Putyin Oroszországában a fiataloknak sem könnyű – mobilos videók a mindennapokról

Orosz tizenéves fiatalok mindennapjai, közösségi oldalakra feltöltött amatőr videókon keresztül bemutatva: nagyon leegyszerűsítve erről szól a Kiáltvány a gyerekekért (Manifesto) című orosz dokumentumfilm. A háttérben azonban ennél sokkal több húzódik, mert a putyini rendszert és a közösségi oldalak térnyerésének riasztó oldalait mind-mind beleszövi a rendező az alig több mint egy órás alkotásba. A film premierje január 27-én lesz a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF).

A Kiáltvány a gyerekekért úgy kezdődik, ahogy akármelyik másik, fiatalokról szóló dokumentumfilm, a képsorok és a történések a világon bárhol játszódhatnának. Tinédzserek reggeli készülődés közben, iskolába indulás, házi feladat, osztálytársakkal való beszélgetés, tanórák, játék, felelés – tizenévesek átlagos mindennapjai. Az egyetlen különbség, hogy a szereplők – akiknek legtöbbször a nevét sem tudjuk, és semmilyen más információt nem ismerünk meg róluk – minden pillanatát dokumentálják ezeknek a látszólag eseménytelen mindennapoknak.

Aztán megszólalnak a szirénák és elkezdődnek a légvédelmi gyakorlatok. „Háborúsat játszottunk, és erre itt van” – mondja egy maximum ötödikesnek kinéző orosz fiú az egyik videóban. Mert ahogy halad előre a játékidő, úgy sűrűsödnek az események is, sőt, az erőszak is egyre inkább felszínre kerül. A verbális agressziótól, a diákokkal vállalhatatlan hangnemben beszélő tanároktól gyorsan eljutunk a konkrét fizikai erőszakig, a pofonig és verésig.

A fiataloknak tanórán kell hallaniuk a „gonosz Európai Unió és a Nyugat” ördögi terveiről, Oroszország fenyegetettségéről, és a csodálatos vezető, Vlagyimir Putyin tetteiről.

Síró lány a kamera előtt, nagyjából tizedikes lehet: „Kirúgtak az óráról, mert azt mondtam, ne beszéljünk politikáról.”

És innen már gyakorlatilag nincs megállás: láthatunk iskolai lövöldözést élőben közvetítve, tizenéves fiatalokat, akik arról beszélnek, miért „elkerülhetetlen szerintük a forradalom”, és miért fontos részt venni a börtönbe zárt Alekszej Navalnij hívei által szervezett megmozdulásokon, amelyek három éve, 2021 január végén kezdődtek.

Olyan felvételeket is bemutat a rendező, amelyeken csecsen fiatalok kérnek bocsánatot – láthatóan nem saját akaratukból –, amiért Ramzan Kadirov autokrata vezető ellen tiltakoztak vagy csupán becsmérlő kijelentéseket tettek rá.

Az alig több mint egyórás film komoly kihívás elé állítja a nézőt, már csak a téma súlyossága miatt is. Másrészt pedig olyan gyorsan követik egymást az amatőr, fiatalok által felvett, gyakran nagyon változó minőségű videók, annyi különböző szereplőt látunk, és annyiféle téma előkerül, hogy bőven hosszabbnak érződik a játékidő.

BIDF 2024 – Kiáltvány a gyerekekért | Manifesto (trailer) from BIDF on Vimeo.

A film rendezője, Angie Vinchito ráadásul egyetlen bemutatott videórészlethez sem fűz magyarázatot, nincsen narráció, kontextus, sőt, az átkötés is teljesen hiányzik a különféle témák és történések között. Az egyetlen rendezőelv, hogy mindegyik képsor, amit látunk, felkerült az internetre, és gyakran igen sokan meg is nézték őket.

A dokumentumfilm lényegében olyan, mintha valaki egy órán keresztül a közösségi oldalak videóinak legsötétebb bugyraiban merülne el.

Mindezek ellenére mégsem beszélhetünk arról, hogy hiányozna a koncepció. A film sikeresen megugorja azt a korántsem egyszerű feladatot, hogy a zűrzavarból egy gondosan felépített történet bontakozzék ki. A látszólag ártalmatlan és eseménytelen napi vlogoktól fokozatosan jutunk el az erőszakos cselekedetekig, az Oroszországban élő fiatalok mindennapjait behálózó politikáig, ami olykor tragédiát okoz.

Idén 2024. január 27. és február 4. között kerül megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF), amely a világ legfrissebb, nemzetközi sikereket elért egész estés dokumentumfilmjeit mutatja be Budapesten a Cinema City Mammut moziban és 10 városban országszerte. Az immár 10. születésnapját ünneplő fesztiválon 6 szekcióban 45 filmet tekinthetnek meg az érdeklődők, köztük a Kiáltvány a gyerekekért (Manifesto) című alkotást.

A film egyszerre szól arról, hogy milyen az orosz tizenévesek élete a jelenlegi politikai rendszerben, hogy az erőszak hogyan gyűrűzhet tovább a mindennapokban, de arról is mesél, hogy az okostelefonnal a kezükben felnövő fiatalok életében már nagyon más kihívások és prioritások vannak, mint a korábbi generációkéban.

Sőt, valamennyire bepillantást enged abba is, hogy mi járhat ezeknek a fiataloknak a fejében: „Még mindig nem értem, a szülők miért nem értik meg, hogy már mások vagyunk, mint azelőtt.”

A Kiáltvány a gyerekekért nem egy könnyen nézhető film, de az is biztos, hogy megnézése után sokáig velünk marad. Főleg, mivel feloldás, megnyugtató végkifejlet egyáltalán nincs – éppúgy, ahogy a való élet sem szolgál mindig ezzel.

Szopkó Zita

Címlapkép: Részlet a filmből (forrás: BIDF)