nemzeti emlékezet

Online premier: Skrabski Fruzsina dokumentumfilmje 2006 áldozatairól

Online premier az Átlátszón: a Duna Televízió tegnap este vetítette, és itt most már online is teljes egészében megnézhető Skrabski Fruzsina a 2006-os tüntetésekről és zavargásokról szóló Áldozatok 2006 című dokumentumfilmje. A film elkészítésében egyfajta árokbetemetési vagy nemzeti minimum-kísérletként szerkesztőként közreműködött Kisberk Szabolcs, a HírTV akkori tudósítója (jelenleg a Mi Hazánk sajtófőnöke), riporterként pedig Bodoky Tamás, az Index akkori újságírója (jelenleg az Átlátszó főszerkesztője). A film a civil és a rendőri áldozatok nézőpontjából, eddig soha nem látott felvételek felhasználásával mutatja be a 2006-os őszi tüntetéssorozat eseményeit.

Skrabski Fruzsina filmesként történelmi, politikai és társadalmi témákat boncolgató dokumentumfilmeket készít, az ő nevéhez fűződik a Biszku Béláról szóló Bűn és büntetlenség és a második világháborúban szovjet katonák által megerőszakolt magyar nőkről szóló Elhallgatott gyalázat című film is. Skrabski vezeti a szülei alapította Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat, és ők adják át a Kopp-Skrabski-díjat.

Skrabski Fruzsina a filmbemutató előtt azt mondta, hogy eredetileg nem akart foglalkozni ezzel a témával, mert már számos könyv és film feldolgozta, például Pesty László Megsebzett ünnep című filmje, Kormos Valéria Embervadászat utasításra című könyve vagy Bodoky Tamás Túlkapások című indexes riportgyűjteménye.

Azért kellett mégis ezt a filmet elkészíteni, mert hiába telt el 15 év, nem derült ki az igazság. Van olyan, amikor az igazságszolgáltatás nem oszt igazságot, és ilyenkor, amikor az egész társadalom fájdalma, égbekiáltó bűnök maradnak ítélet nélkül, csak az újságírók tehetnek azért, hogy a borzalmak kiderüljenek, és a társadalom megvesse az elkövetőket és a felelősöket. Remélem, ez a film elindít egy tisztulási folyamatot, kiderülnek további titkok és lesznek közös ügyeink, amelyekben pártok felett egyetértünk.

Bodoky Tamás arról beszélt a díszbemutatón, hogy mivel tényfeltáró újságíróként 2006-ban és utána évekig foglalkozott az ártatlanul megvert és meghurcolt emberek ügyeivel, örömmel mondott igent Skrabski felkérésére.

Két szempontot ajánlottam Fruzsina figyelmébe: egyrészt, hogy a tüntetőkhöz hasonlóan az akkor kivezényelt rendőrök többsége sem volt vadállat, és ugyanúgy megszenvedte azokat a heteket-hónapokat, és ezt is be kell mutatni. Másrészt, hogy 2006-ban nem csak jobboldali-konzervatív, hanem liberális, ha úgy tetszik Soros-bérenc jogvédő szervezetek is felléptek az igazságtalanság ellen és az áldozatok védelmében, őket is meg kell szólaltatni. Gulyás Gergely egyszer azt mondta nekem, hogy majd akkor lehet diktatúrázni, ha egy Fidesz-kormány rendőrei verik az ellenzéki tüntetőket Budapest utcáin. A Fidesz-kormányokat 2010 óta sok bírálat éri a jogállamiság korlátozása miatt, de meg kell hagyni, legalább erre odafigyeltek. Úgy vélem, hogy nem lehet hiteles és sikeres az ellenzék sem, ha nem néz szembe kritikus módon a korábban történtekkel.”

