez az összeg májusban már csak 5-10 milliárd között lehetett – pontos összeget az import-export adatok titkosítása miatt csak becsülni lehet. Az országban az export-bevételeket tehát nem tudják elkölteni, a felhalmozódott összeg és a tőkeellenőrzés pedig felhajtotta a rubel árfolyamát. Ez az árfolyam nem tükrözi az ország gazdasági helyzetét vagy a felfutó inflációt. A gazdasági válság minden bizonnyal a következő években is folytatódni fog, ami akár a 90-es évek szintjére vetheti vissza az országot.

Oroszországot meggyengítette, de még nem törte le teljesen az EU szankciós politikája, sőt a szankcionált területek némelyikében már most kialakított alternatív piacokat. De ha az EU kitart a korlátozások mellett, akkor Oroszország meg fogja érezni a szankciók hatását. Idén már várhatóan éves szinten 70 milliárd dollárral kevesebb fog befolyni az országba a háború előtthöz képest, és a hiány a jövőben ennél még magasabb lehet. Az oroszokra kivetett szankciók nem sprintversenyt, hanem maratont jelentenek. Az idő elteltével meglátjuk, mennyire erősen fogják kifejteni hatásukat.

Szabó Krisztián