Az állami cégek is kötelesek elszámolni a közpénzzel az Alkotmánybíróság szerint

vertesiclap

Bodoky Tamás, az atlatszo.hu főszerkesztője közérdekű adatigénylésének ügyében a Kúria 2012-ben teret nyitott arra, hogy az egyre elszaporodó állami vállalatok kibújhassanak az átláthatóság követelménye alól. Ennek vetett véget az Alkotmánybíróság hétfői döntése. Az ügyben Bodoky Tamást a Társaság a Szabadságjogokért képviselte, amiben a jogvédő szervezetet az alkotmányjogi panasz elkészítése során az atlatszo.hu jogi stábja is segítette.

Az információszabadság érvényesülése szempontjából rendkívüli jelentőségű döntés született. 2012 óta minden egyes adatigénylés, melynek címzettje közvetett állami tulajdonban álló cég (pl. Paksi Atomerőmű Zrt.), a Kúria elhíresült Vértesi Erőmű ügye mögé bújhatott.

Korábbi cikkeink a témáról

Döntött a Kúria: Nem megismerhető a Vértesi Erőművet tönkretévő ügylet

Vértesi Erőmű: a pert elbuktuk, a nyomozást megszüntették

Jogerősen is nyilvános a Kocsis-jelentések nagy része – közzétesszük őket

Bodoky Tamás újságíró a Vértesi Erőmű Zrt. milliárdos veszteségeit megalapozó szerződéseket és ezekhez kapcsolódó belső vizsgálati anyagokat kérte ki. Az adatigénylés teljesítését arra hivatkozva tagadták meg, hogy a Vértesi Erőmű nem lát el közfeladatot. Annak ellenére állították ezt, hogy a Vértesi Erőmű a Magyar Villamos Művek Zrt. tulajdonában áll, melyről már rengetegszer kimondta a bíróság, hogy egyértelműen közfeladatot ellátó szervnek minősül függetlenül attól, hogy tevékenységét versenykörülmények között végzi. A Kúria azzal érvelt, hogy csak azok a cégek kötelesek elszámolni a közpénzek elköltésével, melyek az állami, illetve most már a nemzeti vagyonról szóló törvény mellékletében nevesítve is szerepelnek, mert csak ezek látnak el közfeladatot.

Az Alkotmánybíróság elfogadta érvelésünket és megállapította, hogy a Kúria indokolatlanul szűken értelmezte a közfeladatot ellátó szerv, személy fogalmát és ezzel korlátozta az információszabadságot, tehát a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alapjogot. A döntés általános jelleggel kimondja, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságának biztosítása szempontjából a tartós állami tulajdonban lévő meghatározó befolyása alatt álló leányvállalatot is olyan  gazdasági társaságnak kell tekinteni, amely közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerinti közfeladatot ellátó személynek minősül.

Az AB döntésének jelentősége egyrészt abban áll, hogy az információszabadság érvényesülését eddig megakadályozó döntést kiiktatott a magyar joggyakorlatból, másrészt újra megteremtette annak kereteit, hogy a gazdasági életben vállalatokon keresztül egyre nagyobb mértékben részt vevő államnak ez az aktivitása is ellenőrizhető legyen. Nyilván a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezetését és jogi képviselőit is megnyugvással tölti el, hogy végre egyértelművé vált a jogi helyzet: nemcsak a Vértesi Erőmű Zrt. vagy a Paksi Atomerőmű Zrt. és a többi MVM-leány, hanem a közfeladatot ellátó gazdasági társaságok meghatározó befolyása alatt álló minden leányvállalat köteles biztosítani a közérdekű adatok nyilvánosságát.

 

  • Online

    Melyik szervezet fogja ellenőrizni, felügyelni döntés betartását?

  • MacPhisto

    Az NAIH. (Lol.)

  • Móni

    Már csak a kamarák sikíthatják el az évi 3 milliárdot, amit bezsaroltak a cégektől:)

  • Sebo Sebes

    Hungary’s conservative government stirred international outrage when tough media regulations went into effect January 1, the same day the country assumed the presidency of the Council of the European Union. The laws transferred all assets of public service media—three television stations, three radio stations, and one national news service—to a state fund, installed new directors appointed by Prime Minister Viktor Orbán’s Fidesz party to run them, imposed the same content regulations on all media, outlined sanctions and fines for violating the regulations, and gave a new National Media and Infocommunications Authority power to shut outlets down. – See more at: http://www.cjr.org/behind_the_news/hungarian_chill.php?page=all#sthash.gJdSMFPd.dpuf

  • Sebo Sebes

    Two beliefs safely inhabit the canon of contemporary thinking about journalism. The first is that the internet is the most powerful force disrupting the news media. The second is that the internet and the communication and information tools it spawned, like YouTube, Twitter, and Facebook, are shifting power from governments to civil society and to individual bloggers, netizens, or “citizen journalists.”

    It is hard to disagree with these two beliefs. Yet they obscure evidence that governments are having as much success as the internet in disrupting independent media and determining the information that reaches society. Moreover, in many poor countries or in those with autocratic regimes, government actions are more important than the internet in defining how information is produced and consumed, and by whom.

    Illustrating this point is a curious fact: Censorship is flourishing in the information age. In theory, new technologies make it more difficult, and ultimately impossible, for governments to control the flow of information. Some have argued that the birth of the internet foreshadowed the death of censorship. In 1993, John Gilmore, an internet pioneer, told Time, “The Net interprets censorship as damage and routes around it.”

    Governments went from spectators in the digital revolution to sophisticated early adopters of advanced technologies that allowed them to monitor journalists, and direct the flow of information.

    Today, many governments are routing around the liberating effects of the internet. Like entrepreneurs, they are relying on innovation and imitation. In countries such as Hungary, Ecuador, Turkey, and Kenya, officials are mimicking autocracies like Russia, Iran, or China by redacting critical news and building state media brands. They are also creating more subtle tools to complement the blunt instruments of attacking journalists.

    As a result, the internet’s promise of open access to independent and diverse sources of information is a reality mostly for the minority of humanity living in mature democracies.

    How is this happening? As journalists, we’ve seen firsthand the transformative effects of the internet. It seems capable of redrafting any equation of power in which information is a variable, starting in newsrooms. But this, it turns out, is not a universal law. When we started to map examples of censorship, we were alarmed to find so many brazen cases in plain sight. But even more surprising is how much censorship is hidden. Its scope seems hard to appreciate for several reasons. First, some tools for controlling the media are masquerading as market disruptions. Second, in many places internet usage and censorship are rapidly expanding at the same time. Third, while the internet is viewed as a global phenomenon, censorship can seem a parochial or national issue—in other words, isolated. Evidence suggests otherwise.

    In Venezuela, a case that we examine below in depth, all three of these factors are in play. Internet usage there is among the fastest-growing in the world, even as the government pursues an ambitious program of censorship. Many methods used by the state are beneath the waterline, and have surfaced in other countries. They include, as we and others have discovered, gaining influence over independent media by using shell companies and phantom buyers. According to Tamoa Calzadilla, until last year the investigations editor at Ultimas Noticias, Venezuela’s largest-circulation newspaper, the array of pressures on journalists in her country is not well understood in Europe or the United States. She resigned in protest after anonymous buyers took control of the paper, and a new editor demanded what she considered to be politically motivated changes in an investigative story about anti-government protests. “This is not your classic censorship, where they put a soldier in the door of the newspaper and assault the journalists,” Calzadilla told us. “Instead, they buy the newspaper, they sue the reporters and drag them into court, they eavesdrop on your communications and then broadcast them on state television. This is censorship for the 21st century.”

    The new censorship has many practitioners, and increasingly refined practices:

    • In Hungary, the government’s Media Authority has the power to collect detailed information about journalists as well as advertising and editorial content. Prime Minister Viktor Orban’s regime uses fines, taxes, and licensing to pressure critical media, and steers state advertising to friendly outlets. A comprehensive report by several global press freedom organizations concluded: “Hungary’s independent media today faces creeping strangulation.”

    • In Pakistan, the state regulatory authority suspended the license of Geo TV, the most popular channel in the country, after a defamation claim against it was made by the intelligence services following a shooting of one of the station’s best-known journalists. The channel was off the air for 15 days starting in June 2014. Pakistani journalists say that self-censorship and bribery are rife.

    – See more at: http://www.cjr.org/cover_story/21st_century_censorship.php#sthash.tlTN7MLI.dpuf