Így jelennek meg a magyar nyelvű hírmédiában az orosz dezinformációs propagandagépezet trükkös hazugságai

Az orosz dezinformációt terjesztő szájtok csak nagyon ritkán gyártanak eredeti tartalmat. Nagyrészt „nyugati” híroldalak cikkeit használják fel álhíreik elkészítéséhez – egy-két rafinált technika révén azonban teljesen meg tudják változtatni az eredeti cikk mondanivalóját. Az elmúlt hónapokban arra vállalkoztunk, hogy feltérképezzük, pontosan kik és milyen logika alapján gyártják Magyarországon a Kreml narratíváit erősítő, hírnek kinéző tartalmaikat.  

Július végén egy sokkoló hír jelent meg az egyik legolvasottabb magyar portálon: hatalmas hadgyakorlatra készül Oroszország Latin-Amerikában – tudósított az Index. A hírt nem sokkal később a Mandiner, az Origo, a Magyar Nemzet és a Blikk is leközölte – igaz, egy fokkal enyhébb címmel.  

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Július 23-a reggelén a munkába menet vagy kávézás közben a Facebookját görgető olvasónak minden oka meglehetett arra, hogy görcsbe ránduljon a gyomra, hiszen az ukrán-orosz háborút kísérő feszült nemzetközi légkörben egy, az Egyesült Államok közelében tartott hatalmas hadgyakorlat rendkívüli kockázatokat hordozna magában. Az Index posztját illusztráló végeláthatatlan harckocsisor csak tovább erősíthette az olvasó aggályait. 

Az Indexen megjelent tartalom köszönőviszonyban sincs a valósággal. A hír által „hatalmas hadgyakorlatként” emlegetett esemény gyakorlatilag egy katonai „játék határok nélkül”, amit Oroszország évek óta arra használ, hogy megmutassa: vannak még barátai. A ’Nemzetközi Hadijáték’ Venezuelában megrendezett versenyszámára – amelynek idejére az Index állítása szerint „Oroszország, Kína és Irán is a tengerentúlra telepíti hadseregét” – 11 fős csapatokkal lehetett benevezni.

Az orosz védelmi minisztérium honlapján a csapat összetétele is meg van határozva: egy csapatvezető, egy játékvezető, négy fő- és egy tartalékos mesterlövész, egy orvos, egy pszichológus és egy tolmács vehetett részt a sporteseményen. Könnyen megtippelhető, hogy a cikket illusztráló végeláthatatlan harckocsisorok felett lobogó kínai és orosz zászlókat ábrázoló képnek sincs sok köze a valós eseményhez. A kép Oroszországban készült – egy 4 évvel ezelőtti hadgyakorlaton.   

Az Index cikkét ábrázoló kép az orosz elnök honlapjáról származik és a VOSTOK 2018 elnevezésű nagyszabású hadgyakorlaton készült. (Forrás: kremlin.ru/ screenshot)

A szakasznyi katonából hadsereget hazudó tartalmak eredetileg álhíreket terjesztő sufni-oldalakon bukkantak fel. Kérdés, hogy kerülhetett át ezekről a hitelesnek korántsem nevezhető szájtokról ez a rendkívül könnyen ellenőrizhető „hír” a havonta mintegy másfél millió ember által olvasott Index hasábjaira.   

Az álhírterjesztő sufni-szájtok 

A Kreml érdekeinek megfelelő álhírek magyar nyelvű forrásai jellemzően olyan oldalak, amikről gyakorlatilag semmit sem lehet tudni. Általában sem finanszírozási hátterük, sem szerkesztőik, tulajdonosaik kilétével kapcsolatban nem közölnek információt. Ezek a sufni-szájtok tűnnek az orosz érdekeket közvetlenül képviselő „álhírszolgáltatóknak”. 

Magyarországon két ismertebb álhírgyártó- és terjesztő weboldal működik: az oroszhirek.hu és a vadhajtasok.hu. Ezek az oldalak rendszeresen közlik le szó szerint az EU-ban dezinformációs tevékenységük miatt letiltott orosz hírszolgáltatókról (RT, Sputnik News) származó anyagokat.  Az ismertebb szájtok tevékenységét számos slamposan összeeszkábált weboldal (például a maivilag.com vagy a hirextra.info) egészíti ki.

Ezek az álhíroldalak szinte kizárólag a Facebookon fejtik ki a működésüket. Valószínűleg csak azért tartanak fent weboldalakat, hogy egy rendes hír látszatát tudják kelteni, amikor megosztják a tartalmaikat a különböző Facebook csoportokban. A különböző álhíroldalak között erős interakció figyelhető meg. Egy „hír” jellemzően minimum két-három szájton is megjelenik, gyakran azonos szöveggel.

A dezinformációs ökoszisztéma azonban nem csak önmagán belül osztja meg és terjeszti a sufni-szájtok által fabrikált álhíreket, hanem ezeket olykor néhány Fidesz-közeli sajtóorgánum (Origo, Magyar Nemzet, HírTV, Mandiner, Pesti Srácok), sőt a közmédia (hirado.hu) is átveszi.

Az elmúlt hónapokban arra vállalkoztunk, hogy feltérképezzük: pontosan milyen logika alapján gyártja hírnek kinéző tartalmait ez a komplex dezinformációs rendszer. Több száz orosz hamishír átrágása után arra a következtetésre jutottunk, hogy a hamishír-terjesztő szájtokon megjelenő tartalmak nagyrészt pont ugyanabból a híranyagból építkeznek, mint amit bármely más híroldalon olvasni lehet.

A dezinformációs szájtok rendszeresen közlik le a 444, a Telex és a Portfólió cikkeit, vagy publikálnak fordításokat a „nyugati sajtó” tartalmaiból. A turpisság az apró, olykor csak szerkesztői figyelmetlenségnek, ártatlan kattintáshajhászásnak tűnő változtatásokban rejlik, amelyek képesek arra, hogy teljesen megváltoztassák a hír mondanivalóját, és ezáltal az olvasók fejében egy Moszkvának kedves világkép csiráit ültessék el. 

Az orosz dezinformációt terjesztő sufni-szájtok mesterien képesek kihasználni a magyar újságírói gyakorlat minőségbeli hiányosságait, így sokszor azt a látszatot keltik, hogy egy egyszerű hiba áll a félretájékoztatás hátterében. A „hibák” szisztematikus alkalmazása azonban egyértelműen egy bevett gyakorlat meglétére utal. Az alábbiakban a leggyakrabban alkalmazott álhírszerkesztési praktikákat fogjuk bemutatni egy-egy ütősebb példán keresztül. 

Bolhából elefántot

Gyakran egy egyszerű általánosítás is elég ahhoz, hogy az álhírportálok sokkal drasztikusabb színben tüntessenek fel egy eseményt, mint az a valóságban zajlott. Ez a technika gyakorlatilag úgy működik, mint egy jó horrorfilm: minél kevesebb részletet árulnak el, annál több tere marad a képzeletnek. A módszert leggyakrabban bizonyos csoportok (tüntetők, dezertáló katonák, elégedetlen lakosság) számának felnagyítására használják. 

Az álhíreket gyártó oldalak egy időben rátaláltak az ukrán elnök honlapján kezdeményezhető e-petíciók intézményére. Ezeket a petíciókat bármelyik ukrán állampolgár kezdeményezheti és aláírhatja az interneten keresztül. Amennyiben sikerül több mint 25 ezer aláírást összegyűjteni, az elnök köteles megfontolni a petícióban kérteket. Ez aranybányát jelent az álhír-oldalak számára, hiszen a néha abszurd petíciók tökéletes alkalmat szolgáltattak arra, hogy az ukránokat őrültnek, gyerekesnek, vagy szánalmasnak ábrázolják.

Az álhíroldalak olyan megtévesztő állításokat tettek, amelyekből nem derült ki, hogy ezeket a petíciókat pontosan hányan írták alá, így azt a látszatot tudták kelteni, hogy az ukránok nagy része Boris Johnsont jelölné miniszterelnökének (a cikk szövegéből kiderül, hogy a petíciót a cikk írásának időpontjában 81 ember írta alá a 40 milliós Ukrajnából), vagy Hetymannak akarja kinevezni Zelenszkijt (ezt máig 1618-an írták alá), vagy éppen elhallgatták a petíció tényét és azt állították, hogy a pornográf tartalmak legalizálása Zelenszkij ötlete volt.  

Az ukrán elnökség honlapján megjelent petíciókból előszeretettel ihletődnek a hamishír-gyártók (Forrás: origo.hu, vadhajtasok.hu, pestrisracok.hu)

Egy kép többet mond száz szónál 

Mint a lenti ábrán is látszik, a legtöbb olvasó a Facebookon keresztül jut el a dezinformációs portálok cikkeihez. A kisebb, elszigeteltebb portálok (az ábrán: elemi.hu, maivilág.com és itthonrolhaza.hu) esetében ez hatványozottan igaz.  Az ábra a SimilarWeb adatai lapján készült:

Ezek az álhíroldalak akkor terjesztik hatékonyan az orosz dezinformációt, ha minél több felhasználó hírfolyamán tudják megjeleníteni a tartalmaikat. Mivel sokkal kisebb azoknak az aránya, akik belekattintanak a hírbe, mint azoknak, akik csak a cím elolvasásáig jutnak el, a félretájékoztatáshoz néha elegendő, ha csupán a címet írják át. A maivilag.com dezinformációs oldal egyik „hírére” érkező kommentek kiválóan illusztrálják, hogy ez az egyszerű technika mennyire működőképes lehet.  

A tartalom az ukrán állami tulajdonú Naftogaz gázipari vállalat vezetőjének kijelentését idézi, aki szerint Ukrajnának 10 milliárd dollárra lenne szüksége ahhoz, hogy pótolni tudja a háború miatt csökkent gázellátást. A cikk címe azonban már elfelejti megemlíteni, hogy a kijelentés a Naftogaz vezetőjétől származik, helyette Zelenszkij képével illusztrálja az „Üzenet Ukrajnából: nem lesz elég gázunk kellene 10 milliárd dollár” című tartalmat. Annak ellenére, hogy a „hír” szövegéből egyértelműen kiderül, hogy a kijelentés nem az ukrán államfő szájából hangzott el, a kommentelők tömegesen gondolják azt, hogy az állítás Zelenszkijtől származik.   

Néhány példa a maivilag.com posztjára érkezett kommentekből (Forrás: Facebook/Mai Világ)

A cím azonban még akkor is kifejti a hatását, ha az olvasó belekattint a „cikkbe”. Egy megfelelően megfogalmazott cím egy egyébként semleges szöveget is képes teljesen átértelmezni – tudtuk meg Győri Lórántól, a Political Capital közép-európai orosz befolyás kutatására szakosodott elemzőjétől.
 

„Ez olyan, mint az árazás: ha egy termék nem 2000 hanem 1999 forintba kerül, akkor már egyessel kezdődő szám van az agyunkban”  

– magyarázta a szakértő az Átlátszónak. 

Idegen tollakkal ékeskedve

Ha például egy cikk azt állítja: „az Egyesült Államok Ukrajna drámai vereségére figyelmeztet”, a legtöbb olvasó fejében valószínűleg automatikusan kialakul az a hiedelem, hogy Ukrajna annyira rosszul áll, hogy már az Egyesült Államok hivatalos szervei szerint sincs remény a győzelemre.  

A Facebook bejegyzés alapján nehéz nem arra következtetni, hogy az USA egyik hivatalos szerve tette a kijelentést. (Forrás: Facebook/Itt-Hinról-Haza)

Ezzel az előfeltételezéssel a fejében az olvasó talán észre sem veszi, hogy a kijelentés nem az USA hivatalos szerveitől származott. A tartalom egyetlen egy ember véleménycikkét idézi, akinek semmi köze nincs az amerikai kormányhoz. Ezt pedig csak az fogja megtudni, aki belekattint a cikkben közölt hivatkozásba, mert csak ott derül ki, hogy az állítást teljesen kiragadták a kontextusából és ilyen formában soha nem hangzott el.  

A drámai vereség szókapcsolat csupán egy helyen szerepel az (akkor még csak tervekben szereplő, később azonban látványosan sikeres) ukrán offenzíva esélyeit taglaló augusztusi véleménycikkben. A mondat pontos fordítása valahogy így hangzik: „Ha az ellenoffenzíva sikertelen volna, az drámai csapást (a jelentést pontosan nem visszadó tükörfordításában, drámai vereséget – a szerk.) mérne Ukrajna kilátásaira.”  

Véleményből tény 

Az orosz dezinformációt terjesztő szájtok egy pofonegyszerű és rendkívül gyorsan alkalmazható technikát fejlesztettek ki arra, hogy a stratégiailag legyártott propagandisztikus állításokat a magyar nyilvánosságba fecskendezzék. A technika lényege, hogy orosz propagandisták megkérdőjelezhető hitelességű állításait bizonyított tényként mutatják be.   

A módszert jól szemlélteti egy, a Hír TV-ben megjelent rövid adás, amelyben a kommentátor azt állította: a Nyugat le akarja váltani Zelenszkijt Ukrajna éléről. „Úgy tűnik, hogy Volodimir Zelenszkijnek romlik a tekintélye a nemzetközi hadszíntéren, emiatt egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a Nyugat nemsokára leváltja a jelenlegi ukrán vezetőt” – keretezi bizonyított tényként híradásában a Fidesz holdudvarába tartozó csatorna az általa csak „hazaárulással is megvádolt egykori ukrán parlamenti képviselőként” említett Illia Kyva kijelentését. A hírműsorban a volt ukrán parlamenti képviselő kijelentésén kívül semmi mással nem támasztják alá az állítást. 

Azt, hogy Kyva-t miért vádolta meg hazaárulással az ukrán ügyészség, nem említik a híradásban. Pedig ebből hamar kiderülne, hogy a vád egyik pontja éppen az orosz háborús propagandában való közreműködés volt. A híradóból az sem derül ki, hogy Kyva, akit a háború kitörését követően megfosztottak mandátumától és távollétében akár 15 évig tartó szabadságvesztésre ítéltek, jelenleg Oroszországban tartózkodik, és rendszeresen idézik állításait az orosz állami hírszolgáltatók.

A volt ukrán parlamenti képviselő számos hamis hír forrása: állításaiban Amerikát Ukrajnában elkövetett népirtással vádolta, sőt a háború következtében Németország szétszakadását jósolta.  

A Hír TV által idézett propagandista Volodimir Zelenszkijt a nyugat bábjaként ábrázoló kijelentése egybevág az orosz dezinformációs narratívákkal, amelyek előszeretettel mutatják be így az ukrán elnököt.  Habár az EU és az USA intenzíven támogatja Ukrajnát az Oroszország elleni küzdelemben, a valóságban az USA-nak olyan szinten nincs befolyása az ukrán állami szervekre, hogy a News York Times által megszólaltatott amerikai tisztviselők elmondása szerint az USA csak utólag szerzett tudomást Alexander Dugin lányának meggyilkolásáról.  

A hiteltelen állítások tényként történő keretezésének módszerét leggyakrabban a háborús eseményekkel kapcsolatban alkalmazzák az álhíroldalak. A technika legegyszerűbb formája, amikor egyszerűen nem jelölik meg a címben, hogy kitől származik egy állítás.

Egy etikusan eljáró lap csak abban az esetben hagyja el a címben a forrásmegjelölést, ha megfelelően alátámasztott, hiteles tényeket közöl. A megszólaló feltüntetése nélkül ugyanis a kijelentés bizonyított ténynek tűnik. A háború szereplőinek olykor egymásnak teljesen ellentmondó állításai között lavírozva a legtöbb újság ehhez a gyakorlathoz tartja magát, és csak abban az esetben tekint el a forrásmegjelöléstől, amennyiben az információ független, hiteles forrástól származik. Ezt a gyakorlatot használják ki az orosz dezinformációs oldalak, amikor az orosz állami szereplők kijelentéseit keretezik bizonyított tényként.  

Számos példa van arra, hogy magas rangú tisztviselőinek megszólalásait Moszkva a stratégiai félretájékoztatás egyik eszközeként használja. Rácz András Oroszország-szakértő a Lakmusz podcastjában egyenesen kijelenti, hogy az orosz dezinformáció integráns része az a gyakorlat, hogy „időnként egy vezető politikus belehazudik a kamerába.” 

Az elmúlt időszakban vezető orosz politikusok az USA által Ukrajnában működtetett biolaborokról, a nyugati fegyverek feketepiacra kerüléséről, és Ukrajna által a Dombaszban elkövetett népirtásról terjesztettek hazugságokat. Az orosz állami szereplők ilyen és ehhez hasonló állításainak bizonyított tényként történő keretezése tehát egyértelműen az orosz propagandisztikus állítások felerősítésének minősül.  

A HIMARS-rakétarendszerekkel kapcsolatban, amelyek orosz megsemmisítését eddig egy hiteles, független forrásnak sem sikerült bizonyítania, az álhíreket terjesztő oldalak a következő címekkel jelentettek meg tartalmakat: 

Így tálalják bizonyított tényként a HIMARS-szal kapcsolatos orosz kijelentéseket a dezinformációs portálok (Forrás: oroszirek.hu, vadhajtasok.hu, liner.hu, ihhonrolhaza.hu, internetfigyelo.com, maszol.ro, magyarnemzet.hu)

A szövegtörzs sok esetben valamelyest árnyalja a képet, hiszen itt általában leírják, hogy az állítás az orosz védelmi minisztériumtól származik, azonban a címadás miatt a „bizonyított tény” illúziója megmarad, amit a cikkek nem sietnek eloszlatni a másik fél álláspontjának bemutatásával.  

Elő a szabóollóval 

Gyakran előfordul, hogy az álhíroldalak egyszerűen fognak egy cikket, a címét egy, az eredeti mondanivalótól teljesen eltérő kijelentésre cserélik, majd a szövegtörzsből egyszerűen kivagdossák azokat az állításokat, amelyek feltűnően ellentmondanak az új címben megjelenő állításnak.

A 444 egyik szeptemberi cikke például így jelent meg a vadhajtasok.hu-n: 

A vadhajtasok.hu egy-két kisebb „simításon” kívül gyakorlatilag semmit sem módosított a 444 cikkén (Forrás: vadhajtasok.hu, 444.hu)

A 444-en megjelent szövegből a vadhajtasok.hu a következő állításokat szedte ki:

A pirossal jelölt szöveget húzta ki a Vadhajtások a 444 cikkéből (Forrás: 444.hu, vadhajtasok.hu)

A vadhajtasok.hu-n megjelent tartalomból tehát nem derül ki, hogy az ukrán hadsereg sikeres ellentámadást folytat az oroszok ellen, mint ahogy az sem, hogy Zelenszkij azért nevezte terrortámadásnak a rakétatámadást, mert az erőmű civil célpontnak számít. 

A címadással és az „apró” módosításokkal a szöveg írója minimális munkával teljesen meg tudta változtatni a hír mondanivalóját: a vadhajtások.hu-n megjelenő cikk már nem arról szól, hogy Zelenszkij ellenáll az oroszoknak, hanem azt a látszatot közvetíti, hogy az ukrán államfő nem kompetens, még az ukránok alapvető érdekeit sem képviseli. 

Osztogattak vagy fosztogattak? 

A fentebb szemléltetett módszernek egy sokkal alaposabban kidolgozott, nagyobb horderejű alkalmazása érhető tetten a hirado.hu egyik júliusi cikkében. A közszolgálati televízió munkatársai által írt „elemzés” arról tudósít, hogy a nyugati országok által Ukrajnának küldött fegyverek elkezdtek megjelenni a dark weben és akár bűnözői csoportok kezére kerülhettek. 

A hirado.hu végig ehhez, a bevezetőben megfogalmazott állításhoz próbálja szabni az idézett forrásokat (Forrás: hirado.hu)

Ez az állítás abban a nemzetközi légkörben hangzott el, amikor egyre jobban látszott a HIMARS rendszerek hatékonysága. Azt, hogy a hirado.hu-n „elemzésben” megfogalmazott üzenet terjesztése a Kreml számára kiemelten fontos volt, mi sem mutatja jobban, minthogy az időszakban már az orosz felsővezetés is terjeszteni kezdte ezt a vádat.

Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter például pont egy nappal a hirado.hu „elemzésének” megjelenése előtt jelentette ki, hogy az Ukrajnának küldött fegyverek egy része már most a Közel-Keleten landolt. 

A bevezetőn kívül önálló megfogalmazásra alig van példa a szövegben. Az „elemzés” első fele egy CNN-en megjelent cikkből van összeollózva. Ebben egy szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy Ukrajna fegyverekkel való támogatása magában hordozza azt a kockázatot, hogy az amerikai fegyverek a háború befejeződésével hosszú távon rossz kezekbe kerülnek. A hirado.hu ezt szabja hozzá a saját állításhoz: módszeresen kivágja azokat a részeket, amelyekből egyértelműen kiderülne, hogy az állításokat jövő időben fogalmazták meg, ezzel azt a látszatot keltve, hogy a nyugati fegyverek egy része már most illetéktelen kezekbe került.  

A cikk úgy vágja össze a CNN által idézett szakértőnek az afganisztáni fegyverszállítások tanulságait elemző állításait, mintha az Ukrajnára vonatkozna (Forrás: hirado.hu, cnn.com).

A hirado.hu „elemzésének” következő része az Europol és az Interpol vezetőinek megszólalását idézi. Habár a megszólalások szigorúan a háború lezárulása utáni időszakra vonatkoznak, az “elemzés” több ízben is a jelenre vonatkozó állításként próbálja lefesteni a kijelentéseket.  

A hirado.hu ezután „csak pár kattintás” alcím alatt sorolja fel, hogy milyen állítólagos Ukrajnából származó külföldi fegyvereket találtak a feketepiacon. A dark webről szóló szöveg eredeti forrása egyértelműen és hosszan részletezve fejti ki, hogy miért nem lehet hiteles információként kezelni a feketepiacon talált hirdetéseket, a hirado.hu azonban ebből gyakorlatilag semmit sem idéz.  

A különböző cikkek és megszólalások összevagdosása révén a hirado.hu névtelenségbe burkolózó szerzője ki tudta használni a CNN és a nemzetközi szervezetek vezetőinek hitelességét és elismertségét, miközben olyan állításokat tulajdonít nekik, amiket ők soha nem mondtak. 

A Mandiner az Orosz Hírekből tájékozódik  

Október 19-én reggel durva csúsztatást tartalmazó cikk jelent meg a Mandineren. A cikk azt állította: egy nemrég megjelent, az orosz-ukrán háború alatt elkövetett háborús bűnöket bemutató ENSZ jelentés szerint míg az ukránok által elkövetett bűncselekményeket „valódi bizonyítékok, például videók támasztják alá” (a Mandiner itt azt a látszatot keltette, hogy a jelentésből idéz), addig az orosz bűntettek felsorolásakor a jelentés többnyire csak szemtanúk beszámolóira támaszkodik. 

A Mandiner az Orosz Hírek alapján tudósít az ENSZ jelentésről (Forrás: mandiner.hu, oroszhirek.hu)

A Mandiner által az ENSZ-jelentésnek tulajdonított kijelentés gyakorlatilag egyetlen ponton sem fedi az eredeti szöveg tartalmát.  

• Az ENSZ dokumentum egy alkalommal sem tesz utalást arra, hogy bármilyen különbség lenne az orosz és az ukrán háborús bűnök kivizsgálásának módszere között.  
• A szó szerinti idézetként megjelölt állítás („valódi bizonyítékok, például videók támasztják alá”) nem hangzott el a hivatkozott ENSZ dokumentumban.  
• Mint ahogy a jelentésben annak az állításnak sincs nyoma, hogy az orosz háborús bűnök feltérképezése esetén többnyire csupán szemtanúk beszámolóira támaszkodott volna a vizsgálóbizottság. Ellenkezőleg: a vizsgálóbizottság kijelenti, hogy munkája során amellett, hogy összesen 191 emberrel készített interjút, „megvizsgálta a pusztítás helyszíneit, a sírokat, a fogva tartás és kínzás helyszínét, a fegyvermaradványokat és számos dokumentumba nyert betekintést”.   

A Mandineren megjelent szöveg az Orosz Hírekről származik. Rejtély, hogy a kormányközeli portál miért éppen a látványosan oroszbarát álhírgyár megállapításaira támaszkodik és nem közvetlenül az interneten könnyen elérhető ENSZ-jelentésből idéz. 

A Mandiner cikkében az arányok is durván elcsúsznak: Az ENSZ jelentése 9 oldalon keresztül sorolja azokat a háborús bűnöket, amelyeket az elszenvedők, a szemtanúk, és az egyéb bizonyítékok alapján bizonyítani tudott. Az ukránok által elkövetett háborús bűnök ebből csak két bekezdést tesznek ki.    

Így néz ki az ENSZ-jelentés vonatkozó részében a bizonyított orosz és az ukrán háborús bűnök aránya (Forrás: ohcr.org)

Az általunk megvizsgált cikkek közel 10%-a tartalmazott hasonló elemeket. Az orosz dezinformációs tevékenységben résztvevő portálok ukrán hadi eseményekkel kapcsolatos beszámolókat, Trump megszólalásait, valamint külföldi neves lapok tartalmait ferdítették el. A Mandiner például egy alkalomal teljesen légből kapott módon azt állította: a Les Echos francia lap szerint „Magyarország közeledik Oroszországhoz, Európa pedig közben szépen megfagy”. A francia lapban megjelent cikkben, ami Orbán Oroszországhoz való közeledését taglalja, egyetlen hasonló állítás sem hangzott el.   

Zelenszkij dühöng, őrjöng és követelőzik

Az orosz dezinformációs tartalmak erős érzelmeket generáló, minősítő kifejezések segítségével sokkal drasztikusabb, sötétebb, kétségbeejtőbb, vagy komolytalanabb és szánalmasabb fényben tüntetnek fel egy-egy hírt vagy felszólalást, mint az indokolt lenne.

Például egy, a Gazprom orosz energetikai óriásvállalat által készített videó bemutatásakor semmi sem indokolja azt, hogy a videót közlő portál kijelentse: Európán röhög a világ. Mint ahogy az sem egyértelmű, hogy miért minősített az Origo „követelésnek” egy, az ukrán parlament által elfogadott határozatot, amelyben Ukrajna uniós tagjelölti státuszának támogatására kérték az ukrán parlamenti képviselők az EU tagállamait.   

A módszer a média sokszor kattintásvadász, túlzó gyakorlatára épít, mintegy annak árnyékában működik. Azonban a túlzó kifejezések szisztematikus, határozottan egy világkép felé mutató alkalmazása ebben az esetben is egy bevett és tudatos gyakorlat meglétére utal. Az általunk megvizsgált, hasonló technikára épülő cikkek négy leggyakrabban alkalmazott kifejezése: a pánik, a röhög, a követel és a dühöng.   

Forrás: Átlátszó gyűjtés

Hasonló, nagyon gyakran alkalmazott minősítő varázsszavak a „bohóc” és a „náci” kifejezések. Ezeket az ukrán vezetést minősítő kifejezéseket az orosz felsővezetés is rendszeresen alkalmazza megszólalásaiban. A bohóc szimbólum a különböző uniós vezetők megszólalásairól szóló Facebook vagy Telegram posztokban is gyakran megjelenik.  

Hogyan ismerd fel a dezinformációt?

Mivel az orosz dezinformációs tartalmak nagyrészt nem saját anyagokkal dolgoznak, általában egy-két kattintás révén könnyen cáfolhatóak. Ezeket a módszereket érdemes alkalmazni, ha meg akarsz győződni róla, hogy valódi híreket olvasol: 

• Megjelölik a forrást? Egy etikusan eljáró híroldal minden esetben lehetőséget ad az olvasónak arra, hogy önállóan ellenőrizni tudja a cikkben megfogalmazott állításokat. Kezdj el gyanakodni, ha nem látsz hivatkozásokat. 
• Mindig kattints bele a hivatkozásba. Az van a hivatkozott szöveg tartalmában, amit a cikk állít? Ha nem érted a forrásnyelvet, a Google Fordító használatától sem kell megriadni. 
• Van belső ellentmondás a szövegben? Alkalmazz mindig kritikus gondolkodást, amikor egy cikket olvasol.  Alátámasztja a szöveg a címben megfogalmazott állítást? Van bármely más olyan állítás a szövegben, amit nem támaszt alá a szöveg többi része? 
•  Saját szöveggel dolgoznak? Ha egy hírszájt nem saját szövegből dolgozik, az eredeti tartalom és a szájton megjelent anyag összehasonlításával nagyon könnyen azonosítható a dezinformációs aktus. Legegyszerűbben úgy tudod ellenőrizni, hogy megjelent-e bármely más magyar híroldalon az anyag, ha kijelölsz egy mondatot és idézőjelbe téve keresel rá a Google-ben. A Google így csak azokat az oldalakat fogja feldobni, amelyeken pont ugyanilyen formában jelent meg a mondat. Ha azt szeretnéd ellenőrizni, hogy az anyag egy idegen nyelvű tartalom fordítása-e, érdemes olyan kulcsszavakat (neveket, helyszíneket) keresni, amelyek révén csak nagyon hasonló tartalmú anyagokat dob ki neked a Google. Ha megvan az eredeti cikk, hasonlítsd össze figyelmesen a két szöveget. Ugyanazt állítja a cím? Kivágtak vagy éppen beletoldottak részeket? Ha igen, próbáld meg azonosítani, hogy mi lehet ezzel a szándék. Milyen irányba befolyásolják a változtatások a szöveg tartalmát? 
• Hiteles forrást idéznek? Ha furcsa, pártos állításokkal találkozol, érdemes egy kicsit utánanézni annak a személynek, akitől az állítás származik. Megfelelően tájékoztat róla az általad olvasott cikk? Mi lehet a szándéka azzal, hogy nem oszt meg a megszólaltatott személlyel kapcsolatban minden általad fontosnak ítélt információt? 

Rédl Boglárka 

Címlapkép: Átlátszó montázs