„Itt azért paranormális jelenségek történtek” – Révész Máriusz a 2006-os őszről

Révész Máriuszt 2006. október 23-án brutálisan megverték a rohamrendőrök: fejsérülései voltak, lapockája tört, és amnéziája miatt azóta sem emlékszik arra a napra. A fideszes országgyűlési képviselő és az ügyészség szemtanúk elmondásából, fénykép- és videófelvételek alapján rekonstruálta a történteket. A rendőrök Révész ügyében is összezártak, ő azonban elsősorban nem az elkövetőket, hanem az akkori rendőri vezetést tartja felelősnek a 2006-os túlkapásokért, és nehezen tudja elhinni, hogy a rendőrség ennyire „amatőr, hülye és inkompetens” lett volna azokban a napokban. Révész Máriusszal Skrabski Fruzsina 2006-os dokumentumfilmjéhez készítettünk interjút a nyáron, most ennek a teljes, vágatlan verzióját is közzétesszük.

Októberben mutatták be Skrabski Fruzsina a 2006-os tüntetésekről és zavargásokról szóló Áldozatok 2006 című dokumentumfilmjét. A film elkészítésében egyfajta árokbetemetési vagy nemzeti minimum-kísérletként szerkesztőként közreműködött Kisberk Szabolcs, a HírTV akkori tudósítója (jelenleg a Mi Hazánk sajtófőnöke), riporterként pedig Bodoky Tamás, az Index akkori újságírója (jelenleg az Átlátszó főszerkesztője). A film a civil és a rendőri áldozatok nézőpontjából, eddig soha nem látott felvételek felhasználásával mutatja be a 2006-os őszi tüntetéssorozat eseményeit.

Online premier: Skrabski Fruzsina dokumentumfilmje 2006 áldozatairól | atlatszo.hu

Balog Zoltán volt miniszter, református püspök, és Karácsony Gergely budapesti főpolgármester jelenlétében szerdán bemutatták Skrabski Fruzsina a 2006-os tüntetések, zavargások és rendőri túlkapások áldozatairól szóló dokumentumfilmjét. Az Áldozatok 2006 elkészítésében riporterként közreműködött Kisberk Szabolcs, a HírTV akkori tudósítója, és Bodoky Tamás, az Index akkori újságírója (jelenleg az Átlátszó főszerkesztője) is.

A dokumentumfilmhez több mint tíz órányi interjú-felvétel készült, ezeknek nagy része terjedelmi okokból nem fért be az egyórás filmbe, ezért úgy döntöttünk, hogy néhányat teljes terjedelmében, vágatlanul is közzéteszünk az interneten.

Révész Máriuszt 2006. október 23-án brutálisan megverték a rohamrendőrök: fejsérülései voltak, lapockája tört, és amnéziája miatt azóta sem emlékszik arra a napra. A fideszes országgyűlési képviselő és az ügyészség szemtanúk elmondásából, fénykép- és videófelvételek alapján rekonstruálta a történteket. A rendőrök Révész ügyében is összezártak, ő azonban elsősorban nem az elkövetőket, hanem az akkori rendőri vezetést tartja felelősnek a 2006-os túlkapásokért, és nehezen tudja elhinni, hogy a rendőrség ennyire „amatőr, hülye, és inkompetens” lett volna ezekben a napokban.

Részletek az interjúból

Itt vagyunk a Síp utcában. Mi történt itt veled 2006-ban?

Előre kell bocsátani, hogy nehéz helyzetben vagyok, mert az akkori eseményekről nincs igazából semmilyen emlékképem. Ugyanakkor mások elmondásából és egy, itt a szemközti házban készült  videófelvételről viszonylag jól lehetett rekonstruálni a történteket. 2006. október 23-án a két fiammal jöttünk ki a megemlékező ünnepségre, az Astoriához. Az egyik fiam fél éves volt, a másik kicsit elmúlt kettő. Elmentünk az ünnepségre, aztán elindultunk hazafelé. Az elmondások szerint a Blaha Lujza térnél már találkoztunk könnyes szemű tüntetőkkel, akik könnygázra panaszkodtak. Majd nem sokkal később édesanyám felhívott telefonon, hogy itt a Síp utcánál elkezdett rájuk hullani a könnygázgránát, nagyon fel volt dúlva, mert ezt semmilyen felszólítás nem előzte meg.

Akkor a feleségemnek állítólag azt mondtam, hogy menjenek haza a két gyermekkel, és visszajöttem. Itt találkoztam az öcsémmel, meg a családommal, és itt állt egy rendőr sorfal, innen lőtték állítólag az embereket. Semmilyen atrocitás nem volt, még egyszer mondom, hogy felszólítás sem. Később a 2006-os vizsgálóbizottságban kiderült, hogy azért sem lehetett felszólítás, mert nem volt itt hangágyú. Akkor valószínűleg jó ötletnek tűnt, hogy ide jöjjek és rendőrökkel beszéljek, hogy mégiscsak ez egy Fidesz nagygyűlés volt, és itt békés emberek vannak. Aztán később kiderült, hogy ez nem volt jó ötlet.

A bírósági tárgyalás során kiderült, több rendőr is azt vallotta, hogy beszéltem néhány szót a rendőrökkel, majd berántottak a sorfal mögé, és a sorfal mögött leütöttek. A rendőrség ezt egyébként először letagadta, azt mondta, hogy Árpád-sávos tüntetők vertek meg esetleg, de óriási szerencsém volt, fentről besegítettek. A szemközti ház negyedik emeletéről készült egy videofelvétel, egy hazánkban tartózkodó angol fickó készítette, és azon látszott, hogy a rendőrök gyűrűje mögött a földön ülök, fekszem, aztán feltápászkodom. Később hátrakísértek, és vérző fejjel elengedtek, akkor egy másik külföldi fotós készített rólam néhány vérző képet.

A rendőrség hazudozása itt nem ért véget. Bene tábornok úr azt mondta, akkor országos rendőrfőkapitány úr, hogy a rendőrség hívott hozzám mentőt. Kiderült, hogy ez nem így történt. A mentőknek ráadásul az volt a problémájuk, hogy ez egy lezárt rendőrségi terület volt, úgyhogy alig tudtak értem jönni. Később aztán, mikor értem jöttek,  a rendőrség segédkezett, és elvittek. Úgyhogy az én szomorú történetem az ez. Az a tanulság, hogy országgyűlési képviselő voltam mentelmi joggal, és ugye, nemcsak hogy megvertek, hanem ami utána történt: össze-vissza hazudozott mindenki, az országgyűlési bizottsági meghallgatáson sem mondtak igazat az ügyemben. Aztán voltak kedves ellenzéki képviselőtársak, meg hozzájuk kötődő emberek, akik mindenféle dologgal próbáltak  besározni. Még azután is, hogy bírósági ítélet született a történtekről.

A bíróságon azzal kellett szembesülnöm, hogy két embert sikerült beazonosítani, két rendőrt. Elég sokan, elég sokat, vagy másfél évig jártunk bíróságra. Nem vallottak a kollégáikra. Biztos vagyok benne, hogy tudták, hogy ki a tettes. Sokat gondolkoztam, hogy én vallottam-e volna azokra az emberekre, akikkel együtt dobáltak minket Molotov-koktéllal, utcakövekkel, vagy együtt küzdöttünk volna a nap folyamán, és arra jutottam, hogy valószínűleg én sem tettem volna ezt a helyükben. Láttam rajtuk, hogy őszintén megbánták azt, amit tettek. Éreztem, hogy ezt ma már nem így tennék. Több mint negyven órát voltak szolgálatban. És abszolút nem őket tartottam ezért felelősnek.

Itt olyan állapotokat teremtettek október 23-án, elég csak arra gondolni, hogy a rendőrségről levetették az azonosítókat, és még sok mindent fel lehet sorolni. Olyan állapotokat teremtettek, hogy szerintem ebben egyáltalán nem a 40 órás szolgálatban lévő közrendőrök a felelősek, és még akkor is, hogyha a felelősségük megáll, a fő felelősök nem ők, ezért a bírósági tárgyalás végén enyhe ítéletükért szóltam. Azt gondolom, hogy jól tettem, mindkét rendőrről hallottam, hogy azóta megszületett a harmadik gyermekük, és ma is azt gondolom, hogy nem ők a felelősek azért, ami 2006 október 23-án történt.

Akkor ki a felelős?

A 2006 őszi események eléggé elgondolkodtatóak: nem nagyon hiszek összeesküvés-elméletekben, de benne voltam a 2006-os eseményeket vizsgáló tényfeltáró parlamenti bizottságban, ahol nagyon sok rendőri vezetőt, politikust hallgattuk meg, és abban azért az derült ki, hogy itt nagyon-nagyon súlyos rendőrszakmai hibák voltak, és igazából azt a kérdést kellett feltenni, hogy elhisszük-e, hogy a rendőrség ennyire amatőr, hülye és inkompetens volt ezekben a napokban. Vagy pedig azt gondoljuk, hogy ez egy szándékos, megfontolt cselekmény volt. Magam is ingadozom, de azért nagyon-nagyon nehéz elhinni, hogy ennyire dilettánsak legyenek a rendőri vezetők.

Kezdődött a tévészékház ostrománál, ahol bár a tévészékház nem volt bekerítve, hátulra megérkeztek a fel nem szerelt rendőri egységek, őket bevezényelték felszerelés nélkül a tömegbe, ott megverték őket, visszamentek, a tömeg nem üldözte őket. Nagyon-nagyon sok sérülés, több mint 100 rendőr sérült meg azon a napon. Miközben egyébként a Nádor utcából bemehettek volna a tévészékházba, leülhettek volna a vasrácsok mögé, semmit nem kellett volna tenni, senki nem sérült volna meg, a tévészékházat nem foglalták volna el.

Gergényi Péter azt mondta a bizottsági meghallgatáson, hogy ők nem tudták, hogy a tévészékház nincs körbekerítve, pedig minden rendőri egység ott szállt ki. Azt kell mondanom, hogy ehhez nagyon-nagyon hülyének kellett lenni. Azt mondta, hogy ők nem tudtak annyit, mint a Hír TV nézői.

Október 23-án reggel kiürítették a Kossuth teret. Azt ígérték az embereknek, az ott tüntetőknek, hogy visszamehetnek, nem mehettek vissza. Háromkor összecsapások kezdődtek, az Alkotmány utcából kiszorították őket, ott viszonylag békésen nézett farkasszemet a rendőrségi forgalmazások szerint a tömeg és a rendőrség, majd azt a parancsot kapták, hogy forduljanak ki a Bajcsy-Zsilinszky útra, és induljanak el az Astoria felé. Pigler százados volt a parancsnok, ő azt mondta, hogy ez megfontolandó, mert ott van a Fidesz-nagygyűlés, erre azt mondták neki a rádióforgalmazás jegyzőkönyvei szerint, hogy ez parancs. Az Arany János utcánál még egyszer tiltakozott, erre leváltották. A normális rendőri vezetők látták, hogy ami történik, az nem teljesen normális.

55 másodpercel, tehát egy percen belül a Fidesz nagygyűlés vége után rendelték el a lovasrohamot az Astoria felé. Aki már látott 80-100 ezres tömeget, annak azért viszonylag nyilvánvaló volt, hogy egy percen belül ez a tömeg nem tud feloszlani. Erről is nagyon érdekes válaszokat kaptunk az akkori rendőrségi vezetőktől. Ezeket kell mindenkinek mérlegelni, mindenkinek a saját végiggondolására bízom, hogy lehetséges-e, hogy egy perccel a Fidesz nagygyűlés vége után lovasrohamot rendelnek el, lehetséges-e véletlenül azokat az embereket a Fidesz nagygyűlés irányába szorítani, akikkel napközben többször összecsaptak. Ha ennyire dilettáns volt a rendőrségi vezetés, akkor viszont biztos, hogy nem kellett volna Gergényi Pétert kitüntetni.

A parlamenti vizsgálóbizottságban mit sikerült kideríteni?

Ha nagyon leegyszerűsítem, a rendőrségi vezetők mindig azt mondták, hogy semmi tudatosság nem volt benne, ennyire hülyék és dilettánsak voltunk. A rendőrségi vizsgálatban fogalmazott úgy az egyik ember, hogy itt azért paranormális jelenségek történtek. Ezeket részletesen leírtuk. Egy-két olyan rendőri vezetőt, akikről bebizonyosodott, hogy brutálisan jártak el (például embereknek az ujjait törték), egy-két ilyen rendőrt elítéltek, de igazából a fő felelősöket nem sikerült megtalálni. Ennyire dilettánsak voltunk – szólt a védekezés.

Kormányzati pozícióban mit tett azért a Fidesz, hogy mindez ne ismétlődhessen meg?

Aki látja a mostani rendőrséget, és látta az akkorit, érzékeli, hogy mekkora a különbség. Nagyon sok mindenben van vita az ellenzék meg a kormánypárt között. Ugyanakkor 2010 óta tüntetőverések nem voltak, pedig volt számos olyan megmozdulás, amit engedély nélkül, bejelentés nélkül hajtottak végre, de ilyen fokú atrocitásra biztos, hogy nem került sor. Nemcsak hogy ilyen fokú, hanem egyáltalán, jelentős atrocitásokra sem. Teljesen biztos vagyok abban, hogy most nincs esély arra, hogy a 2006-os események megismétlődjenek.

„Az elfogottnak lehetőség szerint törjön el valamije”

Az eseményekben érintett rendőr-nyilatkozót nagyon nehéz volt találni, a Belügyminisztérium elutasította az interjú-kéréseinket, Gergényi Péter akkori budapesti rendőr-főkapitány kikérte magának a megkeresést, de Baka György, aki azóta már leszerelt, végül kötélnek állt az ügyben.

Baka György kiemelt szolgálati századparancsnok-helyettesként került bevetésre a 2006-os tüntetések és zavargások során, egy megyei rendőrszázadot irányított. A felügyelete alá tartozó rendőri egységet a tévészékház ostromától 2007 őszéig szinte heti rendszerességgel bevetették Budapest utcáin, egyebek mellett tömegoszlatásra is. A tévészékház ostromáról, a Köztársaság téri „csatáról” és a 2006 október 23-án történtekről kérdeztük.

„Megdobtak Molotov-koktéllal, folyt rajtam a benzin” – egy rendőrparancsnok beszámolója a 2006-os eseményekről | atlatszo.hu

 

A filmkészítést megelőző kutatómunka során számos visszaemlékezést, beszámolót kaptunk, ezek közül az egyik legmegrázóbb egy akkor pályakezdő rendőr őrmesteré volt, aki a rendőr szakközépiskolából egyenesen a Magyar Rádió akkori székházában működő ideiglenes rendőrbázisra csöppent. A neve elhallgatását kérő rendőr a filmben való megszólalást nem vállalta, írásbeli beszámolóját azonban teljes egészében közzétettük.

„Az elfogottnak lehetőség szerint törjön el valamije” – egy pályakezdő rendőr őrmester beszámolója a 2006-os eseményekről | atlatszo.hu

Balog Zoltán volt miniszter, református püspök, és Karácsony Gergely budapesti főpolgármester jelenlétében szerdán bemutatták Skrabski Fruzsina a 2006-os tüntetések, zavargások és rendőri túlkapások áldozatairól szóló dokumentumfilmjét. Az Áldozatok 2006 elkészítésében riporterként közreműködött Kisberk Szabolcs, a HírTV akkori tudósítója, és Bodoky Tamás, az Index akkori újságírója (jelenleg az Átlátszó főszerkesztője) is.

A 2006-os tömeges rendőri erőszakot követő eljárások nem hoztak mélyreható változást a rendőri erőszak előfordulásának gyakoriságát és következményeit illetően. Erre utalnak azok a statisztikák, amiket a Helsinki Bizottság állított össze több állami szerv adatai alapján. A valamilyen hivatalos eljárás során történt bántalmazási ügyeket azóta is nagyon ritkán vizsgálják ki, és még ritkábbak az elmarasztaló ítéletek, miközben a bántalmazás miatti feljelentések száma alig változott.

Nemcsak 2006, a közelmúlt rendőri túlkapásainak nagy része is kivizsgálatlanul maradt | atlatszo.hu

A 2006-os tömeges rendőri erőszakot követő eljárások nem hoztak mélyreható változást a rendőri erőszak előfordulásának gyakoriságát és következményeit illetően. Erre utalnak azok a statisztikák, amiket a Helsinki Bizottság állított össze több állami szerv adatai alapján. A valamilyen hivatalos eljárás során történt bántalmazási ügyeket azóta is nagyon ritkán vizsgálják ki, és még ritkábbak az elmarasztaló ítéletek, miközben a bántalmazás miatti feljelentések száma alig változott.

Kádár András Kristóf a Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezet társelnökeként nem érzi megalapozottnak azt a kormányoldalon gyakran előkerülő vádat, hogy a jogállamiság 2010 óta tartó leépülését kritizáló „sorosbérenc” emberi jogvédő szervezetek 2006-ban csendben maradtak volna. Azon túl, hogy jogi képviseletet biztosítottak rendőri bántalmazások sértettjeinek, a nemzetközi közvélemény figyelmét is felhívták a történtekre, ő maga pedig a Kossuth tér elkordonozása miatt egy rendőrségi panaszeljárást is végigcsinált, és a történtek nyomán 2007-ben életre hívott Független Rendészeti Panasztestületben is tag lett.

„2006 rendszerszintű problémákat tett láthatóvá” – Kádár András Kristóf a rendőri bántalmazásokról | atlatszo.hu

Kádár András Kristóf a Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezet társelnökeként nem érzi megalapozottnak azt a kormányoldalon gyakran előkerülő vádat, hogy a jogállamiság 2010 óta tartó leépülését kritizáló „sorosbérenc” emberi jogvédő szervezetek 2006-ban csendben maradtak volna.

Kérdezett: Bodoky Tamás

Címlapkép: Révész Máriusz/Áldozatok 2006