Welsz Tamás, Kovács Gábor és egy rosszhírű lett bank is üzletelt a Lavecóval

lavecosun

 

Tombor András, a „Habony hitelezőjeként” emlegetett üzletember nyakig merült az offshore-ba – nem csak most, de a jelek szerint már a kétezres évek közepén is. Akkor egy Csányi Sándor érdekeltségű reklámcég nevében vásárolt Seychelles-szigeteki vállalkozást, az eladó pedig egy új-zélandi stróman volt, akinek román partnere korábban a magyar Laveco offshore-gyárral élt szimbiózisban. A Laveco által preferált lettországi Parex Bankot pénzmosással vádolták, magyar „hivatalos bankjuk”, az MKB nemrég került Matolcsy-közelbe.

 

Atlatszo_800x600_1szKoszonet2017

 

Létezik egy látható gazdaság, ahol a pékség kiflit árul, kasszája pedig a NAV-nál csöng, miközben nagyon is üzemel az alternatív valóság, ahol feketeöves nemzetközi maffiózók és kormányközeli szerencselovagok üzletelnek, utalásaik adóparadicsomokban mártóznak meg, az adóhatóságok pedig az utolsók, amelyek találkoznak a pénzekkel.

 

„Az offshore-cég olyan, mint a konyhakés: legális és kriminális célra egyaránt használható” – ezt Váradi László, a budapesti Laveco Kft. ügyvezetője nyilatkozta az Organized Crime and Corruption Project (OCCRP) nemzetközi oknyomozó újságíró hálózat határokon átívelő pénzmosási botrányt bemutató cikkéhez 2010-ben adott interjújában. Váradi egyébként azóta is többször, konferenciákon és publikációkban is védelmébe vette az iparágat, amelynek cége az egyik magyarországi zászlóshajója.

Azt mégsem szereti, ha offshore-gyárnak nevezik a Panama papírokban nem kevesebb, mint 603 kapcsolattal büszkélkedő Lavecót – az Átlátszót legalábbis perekkel fenyegeti emiatt Váradi. Mi most elmondjuk, miért nem tévedés a jellemzés.

Előzmények

Az MKB Bank és a Laveco offshore-gyár neve is felmerült a sokmilliárd dolláros orosz pénzmosási ügyben

A panamai ügyészség szerint csaltak Welszék az offshore cégekkel – közreadjuk a vádiratot

Magyar offshore-vagyon: mennyi az annyi?

Moszkovita magyarok is felbukkannak a Panama-papírokban

Ezotéria-hívő moszkovita bankár a rezsim zsoldjában – Lázár menti meg a Kogart tulajdonosát?

A Laveco honlapján „off-shore és onshore cégalapító ügynökségnek” mondja magát, egy 2011-ben készült kiadványban pedig egyenesen névleges igazgatók által vezetett, névleges tulajdonos kezében lévő vállalkozásokat és virtuális irodákat kínál.

Céges kapcsolataik áttekintése után, hiába a több évtizedes működés, arra lehet jutni, Váradiék nagyon peches emberek. Partnereik, kuncsaftjaik közül számosan besározódtak pénzmosási és maffiaügyekben, többen rács mögé is kerültek. Hálistennek az offshore-gyár makulátlan maradt. A rossz híreket pedig ellensúlyozhatja, hogy kuncsaftjaik egy másik csoportja a politikai elitben sürgölődik.

Sitten a román irodavezető

A cég neve egykori bukaresti irodájuk révén került először a nemzetközi sajtóba. Ha nem is a legpozitívabb összefüggésben.

A román rendőrség 2010-ben vette őrizetbe a Laveco korábbi bukaresti irodavezetőjét, a román állampolgárságú Kiss László Györgyöt. Kisst akkor egy szövevényes nemzetközi pénzmosási ügyben gyanúsították.

Az ügyészség szerint a vádlottak szétlopták az egykor állami Petrom Service olajcéget, a kamuszerződésekkel kifolyatott dollármilliókat bonyolult offshore-cégháló segítségével igyekeztek kifehéríteni. A bukaresti Laveco Srl-n is folyt át pénz – derült ki az OCCRP akkori tényfeltáró cikkeiből.

Kisst 2010-ben fogták el, de jogerősen csak 5 évvel később ítélték el őt és négy társát. Kiss 6 év 4 hónap szabadságvesztést kapott.

Kiss offshore-tanácsadóként több mint 5 millió euró tisztára mosásában segédkezett a főkolomposoknak. Egyik legfontosabb partnere az új-zélandi Ian Taylor volt, ő azonban nem szerepel a bukaresti bíróságon nemrégiben elítéltek között.

Csakhogy a Kiss-féle Laveco, nem az a Laveco. Kiss a törvénytelen üzelmek idején már csak bitorolta a nevet – legalábbis ezt állította a budapesti cégfőnök, Váradi László a már idézett OCCRP-s interjúban. Váradiék 2005-ben észlelték, hogy Kiss szó szerint szétlopta a céget: úgy az ügyfeleket, mint a brandet átvitte a saját alapítású ál-Lavecóba.

A Kiss-féle bukaresti lavecós körnek jutott illusztris ügyfelekből is. A birtokunkba jutott dokumentumok szerint a magyar Multireklám Zrt. 2007 márciusában legalábbis erős tárgyalásban volt a Seychelles-szigeteki Sequoia International Ltd. megvételéről, az eladó a szintén Seychelles-i Amber Group Ltd. lett volna. A Multireklám, ha végül valóban megkötötték a szerződést, az ügylettel közvetetten megszerezte a Sequoia 100 százalékos tulajdonában lévő bukaresti közterületi reklámcéget, az Outdoor Media Srl-t.

Magyar csúcsoligarchák Seychellestől Bukarestig

A Multireklám ekkor közvetve Csányi Sándor bankár érdekeltsége volt. A Csányi-féle Bonitás 2002 Kft. 2007 év végén adta el a reklámcéget az osztrák Epamédiának nem kevesebb, mint 20 milliárd forintért. A román offshore-ügyletben a vevő Multireklámot az akkori vezérigazgató, Tombor András képviselte. A birtokunkban lévő dokumentumot Tombor aláírta és minden oldalon szignálta, Ian Taylor saját kezű aláírása azonban hiányzik – ezért az óvatos fogalmazás a „tervezett” ügyletről.

Az első Orbán-kormányban miniszterelnöki főtanácsadóként tevékenykedő Tomborról mostanában sokat írtunk. Szemet vetett a konzervatív Mandiner hírportálra, de hozzá vezettek a szálak a balos Népszava-Vasárnapi Hírek kiadójának befuccsolt „liechtensteini” privatizációjánál is.

Sikeres üzletnek bizonyult ugyanakkor a csaknem 10 milliárdos forgalmú Atmedia reklámcég felvásárlása, amiben titokzatos luxemburgi strómanok voltak a segítségére. Róluk pedig kiderítettük: nem csak az angolai-orosz államadósság-üzletben, francia korrupciós botrányban érdekeltek, hanem Fidesz-közeli magánrepülőjük is van.

Cikkeink Tomborról és üzletfeleiről

Ő a Fidesz Baja Ferije? Tombor András az online médiába tart

Házipénztárként használják az Eximbankot kormányközeli üzletemberek

Nem pihen a kormányközeli médiaúthenger: itt a Krskó & Tombor sales house

Tombor András felé vezetnek a Népszava-eladás szálai, borulhat az üzlet

Fantomtulajdonosok Tombor András médiacégében: a Mandiner a következő befektetési célpont

Így mozognak a nemzeti tőkésosztály magánrepülőgépei

A médiában Habony Árpád hitelezőjeként emlegetett Tombor és a Multireklám-tulajdonos Csányi kapcsolatában érdemes felidézni az úgynevezett UD-ügyet is.

A 2008-as politikai botrány lényege: jobboldali, de az orbáni Fidesszel elégedetlen üzleti és értelmiségi körök az akkor még létező MDF-et einstandolták volna terveik szerint, méghozzá úgy, hogy ellehetetlenítik Dávid Ibolya akkori pártelnököt. A Dávid által kiszivárogtatott hangfelvételen erről valamiért éppen Csányinak számolt be az OTP-csoportnak dolgozó biztonsági cég, az UD Zrt. egyik vezetője, azt állítva, hogy a puccs hátterében Tombor áll. Tombor ezt utóbb tanúvallomásban cáfolta a bíróságon. Nem ő, és nem is az UD-sok kerültek a vádlottak padjára, hanem Dávid Ibolya és politikai szövetségese, Herényi Károly a kiszivárogtatás miatt.

A romániai reklámcégbizniszben „Seychelles-i” részről Ian Taylor, a Kiss-féle román pénzmosoda egyik kulcsfigurája volt a tárgyaló.

 

multirek2

 

Ráadásul a birtokunkba jutott több számla is, ami azt igazolja, hogy a Sequoia és a Laveco-csoport között volt üzleti kapcsolat a Multireklám tulajdonszerzése után, 2008-ban is – igaz, a magyar reklámcég ekkor már nem Csányié, hanem az osztrákoké volt. Váltottunk pár üzenetet olyan üzletemberekkel, akik valaha rálátással voltak ugyan a Multireklám dolgaira, de ők sajnos már nem emlékeztek a román-seychellesi ügyletre, mondván régen történhetett.

A Tombor-Multireklám-féle 2007-es ügylet idején Váradi állítása szerint a magyar Lavecónak már nem volt köze sem Kisshez, sem a román Laveco Srl-hez.

Az exnagykövet mint Seychelles-i meghatalmazott

Ha lehetséges, tovább bonyolítja a román Laveco-sztorit, hogy a Seychelles-i Amber Group Ltd. kizárólagos képviselőjeként eljáró, Dominikán bejegyzett Notthingham Holding Ltd. nevében Ian Taylor aláírási jogot adott három személynek, egy román és két magyar állampolgárnak. Pár hónappal azután, 2007 júniusában, hogy az Amber már túladhatott a Sequoián, s így a román reklámcégen is.

A magyar meghatalmazottak Rudas Ernő és fia, Rudas Richárd.

Rudas Ernő 1990-1995-ben Magyarország bukaresti nagykövete volt, 1998-1999-ben pedig ügyvezető igazgatói minőségben a Csányi által vezetett OTP Bank igazgatóságának a tagja. Nagykövetként magyar diplomáciai forrásaink a legjobbakat mondták a tevékenységéről, állítólag ő ismerte legalaposabban Romániát a mindenkori Külügyminisztériumból. A Rudas-család, a családfő közszolgálatának letelte után is aktívan üzletelt Romániában.

Váradi László nem nyilatkozik az Átlátszónak

Nagyon szerettük volna megtudni, mi értelme volt a rettenet bonyolult ügymenetnek – adókönnyítés, tulajdonosok háttérben maradása, esetleg mindkettő, vagy van netán egyéb ok is. Mint említettük, az egykori multireklámosok sajnos nem emlékeznek már. Írtunk a cég jogutóda ügyvezetőjének, aki, mint válaszolta, szívesen segítene, de sajnos nem tud: a jelenlegi menedzsmentnek nincsen információja a régi ügyekről.

Annyit azonban elárult, hogy cégük időközben kivonult a román piacról. Kerestük Rudas Ernőt – egy korábbi cégénél ígérték, hogy közvetítenek felé, egyelőre szintén várunk. Akárcsak Rudas Richárdra, akinek emailt küldtünk és vállalkozása oldalán is írtunk neki megkeresést.

A leghosszabb kérdéssort Váradi Lászlónak címeztük. Miután napokon keresztül nem érkezett válasz, telefonon érdeklődtünk a Lavecónál, megérkezett-e rendben az üzenet és reménykedhetünk-e feleletben. A telefonkezelő hölgy ígérte, visszajelentkezik, de nem tette. Ezután újra elküldtük az eredeti levelet, de továbbra sem jártunk eredménnyel. A harmadik próbálkozás után ez a válasz érkezett:

„Ön előtt is ismert kell, hogy legyen álláspontunk a portálukon legutóbb megjelent és az Ön által jegyzett cikkben foglalt jogsértéseket illetően. A hivatkozott ügyet nem tekintjük lezártnak, ezért érthető módon nem áll módunkban válaszolni Önnek”.

MKB: hivatalos offshore-gyári bank?

Nem ez az egyetlen kalandos ügy, amelyben felmerült a budapesti Laveco offshore-gyár neve. Nemrégiben írtunk például egy amerikai büntetőperről – a kaliforniai törvényszék iratai alapján -, amelyben az orosz Pavel Szemjonovics Flidert ellenőrzött technológiák csempészetével és pénzmosással vádolják. Ezt a cikkünket sérelmezi most Váradi.

Flider, aki a vád szerint még az orosz titkosszolgálat fedővállalkozásával is üzletelt, off-shore cégeken keresztül kapta meg a technikai kütyük vételárát az orosz hadicégektől, akikkel valójában boltolt. Az egyik ilyen offshore-céget, a Seychelles-szigeteki Santora Ltd.-t Flider a Laveco közreműködésével alapította, méghozzá a Váradiék-féle budapesti központ segített neki. Mindez az amerikai periratokból derült ki, ahol a Laveco és Flider levelezéseit is csatolták a bizonyítékok közé.

A perben az Egyesült Államokat képviselő kereskedelmi minisztériumi különleges ügynök beadványai nem térnek ki arra, hogy az amerikai üzletember miért épp a budapesti tanácsadócég szolgáltatásait vette igénybe. Megemlítették viszont a szintén magyar MKB Bank nevét: a Santorának 2008-tól számlája volt az egyik budapesti fiókban.

Újabb kutakodásunk során arra jutottunk, Flider (illetve a Santora Ltd.) aligha véletlenül esett be éppen az MKB fiókjába. Egy 2016-os orosz nyelvű céges hírlevélben legalábbis a Laveco „hivatalos partnereként” emlegetik az MKB-t.

 

lavecopartner

 

Egyebekben pedig azt írják róla, hogy a bank ugyan a közelmúltban új tulajdonosi körhöz került, de a változások ellenére marad a partneri kapcsolat. Ezzel együtt figyelmeztetik a kuncsaftokat, hogy a számlanyitás előtt konzultáljanak munkatársaikkal.

Az emlegetett MKB-s változások a gyakorlatban azt jelentik, hogy a bankot rejtélyes, ám Matolcsy György jegybankelnökhöz kötődő figurák vásárolták meg.

Korábbi cikkünkhöz kérdeztük az MKB-t, hogy az amerikai vagy más hatóságok keresték-e annak idején a bankot a pénzmosás-ügyben, de banktitokra hivatkozva hárítottak. Most új kérdést írtunk a pénzintézetnek, azt tudakolva, valóban létezik-e, s a gyakorlatban mit takar a Laveco-hírelevélben emlegetett hivatalos partner titulus, illetve hogy fennáll-e jelenleg is ez a fajta nexusuk az offshore-gyárral. Válaszukat várjuk.

Nem James Bond mozi

Az orosz-amerikai, oroszokkal üzletelő Flidernek szerencséje volt, hogy épp a Lavecót találta meg, a magyar cégnek ugyanis rendkívül jók az orosz kapcsolatai. A cég marketing igazgatója, Váradi felesége, Jekatyerina Váradi például orosz állampolgár.

Az asszony, illetve más orosz kollégák, valamint egyéb orosz kötődések kapcsán az OCCRP kérdéseire reagálva Váradi László 2010-ben ruszofóbiát emlegetett. Elismerte ugyanakkor, hogy a kezdetektől, a kilencvenes évektől hallja a vádat, mely szerint a Laveco kapcsolódik az orosz titkosszolgálatokhoz, ám ezeket „ugyan érdekes, de teljességgel megalapozatlan, gyerekes” elméletnek tartja. „Az offshorecég-alapítás nem James Bond-mozi”, szögezte le.

Váradi azt is hangsúlyozta, ő és a felesége alapította annak idején a Lavecót, még a cégnév is a neveikből állt össze, moszkvai apósának semmi köze nem volt a vállalkozáshoz. Ez azonban csak részben van így; a riporter kérdése legalábbis pontosan úgy szólt, hogy a kezdetekkor bevonták-e a biniszbe Szergej Solohovot.

Az 1991-ben alapított, ma is futó Laveco Kft.-t valóban a házaspár hozta létre, s tulajdonolta tavaly tavaszig, amikor is átadták a ciprusi Laveco Ltd.-nek az üzletrészeket. Az 1996-1999 között működő, hivatalból törléssel megszűnt tatabányai Laveco Hungary Kft. pedig két offshore-cégé volt.

1994-1998-ban ugyanakkor az Egyesült Államokban bejegyzett Laveco Ltd. működtetett közvetlen kereskedelmi képviseletet Magyarországon, ezt pedig Váradi Jekatyerina apja, a moszkvai címen élő Szergej Solohov vezette.

Welsz Tamás elégedett volt a Lavecóval

Kovács Gábor bankár és Lázár Jánossal parolázó műgyűjtő – és történetesen egykori moszkvai egyetemista – offshore-cégeit is a Lavecóhoz linkeli a Panama-adatbázis. A Laveco mint közvetítő jelent meg, ezen kívül egy korábbi Bankár-cégtulajdonos offshore-céget, a Trewfield Corporationt nevezik meg a Panama-iratokban Kovács cégügyeire keresve. A Trewfield részvényese pedig egy bizonyos Nottingham Holding Ltd. Utóbbi főállású befektetőnek tűnik: a száznál több érdekeltsége zömét áttekintve közös pont, hogy a Laveco szerepel közvetítőként a cégügyleteikben.

Emlékezzünk, éppen így, Notthingham Holding Ltd.-nek hívták a Ian Taylor által vezetett dominikai céget, amelyik Rudas Ernő exnagykövetnek adott meghatalmazást az Amber Group ügyintézésére. Ez a Notthingham Holding dominikai cég székhelyű volt, a Panama-papírok azonban bahamai „kötődésű” ltd.-ről szólnak, székhelyet pedig nem tartanak nyilván.

Emlékeznek a Lavecóra, sőt, elégedetten beszéltek a cég szolgáltatásairól a 2014-ben rejtélyes körülmények között elhunyt Welsz Tamás ismerősei. Annak idején ugyanis, legalábbis ezt mesélték most az Átlátszónak, a jól csengő név, jelentős üzletkör okán bízta meg Welsz a Lavecót a Cavalli Continental Ltd. létrehozásával és ügyintézésével, és tudomásuk szerint nem is csalódott.

Welsz vagyonán egyébként továbbra is marakodnak az életben maradt hozzátartozók, sőt, a férfi volt élettársa ellen büntetőeljárás is folyik Panamában – egyebek mellett éppen a Cavalli Continental átvétele miatt. A lavecósok pedig éppenséggel a panamai ügyészek álláspontját alátámasztó vallomást tettek ebben a büntetőügyben, amelynek utolsó tárgyalási napja tudomásunk szerint nemrégiben Panamavárosban zajlott le. Az ottani szabályok szerint írásban hirdetik majd ki a verdiktet a közeli napokban.

Tambovi maffia, lesotói gyémántok és migránsbiznisz

Érdekes adatokra bukkant a londoni székhelyű Finance Uncovered nemzetközi korrupcióellenes oknyomozó központ, amikor szakemberei az Átlátszó kérésére utánanéztek a Laveco brit leányvállalata ügyeinek.

A Laveco-csoport – hogy melyik cége, nem egyértelmű – „együttműködési” megállapodást írt alá azzal a Parex Bankkal, melyet kapcsolatok fűztek a szervezett bűnözéshez és amelynek pénzügyi összeomlása súlyos gazdasági válsághoz vezetett Lettországban. A Finance Uncovered munkatársai rábukkantak egy 2001-ben küldött hírlevélre, amelyben a Laveco bejelenti az ügyfeleinek az együttműködést.

Semmi sem utal arra, hogy a Laveco tudott volna a Parexet a szervezett bűnözéshez kötő szálakról, de egy 2009-ben küldött amerikai diplomáciai távirat szerint a Parex “mindig is pénzmosással foglalkozott”. Ugyanebben az amerikai diplomáciai táviratban azt is említik, hogy a lett bankfelügyelet talált “pár olyan külföldi tulajdonú számlát, amit kivontak a Parex ellenőrzési rendszeréből”.

Ennél is egyértelműbben fogalmazott a Finance Uncovered érdeklődésére John Christmas, aki vezetőként dolgozott 2002 és 2004 között a Parex-nél:

„A kezdettől fogva tisztában voltam vele, hogy a Parex egy bűnszervezet, mely kapcsolatban áll a KGB-vel. A Parex-nél dolgozó emberek többsége, és általában az üzleti szféra is ugyanezt gondolta, és ez összecsengett azzal, amit a Parex-nél tapasztaltam. A Parexnél nem „előfordulhattak pénzmosási kísérletek”, hanem a pénzmosás volt az alaptevékenysége. Amikor ott dolgoztam, folyamatosan arról volt szó, hogy a Parex rendbe rakja az ügyeit és törvényessé válik, pl. úgy, hogy hozzám hasonló nyugatiakat vesznek fel. Erről később bebizonyosodott, hogy csak szemfényvesztés volt.”

A Laveco által az ügyfeleiknek küldött 2001-es tájékoztatóban felhívták a figyelmet arra, hogy a Parex  „korlátlan számú napi tranzakciót” engedélyez az ügyfeleinek, és arra is, hogy a Parex expressz szolgáltatásával az utalások két órán belül teljesülnek.

A Parex kezdeti sikere nagyrészt azokban a dollármilliárdokban keresendő, amelyeket nem lettországi ügyfelei helyeztek el a bankban – elsősorban az orosz és a volt szovjet tagállamok újgazdag lakosai. Ezek között voltak oligarchák és olyan állami hivatalnokok is, akik a berlini fal leomlása után hatalmas vagyonra tettek szert.

