Bezárás
dezinformáció

Már megint egy politikai lufival dezinformálja a Magyar Nemzet az olvasóit és a titkosszolgálatot

A Magyar Nemzet napilap “Soros karmesteréről” szóló hatrészes, tényfeltárónak mondott cikksorozata és az azt kísérő felhajtás első ránézésre a a kormánnyal baráti média üzemszerű működésének terméke. Alaposabban megvizsgálva már a szokásos színvonalat is messze alulmúló kompromatnak látszik. A szemfüles olvasó azt is észreveheti, hogy a cikksorozat több hasonlóságot mutat a Black Cube-incidenssel, és szerepe lehet az Orbán-kormányzat kommunikációs holdudvara és a magyar nemzetbiztonsági szféra közti rejtett konfliktus legújabb felvonásában: nem kizárt, hogy szerepe volt az Alkotmányvédelmi Hivatal élén történt váltásban is.

Támogatási kampány

“Ez a cikksorozat tényekkel, dokumentumokkal leleplezi azt a mechanizmust, ahogyan Soros és az ő körei beavatkoznak mondjuk a magyar politikába is az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban, a nyugat-európai médiumokban és a hazai civilszervezetekben” – így konferálta fel Néző László, a Mediaworks főfőszerkesztője a Hír TV Sajtóklub című műsorában azt a hat cikkből álló sorozatot, ami a Magyar Nemzet napilapban jelent meg szeptember elején.

Bayer Zsolt ugyanebben a műsorban úgy foglalta össze a cikkek témáját: “bemutatunk egy olyan Soros-ügynököt, aki évek óta Magyarország ellen lobbizik szerte a világban, de leginkább Brüsszelben, az Európai Unióban”. Ez az ember a Magyar Nemzet szerint Gerald Knaus. A cikkek megjelenését teljes sajtókampány kísérte: a főbb állításokat bő hónapig visszhangozták újságcikkekben, tévé- és rádióműsorokban. Knaus története még manapság is vet hullámokat.

Az osztrák állampolgár Gerald Knausról azt érdemes tudni, hogy ő vezeti az Europäische Stabilitäts-Initiative (ESI), nevű think tanket, ami hivatalos formája szerint a németországi Berlinben bejegyzett egyesület. Knausék mindenféle ötleteket próbálnak adni európai döntéshozóknak több-kevesebb sikerrel (az EU-nál ennek megfelelően lobbiszervezetként is regisztrálták magukat), és erre a nonprofit formában végzettt tevékenységre különböző donoroktól pályáznak pénzt.

Az ESI legfontosabb támogatói egy német, valamint egy osztrák magánalapítvány. Mellettük svéd és holland állami, továbbá Soros Györgyhöz kötődő források adnak nagyobb pénzt — a Soros-féle vonal Knaus elmondása szerint 2017 környékén a szervezet költségvetésének mintegy 15-20 százalékát fedezte. A Magyar Nemzet cikksorozata azt próbálja meg alátámasztani: az ESI és legfőképpen maga Knaus nem csak egy az európai politika környékén sürgő-forgó okoskodók közül, hanem Magyarország felkent ellensége egy titkosszolgálati jellegű hálózat karmestereként.

Az Átlátszón rendszeresen írunk aktuális, dezinformációval kapcsolatos témákról, így azokról a kormánnyal baráti médiában megjelenő fals narratívákról is, amelyek a magyar választók megtévesztésén túl a nemzetközi információs térben is megjelennek.

A Soros karmesteréről szóló mese valóságtartalmát illetően könnyű dolgunk van. 2016-ban egy DCLeaks nevet viselő webszájton kétezerötszáznál is több, olyan dokumentumot tettek közzé, ami Soros Györgyhöz, illetve az Open Society Foundations nevű szervezethez kötődik. Kiberbiztonsági cégek, illetve egy amerikai ügyészségi vádirat szerint a DCLeaks mögött az orosz katonai hírszerzés, a GRU hackerei álltak. A DCLeaksen kiszivárgott iratok ismertek a kormánnyal baráti médiában. Így két olyan publicisztikában is hitelesként hivatkoznak ezeknek a dokumentumoknak a tartalmára, amelyek a mostani Soros-karmesteres tényfeltárást kísérték a Magyar Nemzetben.

Ha Knaus, ahogy az egyik ilyen véleménycikk írja, valóban “Soros egyik legfontosabb embere volna”, akkor az iratok tele lennének a nevével. De a kihackelt Soros-dokumentumokban, köztük számtalan emlékeztetőben, napirendben és hasonlóban, Knaus neve mindössze háromszor fordul elő, egyébként kétszer mindössze egy hivatkozott tanulmány szerzőjeként került az iratokba, és csak egyetlenegyszer egy — migrációval kapcsolatos — megbeszélés résztvevőjeként. Összehasonlításképpen: Móra Veronika (az Ökotárs Alapítvány vezetője) neve szintén háromszor, Krekó Péter (a Political Capital vezetője) neve hatszor bukkan fel az iratokban.

Vagyis Gerald Knaus feltehetően nem Soros egyik legfontosabb embere.

A “tényfeltárás” egyes állításait is tüzetesen áttanulmányoztuk, és összevetettük a rendelkezésre álló, nyilvánosan elérhető információkkal. Arra jutottunk, hogy a sorozat forrásanyaga nagyon gyenge minőségű: gyakran érthetetlenül felfújt, teljesen hétköznapi események keverednek névtelen források ellenőrizhetetlen állításaival. Ez önmagában nem meglepő egy olyan cikksorozattól, ami láthatóan egy megtervezett, kormánybarát sajtókampány központi eleme.

A titkosszolgálat is olvassa a cikkeket

A cikksorozat jelentőségét azonban új szintre emeli, hogy szeptember 28-án a Magyar Nemzet címlapon közölte:

“az elhárítás is vizsgálja Soros karmesterét”.

Ebből annyi biztosan igaz, hogy Tényi István, aki a cikksorozat témáját egy Orbán Viktornak címzett emailben vizsgálatra javasolta, a Belügyminisztériumtól azt a választ kapta: “levele az érintett szakterülettel történt egyeztetést követően illetékességből az Alkotmányvédelmi Hivatal részére került megküldésre”.

A Belügyminisztérium válasza Tényi Istvánnak. Forrás: Tényi István / BM

A Magyar Nemzet cikke ehhez azt tette még hozzá lehivatkozott (“belügyi”) forrásból: “a magyar elhárítás (Alkotmányvédelmi Hivatal, AH) szakemberei előtt van a Magyar Nemzet tényfeltáró cikksorozata… A konkrét ügyről bővebb információt sem a belügy, sem az AH nem ad”. A történetnek ez az eszkalációja egy dolgot jelent szinte biztosan:

hogy az elhárítás éppen nem Gerald Knaus tevékenységére volt kíváncsi.

Ebben az esetben ugyanis az elhárítás, illetve a Belügyminisztérium titokban tartotta volna az egész dolgot, és nem emailezik róla Tényi Istvánnal. “A folyamatban lévő kémelhárítási műveletek részletei Magyarországon sem szivárognak ki a sajtóba, hiszen államtitoknak minősülnek.” — írta korábban a “KGBélaként ismert Kovács Béla ügyéről az Index. Vagy másképp: kémet “nem a sajtón keresztül szoktak elkapni, hanem tetten érik”.

Tényi István egykori Fidesz-tag középiskolai tanár, aki közismert arról, hogy társadalmi munkában gyakorlatilag közfeladatot lát el azzal, hogy mindenféle színezetű médiában megjelent gyanús ügyeket hivatalos feljelentésként, bejelentésként eljuttat az illetékeseknek, akik gyakran arra hivatkoznak hogy sajtócikkek alapján nem indíthatnak eljárásokat. Tényi bejelentéseiről és az azokra adott válaszokról egyaránt rendszeresen beszámol a média.

Újsággal kémet fogni

A jobbikos expolitikus Kovácsot, aki a gyanú szerint orosz ügynök volt, első fokon nemrégiben felmentették a kémkedés vádja alól. Az Indexben idézett Katrein Ferenc volt kémelhárító szerint az ellene zajló nyomozásnak az tett be, amikor “a feldolgozómunkát átfordították nyílt eljárásba. Nem történtek meg az ilyenkor szükséges őrizetbe vételek és azonnalos nyomozati cselekmények, mint a házkutatások és irat/dokumentum-lefoglalások. Senkit nem értek tetten.”

Kovács esetében 2014-ben a Magyar Nemzetben jelent meg először a kémgyanú, az Index cikke szerint azután, hogy a férfi elleni nyomozást politikai szintről leállították és az Alkotmányvédelmi Hivatal befejezetlenül zárta le az ügyet. Ennek a lépésnek akkor politikai értelemben az volt az értelme, hogy egy rendesen, titkosan végigvitt “kémügy” bezavart volna az oroszbarát külpolitikába, ezzel szemben viszont a nyilvános csinnadrattát lehetett használni a politikai kommunikációban a Jobbik ellen a közelgő EP-választáson.