Kisberk Szabolcs a Hír Televízió akkori tudósítójaként kétszer is megsérült a 2006-os események során: a tévészékház ostrománál eltört a keze, majd október 23-án fejbelőtték gumilövedékkel. A filmben megszólalnak akkor szolgálatot teljesítő rendőrök és a rendőri brutalitás áldozataivá vált tüntetők és civilek egyaránt. Az alkotók annak is megpróbáltak utánajárni, hogy a Budapest utcáin tapasztalt tömeges rendőri erőszak miért maradt azóta is nagyrészt következmények nélkül.

A film a civil és a rendőri áldozatok nézőpontjából, eddig soha nem látott felvételek felhasználásával mutatja be a 2006-os őszi tüntetéssorozat eseményeit, melyek során néhány tucat rendőr agresszív túlkapásai a teljes, negyvenezres rendőrállományt lejáratták a civilek szemében” írják az alkotók a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült munkájukról, amelyben rendőrök, ügyészségi munkatársak, ügyvédek és civilek szólalnak meg.

A filmkészítést megelőző kutatómunka során Skrabskiék számos visszaemlékezést, beszámolót kaptak, ezek közül az egyik legmegrázóbb egy akkor pályakezdő rendőr őrmesteré, aki a rendőr szakközépiskolából egyenesen a Magyar Rádió akkori székházában működő ideiglenes rendőrbázisra csöppent. A neve elhallgatását kérő rendőr beszámolóját a múlt héten teljes egészében közzétettük az Átlátszón.

„Az elfogottnak lehetőség szerint törjön el valamije” – egy pályakezdő rendőr őrmester beszámolója a 2006-os eseményekről | atlatszo.hu

Balog Zoltán volt miniszter, református püspök, és Karácsony Gergely budapesti főpolgármester jelenlétében szerdán bemutatták Skrabski Fruzsina a 2006-os tüntetések, zavargások és rendőri túlkapások áldozatairól szóló dokumentumfilmjét. Az Áldozatok 2006 elkészítésében riporterként közreműködött Kisberk Szabolcs, a HírTV akkori tudósítója, és Bodoky Tamás, az Index akkori újságírója (jelenleg az Átlátszó főszerkesztője) is.

A 2006-os, jórészt megtorlatlanul maradt tömeges rendőri erőszakról, valamint annak máig ható következményeiről nemrégiben a Magyar Helsinki Bizottság is készített egy dokumentumfilmet. A civil jogvédők filmje bemutatja, hogy a rendőri erőszak megelőzésével, feltárásával és megbüntetésével a mai napig adós maradt az igazságszolgáltatás.

Tömeges rendőri erőszak 2006-ban, és annak máig tartó hatásai a Helsinki Bizottság dokumentumfilmjében

A Magyar Helsinki Bizottság dokumentumfilmet forgatott a 2006-os, jórészt megtorlatlanul maradt tömeges rendőri erőszakról, valamint annak máig ható következményeiről.

Az Áldozatok 2006 premierjén megjelentek alappal feltételezhették, hogy az alkotók nem propagandaterméket készítenek, hanem a számukra más-más okból, de egyaránt nagyon fontos eseményeket akarják földolgozni. Vagy emléket állítani nekik. Ez sajnos nem dőlt el teljesen, illetve inkább az utóbbi irányba, az emlékállítás pedig egy film esetében mindig problematikus. Nem nagyon feladata ugyanis egy filmnek, hogy mementóként szolgáljon. Hont András kritikája az Áldozatok 2006 című dokumentumfilmről:

Hont András: Túl az elkúráson – 2006 ősze és a köztársaság halála

Az Áldozatok 2006 premierjén megjelentek alappal feltételezhették, hogy az alkotók nem propagandaterméket készítenek, hanem a számukra más-más okból, de egyaránt nagyon fontos eseményeket akarják földolgozni. Vagy emléket állítani nekik. Ez sajnos nem dőlt el teljesen, illetve inkább az utóbbi irányba, az emlékállítás pedig egy film esetében mindig problematikus.

Megosztás