A bankot nemzetközi médiaforrások összefüggésbe hozzák az orosz Tambovszkaja-maffiával, melynek tagjait a spanyol bíróság bérgyilkosságokkal, fegyver- és drogkereskedelemmel, zsarolással, hamisítással és pénzmosással vádolja, a tárgyalás a közeli hónapokban kezdődik. Mint az Átlátszó birtokába került spanyol ügyészségi dokumentumokból kiderül, az ügy egyik vádlottja a házastársa volt a Parex egyik felsővezető munkatársának.

 

laveco.parex.anon

 

Ráadásul tucatnál is több, a bűnszervezet tevékenysége által érintett, részben természetesen off-shore cégnek volt számlája a Parex rigai vagy berlini fiókjában – derül ki a spanyol nyomozati iratokból.

Senki sem állítja, és erre nem is utal semmi, hogy Váradiék tudatában lettek volna a Parex üzelmeinek. Mindazonáltal sokat segített volna a tisztánlátásban, ha megkapjuk a választ ezt is firtató kérdéseinkre. Arra viszont felhívták a figyelmet a londoni korrupcióellenes tényfeltárók, hogy a Laveco által reklámozott üzleti modellek alkalmasak arra, hogy kínos helyzetbe hozzák a 2008-as krízis utáni kilábaláson dolgozó kormányokat.

A Laveco egyik érdekeltsége például a Kingston International, melyet az Egyesült Királyságban jegyeztek be, mint cégalapítással foglalkozó vállalkozást. Az egyik igazgatója Váradi László. A Kingston International 1997-es beszámolója szerint mind Váradi László, mind Váradi Jekatyerina is a cég meghatalmazottai voltak.

A cég korábbi igazgatóinak lakhelye a Man és a Sark szigetek – ezek az angol partoktól nem messze található kis szigetek adóparadicsomként működnek, ahol a banktitkot szigorúan őrzik. 1997-ben a Kingston átutalt 67 ezer fontot a Lavecónak – pontosan annyit, mint amennyi a Kingston forgalma volt. Az ezt követő három évben a Kingston forgalma 495 ezer fontot tett ki. Erre vonatkozóan nincs bejelentés arról, hogy lettek volna “kapcsolt felekkel folytatott ügyletek”.

Azt is kiderítette a Finance Uncovered, hogy a Laveco olyan ellentmondásos adózási trükköt írt le ügyfelei számára, amelyet a szupergazdagok kreatív ingatlanadózásra használtak.

A globális pénzügyi krízis csúcspontján, 2008-ban például a Laveco az ügyfeleinek azt a lehetőséget mutatta be, hogy a kifizetéseket a Seychelles-szigeteken és Belize-ben bejegyzett offshore társaságokhoz irányítsák. E szerint az ingatlan egy offshore cég tulajdona lesz, az ingatlan vevője pedig részesedést kapna az ingatlant tulajdonló offshore vállalkozásban. A keletkező adókat így az offshore területen kellene megfizetni.

Ez a gyakorlat rendkívül ellentmondásos. Az Egyesült Királyságban például  120 milliárd font értékű ingatlan van offshore vállalkozások tulajdonában.  Az elmúlt években egy sor kormányzati intézkedéssel próbálták meg lezárni az ezzel kapcsolatos kiskapukat.

A Laveco számos vállalkozás esetében látott el titkári feladatokat az Egyesült Királyságban, többek között olyan gyémántbányászati cégeknek, melyek Lesotóban és Tanzániában is működnek. Az Egyesült Királyságban a Lavecót kapcsolatba hozták egy olyan vállalkozással is, mely a brit sajtó szerint segít a kelet-európai bevándorlóknak a maximális összegű állami segélyeket megkapni.

Pesten nem is akkora üzlet?

Az izgalmas cégügyek ellenére évről évre kisebb üzlet az offshore-ozás. Legalábbis ez tűnik ki a Laveco Kft. mérlegeiből. A cég árbevétele 2011-2015-ben csaknem 200 millió forintról 125-re apadt, 2015-ben üzemi szinten veszteséget termelt a vállalkozás, s a cégszintű eredmény is mindössze 700 ezer forintos nyereség.

Elképzelhető persze, hogy a Laveco-csoport önálló társaságként működő hat külföldi – londoni, szófiai, seychelles-szigeteki, két ciprusi és egy hongkongi – irodája ennél jóval nyereségesebb. Föltéve, hogy nem pont a suszter cipője lyukas.

Rádi Antónia

közreműködött: Bíró Attila, Bukarest; a Finance Uncovered munkatársai, London

 

tetszett_a_cikk3