Cikkek

Milliárdos hűtlen kezelés gyanúja – kik fosztották ki a magyar filmipart?

Több mint hatmilliárd forint elsíbolása miatt nyomoz a rendőrség a márciusban megszűnt Magyar Mozgókép Közalapítvány viselt ügyei után. A KEHI vizsgálata szerint ugyanis az állami filmfinanszírozásért felelős, az adófizetők pénzével gazdálkodó szervezet több milliárd forintot fizetett ki szabálytalanul és törvénysértő banki hitelkonstrukciót működtetett, miközben az alapítványi vezetők rettenetesen megszedték magukat: tízmilliós nagyságrendű prémiumokat vettek fel, leplezett munkaszerződéseket kötöttek, felesleges tanulmányokat vásároltak, díjakat és sikerdíjat osztogattak, majd felelősségrevonás nélkül távozhattak a felhalmozott adóssághegy alatt megroppant szervezettől.

*******

Az állami filmfinanszírozásért korábban felelős, 2012. márciusában kormányhatározat alapján megszüntetett Magyar Mozgókép Közalapítványnál (MMKA) 2010. júniusában mindenre kiterjedő szervezeti-működési, gazdasági és jogi átvilágítást folytattak le, aminek az eredményét azonban csak kiherélve és megszépítve hozták nyilvánosságra. A teljes átvilágítási jelentés anonimizált változatát november elején szerezte meg és hozta nyilvánosságra az Átlátszó.

Áprilisban a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) feljelentése nyomán összesen 6,2 milliárd forint vagyoni hátrány okozása miatt, többrendbeli hűtlen kezelés és annak kísérlete gyanújával rendőrségi nyomozás indult az állami filmtámogatások korábbi legfőbb elosztója körüli ügyekben. A KEHI-vizsgálat eredményét összegző jelentést szintén eltitkolták a közvélemény elől, ám most ez is a birtokunkba került, és cikksorozatot indítunk az MMKA korrupciós ügyeiről.

“Nemcsak felelőtlenül osztogatta a pénzt a filmfinanszírozásért felelős Magyar Mozgókép Közalapítvány előző vezetése, de a pénzosztók maguk is vitték a pénzt – erről beszélt Kőrösi Zoltán, az alapítvány elnöke a frissen kiállított gazdasági audittal a kezében egy júniusi szakmai megbeszélésen” – írta az Index két éve egy kiszivárogtatott hangfelvétel alapján. A hangfelvételen Kőrösi arról beszélt, hogy azért nem hozzák nyilvánosságra a teljes jelentést, mert “ha ennek a 30 százaléka napvilágra kerül, büntetőjogi felelősség merül föl. Mi a kuratóriumban azt gondoljuk, hogy ezt nem szeretnénk.” Továbbá “a közalapítvány törvénytelenül működött, ezt ki lehet mondani hangosan itt, a sajtóban nem”.

Az MMKA utolsó elnöke akkor úgy vélekedett, a közalapítvány vesztét okozná ha nyilvánosságra kerülnének ezek a korrupciós ügyek. Az MMKA idén márciusban tényleg megszűnt, de a botrányt mindeddig sikerült elkerülni.

Komolyabbnak tűnik, mint a BKV-botrányok

Kőrösi intelmeit megfogadták, a visszaéléseket elhallgatták a közvélemény elől: Kőrösi nyilvánosan ködösített amikor például azt nyilatkozta, hogy “nagymértékű túlköltés folyt az elmúlt években a Mozgókép Közalapítványban, de nem lopásról beszélünk”, és hogy “ezek a milliárdok leforgatott filmekre mentek” – miközben tökéletesen tisztában kellett legyen azzal, hogy az MMKA-nál olyan jellegű és még annál is cifrább dolgok folytak, mint például a Hagyó Miklós által kézivezérelt BKV-nál, csak szerette volna a hangos botrányt megúszni.

“A kommunikációban két-három mondatban rögzíteni kell a helyzetet, és azokat az intézkedéseket, amelyekkel ez a helyzet kezelhető” – szögezte le Lengyel László politológus, az MMKA ellenőrző bizottságának elnöke a kuratórium 2010. június 16-ai ülésén, amelyen az első audit lesújtó megállapításait tárgyalták (a kuratóriumi ülés jegyzőkönyve, PDF). Kőrösi ugyanitt kijelenti: olyan anyagot fognak a nyilvánosság elé tárni, amely nem tartalmazza hogy jogszerűtlenségek történtek.

A történteket fedő jótékony hallgatásnak azonban most vége, birtokunkba került ugyanis a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) 2011. szeptemberi jelentése, amely a közalapítvány gazdálkodását tekinti át. A jelentést a nyilvánosság eddig nem ismerhette meg, pedig nem kevesebbet állít, mint hogy az MMKA-nál a pénzosztó szervezet működtetését finanszírozó adófizetőket leszámítva szinte mindenki jól járt: örülhettek az alkalmazottak, akik a gazdasági válság közepén is álomfizetésért dolgozhattak, örülhettek a vezetők, akik tízmilliós prémiumokban részesültek, örülhettek a filmesek, akik érvénytelen, hiányos pályázatokra kaphattak akár százmilliókat, és örülhetett néhány szerencsés cég is, akiknek szintén sok millió forintot fizettek ki olyan munkákért, amiket nem is kellett feltétlenül elvégezni.

Cikksorozatban ismertetjük hogy kik és hogyan talicskázták ki a pénzt a közalapítványtól, és egyesek közülük hogyan teszik ma is pontosan ugyanezt, például mint a szintén adóforintokból működő közszolgálati televízió egyik legnagyobb beszállítója. Azt is megvizsgáljuk, hogy a kuratórium és az ellenőrző bizottság felelős, prominens tagjai mivel töltik napjaikat manapság.

Hiller István felelősségét is felveti

Az MMKA-nál történtek komolyságát jelzi,  hogy a KEHI feljelentése nyomán a közalapítvány ügyeivel összefüggésben több milliárd forintos vagyoni hátrány okozása miatt indult nyomozás. A KEHI az MMKA gazdálkodásának 2006. január elsejétől 2010 decemberéig tartó időszakát vizsgálta, amikor az MMKA-n összesen 26,1 milliárd forintnyi közpénz folyt át a kulturális minisztérium irányából a magyar filmipar felé. A közalapítvány ezt a pénzt csak szigorú szabályok mentén, előre meghatározott célokra használhatta volna fel, a KEHI azonban úgy látja, hogy ennek az összegnek mintegy hatodát, 3,7 milliárd forintot olyan ügyletekre fordított, melyek nem felelnek meg ezeknek a céloknak.

A KEHI összegzése szerint a közalapítvány több mint egymilliárd forintot fizetett ki érvénytelen, hiányos, a célkitűzésnek nem megfelelő filmes pályázatokra, további 1,6 milliárdot pedig a filmgyártó cégek által felvett hitelek törvénysértő kamattámogatására. Az MMKA a komoly pénzjutalommal járó Magyar Mozgókép Mestere díjakat is a költségvetési támogatásokból utalta, holott a minisztériummal kötött támogatási szerződések erre a célra nem biztosítottak forrást. Az MMKA emellett több mint 100 millió forintot fizetett ki úgy, hogy az adott feladatok elvégzésére közbeszerzési eljárást kellett volna kiírnia, de ez elmaradt (a közbeszerzési döntőbizottság meg is bírságolta emiatt).

Az MMKA ezenfelül olyan közpénzt is a saját működésére fordított, amellyel a filmszakmát kellett volna támogatnia, továbbá az államtól kapott forrásból a saját maga által tulajdonolt, önmagukban életképtelen gazdasági társaságait is támogatta. A KEHI által kifogásolt módon elköltött pénzek nagyságrendjét az alábbi táblázat mutatja:

A KEHI által vizsgált 2006-2010-es időszakban az MMKA a 3,7 milliárd forint szabálytalan felhasználása mellett a filmek finanszírozására törvénysértő banki finanszírozási konstrukciót vezetett be, az ebből adódó hitelállomány 2010 végén már 5,1 milliárd forintra rúgott, továbbá a filmszakma támogatására az államtól kapott éves költségvetési keretét is folyamatosan túllépte, és összesen 3 milliárd forinttal több támogatást nyújtott, mint amennyi forrás rendelkezésére állt.

“Az Ellenőrző Bizottság és belső ellenőr által jelzett szabálytalanságok és problémák megszüntetésére a Kuratórium nem tett intézkedést. Az MMKA-nál feltárt szabálytalanságok egy részét – például a banki finanszírozási rendszert – a minisztérium is jól ismerte, mégsem tett semmit azok felszámolása érdekében. […] Az MMKA-nál meglévő szabálytalanságokhoz a minisztérium elégtelen és felelőtlen magatartása is hozzájárult, ami a közpénzek hanyag kezelését és könnyelmű ellenőrzését jelzi. Előzőekből adódóan a hivatal felveti az oktatási és kulturális miniszter (Hiller István – a szerk.) felelősségét, valamint a kulturális szakállamtitkár felelősségét” – állapította meg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal.

Álomfizetések és gigaprémiumok

A KEHI által vizsgált időszakban az MMKA-t finanszírozó és felügyelő minisztérium élén Hiller István, majd Réthelyi Miklós állt, a közalapítvány feje 2007-2010-ig Grunwalsky Ferenc volt, akit a kormányváltás után Kőrösi Zoltán követett. A főtitkári pozíciót Tóth Erzsébet töltötte be. Grunwalskyn és Tóthon kívül az MMKA nagy emberei közé tartozott még Vincze László gazdasági igazgató, és Szakácsi Lajos, a kontrolling osztály vezetője is.

Saját működésére az MMKA minden évben a költségvetési támogatási keret 8 százalékát fordíthatta volna, átlagosan évente 420 millió forintot. A közalapítvány ezt a szabályt három éven keresztül, 2007-2010-ig minden évben megszegte, és összesen 115 millió forinttal lépte túl a határt. A közalapítvány működésére ebben az időszakban, tehát négy év alatt összesen majdnem kétmilliárd forint ment el.

Az átlagosan 18 munkavállalót foglalkoztató MMKA-nál még a középfokú végzettségű titkárnő is álomfizetést kapott, havi bruttója a 600 ezer forintot is meghaladta. A kimagasló bérezésen felül a munkavállalóknak évi 175 ezer forint béren kívüli juttatás is járt, év végén pedig egyhavi fizetésnek megfelelő jutalom. A vezető beosztású munkavállalók a jutalmon felül még a teljes évi fizetésüket megkapták prémiumban: a közalapítvány jutalomra és prémiumra összesen 114 millió forintot kötött a vizsgált időszakban. A vezetők prémiumként összesen közel 72 millió forintot vihettek haza, pedig nem voltak sokan: 2006-2010 között két személy volt alkalmazottként vezető beosztásban. Ők ketten 2006-2010 között, tehát négy év alatt több mint 50 millió forint prémiumot kaptak.

Mivel azonban az MMKA vezetői közül többeket jogsértő módon, színlelt szerződésekkel foglalkoztattak, még nem tudtuk megállapítani hogy ezt a pénzt pontosan kik vihették haza.

A közalapítvány autókat is bérelt, kettőt állandóan, hatot pedig időszakosan – ez utóbbiakat olyanok is használhatták, akik sem munkaviszonyban, sem más jogviszonyban nem álltak az MMKA-val. Egyikük Tóth Erzsébet férje volt, ő az adófizetők pénzén autózhatott szerte az országban, „tekintettel arra, hogy a főtitkár jogosítvánnyal nem rendelkezik”. A közalapítvány összesen 4,6 millió forintnyi közpénzt szórt el az autóztatásra.

De jól jártak a választott képviselők is: a kuratórium elnökének, Grunwalsy Ferencnek, majd 2010-ben Kőrösi Zoltánnak a tiszteletdíja a mindenkori minimálbér nyolcszorosa, vagyis havi 5-600 ezer, évi 6-7 millió forint volt. A mindenkori minimálbérhez képest nyolcszoros szorzót kapott az Ellenőrző Bizottság elnöke, Lengyel László politológus fizetése is. A kuratórium tagjai, például Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, vagy Simó György, a Magyar Telekom akkori topmenedzsere a minimálbér hatszorosát kapták, ami havi 3-400 ezer, évi 4-5 millió forint volt.

A mozgóképes lenyúlás nagymesterei

Grunwalsky Ferenc 4 év alatt 25 millió forintot zsebelhetett be ily módon, ám ami még megdöbbentőbb, lemondása után gyorsan megkapta a Magyar Mozgókép Mestere díjat is, így  hiába távozott, továbbra is havi félmillió forintban részesült. Grunwalskytól ezt a pénzt  2011-ben megvonták. A Magyar Mozgókép Mestere díjat az MMKA a KEHI szerint szabálytalanul, a filmkészítésre szánt állami támogatásból osztogatta, holott a minisztérium és a közalapítvány között létrejött támogatási szerződések erre nem tartalmaztak forrást. A végösszeg tetemes, az MMKA összesen 753 millió forintot fizetett ki így.

Ráadásul Grunwalsky a díjat soron kívül, az Alapító Okirat megsértésével kapta, az ugyanis kimondja hogy egy évben csak egy személynek ítélhetik oda a díjat. Ehhez képest a kuratórium 2010-ben úgy döntött, hogy Rózsa János mellett a “szakmai közéletben végzett áldozatos munkájáért” Grunwalskyt is soron kívüli díjazásban részesíti.

“A soron kívüli díj adományozásával kapcsolatban a Kuratórium tagjai között sem volt teljes egyetértés. Egy kuratóriumi tag ugyanis aggályosnak vélte és etikátlannak minősítette a díj odaítélésével kapcsolatban, hogy a Kuratórium épp a saját elnökének díjazásáról hozzon döntést. Ennek ellenére a Kuratórium – egy tartózkodás mellett – 5 igen szavazattal Grunwalsky Ferenc soron kívüli díjazásáról döntött” – derül ki a KEHI-jelentésből. Az MMKA mintegy 85 millió forintot fizetett ki jogosulatlanul úgy, hogy bizonyos években egy személy helyett kettőnek is megítélte a díjjal járó havi félmillió forintot. Az MMKA a vizsgálatra reagálva észrevételként azt közölte, hogy a díj kifizetése fenntartói, vagyis a finanszírozó minisztérium utasítására történt.

Grunwalsky máskor is kapott pénzt szabálytalanul az általa vezetett közalapítványtól. Az MMKA 152 millió forintot adott Szomjas György A Nap utcai fiúk című filmjének elkészítésére, melynek Grunwalsky volt az operatőre. Ezt a pályázatot a KEHI összeférhetetlenség miatt jogsértőnek ítélte. Hasonló ügye már a KEHI által vizsgált időszak előtt, 2005-ben is volt Grunwalskynak, amikor az általa vezetett kuratórium 120 millió forintot ítélt meg egy olyan Jancsó-filmre, amelynek megintcsak Grunwalsky volt az operatőre.

Színlelt szerződéseket is feltárt a vizsgálat az MMKA-nál. Így dolgozott például Vincze László finanszírozási igazgató, aki saját (8. Dimenzió Kft.) és felesége (Landkerék Bt.) cégén keresztül is szerződött a közalapítvánnyal, ráadásul az is előfordult, hogy egyszerre mindkét helyről számlázott. Vincze a vizsgált időszakban legalább 80 millió forinttal gazdagodott, ebből 54 millióhoz úgy jutott, hogy a közalapítvány az ügylettel megsértette a közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályokat.

Ugyanilyen szisztémában, tehát a közbeszerzési eljárás szabályainak megsértésével kapott pénzt az MMKA főkönyvelő cége, a kontrolling-vezető cége, és számos további cég, köztük az a Molior-Invest Kft., amely az Eclipse-ügy számlagyárosaként elhíresült Ardai Barnabás vállalkozása. Az MMKA összesen 109 millió forintot fizetett ki a közbeszerzési eljárás jogsértő mellőzésével.

Vincze Lászlón kívül leplezett munkaszeződéssel foglalkoztatták Hegedűs Lászlót is (Füst-Kép Bt.), aki az MMKA külső kapcsolatainak szervezésével és filmterjesztési, támogatói tevékenységével foglalkozott. Hegedűs 2006. januárjában 400 ezer forint+áfa megbízási díjért dolgozott havonta, ami akkor is járt, ha nem végzett érdemi munkát. A megbízási díjat fél év múlva 1,1 millió forintra emelték, ám a 400 ezer forintos rendelkezésre állási díj ezután is maradt. Ahogy Vinczének, úgy Hegedűsnek is óránként 20 ezer forint volt a túlóradíja.

Ez viszont még mindig semmi. Az MMKA ugyanis 5 millió forintot fizetett ki teljesen indokolatlanul, bizonyos esetekben saját munkavállalói által jegyzett cégeknek pluszban olyan munkákra, amelyeket a belsős dolgozóknak kellett volna elvégezniük. Tóth Erzsébet főtitkár 2007. decemberében szerződést kötött a Digit-Verz Bt. képviseletében eljáró beltaggal, aki az MMKA munkavállalója, projekt elszámoltatója volt abban az időszakban. A szerződésben a Digit-Verz Bt. kizárólagos együttműködőjeként jelöltek meg egy olyan személyt, aki ebben az időszakban ugyancsak az MMKA teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalója volt pénzügyi előadói munkakörben.

“A szerződésben meghatározott feladatokat az MMKA saját szervezetébe tartozó munkaválllalók is elvégezhették volna, illetve munkaköri leírásuk alapján pontosan ezeknek a feladatoknak az ellátására voltak kötelesek. […] Felmerül a gyanú, hogy a fenti cselekménnyel elkövethették a Btk. 319. paragrafusának (1) bekezdésébe ütköző hűtlen kezelést” – áll a KEHI jelentésében.

Kamu tanulmányok, sikerdíj, Návai Anikó

A közalapítvány több mint 5 millió forintot fizetett ki a Citifund Kft.-nek és a Netvestor Kft.-nek két összecsapott tanulmányra, melyek “többségében közismert, nyilvános, bárki által hozzáférhető információkat, adatokat tartalmaztak”. 2008-ban 7 milliós sikerdíjat fizettek a Cinema Film Kft.-nek annak ellenére, hogy a cég a szerződésben vállaltakat nem teljesítette.

Update (2012. 11. 21.): Érintett cégek reakciói

Böszörményi Gábor (Mozinet Kft.): A KEHI által kifogásolt tanulmánnyal kapcsolatban a rendőrség is meghallgatott, mert az eredetileg 3 hónapos szerződésünket 3 hónappal meghosszabbította az MMKA, de a KEHI gyanújával ellentétben a második három hónapban is történt munkavégzés, továbbfejlesztettük az anyagot. 2008-2010-ben a mi tanulmányunk és javaslataink alapján működött együtt a HSC és a MAFILM, együtt hirdettek meg filmes szakemberképzési kurzusokat.

Garami Gábor (Cinema-Film Kft.): Az MMK szerződést kötött a Cinema-Filmmel, hogy amennyiben a 39. Magyar Filmszemlére 20 millió forintnál magasabb összegben biztosít támogatókat, úgy ezért meghatározott összegű sikerdíjban részesül. Ezek a támogatások azonban nem az MMK-hoz futottak be, hanem 8 millió forintos nagyságrendben közvetlenül a mi cégünkhöz a szemle gyártási támogatására, további három támogató pedig a díjátadó rendezvényen volt hajlandó díjat adni úgy, hogy a díjat a zsűri ítéli oda a díjazottnak, de a díjátadáson ők adják át egyenként 25-25 millió forint értékben. Tehát a szerződésben kikötött 20 millió forint helyett – a KEHI megállapitásaival ellentétben – a Cinema-Film Kft. a közvetlen pénzügyi támogatás és a közvetett díjtámogatás együttes eredményeként 83 millió forint támogatást hozott a szemlére.

Külön érdemes megemlíteni még Návai Anikó „újságírót”, aki tavaly sértődötten vette tudomásul, hogy nem kap több pénzt az MMKA-tól. A KEHI-jelentésből kiderül, hogy Návai ugyanazt a munkát kifizettette egyrészt az MMKA tulajdonában álló Filmunió Kft.-vel, másrészt magával MMKA-val is. “Az MMKA 2009. március 16-án kötött szeződést a Navai Enterprises-szal a magyar filmszakmának a Location Trade Show kiállításon történő képviselete tárgyában, annak ellenére, hogy ennek a feladatnak az ellátását már a Filmunió Kft. is vállalta a támogatási szerződés alapján, ezért a Navai Enterprises-szal történt szerződéskötés nem volt indokolt. A vizsgálat a rendelkezésre álló dokumentumokból megállapította, hogy a Navai Enterprises a megbízás teljesítéséről ugyanazt a beszámolót adta át az MMKA és a Filmunió Kft. részére” – nyomozta ki a KEHI.

Cikksorozatunk következő részében emeljük a tétet, és megmutatjuk hogyan kaphatott a magyar filmes szakma krémje jogsértő módon, milliárdos nagyságrendben állami támogatásokat az MMKA velejéig korrupt rendszerén keresztül.

Oroszi Babett – Bodoky Tamás

(Címlapkép: Kovács Gergely. Folytatjuk.)

További cikkeink az MMKA korrupciós ügyeiről:

KEHI-vizsgálat a milliárdos filmtámogatásokról: itt a vezetői összefoglaló

MagyarLeaks: Itt az eltitkolt MMKA átvilágítási jelentés

 

Megosztás