Bezárás
Cikkek

Keleti nyitás: Papíron egyelőre csak a Közgép profitált az azeri baltás gyilkos elengedéséből

Alig pislákolnak az azeri-magyar gazdasági kapcsolatok, néhány furcsa szereplő azonban már megjelent, hogy részt kérjen a keleti nyitás gyümölcseiből. Egy bakui kormánykörökbe bejáratos, de Magyarországon is több céget futtató azeri üzletember például egy régi vágású svéd-magyar fegyverkereskedővel bukkant fel. Az azeri nyitás egyetlen nyertesének egyelőre a Közgép tűnik, Szíjjártó Péter külügyminiszter vagyonosodására is van más magyarázat.

A Rákóczi-szabadságharc jelmondatáról nevezte el cégcsoportját, a Pro Patria birodalmat a jelenleg már a hetvenes éveit taposó, Magyarországra 55 évesen hazatelepült svéd-magyar üzletember, Wilhelm Péter. A cégek hadiipari csúcstechnológiát forgalmaztak. A kétezres évek eleji fénykorban szállítottak a magyar rendőrségnek, vámhatóságnak és a határőrségnek – nem csak a magyarnak, a lengyelnek is -, legyen szó kisbuszokról vagy hőkamerás megfigyelő rendszerről, radarról.

Illusztris segítőik is akadtak: a központi részvénytársaság felügyelőbizottságát erősítette ekoriban például Simon Sándor, aki 1994-ig a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója volt, illetve Szász I. Attila ügyvéd, aki ebben az időben Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó üzlettársa volt Tokaj-hegyalján. A befolyásos társaság sem védte meg attól azonban Wilhelmet, hogy 2004-ben letartóztassák Párizsban – az ukrán partnereivel való elszámolási vitája nyomán indult eljárás azonban számára megnyugtatóan, megszüntetéssel zárult.

A Pro Pátria-cégek mára mégis csődbe mentek, többük felszámolásuk folyik vagy már be is fejeződött, amelyik működik, az is félmilliárdos veszteséget görget. Igaz, már a fénykorban voltak kudarcos próbálkozások: nem sikerült például a nagy terv, hogy a Pro Pátria Air Kft. Budapest-Tokio charterjáratot indítson.

A cégcsoport központi figurája, Wilhelm jelenleg – a honlapja szerint – „elmélyült, széleskörű tudásbázist igénylő mérnöki feladatok ellátására” alakult Tanfield-csoportnál tevékenykedik – legalábbis ezt közli a Linkedin közösségi portálon az érintett. A magyar Tanfield-cégek irataiban a neve nem szerepel, de 2000-ig működött egy Tanfield UK Ltd. kereskedelmi képviselet Budapesten, amelyben Wilhelm képviselte a londoni anyavállalatot. A magyar Tanfieldnél valóban tudnak Wilhelmről, legalábbis, mint ígérték, az Átlátszó megkeresését továbbítják neki, az üzletember azonban egyelőre nem jelentezett.

A Linkedin-profilban nem szerepel egy 2010-ben létrehozott kisebb budapesti cégecske, a Westline System Kft. – meglehet azért, mert a cégbíróság elutasította a bejegyzését nem teljesített hiánypótlások miatt. A Westline egyik ügyvezetője Wilhelm (lett volna), a másik a bakui Nazim Aghamaliyev. Utóbbi társtulajdonos is, míg a Wilhelm-érdekkört a tavaly az egyik Tanfield-cégbe beolvadt Pro Artibus Kulturális Kft. tanácsadó cég képviselte.

Tisztikereszt az azeri biztonsági vállalkozónak

Aghamaliyev (más forrásokban Agamaliev, vagy magyar helyesírás szerint Agamalijev) úgyis, mint az Askon Llc. igazgató-tulajdonosa tavaly a magyar érdemrend tiszti keresztje polgári tagozata kitüntetést kapta Áder János köztársasági elnöktől „üzletemberként és a magyar gazdasági kapcsolatok elkötelezett híveként a magyar-azeri vegyesvállalatok létrehozásában végzett kiemelkedő munkája, a magyar informatikai és más technológiai vállalkozásoknak az azerbajdzsáni piacra juttatásában nyújtott segítsége, kiemelkedő szerepe elismeréseként”.

Forrásaink szerint a bakui elnöki dinasztiával, az Alijev-családdal is kapcsolatban álló Askon Group nagyban utazik: honlapja szerint az ingatlanüzlettel, építőiparral, pénzügyi megoldásokkal (lízing, biztosítás), tanácsadással, reklámmal, valamint biztonságpiaci szolgáltatásokkal foglalkozó cégeket fog össze. 2012-ben például a nemzetközi IDO Security partnereként közreműködtek hi-tech fémkeresők telepítésében a bakui Hejdar Alijev nemzetközi repülőtéren, a cég honlapján pedig terrortámadás (illetve adott esetben tüntetések) esetén bevethető útzáró elemeket bemutató referenciaképekkel népszerűsítik a biztonsági ágazatot.

Rácsok mögé került az azeri elnök korrupciós ügyeit vizsgáló újságíró

Azeri média és médiaszabályozás: családban marad

A negyven éves, ismerői szerint a budapesti éjszakai élet forgatagát is kedvelő Agamalijev a Magyarországon legaktívabban üzletelő azeriek egyike. Részben az övé például az élelmiszer- és dohány-nagykereskedelemben utazó Hunaz International Kft. A vállalkozás .org tartományban futó honlapja azt sugallja, nemzetközi szervezetről van szó, amely a magyar-azeri gazdasági kapcsolatok fejlesztésére jött létre, a gyakorlatban ugyanakkor ez csak egy cégecske, ráadásul nem is a legprudensebb.

A cégbíróság például – a NAV kezdeményezésére – a napokban figyelmeztette a törvényes működésre, például arra, hogy legyenek elérhetőek a székhelyükön, ellenkező esetben megindítják a kényszertörlést – a cég email-címe ugyanakkor működik: innen válaszolták munkatársunknak, hogy Agamalijev csak áprilisban lesz elérhető.

A Hunazban, illetve a tudományos, műszaki tevékenységgel foglalkozó Huntegra Systems Kft.-ben Agamalijev társa a budapesti Kramalics József, aki a Wilhelm-féle brit Tanfield kereskedelmi képviseletét vezette korábban, s egyéb fegyverkereskedő cégben is érdekelt. Kramalicsot nevezte meg a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal tavaly decemberi nyilvántartása az Armitech Industries Kft. kapcsolattartójaként.

A moszkvai születésű Kobály László tulajdonában lévő Armitechről a HVG írta nemrégiben, hogy az orosz gyártmányú harci repülőkre reexportengedélyeket kiadó állami hivatal e céget nevezte meg, mint a magyar Honvédelmi Minisztériummal kapcsolatot tartó közvetítőt a magyar MiG-29-es vadászgépek tervezett értékesítésével kapcsolatban.

A bakui-magyar kapcsolatokat ismerő forrásaink kiemelik még a valaha szovjet katonaként Magyarországon szolgált Jeyhun Abdullayev (más átírással Ceihun vagy Szejhan Abdulajev) szerepét: ő a kinti magyar kereskedőház igazgatója, úgy tudni, nem nagyon köttetik jelentősebb ügylet a közreműködése nélkül. Forrásaink ezzel együtt hangsúlyozzák, Abdullayev az építőiparban tevékenykedő egykori Zsiguli-kereskedő azeri ASNAF Group elnöke. A cég egyik fő referenciája szintén a bakui repülőtér: az épület fémszerkezetét állították össze.

Veszteséges állami kereskedőházak üzleti titkai

Az azeri nyitást hívei szerint a közös történelmi hagyományok alapozzák meg, ahogy egyikük az Átlátszónak magyarázta, a Közép-ázsiai országban elég elterjedt nézet a türkmén rokonság, és a hit abban, hogy máig élnek magyar eredetű törzsek leszármazottai a Kaukázusban.

A nagy felfutást azonban a baltás gyilkosként emlegetett Ramil Safarov 2012-es kiadásától úgy tűnik hiába várta Budapest. Ebben az évben alakult a Töröcskei István nevével fémjelzett – mások mellett az ő, illetve most gondban lévő pénzintézete, a Széchenyi Bank által alapított – Új Piacok Kereskedőház Zrt. Bakuban. Amire egy évvel később rászervezett az állam: a „központi kereskedőházelosztó” MNKH Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. létrehozta az Azeri-Magyar Kereskedőház Kft.-t.

Ezt egyébként az akkor még ereje teljében lévő Simicska Lajos és a még szintén kormányközeli bennfentesnek számító Töröcskei színfalak mögötti rivalizálásának tudják be forrásaink. Simicska – a Közgép révén – régóta tervezett hasonló „bakui nyitást”, amiben reményei szerint támaszkodhatott a bizalmasai közé sorolt Csutora-fivérekre: Csutora Zsolt bakui magyar nagykövetre, Csutora László budapesti fidesz-közeli üzletemberre, valamint a velük kiválóan együttműködő Abudllayevre.

Azt ugyanakkor nem tudni pontosan, vajon mit is csinál egy kereskedőház, és miért van rá szükség állami pénzből. Az érintett piacon otthonosan forgó informátoraink szerint „jutalékért közvetítenek” – e jutalék mértéke voltaképpen bármennyi lehet. Csakhogy egyik cég sem tűnik úgy, hogy nagyon pörögne: Töröcskeié 25 milliós, az állami 106 ezer forintos veszteséget produkált 2013-ban (az állami kereskedőház esetében ez csak negyed éves működés alapján kimutatott összeg).

Az MNKH teljességgel használhatatlan válaszokat küldött a két ország gazdasági kapcsolatait firtató kérdéseinkre: 2013 előtti adataik közlésük szerint nincsenek, de amijük van azt se küldték el, az Azerbajdzsánban tevékenykedő magyar cégekre vonatkozó kérdéseinket pedig üzleti titoknak minősítették.

A külügyi tárcánál készült adatsor szerint az áruforgalom volumenében Azerbajdzsán a szerény 69. helyet fogalja el Magyarország partnerei között, a 2014-es becsült kivitel – főképp gépek, szállítóeszközök, élelmiszer, ital és dohány – 75 millió dollárt tett ki – összehasonlításul: a KSH szintén becsült adatokon alapuló gyorsjelentése szerint az EU felé ez a szám 112 milliárd USD.

A magyar-azeri forgalom, bár állítólag 2013 óta ismét növekszik, nem éri el a 2008-as csúcsévet, amikor 85 millió dollárra rúgott. Vagyis úgy fest, a Safarov-affér nem csak Magyarország megítélésének, az örmény-magyar kapcsolatoknak ártott, de nem hogy nem javultak tőle az azeri-magyar relációk, éppen ellenkezőleg.

Az idézett külügyi elemzés a Complex cégadataira hivatkozva mindössze 5 darab, rendben működő azeri érdekeltségű magyar cégről számol be. Ennél az Átlátszó az Opten adatbázisában többet, tizenhatot talált, igaz, ebben benne vannak a bíróság által ilyen-olyan okokból már figyelmeztetetett vállalkozások, mint például az Agamalijev-féle Hunaz. Ezek többnyire kereskedelemben, tanácsadásban utazó mikrovállalkozások, s egyedül Agamalijev az, aki, még ha adott esetben csak papíron is, de több céget is futtat.

Az azeri nyitás egyetlen nyertesének egyelőre a partvonalra szorult oligarcha, Simicska Lajos Közgépje tűnik: Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Ilham Alijev azeri elnök tavaly őszi – vagyis bőven az Orbán-Simicska affér kirobbanását követően tartott – csúcstalálkozója kapcsán tartott üzletember-találkozón több autópályahíd építéséről írt alá megállapodást Németh Miklós, a Közgép vezérigazgatója és az azeri közútfejlesztő elnökhelyettese.

Kereskedőházbiznisz és brókerbűnözés

Nem az egyelőre szerény eredményeket produkáló azeri kapcsolatok az egyetlen terület, ami megtépázhatja Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter renoméját. A Quaestor-csoport nehéz napjainak háttértörténete értelmezhetetlen a keleti-nyitás mint üzlet nélkül. A vaduzi érdekeltségű Quaestor-csoport – amely az MNB frissen közölt gyanúja szerint 150 milliárd forint kötvényt bocsájtott ki illegálisan – első embere, Tarsoly Csaba Szijjártó győri földije.

A cégcsoport üzemeltette a moszkvai és az isztambuli kereskedőházat és a moszkvai vízumközpontot (e szerződéseket kedden sebtiben felmondta a külügyi tárca), miközben a csoport orosz leánya, a VTD o.o. szintén e tevékenységre jött létre. A központ megnyitóján 2013-ban Tarsoly együtt parádézott Szijjártóval.

A brókerbűnözés-gyanú része lehet Tarsoly kapcsolata Kiss Szilárd jelenleg (egy másik bankbotrány, az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet csaló üzelmei kapcsán) előzetes letartóztatásban lévő volt agrár-szakdiplomatával, keleti nyitásért felelős exkormánybiztossal. Kiss 2011-ig felügyelőbizottsági tag volt a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-ben és a Quaestor Energetikai Beruházó Zrt.-ben.

Korábban a HVG ismertette Kissnek a FÁK Üzleti Klubban elővezetett prezentációját, ami voltaképpen Tarsoly magán-kereskedőházának reklámja volt olyan túlzó állításokkal, mint például hogy „a magyar kereskedőház tevékenységét a Mehib és az Eximbank 1 milliárd dollárral támogatja”.

Ki járhatott jól Safarov elengedésével?

Miközben a bakui történet is tartogathat még meglepetéseket. Azeri forrásból terjedt el, hogy Safarov elengedését Baku a gazdasági együttműködés bővítésén túlmenő, eurómilliókban kifejezhető egyéb eszközökkel is honorálta.

Az eset körülményei – az országimázst és a diplomáciai kapcsolatokat ért hatalmas veszteség szemben a zéró hozadékkal – nem láttatják légből kapottnak a felvetést, amely azonban, a többi ilyen típusú vádhoz hasonlóan aligha bizonyítható. A Safarov-kiadáskor a Miniszterelnökségen dolgozó Szíjjártó Péter, jelenlegi külügyminiszternek bár akadtak kellemetlen percei a vagyonnyilatkozatával kapcsolatban, az ingatlanvásárlásnak valószínűleg egyszerűbb magyarázata van.

Szijjártó ugyan évek óta milliókkal többet tartalékol a jövedelménél, igaz lehet ugyanakkor az állítása, hogy korábbi lakását szüleitől kapta, akik a jelenlegi dunakeszi villájának árába is bedobtak 76 millió forintot.

Egyre jobban teljesít Szijjártó Péter apjának volt cége

Szijjártó édesapja, Szijjártó István 2012-ig volt érdekelt a győri Vasútépítők Kft.-ben, amelyet ekkor felvásárolt az addigi tulajdonostárs, a német érdekeltségű Wiebe Hungária Kft. Az állami megrendelésekkel kitömött vállalkozás mérlegeit 2007 óta átböngészve évről-évre milliárdos nagyságrendű árbevétel, 25-125 milliós adózott eredmény, és félmilliárd körüli, folyamatosan növekvő (2013-ban 687 millió) saját tőke látszik. Ez alapján nem kizárt, hogy a Wiebe fizetett annyit a cégért, amennyi hálás azeriek nélkül is bőven megalapozza a családi összefogást.

Rádi Antónia

A céginformációt az Opten és a Céginfo.hu szolgáltatta. Infografika: Visual Investigative Scenarios.

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom