Bukott moszkvai diplomata vitte orosz irányba az európai uniós székely petíciót

Kiss Szilárd, a nemzetbiztonsági átvilágításon megbukott egykori moszkvai magyar diplomata áll amögött, hogy egy aláírásgyűjtési kampány fókuszába kerültek a baltikumi orosz ajkú kisebbségek. Az eredetileg székely kezdeményezésű petíciónak kampányoló Pesty László dokumentumfilmes Kiss Szilárd segítségével olyan lettországi orosz partnerekkel épített ki kapcsolatot, akik az ottani nemzetbiztonsági szervek látókörében vannak. Pesty kampányát a magyar kormány pénzzel és diplomáciai eszközökkel is segítette.

Vastag pelyhekben hullott a hó a rigai reptéren, amikor a Budapestről érkező különös kis csapatot szállító Hawker 400-as magánrepülőgép megérkezett Lettország fővárosába szinte pontosan egy évvel ezelőtt, 2021. február 6-án reggel hat órakor. A négyfős társaság vezetője, Pesty László, a magyar kormánykörökkel közeli kapcsolatokat ápoló dokumentumfilmes zöld diplomata-útlevéllel a zsebében járta ekkoriban Európát. A Pesty tolmácsaként érkező Kiss Szilárd egykor szintén diplomatának számított. 2011–13 között Magyarország moszkvai nagykövetségén annak ellenére tölthette be a mezőgazdasági attasé posztját, hogy megbukott a nemzetbiztonsági átvilágításon.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Pestyt és Kisst egy operatőr és egy social media-szakember kísérte. Mind a négyen egy olyan aláírásgyűjtési kampány stábjához tartoztak, amelynek munkáját a magyar kormány jelentős összegekkel finanszírozta és diplomáciai eszközökkel is segítette. A kampány lényege eredetileg az lett volna, hogy Pestyék minél több támogató aláírást gyűjtsenek egy olyan európai uniós kezdeményezéshez, ami kedvez a Romániában található, magyarlakta Székelyföldnek.

Kiss Szilárd (b), Pesty László (j2) a csapat másik két tagjával Rigában (forrás: Irdala.hu Facebook-oldal)

Pestyék a Lettországi Orosz Unió (LKS) elnökével, Miroslav Mitrofanovval találkoztak a reptér kisgépes terminálja előtt. A balti állam orosz ajkú kisebbségének képviseletére törekvő törpepártnak alig vannak szavazói, a lett állambiztonság nyilvános évkönyvei alapján azonban az ottani nemzetbiztonsági szervek látókörébe tartozik.

„[Miután az irodába értünk, a helyi orosz vezetők] mutogattak a plafonra meg a sarokba, utalva a poloskákra, és a stratégiai kérdéseket a mínusz húsz fokban beszéltük meg a járdán” – mondta Pesty László az Átlátszónak. Amikor arról kérdeztük, milyen stratégiai kérdésekről volt szó, azt válaszolta: például arról, hogy milyen színeket vagy kulcsszavakat használjanak majd a kampányban.

Pedig Pestyék, miután még aznap visszarepültek Budapestre, aligha foglalkoztak a kampány lettországi folytatásával. Február 7-e után az aláírásgyűjtés lezárultáig ugyanis mindössze 183 szignó érkezett be Lettországból. Sőt, végül ebben az országban nem is jött össze a székely indíttatású állampolgári kezdeményezés előmozdításához szükséges, alig hatezer hiteles aláírás.

Vagyis a baltikumi túrára fordított idő, energia és pénz a székely kezdeményezés számára legalábbis eredménytelen volt. Mások viszont jól jártak vele. Az az orosz nyelvű propagandaoldal például biztosan, amelyiknek Pesty cége fizetett azért, hogy közzétegyék a kampány hirdetését.

Székely petíciók Az elmúlt években két különböző, székely vonatkozású úgynevezett európai polgári kezdeményezés aláírására is lehetőségük volt az Európai Unió valamely tagországához tartozó állampolgároknak. Ha egy ilyen kezdeményezést legalább hét tagországban, összesen pedig legalább egymillióan támogatnak az aláírásukkal, akkor az Európai Bizottságnak (EB) kötelező érdemben foglalkozni az adott kérdéssel. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) szervezte a Minority Safepack névre hallgató petíciót, ami a nemzeti kisebbségek jogainak helyzetét mozdította volna előre. A sikeres aláírásgyűjtés után az EB úgy döntött, hogy nem hoz a kérdésben semmilyen intézkedést. A nemzeti régiókról szóló második petíció azt célozza, hogy a nemzeti kisebbségek régiói könnyebben hozzáférjenek uniós forrásokhoz. Ezt a Székely Nemzeti Tanács emberei szervezték, és emellett kampányolt Pesty László is. Az aláírásgyűjtési fázis sikeresen zárult, de az EB még nem döntött a továbbiakról.

A kétes célú pénzmozgás, a különös lettországi kiruccanás, a bizarr Pesty-Kiss páros által folytatott kvázidiplomácia mindeddig ismeretlen aspektusai annak az elsősorban online marketingkampánynak, ami sok tekintetben a magyar nyilvánosság szeme előtt zajlott le.

Hogyan került Moszkva az eredetileg egy székely csoportosulás kezdeményezésére indult aláírásgyűjtésbe? Egyáltalán hova tűntek a székelyek a kampányból? Az Átlátszó több hónapnyi kutatómunkával, adatbázisok és iratok, valamint több tucatnyi háttérbeszélgetés és interjú segítségével tárta fel Pesty László kampányának titkos történetét. A sztorit cikksorozatban meséljük el.

A pénz útja

„Kaptunk pénzügyi támogatást – mondta Miroslav Mitrofanov az Átlátszónak telefonon. – Magyar partnereink közvetlenül fizettek újságokban megjelent hirdetésekért; mi abban segítettünk, hogy megtalálják az itteni tömegmédiában a partnereiket.”

Miroslav Mitrofanov (balra) üdvözli Pesty Lászlót (jobbra) a rigai reptér előtt (forrás: Irdala.hu Facebook-oldala)

A Baltija.eu című baltikumi orosz nyelvű híroldalon 2021 elején egy magyar cég fizetett hirdetésének szövege jelent meg, ami a dokumentumfilmes által vezetett petíciós kampány weboldalára irányította az érdeklődöket. Az észt, lett és litván híreket is közlő szájt mögött álló, orosz állampolgárságú Alekszandr Kornilovot az észt belbiztonsági szolgálat nyilvános évkönyvei orosz propagandistaként írták le.

Korábban Kornilov volt a kulcsfigura egy másik orosz nyelvű, összbaltikumi szájtcsoport, a Baltnews mögött is. A litván állambiztonsági osztály korábbi nyilvános évkönyve úgy írta le a Baltnewst, mint Oroszország információs céljainak az eszközét. A hírszájt pénzügyi hátterét és tartalmi gyakorlatát feltáró 2018-as újságcikkeket követően a Baltnews hivatalosan is egy orosz állami tulajdonú hírügynökség, az ismerten propagandacélokat szolgáló Sputnik szájtcsoportot is kiadó Rosszija Szegodnya nevére került.

Mit jelent, hogy ezeket a hírszájtokat a baltikumi nemzetbiztonsági szervek évkönyvei emlegetik? „Ez azt jelenti, hogy nemzetbiztonsági fenyegetést jelentenek a helyi államok szerint” – mondta az Átlátszó kérdésére a posztszovjet és a magyar biztonságpolitika szakértője, Rácz András. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő Stratégiai Védelmi Kutatóintézet (SVKI) munkatársa szerint a Sputnik és a Baltnews mögött álló „ügynökség egy nagyon speciális dolog. A Rosszija Szegodnya ügynökség 2013 decemberében jött létre egy elnöki rendelettel, ami berendeli alá a Szputnyikot, a RIA Novosti hírsatornát, meg számos kisebb-nagyobb médiacsatornát. Ez az alapító okirat kerek-perec kimondja, hogy a Rosszija Szegodnya működésének célja az, hogy az Oroszországi Föderáció politikáját külföldön képviselje.”

A fizetett hirdetés szövegét korábban a bb.lv hírszájt is közölte, ez a cikk azonban ma már nem elérhető. A lett állambiztonsági szolgálat évkönyve szerint ez a szájt is a Kreml geopolitikai érdekeit szolgálja. A Pesty-féle kampány aláírásához instrukciókkal szolgáló cikkek megjelentek a Sputnik és a Baltnews lettországi oldalain is. Azt nem tudni, hogy ezek szintén fizetett hirdetések voltak-e.

A helyi nemzetbiztonsági szervek „ezeket az oldalakat természetesen figyelik és monitorozzák. Nagyon furcsa lenne, ha ezt nem vennék észre” – mondta Rácz András.

A rigai kampányköltésekre vonatkozó kérdésünkre Pesty László azt válaszolta, hogy míg a repülőút cechhét egy privát támogatója állta, a „tartalom és a [lettországi] speciális tartalmak körüli konzultációkat” a magyar kormány támogatásából fedezték. A magyar kormány ugyanis több száz millió forint támogatást adott a Pesty vezette kampányra.

Nyilvános támogatási döntések szerint a ma Pesty László tulajdonában álló, az aláírásgyűjtés magyar nyelvű webszájtjáról elnevezett Írdalá.hu Nonprofit Kft. 2020–21 során két részletben összesen 673 millió forint támogatást kapott egy magyar állami alaptól. Ettől a cégtől aztán több száz millió forint került át Pesty egy másik vállalkozásába, a Visual Factory Kft.-be. Ez a vállalkozás volt az, amelynek a hirdetése megjelent a bb.lv és a Baltija.eu oldalon.

Miroslav Mitrofanov egy Olegs Buraks melletti szimpátiatüntetésen (forrás: Olegs Buraks – End the Injustice Facebook-oldal)

A helyi médiumokat Pesty figyelmébe ajánló Miroslav Mitrofanov pártja, az LKS a lett állambiztonság évkönyvei szerint Oroszország érdekeit szolgálja. Mitrofanov és az LKS tavaly tüntetéseket szervezett Olegs Buraks mellett, akit a lett bíróság elítélt azért, mert Oroszországnak kémkedett.

A párt a legutóbbi parlamenti választásokon alig 27 ezer szavazatot szerzett. Egyik ismert vezetőjüktől, Tatjana Zsdanokától egyébként a lett szervek nemzetbiztonsági megfontolásokra hivatkozva megtagadták annak a jogát, hogy a helyei parlamenti választásokon induljon.

A helyi orosz ajkú kisebbség képviseletére törekvő másik párt, a nem kizárólag etnikai alapon szerveződő, erős szociáldemokrata vonallal is bíró Harmónia Központ jóval népszerűbb az LKS-nél, de Pestyék velük nem találkoztak Rigában.

Fókusz a Baltikumon

Alig fél évvel azelőtt, hogy Pesty László a lett fővárosba utazott volna, még maga is valószínűtlennek tartotta, hogy a baltikumi orosz ajkú kisebbségeket az aláírásgyűjtő kampány fókuszába vonja. 2020 júniusában egy kolozsvári hírportálnak adott interjút, ahol arról kérdezték: milyen országokra fog koncentrálni ahhoz, hogy a petíciót legalább 7 európai uniós országban kellő mennyiségű ember írja alá?

Az egyik legfontosabb szempont – válaszolta Pesty –, hogy „vegyük figyelembe a történelmi, diplomáciai és politikai szempontokat, mert taposóaknák bárhol lehetnek, vigyáznunk kell, nehogy valakinek a tyúkszemére lépjünk”.

„Miért nem [lesznek fókuszban] a baltikumi oroszok?” – kérdezte a riporter.

„Az előbb említett […] szempont miatt” – válaszolta erre Pesty, aki igennel válaszolt arra a kérdésre is, hogy a beszélgetés értelmében a kampánya tekintettel lesz a helyi (például a Baltikumban meglévő) érzékenységekre.

„Moszkva ugyanazt tette szerte a Szovjetunió területén, mint Bukarest Erdélyben: eltérő mértékben, de oroszokat telepített ide-oda. És mivel [a mostani aláírásgyűjtés] az őshonos kisebbségi közösségekről szól, felmerül a kérdés, hogy az alig néhány évtizede betelepített baltikumi oroszok annak számítanak-e” – tette hozzá.

A dokumentumfilmest megkérdeztük, hogy mikor és minek köszönhetően gondolta meg magát a baltikumi orosz kisebbséggel kapcsolatban. Azt válaszolta, hogy szerinte nincs ellentmondás a kolozsvári portálnak adott nyilatkozata és a későbbi kampánytevékenysége között.

Pesty kampánycsapatának egyik tagja arról számolt be, hogy 2020 szeptemberében vagy októberében – vagyis csak azután, hogy megérkezett az első adag magyar állami támogatás – történt az irányváltás. „Akkor beszéltünk erről, hogy megnézzük [a balti országokat is], meg azokra is rámegyünk, de azt, hogy a [Pesty] Laci ezt mi alapján döntötte el, nem tudom. Én csak megkaptam az ukázt, és az alapján dolgoztam.”

A stábon belül többeknek is van arról tudomása, hogy a kampány kezdete óta az egykori moszkvai diplomata, Kiss Szilárd ügyködött azon, hogy behozza a képbe a baltikumi orosz ajkú kisebbségeket. Kiss az aláírásgyűjtés kampányszájtján található stáblistán moszkvai összekötőként szerepel.

Vizahorgász

Szél Bernadett országgyűlési képviselő a nemzetbiztonsági bizottság előző ciklusbeli tagjaként egyike azoknak a keveseknek, akik hiteles forrásból, vagyis a magyar szolgálatok illetékeseitől informálódtak Kiss Szilárddal kapcsolatban.

Szél Bernadett (forrás: Szél Bernadett Facebook-oldala)

A bizottság 2015. február 3-án és 2017. február 14-én tartott két zárt ülésén egyaránt terítékre került az egykori moszkvai agrárattasé személye. A magyar nemzetbiztonsági szervek civil felügyeletét ellátó testülethez az első alkalommal a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára, az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) és az Információs Hivatal (IH) főigazgatói, valamint az országos rendőrfőkapitány látogattak el. A második alkalommal a polgári elhárításért felelős AH, valamint a polgári hírszerzésért felelős IH főigazgatói informálták a bizottság tagjait.

Noha Kiss kétszer is megbukott a diplomáciai pozíciója betöltéséhez szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon, az Orbán-kormány földművelésügyi minisztere az eljárás eredményét figyelmen kívül hagyva 2011-ben mégis a külügyi apparátusba helyezte a férfit. Aki 2013-ban távozott a nagykövetségről, de nem az államapparátusból: az agrárminiszter keleti kapcsolatokért felelős megbízottja lett. Innen röviddel azelőtt távozott, hogy egy (közvetlen nemzetbiztonsági szállal nem bíró) vesztegetési ügyben letartóztatták. (A büntetőügy tavalyelőtt Kiss felmentésével zárult.)

„Annak ellenére foglalkoztatták külföldi pozícióban a Kiss Szilárdot, hogy ő bizonyíthatóan nemzetbiztonsági kockázat volt” – mondta az Átlátszónak Szél Bernadett. A képviselő a titkosított részletekről nem beszélhet. Arról viszont a mai napig meg van győződve, hogy Kiss Szilárd „nem magyar érdekeket szolgál, ő egy nemzetbiztonsági kockázat a magyarság számára”.

Úgy tudni, a Kissel kapcsolatos kockázatok egyrészt az orosz titkosszolgálatokkal összeérő orosz alvilághoz, másrészt a férfi orosz nemzetiségű élettársához, Jelena Cvetkovához: azaz Lénához fűződtek, aki az Index korabeli cikkei szerint kapcsolatban állhat az orosz titkosszolgálattal. „A szolgálatok korrektül jelezték, hogy biztonsági kockázat van – mondta Szél. – A politikának lett volna az a felelőssége, hogy ezt komolyan vegye.”

Kiss kulcsszerepet töltött be kétes moszkvai vízumkiadási ügyekben. A diplomata borkereskedő cégének a meghívására több ezer olyan orosz állampolgár kapott magyar – és ezáltal az egész schengeni térségben érvényes – vízumot, akikről a magyar nagykövetség konzuli osztályán igazából azt se tudták, hogy kicsodák. A kamura kiadott vízumok ügye „nemcsak Magyarország szempontjából, hanem az európai közösség szempontjából egy nagyon [komoly biztonsági] kockázatot jelentett és a jelent a mai napig” – mondta Szél Bernadett.

Kiss Szilárd (forrás: irdala.hu/stab)

A vízumügyben az Orbán-kormány annak ellenére nem lépett Kiss ellen, hogy a Külügyminisztérium belső, vizsgálati jelentése súlyos részleteket tárt fel a tevékenységével kapcsolatban. Végül Szél Bernadett tett feljelentést, de az ügyészség 2018-ban bizonyíthatóság hiányára hivatkozva lezárta a nyomozást. Kiss „sajnos láthatóan büntetlenül úszta meg ezt a történetet” – mondta a képviselő.

A Kiss Szilárdot egykor feljelentő politikus először az Átlátszó újságíróitól hallott arról, hogy a bukott moszkvai diplomata személyesen vett részt az aláírásgyűjtésben. Pesty László ugyanis ezt nem említette neki, amikor 2020 tavaszán sok más magyar politikus mellett Szél Bernadettől is támogató videóüzenetet kért és kapott a kampányhoz.

„Azt gondoltam, hogy ez egy nemes, egy fontos, egy jó ügy. És bíztam abban, hogy Pesty László ezt a lehető legkorrektebben intézi. Az, hogy Kiss Szilárd egyáltalán a projekt közelébe kerülhetett, az a számomra egy hatalmas piros felkiáltójel. Vagy három. És háromszor aláhúzva” – mondta Szél az Átlátszónak.

Összmagyar ügy

„Pesty nem tudta a számomat, a pártot kereste meg, így vettük fel a kapcsolatot” — mesélte az Átlátszónak a liberális Momentum akkori elnöke, Fekete-Győr András, aki Szélhez hasonlóan videóüzenetben buzdított az aláírásra. A fogadtatás nem volt véletlen: Magyarországon a Fidesz-táboron túl is széleskörű támogatottsága van a határon túli magyar közösségek önrendelkezési törekvéseinek. A Pesty-féle aláírásgyűjtési kampány hivatalos kezdeményezője, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) maga is a székelyföldi autonómia elősegítésére létrejött választott testület.

Az SZNT „2008-ban határozott úgy, hogy élni fog az európai polgári kezdeményezés eszközével, és olyan jogszabály kidolgozását tűzi ki célul, amely közelebb visz Székelyföld autonómiájához” – írta Izsák Balázs, a szervezet elnöke 2019-ben. Az Európai Bizottsággal folytatott hosszú pereskedés után ugyanis ebben az évben indulhatott meg az európai „nemzeti régiókért” folytatott aláírásgyűjtés.

Ennek a lényege, hogy „azok a régiók is megőrizhessék nemzeti-kulturális sajátosságaikat, melyek – mint a Székelyföld – jelenleg nem rendelkeznek közigazgatási hatáskörökkel. Ehhez megfelelő hozzáférést kell biztosítani a számukra az EU strukturális alapjaihoz, valamint minden olyan uniós forráshoz és támogatási programhoz, mely garantálni tudja a regionális nemzeti kultúrák fennmaradását” – írta Izsák.

A jobboldali Orbán-kormány korábban komoly összegekkel finanszírozott egy hasonló, a Minority Safepack névre hallgató aláírásgyűjtést, amit az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) nevű nemzetközi szervezet kezdeményezett. De a Székely Nemzeti Tanács hiába várt arra, hogy mögéjük is beálljon a magyar kormány.

(folytatjuk)

Rédl Boglárka—Sarkadi Nagy Márton

A címlapképi grafikát Jeney Flóra Anna készítette. A cikkben felhasznált egyes adatok megszerzését az Investigative Dashboard segítette. Cikksorozatunk következő részében arról fogunk írni, hogy miképpen kapta meg a Székely Nemzeti Tanács helyett a Pesty László érdekeltségébe tartozó cég az aláírásgyűjtésre szánt magyar kormányzati támogatást, és hogyan hasznosult az adófizetők pénze a kampányban.

Adj szja 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka! Átlátszónet Alapítvány: 18516641-1-42 from atlatszo.hu on Vimeo.