Ezek a körülmények viszont nem állnak fent a jelen esetben: választás nincs a láthatáron, és a kormánypártokat nyilván az sem motiválja, hogy barátságos gesztusokat tegyen Soros Györgynek. Ugyanakkor arról sem tudunk, hogy Knaust például őrizetbe vették volna a magyar hatóságok. Akkor viszont mi haszna volt a hírverésnek? Erre az értelmes magyarázat, hogy az elhárítás eredetileg nem Knaust vizsgálta, hanem esetleg azokat az előzményeket és karaktereket, amelyek a Magyar Nemzet kérdéses minőségű cikksorozatának megírásában játszottak szerepet.

Kémes tényfeltárás

Emlékezetes, hogy a 2018-as országgyűlési választásokat megelőzően az akkor a Magyar Időknél dolgozó Bayer Zsolt jelentkezett egy cikksorozattal, ami a szándéka szerint az úgymond Soros-hálózat vezetőit, szándékait, stb. leplezte le egy úgynevezett “beépített, oknyomozó újságírótól” származó hanganyagok segítségével. Aztán kiderült, hogy újságíróról szó sem volt, a hangfelvételeket az izraeli exkémeket foglalkoztató Black Cube nevű cég emberei készítették, akik titkosügynöki eszköztárral próbálták a kipécézett civilszervezeti vezetőket csőbe húzni, miközben viszont a magyar kémelhárítást az egyik célszemély már jó előre értesítette.

Az Index erről az ügyről tavalyelőtt azt írta, hogy miután a cikkek megjelenésétén követően a titkosszolgálatoknál leesett a tantusz, hogy a Black Cube megbízója után Bayer (pontosabban az ő forrása) irányában kellene folynia tovább a nyomozásnak, politikai okokból elsunnyogták az egészet.

A szájt nemzetbiztonsági forrásai szerint “a titkosszolgálatokat felügyelő politikai szereplőknek egyáltalán nem állt érdekében, hogy az elhárítás által elindított műveletek célba érjenek”. Az Index szerint azért, mert a politika nem akarta, hogy titkosszolgálat az izraeliek megbízói ellen nyomozzon. Őróluk annyit lehetett akkor kikövetkeztetni, hogy “annyi [titkosszolgálati] információval sem rendelkezhettek, mint amivel a belügyi szerveket jól ismerő döntéshozók. Ebből pedig az következik, hogy a megbízókat olyan kormányközeli szereplők között kell keresni, akiknek ráhatásuk van ugyan a kormányzati politikai kommunikációs stratégiára, de formálisan nem részei a kabinetnek.”

A Magyar Nemzetben megjelent cikksorozatban több jelét is leltük annak, hogy a karmesteres “tényfeltárás” nem egy magyar újságíró önálló munkája.

1. A cikksorozat hat cikkének mindegyike anonim módon, “munkatársunktól” aláírással jelent meg (lásd például a címlapképként használt újságrészletet). Emailben kérdeztük a Magyar Nemzet kiadóját, hogy ki írta a cikkeket, és hogyan tudnánk neki kérdéseket feltenni, de erre az emailre nem kaptunk választ: a szerző kilétét titkolják.

2. A cikksorozat több, az angol nyelv használatához kapcsolódó furcsaságot is tartalmaz. A leglátványosabb ilyen, hogy az egyik cikk szövege az angol “put an end to it definitively” szófordulatot  úgy fordítja magyarra, hogy azt világosan a Holokausztra utaló “végső megoldás” angol megfelelőjeként azonosítja. Ez arra utal: a magyar cikkeket egy angolul nem jól beszélő valaki írta olyan, részben nem magyar nyelvű anyagok alapján, amiket előtte lefordítottak neki.

A Magyar Nemzet nem nevezi meg a közölt dokumentumok milyenségét, forrását. Forrás: Magyar Nemzet

3. A cikksorozatban egy, illusztráció formájában többször is közölt dokumentumrészlet forrását és pontos jellegét egy alkalommal sem nevezi meg a napilap, mindössze egy olyan, anonim Twitter-profilt említ, ahol azt évekkel korábban közzétették. A dokumentumrészlet háttértörténete (amit külön cikkben részletesebben is fel tervezünk dolgozni) ugyanakkor akár azt a nemzetközi hátteret is jelezheti, ahonnan a Magyar Nemzet névtelen munkatársa a tippeket kaphatta.

Francia exhírszerző Budapesten

A kivágott, kisárgázott iratrészletnek egy olyan, évekkel korábbi történethez van köze, amelynek során európai politikusok keveredtek korrupciógyanúba egyes keleti (azerbajdzsáni, orosz stb.) országokhoz fűződő kapcsolataik mentén.

Ebben a történetben a politikusok korrupciójának gyanúját eredetileg felvető Gerald Knaus és EIS nevű szervezete ellenében egy Claude Moniquet nevű, jó keleti kapcsolatokkal rendelkező francia exhírszerző ESISC nevű intézete adott ki két úgynevezett jelentést, amelyek mindenféle, kérdéses minőségű információt és összefüggést közöltek például Knausról és Sorosról. A francia intézet azonban leginkább csak magát mártotta be: kiderült, hogy korábban választási megfigyelőként többször elismerően nyilatkoztak az azerbajdzsáni választások tisztaságáról.

A saját állítása szerint több évtizeden át a francia DGSE titkosszolgálatnak dolgozott Moniquet több szálon keresztül is kötődik a Magyar Nemzetben is leközölt dokumentumot közreadó Twitter-fiókhoz.

Mi több, 2019 végén maga Claude Moniquet is Budapesten járt egy terrorizmusról szóló konferencia meghívott előadójaként. Moniquet meghívása nehezen érthető, ugyanis az említett jelentéseknek köszönhetően a férfi hírneve eddigre némiképp megkopott, sőt, pár éve még a magyar Honvédségi Szemle is közölt egy tanulmányt, amiben Moniquet bizonyos kétes marokkói ügyek kapcsán került említésre.

Azonban ha kapcsolatfelvétel volt a szándék, arra tökéletes lehetett a konferenciameghívás. Az előadók illusztris névsorában szerepelt a magyar közszolgálati egyetem több oktatója, a katonai nemzetbiztonság főigazgatója, a hírszerzés egy osztályvezetője stb.

A konferenciát a Migrációkutató Intézet rendezte, amelyet a Matthias Corvinus Collegium és a Századvég Alapítvány alapított még 2015-ben. A konzervatív elitképző MCC alapítója és kurátora Tombor András, aki az első Orbán-kormány idején Orbán Viktor biztonságpolitikai tanácsadója volt, azóta hatalomközeli üzleti és médiás intézőember. A Századvég-csoportról a 444 írta nemrég: hosszú évek óta Habony Árpád befolyása alatt áll, akit az önkormányzati választások után Orbán Viktor visszahívott, hogy “rakja rendbe a kormányzati kommunikációt, és a Századvéget”.

A két férfi amúgy közel áll egymáshoz, Tombor egy időben a nemhivatalos kommunikációs tanácsadót hitelezte, a 444 korábbi cikke szerint a politikában egyértelműen Habony Árpád jobbkezeként emlegették. Az is összeköti a két férfit, hogy feltehetően egyikük sem esett át nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Habony közismerten nem visel olyan köztisztséget, amivel ilyesmi járna, Tomborról pedig 2016-ban (kérdésre) mondta el Pintér Sándor belügyminiszter, hogy nem esett át nemzetbiztonsági átvilágításon.

A 2019 decemberi terrorizmus-konferenciát követően két interjú is jelezte, hogy Moniquet-ban fantáziát látnak a kormánnyal baráti sajtó környékén. Az egyiket a Mandiner hozta, a másikat az akkoriban az Egyesült Magyar Izrealita Hitközségek (EMIH) holdudvarához tartozó Neokohn hírszájt.

Érdekes mellékszál, hogy úgy beszélik: korábban részben az EMIH környezetében zajlott az izraeli exkémeket alkalmazó Black Cube végül a Magyar Időkben kikötő hangfelvételeit megelőző egyeztetés közvetítése is. A Mediaworkshöz tartozó Mandiner Moniquet-interjúja azonban még érdekesebb: azt mutatja, hogy a Magyar Nemzet kiadójánál felfigyeltek a férfira.

