Bezárás
A helység kalapácsa

„Osztrák vircsaft” fideszes hátszéllel? Eltussolt zsebszerződésügy, elfogult rendőrök Nógrád megyében

Elfogult-e a vadászó rendőrtiszt vadásztársaival, ha adott esetben nyomoznia kellene ellenük? – a fogós kérdésre egyszer igennel, másszor nemmel felelt még a felettes megyei főkapitány is. A Nógrád megyei Diósjenőn zsebszerződés-gyanús földvásárlások, titokzatos körülmények között elajándékozott birtokok, némi basáskodás a vadászok, és szinte teljes közöny a hatóságok részéről – ez zavarja a település nyugalmát.

„Jelen ügyben nagyon nehéz lenne a pártatlanság megfelelő látszatát fenntartani tekintettel a bűnügyi osztályvezető és az érintett személyek kapcsolatára” – e szavakkal adott helyt tavaly októberi határozatában a Rétsági Rendőrkapitányság kizárására egy nyomozásból a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Nagy László főkapitány.

„Az érintett személyek kapcsolata” azt takarta, hogy a zsebszerződéskötés gyanújával feljelentett diósjenői baráti társaság tagjai ugyanabban a vadásztársaságban vadásznak a Börzsöny lábánál, mint az amúgy a bűnügyben nyomozni hivatott rétsági kapitányság bűnügyi osztályvezetője, Kosik István alezredes és az osztály tagja, Csorba László alezredes.

„Önmagában az a tény, hogy a kapitányság egyes dolgozói vadászati tevékenységet folytatnak, és tagjai az érintett vadásztársaságnak, nem kérdőjelezi meg a büntetőeljárás pártatlanságát” – az előző határozatnak tökéletesen ellentmondó verdiktet szintén Nagy főkapitány hozta idén májusban.

Az ügy más, de a szereplők ugyanazok: Kosik és Csorba alezredesek Rétságról, illetve a Madarasi Vadásztársaság, amelynek mindketten a tagjai, s amelynek vadkárt kellett fizetnie egy helyi gazdának. A gazda feljelentést tett lopásért ismeretlen tettes ellen, az „ismeretlen tettes” azonban a körülmények ismeretében a vadásztársaság egyik – történetesen az előző ügyben is érintett – tagja lehet, mivel az ő utasítására fia az elszámolás hevében learatta és elszállította a gazda zabját.

A két főkapitányi határozat közötti ellentmondás magyarázatát kértük az ügyészségtől és a rendőrségtől is, előbbi annyit válaszolt, hogy nekik az elfogultság kezeléséhez nincsen közük. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság válaszától sem lettünk sokkal bölcsebbek. E szerint az NMRFK a kizárási indítványokat „minden esetben az objektív és szubjektív körülmények figyelembe vételével bírálja el”. Márpedig minden eset más, tudhattuk meg.

Más kérdés, hogy, mint az Átlátszó birtokába került nyomozati iratokból kiderül, voltaképpen mindegy, hogy a rétsági kapitányság nyomoz-e vagy a szomszédvár balassagyarmati – a vadász csapat mintha törvények felett állna: addig csavargatják a paragrafusokat a hatóságok, amíg a nyomozásoknak vége is szakad. Hogy ez magyarázható-e a közös hobbi összetartó erejével, vagy netán nyom a latban az is, hogy a Madarasi Vadásztársaság a Fidesztől sem áll különösebben távol – egyebek mellett ezt is megpróbáltuk kideríteni.

240 milliós zsebhitel a vadőrnek

A nyomozati iratok szerint a P. Tivadar vadőr 2011 januárjában – ekkor már súlyos betegen, életmentő műtét előtt állva – zálogszerződést kötött a Diósjenő környékén évek óta vadászó, s Diósjenőn lakóingatlannal is rendelkező osztrák Franz Honederrel, miszerint ingatlanvásárlásra korábban kapott 240 millió forintos magánkölcsöne fedezetéül felajánl 24 termőföldingatlant.

P. tartozását a helyi vadász-gazdálkodó Vasas János átvállalta, majd idén februárban meg is egyezett az időközben elhunyt P. örököseivel. “A tárgyalás (hagyatéki tárgyalás – a szerk.) jegyzőkönyve által rögzített megegyezés szerint, az ott felsorolt diósjenői külterületi ingatlanokat a törvényes örökösök hagyatéki hitelezői igény jogcímén átruházták Vasas Jánosra” – állapította meg határozatában a rendőrség.

A vadőrként nem kifejezetten a jövedelem-toplisták élén szereplő P. 1997-2003-ban 42 külterületi ingatlant vásárolt a környékben, ebből 22-re rávezették Honeder haszonélvezeti jogát is (utóbbit azóta törölte a földhivatal, az Átlátszó által megtekintett tulajdoni lapokon legalábbis).

Az eset körülményei, főképp a tetemes, 240 milliós hitel kétes életszerűsége – például, hogy miért és miből adott kölcsön egy kisebb vagyont az amstetteni kisiparos-hobbivadász a diósjenői vadőrnek – önmagában is okot szolgáltathatott a rendőrségnek (ez esetben elfogultság miatt a Balassagyarmati Rendőrkapitányságnak) elrendelni a nyomozást.

Ráadásul ugyanebben az időben egy magyar származású – a környékbe valósi, de nem diósjenői -, évek óta Ausztriában élő fiatal hölgy további 82 földingatlant szerzett Diósjenőn, túlnyomó többségét ajándékozás útján. A szokatlan ajándékokkal bőségesen elhalmozott nő akkori házassága révén Honeder-rokon volt, a nevet válása után is megtartotta. A két esetben érintett földek nagysága a legszerényebb becslések szerint is meghaladja a kétszáz hektárt.

A nyomozók gyanúja zsebszerződés volt, jogi nyelven termőföld jogellenes megszerzése, az eljárást ismeretlen tettes ellen indították. És itt vége is szakadt az ügynek, mondván, ezt a passzust 2013. július 1.-jével iktatták a Btk.-ba, márpedig a legfrissebb szerződés is korábban született ennél a dátumnál, ezért gyanúsítottat például nem is hallgattak ki.

Csakhogy a Btk. nem elégedett meg azzal, hogy zsebszerződést (eltitkolt valódi szerződést, aminek alapján valaki olyan szerzi meg a földet, például külföldi állampolgár, aki törvényesen nem lehetne földtulajdonos, miközben helyette papíron stróman vásárol) tilos kötni, hanem tovább megy, és kimondja: az is büntetendő, aki a zsebszerződés alapján használja a földet. Vagyis, föltéve, hogy volt ilyen titkos paktum, a bűncselekményt azóta is elkövetik, praktikusan nap, mint nap. Ezt azonban a diósjenői ügyben nem vizsgálta a rendőrség.

A feljelentőnek – egy helyi polgárnak, aki bár szeretett volna, de nem tudott földet venni a településen, mert a szerinte kamupapírokkal birtokossá lett vadászok elővásárlási joggal élve lecsapták a kezéről a birtokot – a panaszát pedig elutasították, mondván, nem tartják sértettnek, a „kívülálló” feljelentőnek nincsen lehetősége jogorvoslatra.

A zsebszerződést így – némi kreatív Btk-értelmezéssel – kilőtte a rendőrség, a maradék bűncselekmény közokirat-hamisítás lenne, ám az elévült a legutolsó, 2011-es szerződés megkötése után 3 évvel, érveltek a nyomozók. Csakhogy a hagyatéki eljárást az idén tartották, márpedig a hamisgyanús szerződéseket akkor használták föl, ez a dátum pedig jócskán az elévülési időn belül marad.

A nyomozást megszüntető határozat mintegy mellékesen megemlíti, hogy a gyanús hitelszerződés-tartozásátvállalás ellen P. vadőr örökösei nem éltek gyanúperrel. Erre felvetésre a faluban úgy reagálnak: a Vasas-Honeder csapattól sokan tartanak, ráadásul, ha valakik, a családtagok tudhatták, hogy P. valójában stróman volt-e, így akár bajokba is ütközhet, ha erősködnek.

Ráadásul jogi szempontból nézve a határozatnak a család hozzáállására vonatkozó megjegyzése nem több falusi pletykánál: mivel a zsebszerződés és a közokirat-hamisítás is közvádra üldözendő, édes mindegy, hogyan viszonyulnak a történtekhez az örökösök.

Ami a kölcsönös bizalmatlanságot illeti, az Átlátszó munkatársai megtapasztalhatták, hogy senki sem kívánt névvel nyilatkozni tapasztalatairól, kamera elé állni pedig még kevésbé. Nem csak az állítólagos sértettek nem szólalnak meg – pedig kamerán kívül erős sztorikat beszélnek a helyi basáskodásokról -, de a vadászcsapat-tagok sem.

A Madarasi Vadásztársaságnak nem lelhető fel honlapja, sem telefonos elérhetősége, ezért a bíróságon bejegyzett székhelyen, egy gödi családi házban hagytunk üzenetet. A társaság elnöke, Dalnoki György – a Gödi Vállalkozók Egyesülete elnökségi tagja – jelentkezett vissza, ígérte, átadja „barátainak”, Vasasnak és Honedernek az Átlátszó megkeresését, ám a két férfi egyelőre nem jelentkezett.

Hopsz, csak nem egy kormányközeli sztárügyvéd az erdőbirtokosságnál?

A zsebszerződések ellen történetesen Orbán Viktor miniszterelnök lépett fel a legharciasabban, egyenesen osztrák vircsaftnak nevezve a kamupapírozást még első kormányzása idején. Éppen ezért különösen delikát, hogy a zsebszerződés-gyanúval illetett diósjenői kompánia vadásztársasága nem áll távol a Fidesztől, amennyiben Vasas például maga is a párt tagja.

A Madarasi Vadásztársaság vadászmestere Hegedűs Ferenc, a szomszédos Rétság fideszes polgármestere is. Miután ennyi lokális VIP felbukkant pár hetes kutakodásunk során, izgalmas lenne megismerni a tagság teljes listáját is, erre azonban kevés a remény, mivel az egyesületek, köztük az egyesületi formában működő vadásztárságok taglistája nem nyilvános, így a 3460 hektáron vadászati joggal rendelkező Madarasi Vt-é sem az.

Még a rétsági polgármesternél is fontosabb úgymond felső kapcsolat lehet például Réczicza István ügyvéd, aki Dalnokival együtt vezető tisztségviselő a Madarasi Erdőbirtokossági Társulásban, s Réczicza testvére, Dalnokiné Réczicza Ildikó révén rokonságban is állnak.

Réczicza irodájának a neve az első Orbán-kormány idején bukkant fel először, mint zsíros állami megbízások nyertese, elsősorban az ÁPV Rt. bízott rá kényes és nagy értékű jogi tranzakciókat, közreműködtek például a diplomatalakásokat birtokló CD Hungary eladásában – az ingatlancéget az OTP szerezte meg akkor, utóbb pedig olyan nagyágyúk érdekeltsége lett, mint Garancsi István és Hernádi Zsolt kormányközeli üzletemberek.

A NER-ben sem szűkölködik a Réczicza-iroda: a Sárhegyi és Társa mellett ők képviselték a magyar államot a Sukoró-ügyben indított nemzetközi választott bírósági jogvitában, a két ügyvédi irodának kifizetett nettó honorárium 6,2 millió eurót tett ki.

A nyomtatott HVG 2001-es, online nem elérhető cikke szerint Réczicza kapcsolata az Orbán-rezsimmel az egyetemi évekre vezethető vissza: a valahai Bibó-szakkollégista Halasi Tibornak, az ÁPV Rt. későbbi jogi vezérhelyettesének évfolyamtársa volt. Halasi 2010-2011-ben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagyonpolitikai helyettes államtitkára volt, jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. elnöke.

Nógrád megyei fideszes berkekben mindenesetre az a mondás híreink szerint, hogy Vasasék tevékenysége (konkrétan például a Honeder-féle tartozásátvállalás) nagyon is üdvözlendő, hiszen így sikerülhetett megakadályozni, hogy a magyar földek osztrák kézbe kerüljenek.

Ez meglehetősen nyakatekert értelmezése a valóságnak. A helyzet ugyanis az, hogy ha az osztrák esetleges háttér-tulajdonosként hátrébb is szorult a szigorodó szabályozás nyomán, a vadásztársaságnak továbbra is aktív tagja, olyan, aki forrásaink szerint a mindennapokban meglehetősen intenzíven igyekezik védeni a vadászérdekeket – ami adott esetben mindennapos konfliktusokkal járhat a földjüket művelő, arra bejáró gazdákkal is.

A diósjenői eset „magyar” gazdái pedig, legalábbis Vasasék alaposan megerősödtek a helyi földmutyival párhuzamosan: a család tagjai a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal nyilvántartása szerint tavaly 34,6 millió forint területalapú támogatáshoz jutottak, ami félezer hektáros birtoknak felel meg.

Nógrádi hoci-nesze

A helyi vadásztársadalom és a Rétsági Rendőrkapitányság jó kapcsolata úgymond évtizedes múltra tekint vissza, jóval a Madarasi Vadásztársaság megalakulása előtt indult – mondják az Átlátszó Diósjenő-környéki forrásai, akik úgy emlékeznek, hogy például rendőrnapi mulatságok egy időben elképzelhetetlenek voltak vadhúslakoma nélkül.

Rossz az, aki rosszra gondol, mondják még akkor is, ha forrásaink nem feltétlen személyes rajongói jelenlegi vadász-rendőr csapat minden tagjának, elismerve ugyanakkor, hogy – szigorúan általánosságban – az efféle kapcsolatoknak lehet akár némi hoci-nesze jellege is. Mondják: fegyveres munka itt is, ott is, hasonló érdeklődési kör, a közeli települések miatti bennfentesség – adott a közeledés.

Vadászemberekkel beszélgetve az is kiderül, koránt sem lehet leírni a diósjenői konfliktust puszta vadász/nem vadász ellentétként sem, vadászberkeken belül sem szent ugyanis a béke. Az ellentétek alapja a földtulajdonos és nem földtulajdonos vadászok érdekkülönbsége, a nézeteltérések bírósági eljáráshoz is vezetettek, jelenleg a Kúrián vannak az akták.

A viták, kilépések, átalakulások nyomán jött létre a Madarasi Vt 2012-ben a jogelőd gödi Dunakanyar Bérkilövő Vt-ből, a névváltoztatás utáni első képviselő Réczicza István ügyvéd volt, az ő rokona, Dalnoki György egy évvel később vette át az irányítást.

Az osztrák vadászhoz kötik forrásaink az ufószerű építményt, amit ott-jártunkkor magunk is megcsodálhattunk a határban. Amennyiben, ahogy a helyi gazdák állítják, s ahogy ki is néz, a több mint háromméteres talapzaton (villanyoszlopokon) álló konténer valóban vadászlesként is üzemel, az nehezen egyeztethető össze a szabályozással, amely tájba illő, természetes anyagokból engedélyezi az efféle építményeket.

Hasonló esetről korábban az Index is tudósított, ott bontás lett az ügy vége. Persze az is elképzelhető, hogy a helyiek rosszul tudják, és az osztrák vadásznak semmi köze az amúgy csodaszép tájat uraló pléhszörnyhöz, illetve ha van is, véletlenül épült a vadetető szomszédságába, s csak a kukoricaföldek kényelmes megfigyelését szolgálja – ezt nem tudjuk addig csekkolni, amíg a vadászok nem reagálnak megkeresésünkre.

A vadászlesnek látszó építmény pár száz méterre található attól a földtől, aminek feldúlása kapcsán indult büntetőügyben éppenséggel a rétsági vadász-nyomozók jártak el – annak ellenére, hogy abban nem csak személyükben a vadásztársak, de maga a társaság is érintett. Az eset forintosított értéke – például a Sukoró-per gigahonoráriumával összevetve – filléres tétel, az azonban, ahogyan a hatóságok kezelik az esetet, több mint tanulságos.

Vessél csak, én majd learatom!

Sz. J. helyi gazda tavaly nyáron aratás előtt észlelte, hogy a vadak letarolták egyhektáros zab ültetvényét. Az önkormányzatnál jelezte a vadkárt, amit közösen a Madarasi Vadásztársaság illetékesével és a vadkárbecslővel fel is mértek: 60 százalékban, 100 ezer forint értékben károsult a termés. A helyi szabályok szerint a vadkárt a vadásztársaság nevében az a vadász állja, aki az adott területen vadászni jogosult – ebben az esetben Vasas.

Ő azonban sokallotta a pénzt, így saját vadkárbecslőt hivatott, aki teljes, 100 százalékos vadkárt állapított meg – Vasas ezen felbuzdulva kérte fiát, arassa le Sz.-ék zabját. Ez megtörtént, Vasasék el is szállítottak a helyszínről mintegy 14 mázsa zabot.

Mivel erre a gazda nem adott engedélyt (utólag látta meg a tarlót), ráadásul korábban tanú előtt kapott fenyegetést Vasas részéről, miszerint „Vessél csak, majd én learatom!”, feljelentést tett lopás miatt, később pedig azt is kérte, hogy az ügyből elfogultság miatt zárják ki a Rétsági Rendőrkapitányságot. A rétsági zsaruk azonban – a cikk elején idézett főkapitányi határozat szerint – maradhattak az ügy urai.

A szintén madarasi vadász Kosik tavaly októberi határozatában le is zárta az ügyet, arra hivatkozva, hogy a lopás szándékos bűncselekmény, ám Vasas nem akarta eltulajdonítani a zabot. Tanúvallomásában Vasas azt mondta, miután az ő szakértője száz százalékosnak mondta a vadkárt, úgy ítélte meg, ami lábon maradt a termésből, az az övé lehet, hiszen a kárt meg fogja téríteni – ezt amúgy meg is tette azóta, tudtuk meg a napokban a sértettől.

Sz. panaszát a járási ügyészség elutasította, a megyei főügyészség azonban helyt adott neki, és nyomozásra utasította a rendőröket. A járási ügyészség ez alapján meg is határozott bizonyos eljárási cselekményeket (tanúmeghallgatásokat), amiket a rendőröknek még el kell végezniük, ám az ügyészségi hierarchiában szokatlanul, utaltak arra, hogy az ő álláspontjuk szerint ezek úgyis csak vitatottan viszik előrébb az ügyet.

Kosik ismételten idén februárban szüntette meg a nyomozást, a korábbi indokolást (elkövető úgymond tudata nem fogta át a lopást) kiegészítve azzal, hogy Vasast jóhiszeműen a további vadkár elhárításának célja is vezette.

A panaszok ugyanazt a kört járták be, mint első esetben: a járási ügyész a rendőröknek, a megyei a feljelentő gazdának adott igazat, s utasított a nyomozás folytatására, mondván, Vasas János magatartása túlmegy a polgári jogvita határán, az büntetőjogilag értékelendő. Az Átlátszó által megismert iratokból különös módon nem tűnik ki sehol az ifjabbik Vasas esetleges felelőssége, holott a zabot – akárha jóhiszeműen is, de – konkrétan ő aratta le.

Kosikék a harmadik körös nyomozásban új kárszakértőt rendeltek ki – történetesen egy olyan agrármérnököt, aki az Átlátszó birtokában lévő iratok szerint korábban dolgozott a Madarasi Vadásztársaság felkérésére is. Az egyik ilyen, szintén vadkáras esetben a vadásztársaságot a helyszínen Csorba alezredes képviselte civilben.

Az illető szakértő a büntetőügyben azt állapította meg: a tényleges kár nem hogy az első ízben felmért százezret nem éri el, de szerinte mindösszesen még 30 ezer forintot sem tesz ki, így alatta marad a büntetőjogilag értékelhető határnak, ami 50 ezer forint. A bűnügyi osztályvezető mindezért augusztus 17-i határozatában a szabálysértési ügyekben eljáró rendészeti osztályhoz tette át az iratokat.

Rádi Antónia

Van egy remek karácsonyi ajándékötletünk: ajándékozz névre szóló Átlátszó Támogató Kártyát!

Havonta csak egy ezres: már csak 872 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozásúvá váljon.

Az Átlátszó Támogató Kártyát itt lehet megrendelni.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom