Budapestre dollármilliókat utalt, európai politikusokat is korrumpált az azeri rezsim

Orbán Viktor és Ilham Alijev -- Fotó: MTI
Orbán Viktor és Ilham Alijev -- Fotó: MTI

 

Miközben 2012 és 2014 között az azeri kormány tömegével tartóztatott le politikai aktivistákat és újságírókat, az ország kormányzati és üzleti elitje titkos bankszámlákat használt arra, hogy európai politikusokat fizessen le, luxuscikkeket vásároljon vagy egyéb tranzakciókat bonyolítson velük. A tisztázatlan eredetű pénzekből Magyarországra is jutott: egy befolyásos azeri politikus fiának Budapesten nyitott bankszámlájára több mint kilencmillió dollár érkezett 2012-ben, éppen akkor, amikor a magyar kormány furcsa körülmények között kiadta az azeri baltás gyilkost. A magyar bankszámla névleges tulajdonosát, egy offshore céget 2015-ben felszámolták; azt egyelőre nem tudni, mi lett az ideküldött pénz sorsa. Az OCCRP riportja.

 

Társadalmi célú hirdetés

 

A Berlingske című dán lap összesen 2,9 milliárd dollárnyi forrás mozgását bizonyító banki dokumentumhoz jutott hozzá. Ezt az OCCRP nemzetközi újságíró szervezettel is megosztotta, amely médiapartnereivel – köztük Magyarországról az Átlátszóval – együtt utánajárt, honnan származott, és hová került ez a jelentős összeg. Az összes cikket a témáról angolul itt lehet elolvasni.

A munka eredményeképpen bepillantást nyertünk az Azeri Pénzmosoda működésébe. Azért neveztük el így, mert ez egy rendszer, amely hatalmas összegeket segít átmosni olyan cégek hálózatán keresztül, amelyeket kizárólag azért hoztak létre, hogy elrejtsék a pénz forrását. A projekt azt is világossá tette, milyen sokféleképpen tudja elkölteni egy kleptokrácia uralkodó elitje a milliárdjait. A pénzmosó hálózatok működéséről itt olvashat többet.

Ennyi pénz sok minden más mellett a hallgatás megvásárlására is használható. Ebben az időszakban ugyanis az azeri kormány több mint kilencven emberijogvédő aktivistát, ellenzéki politikust és újságírót (köztük az OCCRP munkatársát, Hadízsa Iszmajilovát) zárt börtönbe politikai okokból. Ezt határozottan elítélték nemzetközi emberjogi szervezetek.

Ám eközben legalább három európai politikus, egy újságíró, és több üzletember, akik a nemzetközi konszenzussal szöges ellentétben csupa jót írtak és nyilatkoztak az azeri rezsimről, súlyos összegeket kaptak az Azeri Pénzmosoda céghálózatán keresztül. A kedvezményezettek között olasz, német és szlovén politikusok vannak, valamint az UNESCO bolgár vezetőjének a férje is. A kedvezményezettekről, köztük egy volt német képviselőről, aki választási megfigyelőként is nagyot alkotott Azerbajdzsánban, itt olvashat többet.

A nyugati pénzintézeteknek is van felelőssége az ügyben, hiszen a 13 ezer tranzakciót leíró banki dokumentumok bizonyítják: a pénzmozgatás nagy részét négy, az Egyesült Királyságban bejegyzett cég végezte. Az ország laza pénzügyi szabályozása tette lehetővé, hogy a cégek alapításakor ne a valódi tulajdonosok nevét és címét tüntessék fel, hanem strómanokét. A pénzmozgatást végző brit cégekről itt olvashat többet.

A kiszivárgott dokumentumokból az is kiderül, hogy az egyik legnagyobb európai pénzintézet, a Danske Bank szemet hunyt olyan tranzakciók felett, amelyeknek fel kellett volna tűnniük a bankvezetés számára. A bank észtországi leányvállalata vezette az összes pénzmosó cég számláját, és hagyta, hogy anélkül folyjanak át rajtuk euró-és dollármilliárdok, hogy egyszer is utánanéztek volna, azok legálisak-e.

A kifizetések többségének célpontjai is titokzatos brit cégek voltak, ami arra utal, hogy a Mosoda működése annál is kiterjedtebb lehet, mint amiről jelenleg tudomásunk van. Nagyon sok pénz került Törökországban és az Egyesült Arab Emírségekben bejegyzett cégekhez, sokmillió dollár landolt világszerte mindenfelé: luxusautó-kereskedésekben, exkluzív utazási irodáknál és magánkórházakban.

Nem csak külföldiek, hanem magas rangú azeri politikusok, kormánytagok és családtagjaik is kaptak átutalásokat. Köztük van Jakub Ejjubov, az ország első számú miniszterelnök-helyettese, az ország egyik legbefolyásosabb politikusa, valamint Ali Nagijev, aki a korrupció elleni harcért felelős Azerbajdzsánban. Egy gyógyszergyár, az AvroMed is kapott 130 millió dollárt; a céget egy azeri parlamenti képviselő alapította, akinek szakterülete az uniós kapcsolatok építése.

És hogy honnan jött ez a rengeteg pénz? A pontos származási helye ismeretlen, mert titokzatos cégek sora fedi, ám jelentős mennyiségű bizonyíték van rá, hogy a pénz forrása kapcsolatban áll Ilham Alijev elnök családjával.

A megmozgatott 2,9 milliárd dollár több mint fele egy olyan bankszámláról származik, amelyet az International Bank of Azerbaijan-nál vezet egy titokzatos cég, amelyet több szál is az Alijev-családhoz fűz. A második és harmadik legnagyobb forrás pedig további két olyan cég, amelyek közvetlenül köthetők az azeri kormányzat belső köreihez.

A források egy kisebb része közvetlenül azeri minisztériumoktól érkezett. Egy további summa pedig rejtélyes módon az orosz állami tulajdonú fegyverexportőr cégtől, a Roszoboronexporttól származik. A pénzforrásokról itt olvashat többet.

Brit cégek kezelik az azeri feketekasszát

Az Azeri Pénzmosoda tehát egy szövevényes cégháló, amelyet azért hoztak létre, hogy az azerbajdzsáni elit anélkül tudjon tisztára mosni, illetve elkölteni gyanús eredetű dollármilliárdokat, hogy arról a nyilvánosság tudomást szerezne.

A kiterjedt cégháló középpontjában négy brit bejegyzésű cég áll, a pénz nagy része ezeken folyt át. Ezek a Polux Management LP, a Hilux Services LP, a Metastar Invest LLP és a LCM Alliance LLP. Közös bennük, hogy nem tudni, valójában ki áll mögöttük, mert a papírokon megnevezett részvényesek csak névleg tulajdonosok.

Az OCCRP korábban már leleplezett hasonló pénzmosoda-rendszereket Oroszországban, Ukrajnában és más országokban is. Ezeknek a céghálózatoknak sok közös vonása van: ugyanazok az ügynökségek hozták őket létre, ugyanolyan típusú brit cégformákon alapulnak, és sokszor ugyanazokat a cégeket is használják. A pénzmozgatások célja is ugyanaz: összevegyítik és tisztára mossák a különböző forrásokból érkező pénzösszegeket.

A Hilux és a Polux nevű cégeknek mind a skóciai, mind a bakui címe megegyezik, ám a valódi tulajdonosok kiléte nem derül ki a dokumentumokból. Viszont mindkettő bankszámláit ugyanaz a személy nyitotta: az 52 éves azeri Maharram Ahmadov. A két cégen összesen 1,7 milliárd dollár folyt át.

Amikor az OCCRP riporterei a megadott címen felkeresték Ahmadovot, a mesés gazdagságnak nyomát sem találták. A férfi Baku külvárosában él egy kunyhószerű építményben; szomszédjában csirkenevelő farmok vannak.

Ahmadov azt mondta, hogy bár hivatalosan ő a cégek igazgatója, valójában semmit sem tud az általuk bonyolított tranzakciókról. Egy bakui banknál sofőr, és a pénzintézet vezetői kérték fel, hogy legyen a két titokzatos cég „igazgatója”.

Kik kaptak a pénzből? Az Ejjubov család példája

Az Azeri Pénzmosoda működését a legékesebben Jakub Ejjubov példája illusztrálja. Ejjubov az egyik legbefolyásosabb azeri politikus. Az OCCRP birtokába jutott banki iratok bizonyítják, hogy Azerbajdzsán első miniszterelnök-helyettese arra használta az Azeri Pénzmosoda egyik legfontosabb közvetítő-cégét, hogy azon keresztül fizessen ki több tízezer dollárnyi kórházi számlát.

Ejjubov már 2003 óta tölti be ezt a tisztséget; a pozícióra még Hejdar Alijev nevezte ki, aki a jelenlegi elnök, Ilham Alijev édesapja és hivatali elődje volt. Ejjubov tavaly Vlagyimir Putyin orosz elnöktől Barátság Érdemrendet kapott az Oroszország és Azerbajdzsán közötti baráti kapcsolatok fejlesztéséért.

Jakub Ejjubov és családja, köztük egyik fia, Emin is arra használták a pénzmosó céghálózatot, hogy amerikai és német kórházi, illetve orvosi számláikat kifizessék. Emin Ejjubov egyébként Azerbajdzsán nagykövete az Európa Tanácsban.

Emin Ejjubov emailben válaszolt az OCCRP kérdéseire a kifizetésekkel kapcsolatban. Azt állítja: azzal bízta meg a Metastart, hogy szervezze meg ő és családja orvosi kezeléseit világszerte, mert a cég profiljába ilyen szolgáltatások is beletartoznak. „A Metastarnak utalt összegek a Johns Hopkins Kórházban folytatott kezelésem, illetve az ahhoz szükséges gyógyszerek ára voltak” írta.

Egy másik emailben, amelyet az OCCRP-partner Berlingskének küldött, Emin Ejjubov azt írta: „Minden vád, mely szerint ezek a kifizetések bármilyen illegális cselekedethez kapcsolódnának, teljesen alaptalan. Személy szerint úgy hiszem, hogy mindez nem más, mint újabb szervezett támadás az azeri kormány (nem pedig rezsim) ellen, illetve provokáció.”

Ám az OCCRP birtokába jutott banki dokumentumok szerint a Metastar nem foglalkozik egészségügyi szolgáltatások szervezésével, sőt, szemmel láthatóan semmiféle olyan tevékenységet nem végez, amely átlagos cégre utalna.

Nem fizet irodabérleti díjat, nem vásárol eszközöket, nem fizet adót, nem foglalkoztat alkalmazottakat és semmi olyan kiadása nincs, amely egy átlagos vállalkozás esetében megszokott. A cég által bonyolított tranzakciók többsége nem más, mint nagy összegű utalások más offshore cégek számláira, illetve kifizetések politikusoknak, vagy luxuscikkek számláinak kiegyenlítése.

Több mint kilencmillió dollár landolt egy magyar bankszámlán

Az Ejjubov család másra is használta az Azeri Pénzmosodát, mint kórházi számlái kiegyenlítése, derült ki az OCCRP birtokába jutott banki dokumentumokból, a Panama-papírok nevű kiszivárgott offshore-adatbázisból, illetve magyar cégbírósági adatokból.

2012 júliusában a Metastar Invest LLP – ugyanaz a cég, amely az Ejjubov-család kórházi számláit is fizette – átutalások sorozatát indította, és egy éven belül összesen több mint kilencmillió dollárt utalt át egy hasonlóan titokzatos cég magyarországi bankszámlájára. Az utalások célpontja a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett, Velasco International nevű cég volt.

Mint vizsgálódásunkból kiderült: utóbbi cég ugyancsak az Ejjubov-családé. A tulajdonosa Orkhan Ejjubov, aki nem más, mint Jakub Ejjubov másik fia. A Velascót a Mossack Fonseca, a Panama-papírok nevű kiszivárogtatás révén elhíresült ügyvédi iroda alapította. Méghozzá a Laveco Kft. kérésére, amely egy offshore cégek alapításával foglalkozó, magyar bejegyzésű ügynökség.

 

baku.nott

 

További dokumentumok is bizonyítják, hogy a Velasco International valódi tulajdonosa az Ejjubov család. A Mossack Fonseca adatbázisa szerint a cég iratait egy bakui címen tárolják. Az OCCRP elment a megadott címre, ahol egy biztonsági őr megerősítette, hogy a hetedik emeleten két lakás, a 19-es és a 20-as Jakub Ejjubové.

A Velasco pedig épp a 20-as lakást adta meg, mint a dokumentumok tárolási helyét. A biztonsági őr szerint egyébként Ejjubov nem akármilyen miniszter, hanem „az elnök minisztere.”

A Panama-papírok adatbázisa szerint ugyanezt a bakui címet Orkhan Ejjubov több más offshore cég alapításánál is használta. A cégalapításokhoz több különböző útlevelet használt, illetve a Mossack Fonseca szolgáltatásait vette igénybe mindehhez.

A Metastar Invest LLP-től 2012-13-ban összesen több mint 9 millió dollár érkezett a Velasco International magyar bankszámlaszámára több részletben, és a cég ciprusi számláján is landolt egy kisebb utalás. 2015-ben a céget bejegyeztető magyar offshore-ügynökség kérésére a Velasco-t felszámolták. Az egyelőre nem derült ki, hogy a Metastartól átutalt tekintélyes összeg hová került a cég számláiról.

Jakub Ejjubovval Orbán Viktor magyar miniszterelnök is találkozott 2012 júniusi azerbajdzsáni látogatása során. A miniszterelnöki út után adta ki Magyarország Azerbajdzsánnak a nálunk életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, hazájában viszont hősként ünnepelt Ramil Safarovot.

A baltás gyilkos kiadatása

A NATO békepartnerségi programja keretében 2004 februárjában budapesti továbbképzésen vett részt Magyarországon Ramil Safarov, az azeri hadsereg huszonéves hadnagya, amikor brutális kegyetlenséggel, álmában, egy baltával meggyilkolta Gurgen Margajan örmény katonatisztet. Különösen kínossá tette az esetet Budapest számára, hogy a gyilkosság katonai objektumban, a tanfolyamra érkezett katonák szállásán történt.

Safarov meg sem próbálta tagadni a rasszista indítékot, a bíróság előtt azzal mentette magát, hogy az örmény tisztek sértegették őt és hazáját is. A magyar bíróság 2006-ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a férfit. Baku akkor meg is vádolta a magyar igazságszolgáltatást, hogy az „örmény lobbi” befolyása alá került. Safarovot kezdettől hősként emlegették Azerbajzsdánban.

A magyar igazságügyi minisztérium 2012. augusztus 31-én közölte, hogy Safarov „Azerbajdzsánban folytatja büntetése letöltését”, s aznap át is szállították a volt szovjet tagköztársaságba. Azeri sajtóhírek szerint ekkor már hónapok óta folytak titkos tárgyalások a két ország között. Safarov hazaérkezése után nyomban elnöki kegyelemmel szabadult.

Jakub Ejjubov nem válaszolt az OCCRP által küldött kérdésekre. Csak egyik fia, Emin Ejjubov nyilatkozott: „Nincs tudomásom arról, hogy a Laveco, a Velasco, a Mossack Fonseca vagy az orosz cég bármiféle kapcsolatban állna velem vagy a családommal, és egészen idáig nem is tudtam, hogy a családom az említett bakui címen lakik. Arról sincs fogalmam, hogy az említett cégek mivel foglalkoznak.”

„Még egyszer leszögezném, hogy annyit tudok, hogy a Metastar segített az én és családom külföldi kezeléseinek szervezésében az Egyesült Államokban és Németországban, és mi a bakui Metastarnak ezért fizettünk. Nem tudok arról, a Metastar még mi mással foglalkozik, illetve foglalkozott. Továbbá semmiféle információval nem rendelkezem arról sem, hogy a Metastarnak milyen más országokban vagy pénzintézetekben van számlája” – mondta Emin Ejjubov.

Cikksorozatunk itt folytatódik: Azeri guruló dollárok Budapesten a baltás gyilkos kiadása idején

Az egyik jelentős kedvezményezett a Brit-Virgin-szigeteken bejegyzett Velasco International Inc. Ennek a titokzatos offshore cégnek, mint mindjárt mutatjuk, egyaránt jelentősek a magyar és az azeri kötődései. Sőt, orosz is akad. Tovább a második részre.

Az azeri pénzmosó hálózatról kiszivárgott adatok újságírói feldolgozását az OCCRP koordinálta, a közös munkában részt vett a Berlingske (Dánia), a The Guardian (Egyesült Királyság), a Süddeutsche Zeitung (Németország), Le Monde (Franciaország), a Tages-Anzeiger és a Tribune de Genève (Svájc), a De Tijd (Belgium), a Novaya Gazeta (Oroszország), a Dossier (Ausztria), az Átlátszó (Magyarország), a Delo (Szlovénia), a RISE Project (Románia), a Bivol (Bulgária), az Aripaev (Észtország), a Czech Center for Investigative Journalism (Csehország), és a Barron’s (Egyesült Államok).

 

tetszett_a_cikk3