Akármit is csinált Moniquet Budapesten, az biztosan figyelemre érdemes, hogy a Magyar Nemzet cikksorozatának megjelenését felvezető, már idézett beszélgetős tévéműsorban a Magyar Nemzetet kiadó Mediaworks központi főszerkesztőjének, Néző Lászlónak az asszisztálásával Bayer Zsolt gyakorlatilag megelőlegezte, hogy ha más nem, ők maguk fogják a titkosszolgálatokat értesíteni, és ennek valamiféle megfellebezhetetlen, nemzetbiztonsági természetű bizonyíték lesz az eredménye.

Néző: “Ha ez a cikksorozat nyilvánosságra kerül, és ezt a magyar állam hivatalos szervei is észreveszik, akkor énszerintem nem marad más hátra, nincs már lehetősége a magyar kormánynak, mint kitiltani [Gerard Knaust]”.

Bayer: “Fogadjuk is meg, hogy ha túl vagyunk mind a hat részen, akkor az azt követő Sajtóklubban akár meg is kérjük majd az illetékes szerveket, hogy figyeljenek föl és tiltsák ki Gerardot…. Hiszen feketén-fehéren be fog bizonyosodni, hogy a szó legszorosabb értelmében nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”.

Főigazgatótlanságoskodáskor

Ámde a műsor következő adásában nem történt meg a beharangozott feljelentés, ugyanis szeptember 12-én, szombaton Tényi István már elküldte az emailt; erről a Magyar Nemzet is tudomást szerzett és be is számolt még aznap. Alig másfél nappal később, 14-én, hétfőn pedig megjelent a Magyar Közlönyben, hogy Kiss Zoltánt, az AH addigi főigazgatóját Orbán Viktor gyakorlatilag azonnal meneszti.

Kalendárium
Szeptember 7. (hétfő): Megjelenik a hatrészes, aláírás nélküli cikksorozat első darabja. Bayer Zsolték beharangozzák a “tényfeltárást” a Hír TV Sajtóklub című műsorában.
Szeptember 12. (szombat): Megjelenik a cikksorozat hatodik, utolsó része. Tényi István közérdekű bejelentést tesz Orbán Viktornak címezve.
Szeptember 14. (hétfő): A Magyar Közlönyben megjelenik, hogy Kiss Zoltánt, az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatóját másnapi hatállyal menesztette Orbán Viktor.
Szeptember 24. (csütörtök): Tényit a Belügyminisztérium válaszemailben tájékoztatja, hogy a levele az elhárításhoz került.
Szeptember 28. (hétfő): A Magyar Nemzetben megjelenik, hogy az elhárítás előtt van a cikksorozat.
Szeptember 29. (kedd): A nemzetbiztonsági bizottság meghallgatja Bárdos Szabolcsot, az új főigazgató-jelöltet.
Október 1. (csütörtök): A Magyar Közlönyben megjelenik, hogy Orbán Viktor aznapi hatállyal az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatójának nevezte ki Bárdos Szabolcsot.

A hvg.hu akkor arról írt, hogy forrásaik szerint Kiss már ”már régóta ott akarta hagyni a székét, a botrányok ebben a döntésében legfeljebb csak megerősíthették.” A szájt ugyanakkor hozzátette, hogy a politikai vezetés és a titkosszolgálat kapcsolata nem volt zökkenőmentes, és példaként a Black Cube-esetet hozta fel, mint ami feszültséget okozott a kormányzat és az AH között. A Magyar Nemzet szakújságírója azt írta: “az a tény, hogy még csak megbízott főigazgatót sem neveztek meg, jelzi, hogy valamilyen rendkívüli esemény miatt vált szükségessé azonnali menesztése”, később pedig azt, hogy az ok “személyi ellentét volt, vagy a bizalom megingása a politikai élet valamelyik meghatározó szereplője részéről”. Ahogy a Magyar Nemzet írta, azt

“soha nem fogja megtudni a közvélemény, hogy mi indokolta pontosan a tábornok menesztését”

Az viszont biztos, hogy a közérdekű bejelentésre adott válasz, ami felfedte az Alkotmányvédelmi Hivatal érdekeltségét a Magyar Nemzet cikksorozatában, olyan időszakban született, amikor megbízott főigazgatója sem volt az AH-nak. Az azóta ki is nevezett új főigazgató bemutatására és meghallgatására ugyanis csak szeptember 29-én került sor a parlamenti nemzetbiztonsági bizottság előtt, vagyis mindössze egy nappal azután, hogy a Magyar Nemzet leközölte az elhárítást hírbe keverő cikket.

Sarkadi Nagy Márton

Címlapkép: Részlet a Magyar Nemzet cikksorozatának egyik cikkéből. Forrás: Magyar Nemzet

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom