Politikai játszmák kereszttüzébe került Ukrajna megsegítése az amerikai kongresszusban

Akarva-akaratlanul az amerikai republikánusok bizonyulnak eddig Putyin leghatékonyabb szövetségeseinek, a kongresszusi játszmák miatt hetek óta állnak az Ukrajnának – valamint Izraelnek és Tajvannak – szánt katonai támogatások. Biden és a demokraták nyitottak rá, hogy a katonai csomag megszavazásáért cserébe szigorítsák bevándorlási törvényeket is, de a megegyezés bizonytalan, ahogy Donald Trump egyes szövetségesei azzal kalkulálnak, hogy a közelgő választásokon ők akkor járnak jobban, ha nem javul a helyzet a határon.

A 2022-es orosz invázió kezdetétől a tavalyi év végéig messze az Egyesült Államok volt Ukrajna legnagyobb támogatója: az elmúlt két évben több mint 47 milliárd dollár értékben szállítottak felszereléseket az ukrán fegyveres erőknek. Ez pénzértékben több, mint a másik 9 fő támogató ország által küldött felszerelés értéke összeadva.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Szenátusi blokk

Az amerikai katonai segélyt a 2022-es és 2023-as költségvetési évben leginkább a törvényhozás által megszavazott költségvetés-módosításokon keresztül tudták finanszírozni, ezek teljes összege 48,7 milliárd dollár volt. A támogatási csomag lényege az volt, hogy az amerikai fegyveres erők a meglévő készletekből adtak át katonai eszközöket Ukrajnának, a pénzforrás pedig arra kellett, hogy ezeket a készleteket újra fel tudják tölteni.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az amerikai kongresszus ülésén 2022 decemberében (forrás: CNN képernyőfotó)

2022-ben a Kongresszuson még gond nélkül, kétpárti támogatással átment a segélycsomag, azonban az abban meghatározott keretet mostanra nagyrészt ki is merítették a Kijevnek küldött felszerelések, miközben a háború változatlan intenzitással folytatódott. Ahhoz, hogy Ukrajna tovább tudja folytatni a védekezést az orosz támadások ellen, további támogatásokra van szüksége, ezért

az amerikai kormány meg is kezdte egy új, 2024-es csomag előkészítését – ez azonban az előző akcióval szemben belpolitikai játszmák eszközévé vált.

A Biden-adminisztráció 2024-re tervezett, több mint 100 milliárd dolláros katonai csomagját (ezen belül 60 milliárd dollárba kerülnének az Ukrajnának járó fegyverek) már több mint egy hónapja blokkolják a Kongresszus (annak két kamarája, a Szenátus és a Képviselőház) republikánus képviselői. Eközben a korábbi segélycsomag kerete gyakorlatilag kimerült, emiatt ebben az évben az Egyesült Államok olyan létfontosságú felszerelést sem szállított még, mint például légvédelmi rakétákat vagy tüzérségi lőszert.

A magyar lobbi is szerephez jutott

Az amerikai fordulatnak van magyar vonatkozása is: december 10-én a Guardian hírportál arról számolt be, hogy az Orbán-kormányhoz köthető szereplők (a portál értesülései szerint a washingtoni magyar nagykövetség és a Külügyi Intézet munkatársai) egy szakmai rendezvény ürügyén republikánus képviselőknél lobbiztak, és arról győzködték őket, hogy akadályozzák meg a Biden-adminisztráció Ukrajnának tervezett katonai segítségnyújtását. Az akció a lap szerint nem kizárólag magyar szervezésű, hanem az amerikai jobboldal egyik fontos think-tankje, a Heritage Foundation támogatását élvezi.

2023-ban, különösen az ukrán déli ellenoffenzíva elakadása után sokszor lehetett arról hallani, hogy csökkent azok száma Amerikában, akik folytatnák Ukrajna támogatását, ez azonban csak részben ad magyarázatot a történtekre. Több felmérés is azt mutatta, hogy az amerikai választók növekvő hányada látja túl soknak az Ukrajnának küldött segítség mértékét, különösen a republikánus szavazók és a párt nélküliek. Ugyanakkor a Ronald Reagan intézet novemberben megjelent felmérése szerint az amerikaiak 59 százaléka továbbra is támogatja, hogy Ukrajnának katonai segítséget nyújtson az Egyesült Államok, és 76 százalék amerikai nemzetbiztonsági érdeknek nevezte, hogy Oroszország ne nyerje meg a háborút.

Káoszt hozott a pártok marakodása

A csökkenő lakossági támogatás mellett legalább ennyire fontos az, hogy a választási évhez közeledve teljesen elmérgesedett a légkör a Kongresszusban. A probléma egyik első látványos jele a korábbi házelnök, Kevin McCarthy bukása volt. McCarthy azután kapta meg a Képviselőházban a házelnöki posztot, hogy a 2022 novemberi félidős választásokon a republikánusok enyhe többséget szereztek.

Kevin McCarthy (jobbra), a Képviselőház volt elnöke Joe Biden jelenlegi amerikai elnökkel (forrás: Wikimedia Commons)

McCarthy a kezdetektől fogva nehezen jött ki a párt szélsőjobboldalát alkotó, Donald Trump feltétlen híveiből álló Freedom Caucus képviselőcsoporttal (ennek a körnek emblematikus tagjai Madison Cawthorn és Marjorie Taylor Greene, akik nyíltan szimpatizálnak Oroszországgal). Olyannyira, hogy ez a kör kezdetben nem is volt hajlandó leszavazni rá, és reálisnak tűnt, hogy kivételesen nem a legnagyobb frakció, hanem a kisebbségi demokraták adják a házelnököt.

Végül a republikánus párton belül nyílt konfliktushoz vezetett, amikor a Képviselőházban McCarthy tető alá hozott egy kétoldali megállapodást a szövetségi költségvetés kiigazításáról, elkerülve a szövetségi állam részleges leállását pénzhiány miatt – a szélsőjobboldali képviselők ugyanis azt remélték, hogy a kormányzati szolgáltatások megbénításával tudnak keresztbe tenni Bidenéknek. A vita miatt végül a Freedom Caucus tagjai kezdeményezték McCarthy leváltását.

A szavazáson aztán a demokrata képviselők együtt szavaztak a radikális republikánusokkal, így McCarthy elvesztette a házelnökséget.

A Demokraták szempontjából jó ötletnek tűnhetett, hogy a mélyítsék a republikánus belharcot, és a házelnök megbuktatásával gyengítsék a rivális párt presztízsét. Aminek nagyon nem kedvezett az incidens, az a kétpárti együttműködés olt – különösen, hogy McCarthy-t egy a Trump-táborhoz közel álló politikus, Mike Johnson követte a házelnöki poszton. Ugyanis a fontos törvényeket, például a költségvetési előirányzatokat csak ilyen módon, 60 százalékos többséggel lehet megszavazni. Mivel általában egyik pártnak sincs ekkora többsége, a javaslatok elfogadásához a rivális párt képviselőinek legalább egy részét át kell csábítani.

Egy visszautasíthatatlan ajánlat

Miközben a Kongresszusban eluralkodott a káosz, kimerülőben voltak az Ukrajnának nyújtható eszközök. Bidenék is látták, hogy önmagában az Ukrajnának való juttatás a republikánusok között nem a legjobb hívószó, ezért az újabb segélycsomagot összekötötték Izrael és Tajvan támogatásával (Izraelt feltétlenül támogatják az evangéliumi keresztények; Tajvan támogatása szintén hagyományosan jobboldali ügy Amerikában, ráadásul Trump elnöksége alatt tovább romlott az amerikai-kínai viszony).

Az árukapcsolás ellenére a csomag elakadt a törvényhozásban. Különösen rossz hír, hogy a csomagot már a Szenátusban leszavazták az ellenzékiek, hiszen itt számítottak kisebb ellenállásra – a Szenátusban ülő tradicionális republikánusok elvileg támogatják az Oroszországgal szembeni keményebb fellépést. A decemberben benyújtott új csomag vitáján azonban a republikánusok (köztük a szenátusi és képviselőházi elnökök) már

új feltételekhez, az idegenrendészeti rendszer reformjához és az illegális bevándorlás elleni szigorúbb törvényekhez kötötték az újabb segélyek támogatását.

A zsarolásban nem nehéz felismerni ugyanazt a retorikát, amit az elnökválasztásért kampányoló jelöltek is alkalmaznak: a Biden-adminisztrációt azért bírálják, mert Ukrajna támogatása mellett úgymond elhanyagolja a hazai ügyeket, például az illegális bevándorlás problémáját az amerikai-mexikói határon.

Mitch McConnell (balra) és Mike Johnson (forrás: Wikimedia Commons)

A bevándorlásügy valóban Joe Biden kormányának egyik gyenge pontja: felmérések szerint a szavazók több mint 60 százaléka elégedetlen e téren a Fehér Ház teljesítményével. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a republikánusok által követelt idegenrendészeti reform megvalósítása akár javíthatná is Biden újraválasztási esélyeit – ennek is köszönhető, hogy a képviselők el is kezdték egy szigorúbb bevándorlási-idegenrendészeti szabályozás előkészítését, és az elnök is jelezte, hogy kész komoly engedményeket tenni e téren.

Januárban a Demokrata Párt egyik veterán stratégája, Jim Manley úgy nyilatkozott „nettó előny lenne” Bidenék számára, ha a választási évben fel tudnának mutatni egy idegenrendészeti reformot. Látszólag tehát a republikánus törvényhozók a katonai segély és a bevándorlásügyi szigorítás összekötésével olyan kártyát adtak Biden kezébe, amivel egyszerre átviheti külpolitikai programját és növelheti a népszerűségét egy eddig problémás területen.

Törvénykezés helyett hatalomtechnika

Éppen ez lehet az egyik fő gátja annak, hogy az összekötött katonai-idegenrendészeti csomag átmenjen a Kongresszuson. Az nyilvánvaló, hogy a Republikánus Párton belül az amerikai szövetségesek (Ukrajna, Izrael, Tajvan) támogatása háttérbe szorult a bevándorlásügy mögött, azonban egyre inkább erősödnek azok a hangok is, amelyek a sürgős bevándorlási reformot is másodlagossá teszik a pártpolitikai érdek – elsősorban az elnökválasztási siker – mögött.

A törésvonal a republikánusok szenátusi vezetője, Mitch McConnell és a képviselőházi elnök, Johnson között húzódik. McConnell tábora a törvényhozásban próbál sikert elérni: a szenátor helyettese, John Thune januárban azt hangsúlyozta,

„ez egy egyedülálló pillanat az időben. Lehetőségünk van arra, hogy az elmúlt 40 év legkonzervatívabb határpolitikáját hozzuk meg.”

McConnell álláspontja a klasszikus amerikai törvényhozó politikát tükrözi, ahol a pártok különböző alkukkal alakítják saját programjuknak megfelelően a törvényeket. Ezzel áll szemben a Mike Johnson nevével fémjelzett tábor, amely egyre jobban elutasítja a kétpárti megegyezést a határ ügyében.

Színre lép Trump

Johnson a tárgyalások során különböző indokokkal söpörte le a demokrata ajánlatokat, ezeket a New York Magazine elemzése szerint jóhiszeműen értelmezhetjük úgy, hogy a republikánusok nem bíznak Bidenben, hogy valóban eléggé megszigorítja majd az idegenrendészeti rendszert. Azonban a lap szerint Johnson makacsságának egyszerűbb magyarázata az, hogy a választási évben fenn akarják tartani a határ menti „válságot”, hogy azt kampánytémaként használhassák az elnökválasztáson, hogy végül Donald Trumpot visszajuttathassák a Fehér Házba. Ez egyre reálisabb lehetőségnek tűnik, hiszen a korábbi elnök magabiztosan vezet a republikánus előválasztásokon, és az elnökválasztáson is jó esélyekkel indul Joe Biden ellen.

Maga Trump januárban szintén a határalku ellen szólalt fel, azzal az indokkal, hogy nincs értelme megegyezni, ha nem teljesítik minden követelésüket. És egyébként is, fölösleges most alkut kötni, hiszen jövőre úgyis Trump lesz az elnök, és majd egyedül megoldja a migrációs válságot – a HuffPost forrásai szerint Trump ezzel az érveléssel győzködte a képviselőket, hogy utasítsák el a kétpárti megállapodást.

Johnson egyébként többször kijelentette, támogatja Ukrajna további megsegítését valamilyen megegyezés keretében, a republikánus jobbszélről hatalmas nyomás nehezedik rá, közülük néhányan már azzal fenyegetőztek, hogy elődjéhez hasonlóan az ő elmozdításáról is szavazást indítanak, ha lepaktál a demokratákkal. A Demokraták erre a Politico forrásai szerint felvetették, hogy egy ilyen szavazás esetén újraválasztják Johnsont házelnöknek, ha támogatja a 100 milliárdos külföldi segélycsomagot.

Kétélű választási fegyver

A „klasszikus” törvényhozók ezzel szemben azzal érvelnek, hogy ha most van rá az utolsó esély, hogy sikerül átvinni az idegenrendészeti rendszer szigorítását, a külföldi segítségnyújtásért cserébe – ez pedig problémát jelenthet egy jövőbeli republikánus adminisztrációnak. John Thune rámutatott, hogy ha egy republikánus elnök, például Trump később szigorítani akarná a határvédelmi rendszert, ahhoz neki is szüksége lesz a demokrata törvényhozók szavazataira is, amiket aligha tud majd megszerezni. Vagyis félő, hogy a kampánytémának kiváló migrációs válság ráég egy esetleges második Trump-adminisztrációra is.

Januárban zárt ajtók mögött folytatódtak a tárgyalások, amelyekről ellentmondásos hírek szivárognak ki. Január 22-én arról szóltak a hírek, hogy közel a megegyezés, és más csak részletkérdésekről folyik a vita. Január 24-ére azonban újra patthelyzet alakult ki – jelentős részben annak köszönhetően, hogy Trump és szövetségesei fokozták a nyomást a képviselőkön.

A helyzet odáig fajult, hogy egyes kongresszusi források szerint a bevándorlásügy kapcsán már egyáltalán nem is várható megegyezés.

McConnell már azt is felvetette, hogy szétválasszák az ukrán segélycsomag és az idegenrendészeti reform ügyét – ez különösen bizarr fejlemény, hiszen éppen ő kezdeményezte korábban a két javaslat összekötését. Ugyanakkor mostanra lehet, hogy Ukrajna támogatását egyedül (esetleg Tajvan és Izrael támogatásával közösen) nagyobb eséllyel szavazzák meg a republikánusok, mint egy olyan reformot, ami esetleg enyhíthetné a Biden számára kellemetlen migrációs válságot.

Felbátorította az oroszokat a csökkenő támogatás Ukrajnának

Az új csomag elakadásával már látható módon csökkentek Ukrajna védelmi képességei. Több ukrán katonai egység és a Pentagon is arról számolt be, hogy a hadianyag-utánpótlás bizonytalansága miatt takarékoskodniuk kell a lőszerrel. Különösen aggasztó lehet a Patriot légvédelmi rakéta-készletek elapadása, hiszen ezek nélkül az orosz légierő nagyjából szabad kezet kapna az ukrán városok és infrastruktúra pusztításához.

Az elmúlt hónapok azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a nyugati támogatás elmaradozása egyáltalán nem vezet az orosz agresszió csökkenéséhez, a történtek inkább felbátorították a megszállókat: újévkor Oroszország a háború legnagyobb rakétacsapás-sorozatát indította ukrán városok ellen. Ezt megelőzően az oroszok új szárazföldi offenzívát indítottak a front több szakaszán, például Avgyijivka körül. A donyecki város körül októbertől a háború eddigi talán legintenzívebb támadásai zajlottak, az oroszok hatalmas jármű- és élőerő-veszteség árán szereztek területeket.

Fegyver lenne elég

A kongresszusi ellenállás mellett ugyanakkor a Fehér Háznak vannak még lehetőségei Ukrajna katonai támogatásának folytatására, bár ezek eltörpülnek a korábbi katonai segélycsomagok mellett. Az egyik ilyen az elnöki lehívás intézménye (Presidential Drawdown Authority), ami lehetővé teszi, hogy az elnök saját hatáskörben nyújtson támogatást más államoknak egy a kongresszus által meghatározott keretből. Az aktuális lehívási keretből mostanra még maradt mintegy 4 milliárd dollár, amit még felhasználhatnak Ukrajna támogatására (december végén élt is ezzel a lehetőséggel a Fehér Ház, ekkor 250 milliót használt fel a keretből).

Ukrán katonák amerikai Bradley lövészpáncélossal (forrás: Ukrinform/NurPhoto via Getty Images)

A probléma, hogy ha Biden az elnöki lehívást használja, akkor az átadott fegyverek nem kerülnek pótlásra (hiszen még nem áll rendelkezésre ilyen célra költségvetési forrás). A gyakorlatban azonban korántsem biztos, hogy valóban romlik az amerikai fegyveres erők felszereltsége: az elmúlt két évben

Ukrajna nem a sereg aktív, legmodernebb állományából kapott fegyvereket, hanem már régóta a raktárakban porosodó, leselejtezésre váró készletekből

(jó példa erre a ’80-as évekből megmaradt Bradley lövészpáncélosok átadása). A költségvetési forrásokból ezeket a készleteket töltik újra frissen gyártott, modernebb eszközökkel.

Ukrajnához kerülhetnek a befagyasztott orosz vagyonok

A Voice of America által idézett szakértők szerint tényleges akadálya nincs annak, hogy Ukrajna továbbra is kapjon eszközöket ezekből a készletekből. Tekintve, hogy Ukrajna támogatása eddig az éves amerikai katonai büdzsé (2023-ban 816,7 milliárd dollár) kevesebb, mint százalékát tette ki, aligha fenyegeti az amerikai hadsereget az a veszély, hogy kifogy a fegyverekből.

További eszköz a szövetséges államok bevonása: decemberben Japán bejelentette, hogy Patriot rakétákat ad el az Egyesült Államoknak, hogy azokat tovább lehessen adni Ukrajnának. Január 23-án a NATO jelentett be egy 1,3 milliárd dolláros kollektív szerződést Ukrajnának történő lőszerbeszerzésre. Az elmúlt hónapokban egyes európai NATO-tagállamok egyénileg is fokozták Ukrajna támogatását, januárban például az Egyesült Királyság az eddigi legnagyobb segélycsomagját jelentette be, 3,2 milliárd dollár értékben.

Ukrajna finanszírozásának új eszköze lehet továbbá a szankciók során befagyasztott orosz vagyonok felhasználása.

A szankciókat bevezető országokban együttesen mintegy 300 milliárd dollárt fogyasztottak be, főleg a háborúban résztvevő cégek, magánszemélyek, illetve az orosz állam vagyonát. A háború elhúzódásával erősödnek azok a hangok, melyek szerint ezeket a pénzeket valamilyen módon Ukrajna támogatására kellene fordítani, konkrét lépést azonban még alig lehetett látni. Ebbe az irányba mutat azonban az amerikai kongresszus elé kerülő „Az ukránok gazdasági jólétének és lehetőségeinek újjáépítéséről szóló törvény” (REPO törvény). A REPO január 24-én, kétpárti támogatással ment át a szenátus külügyi bizottságán, és ha bekerül a törvénykönyvekbe, lehetővé teszi Washington számára, hogy először foglalja le azokat a vagyonokat (mintegy 6 milliárd dollárt), amit az orosz jegybank amerikai bankokban helyezett el, és azokat az ukrajnai újjáépítésre fordítsa.

Zubor Zalán

Címlapkép: Átlátszó montázs